Könyvespolc 2012

2012.


Charles Dickens: Karácsonyi ének

december 19.
E-book
Pontszám: 6

Karácsony közeledtével kedvem támadt ehhez a klasszikus Dickens-meséhez. És olyan is, mint vártam: egyszerű, szívet melengető, kedves. A főszereplőben végbemenő változás ugyan szerintem kicsit túl gyorsan következik be, de nem szabad kötözködnünk, hiszen meséről van szó.














Szerb Antal: Utas és holdvilág 

december 3.
E-book
Pontszám: 7

Apu az ebook olvasómra rengeteg random könyvet töltött fel, amiket innen-onnan be tudott szerezni. Ebből következik, hogy sok olyan műhöz jutottam hozzá, amiről hallottam ugyan, de sosem merült fel bennem, hogy el is olvassam. Viszont Bob könyvtárát lapozgatva valamiért úgy döntök, vágjunk bele! Így kezdtem neki az Utas és holdvilágnak is. Tetszett, nagyon különleges hangulata van, mintha az egész egy ködös álomban játszódna, nehéz megmagyarázni, miért, talán mert a szereplők és kalandjaik is olyan valószerűtlenek, de azért így is nagyon el tudnak gondolkodni. Nem utolsó sorban azt is megtudtam, miről kapta nevét az Ulpius-ház kiadó.









Anne Frank: A hátsó traktus (Anne Frank naplója) 

október 30.
E-book
Pontszám: 9

Anne Frank történetét azért olvastam el, hogy felkészülten látogathassam meg az Anne Frank Házat. Mindenkinek ajánlom a könyv elolvasását – Anne érett sorain keresztül megismerhetjük, milyen is volt a környezettől elzárva, hosszú hónapokig rejtőzködve élni a háború idején, de azért is, milyen egy 14 éves lány lelkivilága, akinek túl során kell felnőnie.

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide. 












Charlotte Bronte: Jane Eyre 

október 13.
E-book
Pontszám: 4


Sokat hallottam erről a könyvről, és ezért úgy is élt bennem, mint valami igazán jó klasszikus, ezért nagyon meglepődtem, mikor végül elolvastam, és egyáltalán nem tetszett. Nem volt szimpatikus a főszereplő, akit annyira jónak és erkölcsösnek neveltek, hogy teljesen mereven kezelt minden társadalmi szabályt, és engedte, hogy azok tegyék tönkre az életét. Nem tetszett, hogy egy csúnya és mogorva emberbe szeret bele, akiben tulajdonképpen semmi szeretnivaló nincs, és az egyéb kurta-furcsa történések sem tetszettek. Nem tudom, mitől ilyen nagy szám ez a könyv. 








Gabriel García Márquez: Száz év magány 

szeptember 17.
E-book
Pontszám: 7

Az első e-könyvem érdekes és tanulságos volt, bár inkább azt mondanám, hogy őrült. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy nem szabad komolyan vennem, és onnantól kezdve már nagyon szerethető ez a bizarr világ és a bizarr szereplői, a sok ugyanolyan nevű ember és az ugyanolyan sorsok.

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide.












Alexandra Ripley: Scarlett 

augusztus 2.
Könyvtári könyv
Pontszám: 9

Az Elfújta a szél olyan nyitott kérdésként, olyan sanyarúan zárul le, hogy kénytelen voltam elolvasni a folytatást, noha ezt nem Margaret Mitchell írta – ő sajnos korábban elhunyt. Van is abban valami szomorú, hogy a történet feloldását nem az „igazi” írónő adja meg, de azért Ripley könyve is nagyon jól sikerült, itt-ott talán kevésbé tetszett, de azért így is letehetetlen volt. De hogy ez a Scarlett mennyit szenved, te jó ég! Szegény. A végén igazán megérdemli, hogy boldog legyen.
Sok további írónő írt sok további folytatást, de azoktól inkább távol tartom magam, félek, hogy csak Scarlett további kínzásáról szólnának, és kétlem, hogy a stílusuk felérne Mitchell-éhez.

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide. (spoiler!)







Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány 

július 23.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 8

Az Elfújta a szél-t (szelet?) magammal vittem Bükkszentkeresztre, de túl hamar kiolvastam, ezért körülnéztem a nyaraló kis könyvtárában, nem akad-e ott olvasnivaló. A Piszkos Fred volt a legszimpatikusabb: érdekes, vicces, és persze elég rövid ahhoz, hogy egy hét alatt végezhessek vele. Jól szórakoztam a szereplőkön és a sztorin, mindenkinek szívből ajánlom.

„– Uram! A késemért jöttem!
– Hol hagyta?
– Valami matrózban.
– Milyen kés volt?
– Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta?
– Várjunk... Csak lassan, kérem... Milyen volt a nyele?
– Kagyló.
– Hány részből?
– Egy darabból készült.
– Akkor nincs baj. Megvan a kés!
– Hol?
– A hátamban.”




Margaret Mitchell: Elfújta a szél 

július 18.
Könyvtári könyv
Pontszám: 10


Alighanem életemben nem olvastam még ennél hosszabb könyvet, de egészen hamar végeztem vele, és nagyon-nagyon tetszett. Nagyon jól meg van rajzolva a kor és az összes szereplő, és varázslatos, mennyire meg lehet szeretni a főszereplőt, aki tulajdonképpen számos ellenszenves tulajdonsággal bír. A küzdelme, ahogyan túlteszi magát a nehézségeken, nagyon lebilincselő. Végig szurkoltam a boldogságáért, a szerelméért, Rhettbe pedig persze én is beleestem...









Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme 

július 1.
Saját könyv
Pontszám: 10

Áradozásom folytatódhatna, mert hogy a második kötet sem marad le az elsőtől, de nem ám! Kvothe csak még tökéletesebb lesz, mint eddig volt. Az ugyanis a karakter sajátossága, hogy kábé mindenhez ért és mindenben nagyon jó, de valahogy ezt itt nem találom idegesítőnek, pedig néha az tud lenni. De Kvothénál nem, nála ráadásul alaposan meg is van indokolva, melyik képességét hogyan szerezte, és mindért igencsak megküzdött, úgyhogy azt mondom, megérdemli. Most már követem az írót a facebookon, hogy le ne maradjak arról, hogyan alakul a harmadik kötet, és azonnal lecsaphassak rá, ha megjelenik. De attól tartok, arra még várni kell. Ráadásul ha sokat felejtek addig, akkor megint el kell olvassam ezt az első kettőt…

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide.






Patrick Rothfuss: A szél neve 

Saját könyv
Pontszám: 10

Istenem, ez a könyv egyszerűen zseniális. Még Gábortól kaptam ajándékba régen, és most azért olvastam el, mert megkaptam Rentől és Shizutól karácsonyra a második kötetét. Fantasztikus az egész. Tökéletesen megrajzolt világ, tökéletesen megrajzolt karakterekkel és izgalmas fordulatokkal. Szeretem Kvothét, imádom a kapcsolatát Dennával, az egész úgy, ahogy van, maga a tökély.

„Százkilencvenhét rúna létezik. Mintha egy új nyelvet tanultunk volna, csak ehhez majdnem kétszáz ismeretlen betűt is el kellett sajátítani, és sok esetben a szavakat is magunknak kellett kitalálnunk. A diákok zöme legalább egy hónapig tanult, mielőtt Cammar méltónak találta őket a továbblépésre. Némelyeknek egy egész szemeszter kellett hozzá.
Nekem elejétől végéig hét napba telt.
Hogyan?
Először is hajtottam. Más diákok megengedhették maguknak, hogy ellötyögjék a tanulást, hiszen a szüleik állták a költségeket. Viszont nekem gyorsan kellett előrejutnom a Fishery ranglétráján, hogy a saját munkáimmal pénzt kereshessek. Többé nem a tandíj jelentette számomra az elsőrendű problémát, hanem Devi.
Másodszor kiváló voltam. Nem szabványosan. Én kivételesen kiváló voltam.
Végül szerencsés voltam. Csak így.”



Suzanne Collins: Az éhezők viadala - Futótűz - A kiválasztott 

május 8., 12., 18.
Saját könyv
Pontszám: 5

A dátumokból látszik, hogy a sorozatot nagyon gyorsan olvastam el, tehát kifejezetten a „falható” könyvek közé tartozik, de ez önmagában még nem pozitív. A trilógia ugyanis határozottan nem nyerte el a tetszésemet, pedig nagy reményekkel indultam neki. Az első kötetet megfilmesítették, amit meg is néztem moziban Shizuval, és nagyon tetszett, ezért is olvastam el utána a könyvet, sőt, a többi részét a születésnapomra kértem (ami azért nagy szó, mert viszonylag ritkán adok ki pénzt könyvre vagy kérek ajándékba. A könyvek nagyon drágák, és nem éri meg őket megvenni, csak ha az ember biztos abban, hogy jól lesznek és megéri őket egy életen át megőrizni. Ezért is bosszant kicsit hogy ezt a könyvet megvettük.)

Szóval a film tetszett, és mivel pont ugyanolyan, mint a könyv, így az sem okozott csalódást. De a második és a harmadik kötet, te jó ég! Hát az borzasztóra sikeredett, főleg az utolsó rész. Először is, a második tök olyan, mint az első, ami már egy kicsit unalmas. És a harmadik kötet sem szól másról, mint értelmetlen vérengzésről, sok felesleges halálról, és végül nem is kifejezetten tudtam megragadni annak lényegét, hogy mindez miért történik. A főszereplő teljesen unszimpatikussá válik azáltal, hogy a harcokból legszívesebben teljesen kivonná magát, és az egész világalkotás olyan kaotikus. Teljesen érthetetlen, mi értelme egy olyan birodalomnak, ahol a központ virágzik és gazdag, míg a körzetek teljes terrorban el vannak nyomva. Semmi, ismétlem, semmi logikát nem találtam az egészben, ahogy az Éhezők Viadalában sem, ami egyébként önmagában sem egy eredeti ötlet, mert a Battle Royale-ban már megírták. Füstölgés vége.    



Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról 

április 21.
Saját könyv
Pontszám: 8

Komolyan mondom, most sem értem, hogy képes  az író azzal, amit ír, 150 oldalt megtölteni. A kerettörténet ugyanis csak ennyi: a főhős egy méregtelenítő csodaszer forgalmazója, aki a tömpemizséri kultúrház színpadán előadást tart az étkezés ártalmasságáról, és reklámozza a termékét. És még sokkal többről is szót ejt, ugyanis csak beszél, beszél, mindenről, ami eszébe jut, változatos és nevettető szófordulatokkal, és a végén egyszer csak be is telt az a 150 oldal.

„Az élet, hölgyeim és uraim, a teremtés legmeddőbb anyagmozgatása, említett zsírraktárak költözködése inkubátortól kolumbáriumig és vissza, továbbá, ha meg szabad jegyeznem, nevezett élet az a keserves öntanfolyam, melynek során az ember kitanulja, hogy a testéhez való úgynevezett „viszonya”, ez a forró jégbüfézés, igen, hogy ez hány rész szenvedély, hány rész sajnálat és hány rész gyűlölet. Kitanulja, de mégsem tud e passiójától szabadulni.”

„Csak a kígyoid menekülés van a szegény bőrünkből élethossziglan.”




Spiró György: Feleségverseny 

április 14.
Apu könyve
Pontszám: 9

A történet a (nem is olyan távoli) jövőben játszódik, méghozzá itt, Magyarországon, ami úgy tűnik, véglegesen eljutott a romlás állapotába, de azért még nem veszett el teljesen. A burkolt és kevésbé burkolt utalások, beszélő nevek és sztorik olvastán az ember azt sem tudja, sírjon-e, vagy nevessen. A jövőben ugyanis hazánkban kitör a cigányháború, bevezetik a kamatyadót, az Örs vezér terén Árkád vezér buzdítja tüntetésre a népet (persze pénzért), bevezetik az IME igazolványt (Igaz Magyar Ember) – hogy csak a legjobbakat említsem. Mikor az ország már annyira benne van a fekáliában, hogy sürgős változásokra van szükség, szerencsre sikerül DNS-minták alapján találni még egy királyi leszármazottat, a negyvenkét éves Krul József villanyszerelőt (vagy ahogy később hívják: a Kegyes Jóságot), akit azon nyomban meg is koronáznak a Duna műjegén. S hogy ne maradjon egyedül, meghirdetik számára a nagyszabású tévéműsort, a Feleségversenyt, ahol az esélytelenek nyugalmával indul el Vulnera Renáta, az ország valószínűleg legcsúnyább és legostobább lánya (de legalább IME igazolványa van.)

„A normális iskola ezzel szemben azt az akkoriban elterjedt, demokratikusnak nevezett nézetet képviselte, hogy nem a tudás megszerzése a fontos, hanem a gyerekek személyiségébe való be nem avatkozás. Ha egy ilyen iskolában a gyerekek többsége úgy szavazott, hogy a Nap forog a Föld körül, akkor a tanárnak abban az osztályban ezt a nézetet kellett elfogadnia, és a továbbiakban – az érettségit is beleértve – képviselnie. Ha a gyerekek többsége megszavazta, hogy a Föld lapos, akkor a tanárnak az érettségiig abban az osztályban ezt a nézetet kellett képviselnie. Ha egy másik osztályban azt szavazta meg a többség, hogy a Föld tetraéder alakú, akkor ott azt a nézetet kellett képviselnie mindenkinek, még a tanárnak is, aki a másik osztályban ezzel összeegyeztethetetlen nézetet fogadott el.
Ha a gyerekek úgy akarták, akkor azt szavazták meg, hogy megnyertük mind az első, mind a második világháborút. Szavazással Mohácsnál megverhettük a törököt. Szavazattöbbséggel Amerikát is mi fedezhettük fel Mátyás király vezetésével, aki híres, hollóval ékesített Kolombo Korvino nevű vezérhajóján kitartóan távcsövezgetve sikeresen áthajózta New Yorkba a Fekete Sereget, amely utóbb a kegyetlen, emberevő indiánok elleni hősi harcban is kitűnt.(A példa a legjobb budapesti normál iskola, a Fazekas egyik érettségi dolgozatából való.) A matematikai képletekről, a fizikai és kémiai átalakulásokról is lehetett szavazni, és ha a tanár véleménye kisebbségben maradt, a leghülyébbeket sem buktathatta meg. Ezt a gyakorlatot tévéműsorokban is alkalmazták, a kérdésekre adott feleletet nem a helyes választ ismerő játékvezető értékelte, hanem a beszavazó nézők, akiknek többségi véleményét a műsorvezetőnek mindig le kellett fogadnia.
Ugyanezt művelte a magyar parlament, amelyről az iskolák példát vettek: a 996 képviselő többsége az előterjesztésekről úgy szavazott, hogy az anyagot el sem olvasta, de erre nem is volt szükség: megmondták nekik, mikor melyik gombot nyomják meg, és ha mámorukban el nem tévesztették, azt is nyomták meg. A többségi döntés lett törvénnyé, függetlenül attól, volt-e értelme vagy sem. Ugyanígy szavazgattak az egész országban az ilyen meg olyan rendű önkormányzatok. Magyarország nem volt kivételes hely, ezt a kormányzási módszert hívták világszerte parlamenti demokráciának.” 



Aldous Huxley: Szép új világ 

március 25.
Könyvtári könyv
Pontszám: 6


Ez is kötelező olvasmány volt, hogy jobban megértsük általa az utópia/disztópia műfaját. Ez a könyv már eléggé tetszett. Nem a sztori, inkább a világ megalkotása. Egy olyan jövő, ahol nem létezik semmi, amit most fontosnak vagy értékesnek gondolunk, ahol az emberek élete, sorsa lombikbébi koruktól kezdve szabályozott és irányított. A „szép új világ”-ban az emberek sosem lesznek igazán szomorúak. De igazán boldogok sem.










Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések az egérlyukból 

március 19.
Könyvtári könyv
Pontszám: 5

Szintén kötelező volt, de azért jobban tetszett, mint a Gogol-mű. Itt már egészen érdekes és emberi volt a főszereplő sok furcsa vívódása, küzdelme, hogy más legyen, miközben tulajdonképpen gyáva más lenni. Állandó belső harcait hosszú oldalakon keresztül olvashatjuk. Le azért nem nyűgözött, de nem is volt kínszenvedés olvasni. 













Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az őrült naplója 

március 2.
Könyvtári könyv
Pontszám: 4

Ezt a könyvet (és az ezután következő kettőt is) a Kultúra és művelődéstörténet kurzusomra kellett elolvasnom, és mivel sajnos az órán nem beszéltük át, máig nyitott kérdés, hogy mi volt az értelme, meg mégis mi a fenéről szól ez a könyv?! Oké, nekem Gogol mindig is sok volt, meg úgy általában az oroszok, sosem értek semmit a mondanivalójukból, legyen az Orr, Köpönyeg, akármi.













Jodi Picoult: Törékeny 

március 2.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 5

Jaj, ez a könyv is szörnyen depresszív volt, mint Jodi Picoult összes könyve. Az írónő jellemzője, hogy kiragad egy esetet, problémát (mindig gyerekkel kapcsolatos, családi dráma és/vagy betegség) és ezt járja körül cirka ötszáz oldalban, az ember pedig a végén a haját tépi a sok szenvedéstől. Nem mondom, egy ideig jó a dolog. Ügyesen bemutatja a családi nehézségeket, minden szereplő szemszögéből megmutatja a problémát. De az egész túlmegy egy határon. Mindenki, tényleg mindenki csak szenved, szenved és szenved. Gyakran értelmetlenül, ostobaságból, és teljesen életszerűtlenül. A Törékeny után mondtam azt, hogy végeztem, többet nem olvasok Jodi Picoult könyvet, mert egyszerűen nem jó.









Celia Rees: Sovay, az útonálló úrilány 

február 21.
Könyvtári könyv
Pontszám: 2


Ó, ez a könyv borzalmas volt. Eleve a könyvtár tinédzserpolcáról vettem le, de ez önmagában nem kellene, hogy rosszat jelentsen. Valami könnyű, kalandos olvasmányra vágytam, és ezt a könyvet pont annak szánta az írónő, de valahogy nem jött össze az egész. Zavaros volt, értelmetlen, nem igazán hű a korhoz, amiben játszódott. Nem ajánlom.











Gárdonyi Géza: Ida regénye 

február 7.
Saját könyv
Pontszám: 9

Vegyünk két fiatalt: egy tiszta, jólelkű lányt és egy ambiciózus festőművészt, akik egyesülnek a házasság szentségében. Szép volna, csakhogy mindez csupán illúzió: a lánytól az apja akar megszabadulni a házassággal, a férfinak pedig csak a hozomány kell. Egy év után el is szeretnének válni. Csakhogy addig még nagyon sok minden történhet… ;)

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide.












Delphine de Vigan: No és én 

január 24.
Könyvtári könyv
Pontszám: 7

A No és én ifjúsági könyv, de azért élvezetes és tanulságos volt olvasni, amit mi sem jelöl jobban, mint hogy egy nap alatt befaltam (örülve annak, hogy a vizsgaidőszak után újra vehetek a kezembe könyvet.) 3 nem mindennapi fiatalról szól, akiknek belepillanthatunk a lelkébe. Egyikük egy utcán ragadt, kiábrándult hajléktalan lány, aki néha küzd a sorsa ellen, néha viszont visszasüpped a reménytelenségbe. Egyszer azonban komoly segítséget is kap. Így vajon sikerül-e neki? Engem, kis szociológus-palántát ez érdekelt a legjobban.

Nem tudom miért, de a borítón látható lány, és a főszereplő, Lou engem végig Dolra emlékeztetett.








Popper Péter: Az élet sója – gondolatok a zsidó vallásról és a zsidóságról

január 23.
Saját könyv
Pontszám: 8

Karácsonyra kaptam ezt a könyvet, nagyon érdekes, tanulságos és szellemes. Sok mindenről van benne szó, talán el is kellene olvasnom még egyszer ahhoz, hogy jobban megértsem a lényegét.

"Mióta a zsidóság létezik, volt, van és lesz zsidókérdés. Ma Közép-Európában, Kelet-Európában a zsidóprobléma újra kimondhatóvá vált, méghozzá a kollektív elfojtások reakciójaképpen harsányan. Az asszimiláns, félasszimiláns és státuszukat őrző zsidók, a vad zsidógyűlölők és a "kultúrantiszemiták", a közömbösek és a filoszemiták sokszor "meg nem gondolt gondolatai" érthetetlen, némelykor értelmetlen hangzavarrá olvadnak össze. E lármán már nem ront, nem is javít, ha mi is belekiabáljuk: Magyarországon a zsidóság nem vallás, hiszen tömegével vannak vallástalan, más vallású zsidók! A zsidóság nem kultúra, mert a magyar zsidóság többsége mit sem tud sem az izraeli, sem a jiddis kultúráról, még kevésbé a biblikusról, s ha álmából felkeltik, Petőfit, Adyt és József Attilát nevezi meg költőként. A zsidóság nem kisebbségi népcsoport, mert régebbi, mint az "anyaország", amihez sem anyanyelvi, sem kulturális, sem gazdasági gyökerek nem kötik, s 1600 éve történetiek sem. Hát akkor mi a zsidóság? Magyarországon ma zsidónak lenni LELKIÁLLAPOT!"





Jane Austen: Büszkeség és balítélet

január 22.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 10

Másodszorra olvastam ki Jane Austen legnagyobb sikerkönyvét, ezek után talán nem is kell mondanom, hogy nagyon tetszett. Első olvasáskor bizony lassan rágtam át magam a hosszú leírásokon, hozzá kellett szokni a stílushoz, de amint elkezdődtek a bonyodalmak, csak úgy faltam a lapokat, és nagyon beleszerettem a könyv nyelvezetébe is. És persze oda vagyok a szereplőkért és a szerelemért is. A Büszkeség és Balítélet motivált arra, hogy további Jane Austen-könyveket kezdjek olvasni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése