Könyvespolc 2013

2013.


Rachel Cohn - David Levithan: Dash and Lily's book of dares

december 3. 
Kölcsönkönyv
Pontszám: 6

Egy kicsit csalódás volt nekem ez a könyv, mert Shizu és Ren is sok jót mesélt róla, úgyhogy nagyon lelkesen kezdtem neki, de végül én nem voltam annyira oda érte. Lehet, hogy csak a nyelvi korlátok miatt nem jött át a mondanivaló, nem tudom. Az alapötlet nagyon tetszett, de már az meglepett, hogy a főszereplők 16 évesek - valamiért korábban azt hittem, hogy felnőttek. Így valahogy az egész rögtön kevésbé volt hiteles számomra. Úgy értem, a két fiatal hajszája az igaz szerelem után. Bár azt hiszem, belőlem csak a keserűség beszél valamilyen szinten, de végig nem volt teljesen tiszta, hogy lehet, hogy az első perctől kezdve a nagy Ő-t látták egymásban, és rögtön olyan mélyre szántó gondolatokat osztottak meg a könyvben. Nekem az egész a valóságtól teljesen elrugaszkodott volt. Dash-t bírtam, de Lilyt egyáltalán nem, inkább alulfejlett benyomását keltette, mint egy különc, de szerethető lányét. A könyv stílusa kétségkívül zseniális, a szóhasználat meg a mondatfűzés még úgy is mosolyt csalt a számra, hogy néha felét sem értettem, és az is klassz, hogy két író van, akik kábé pont úgy írták a könyvet, ahogy mi szerepjátékozunk. :) 

„In all honesty, I should admit I have researched much of the scientific evidence refuting G-d’s existence, as a result of which I suspect I am a true believer in him the way I am in Santa. But I will unhestitatingly, and joyfully, O-Holy-Night his name between Thanksgiving and Christmas Eve, with the mutual understanding that as of Christmas Day, once the presents are opened, my relationship with him goes on hiatus until I camp out for best viewing of the Macy’s parade the following year.”

„Well, sure, who doesn’t need a boyfriend? But realistically, those exotic creatures are hard to come by. At least a quality one.”

„I’ve always resented Hermione, because I wanted to be her so badly and she never seemed to appreciate as much as I thought she should that she got to be her. She got to live at Hogwarts and be friends with Harry and kiss Ron, which was supposed to happen to me.”

„Are you over him?” I asked.
We both knew the him I referred to was not Benny, but the him who broke Langston’s heart so devastatingly. Langston’s first love.
„In some ways, I think I’ll never be over him,” Langston said.
„That is such an unsatisfying answer.”
„That’s beacuse you’re interpreting itt he wrong way. I don’t mean it as a wistful, overdramatic declaration. I meant that the love I felt for him was huge and real, and, while painful, it forever changed me as a person, in the same way that being your brother reflects and changes how I envolve, and vice versa. The important people in our lives leave imprints. They may stay or go in the physical realm, but they are always there in your heart, because they helped form your heart. There’s no getting over that.”




Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

november 13.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 7

Igen. Szerelmes tinikönyvről van szó. És igen, 7 pontot adtam rá. Mert hihetetlenül élveztem!!! Az a helyzet, hogy a sok komolyabb hangulatú könyv és kötelező olvasmány után úgy hiányzott nekem ez a könnyed történet, mint egy falat kenyér. Alig tudtam letenni. Ki is olvastam alig pár nap alatt, pedig még mindig Lengyelországban vagyok, és elég sűrű is a programom, úgyhogy nem is tudok visszaemlékezni, mikor volt időm olvasni. Nos, most már nincs is mit, mert nem gondoltam volna, hogy erre az egy hétre kevés lesz a 380 oldal. Pff! De miért is tetszett annyira? Hát... az a helyzet, hogy ez a könyv tökéletesen visszaadja, milyen érzés is szerelmesnek lenni. És arra is rávilágít, milyen is az, amikor két ember teljesen, félreérthetetlenül összeillik. Ráadásul mindezt nem is erőltetett, nyálas módon teszi, hanem teljesen természetesen, úgy, hogy közben tényleg magára ismerhet az ember. Nem mondom, főleg a könyv vége ráerősít kicsit a romantikára, de ennyi belefér. Az a helyzet, hogy irigykedtem, mert felidézte bennem azt, milyen is ez az érzés... És egy kicsit figyelmeztet, hogy amíg a kapcsolatomban nem érzem ezeket a dolgokat, addig nem áltathatom magam azzal, hogy megtaláltam az igazit. Ami szomorú felismerés. Úgyhogy azt hiszem, szeretném ezt egy kis időre elfelejteni.

„Komolyan, melyik amerikai lány képes ellenállni az angol akcentusnak.”

„Miért néz? Még mindig néz? Azt hiszem, igen. Miért, miért, miért? Egy jó nézés vagy rossz nézés vagy közömbös nézés?”

„Aztán fantáziálok a szakításukról. Hogyan bánthatná meg St. Clair Ellie-t, vagy hogyan bántatná meg Ellie St. Clairt, és erre én hogyan bánthatnám vissza Ellie-t. Szeretnék beleragadni a párizsi stílusú hajába, és olyan erősen megráncigálni, hogy kiszakadjon a koponyájából. És bele akarom vájni a körmömet a szemgolyójába, és kikarmolni.
Kiderül, hogy nem is vagyok kedves ember.



George R. R. Martin: A clash of kings

október 27.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 7

Folytatódik a népszerű sorozat, a The song of ice and fire. Látszik, hogy igen hosszú ideig küzdöttem a majdnem kilencszáz oldalas kötettel, végül az segített a kiolvasásban, hogy a Symában az Oldtimer Show ideje alatt jó volt az idő, tehát kevesen adtak kabátot a ruhatárba, én pedig olvashattam munka alatt. Két nap alatt olvastam el az utolsó kétszáz oldalt, és közben írtam Bálintnak, hogy éppen mi tetszik vagy kavar fel. A könyvben vannak csavarok és váratlan fordulatok, ezzel együtt azonban továbbra is kitartok amellett, hogy nem vagyok lenyűgözve, főleg, mivel elkezdődött a háború, és nagyon-nagyon-nagyon sok öldöklős, vérengzős, kínzós rész van, amit egyrészt nem annyira bír a gyomrom, másrészt sokszor indokolatlannak is tartom. Főleg egyes karakterek szerethetősége, különcsége miatt tetszik ez a könyv. Nekifutok a harmadiknak is, de lehet annak a kiolvasása még messzebbre tolódik majd, és közbeékelődik pár könnyedebb olvasmány.

„I am sorry for your loss as well, Joffrey,” the dwarf said.
„What loss?”
„Your royal father? A large fierce man with a black beard. You’ll recall him if you try. He was king before you.”

„All sorts of people are calling themselves kings these days.”

„Lord Janos will be sailing for the Wall on the morning tide. Varys would have me believe that I have replaced one of Joffrey’s men with one of my own. More likely, I have replaced Littlefinger’s man with one belonging to Varys, but so be it.”

„I will not suffer to be called a whore!”
"Why, sister, he never claims Jaime paid you."

"Varys appeared not long after Lord Jacelyn had left. „Men are such faithless creatures,” he said by way of greeting.
Tyrion sighed. „Who’s the traitor today?”



P. G. Wodehouse: Fordujon Psmithhez

október 21.
Saját könyv
Pontszám: 6

Majdnem két hónap telt el az előző könyv kiolvasása óta, ami retttttenetesen sok idő. A helyzet az, hogy valójában a Game of Thrones második kötetét olvasom, csak nagyon lassan haladok vele - vastag, angolul van, én pedig elfoglalt vagyok. Ezt a kis könnyed Wodehouse-könyvet azért kezdtem el vele párhuzamosan olvasni, hogy akkor is vihessek magammal könyvet, ha nem szeretnék cipekedni, és akkor is tudjak olvasni, ha ahhoz már túl késő van, hogy felfogjam az angol mondatok értelmét. Mert ezen a könyvön sokat gondolkodni nem kell, csak szórakozni. Nagyon mulatságos, könnyű olvasmány, tele bonyodalommal és furcsa találkozásokkal. A szereplők - különösen Psmith - stílusa lehengerlő, egyszerűen nem lehet nem nevetni rajta.

  
Forduljon Psmithhez!!!
Psmith Majd Segít!
Psmith Mindent Elintéz!
Önnek Szüksége Lenne
Valakire, Aki Eljár Peres Ügyeiben?
Valakire, Aki Elintézi Üzleti Ügyeit?
Valakire, Aki Sétálni Viszi Az Ön Kutyáját?
Valakire, Aki Meggyilkolja Az Ön Nagynénjét?
Psmith Elintézni!
Bűntény nem akadály!
Bármilyen Megbízása Van
(Feltéve, Hogy Halakkal Nem Kell Dolgozni),
Forduljon Psmithhez!
Ajánlatok: R. Psmith, Postafiók 365
Forduljon Psmithhez!




J. R. R. Tolkien: A babó

augusztus 26.
Saját könyv
Pontszám: 6

A babót mindenképpen szerettem volna elolvasni, mert kult-könyv. A helyzet az, hogy még sok-sok éve kaptam ajándékba (Kende Orsitól!) és akkor nekifutottam, de nem tudtam befejezni. Most is vegyes érzésekkel tettem le ezt a könyvet. A történet kétségkívül egy mese. Annyira mese, hogy bár vannak benne veszélyes helyzetek, izgulni mégsem igazán kell, mert egyértelmű, hogy hőseink megmenekülnek. A meséhez képest viszont kissé száraz és vontatott az elbeszélés. Így aztán gyerekként nem tudtam magam átrágni magam rajta, "felnőttként" pedig kicsit egyszerűnek tartom a történetet.  Érdekes az is, hogy a hobbit az babó, Gollam az Nyelem, a tündék tündérek és az orkok manók. De sebaj, mert nagyon aranyos volt, bájos, és mégiscsak ez minden idők egyik legnagyobb fantasy trilógiájának az előzménye!

„Amit a mit sem sejtő Bilbo ezen a reggelen megpillantott, az csak egy öregember volt, bottal a kezében. Nagy, hegyes, kék kalapja volt, hosszú, szürke köpönyege, ezüst sálja felett hosszú, fehér szakálla egészen a derekáig ért, lábán hatalmas, fekete csizma.
- Jó reggelt! – mondta Bilbo, méghozzá szívből. A nap sütött, és a fű szép zöld volt. De Gandalf csak ránézett hosszú, bozontos szemöldöke alól, mely messzebb nyúlt, mint árnyat adó kalapjának karimája.
- Ezt hogy érted? – kérdezte. – Jó reggelt kívánsz nekem, vagy úgy gondolod, hogy ez a reggel jó, akár tetszik nekem, akár nem; vagy hogy te érzed jól magad ezen a reggelen, vagy hogy olyan ez a reggel, amelyen jó élni?”

„Ha azt mondjuk, hogy Bilbónak elakadt a lélegzete, alig közelítjük meg az igazságot. Nincs szó, amely ki tudná fejezni az ámulatát, mióta csak az ember megváltoztatta azt a nyelvet, amelyet a tündérektől tanult még akkor, mikor a világ csupa csoda volt.”




George R. R. Martin: A game of thrones

augusztus 20.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 7

Amikor már mindenki a könyvről és a sorozatról beszélt körülöttem, és mikor már a társasjátékkal is játszottam, igazán elkezdett piszkálni a gondolat, hogy nekem is be kéne lépni az olvasók táborába. Magamtól nem vállaltam volna be angolul, Bálint volt az, aki agyon piszkált azzal, hogy csak így hajlandó nekem megszerezni, úgyhogy végül is beadtam a derekam. És el kell ismerjem, jobban jártam így, mert eredeti nyelven jobb és hasznosabb is egy könyvet olvasni, csak az bosszant, hogy mégiscsak lassabban haladok vele, mint ha magyarul olvasnám. De egy idő után ebbe is belejöttem, abszolút értettem, és fokozatosan fel is gyorsult az olvasási tempóm, bár látszik, hogy azért így is elég sok ideig tartott. És ez még csak a sorozat első kötete, további 4 vár rám, amik még vastagabbak (és további 2, ami még nem jelent meg, kérdés, megéri-e az író, hogy befejezhesse őket...)
Tetszett ez a könyv, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy annyira azért nem vágtam magam hanyatt tőle. Vannak benne váratlan fordulatok, de néhány dolog teljesen kiszámítható. Bizonyos karaktereket nagyon lehet szeretni, viszont tudom, hogy úgyis szép sorban el fognak patkolni. Azért kíváncsi vagyok, mi mindent lehet még ebből a sztoriból kihozni, úgyhogy hamarosan magamhoz ragadom a második kötetet is.

„Lord Petyr,” Ned called after him. „I… I am grateful for your help. Perhaps I was wrong to distrust you.”
Littlefinger fingered his small pointed beard. „You are slow to learn, lord Eddard. Distrusting me was the wisest thing you’ve done since you climbed down off your horse.”

„It would seem I’ve been a busy little fellow,” he said with bitter sarcasm. „I wonder when I found the time to do all this slaying and murdering.”

„You have nothing to give us but your lives. How would you like to die, Tyrion son of Tywin?”
„In my own bed, with a belly full of wine and a maiden’s mouth around my cock, at the age of eighty,” he replied.

„When you play the game of thrones, you win or you die.”

 „Winter is coming.”



Harper Lee: To kill a mockingbird

július 21.
Saját könyv
Pontszám: 8

Shizutól kaptam a könyvet a szülinapomra, és nagyon örülök, hogy eredeti nyelven olvashattam, szerintem egy magyar könyv nem tudta volna átadni ennek a világnak a stílusát.
Nagyon tetszett. A legjobb az egészben az, hogy egy kilenc éves kislány, Scout szemén keresztül látjuk az eseményeket. Ő az, aki bár nagyon okos, sok mindent nem ért: jellemzően azt, ami az emberi előítéletekből, formaságokból és társadalmi szabályokból fakad. Scout nem érti, miért nem "illik" játszania bármelyik gyerekkel, nem tudja, mit is jelent pontosan a "nigger-lover" kifejezés, csak azt érzi, hogy őrülten lenézően hangzik, mikor az apjára használják.
Scout apja, Atticus ugyanis komoly terhet kap a nyakába: ügyvédként egy fekete férfit kell védenie, akit azzal vádolnak, hogy megerőszakolt egy fehér lányt. Kezdettől fogva egyértelmű, hogy nem ő tette. Felmenteni őt a bíróságon azonban teljesen lehetetlen. A történetnek - és az akkori Amerikának - a teljes abszurditása az, hogy egy fekete férfi szava, még ha tisztességes családapa is, még mindig kevesebbet ér egy fehér férfiénál, akkor is, ha az illető egy részeges, írásképtelen vadbarom. 
Két rész van a könyvben, ami nagyon megfogott. Az elsőt szívesen idéztem volna, de egy kicsit hosszú begépelni, mindenesetre az én kiadásomban a 250. oldalon van. Ez az a rész, ahol Scout és a bátyja, a 12 éves Jem, megpróbálnak dűlőre jutni abban, mi is a különbség köztük, a rangsorban alattuk következő Cunninghamek, majd az Ewellek, végül a feketék között. Jem már idősebb, úgy tesz, mintha tudná a választ, próbálkozik magyarázatokkal, de Scout-t nem győzi meg - ő továbbra is úgy gondolja: "I think there's just one kind of folks. Folks."
A második kedvenc részem az, mikor Scout és Jem találkoznak azzal a fehér férfival, aki a város szélén él egy fekete nővel, és rengeteg félvér gyerekkel. A város persze borzasztóan lenézi, de hogy is élhetne másképp, hiszen részeges, a laposüvegét állandóan magánál hordja, és rendszeresen kortyint belőle. Aztán egyszer csak a férfi titokban megmutatja a gyerekeknek, mi is van a laposüvegben. Semmi más, csak kóla. És az indok a legviccesebb: szándékosan szolgáltat alapot a városnak arra, hogy azt higgyék, részeges, különben nem értenék meg, hogy azért él így, mert így szeretne élni.
Beteszek még ide alulra viszonylag hosszú idézeteket, de érdemes elolvasni, mert nagyon jó. Ahogy az egész könyv!

’This case, Tom Robinson’s case, is something that goes to the essence of a man’s conscience – Scout, I couldn’t go to church and worship God if I didn’t try to help that man.’
’Atticus, you must be wrong…’
’How’s that?’
’Well, most folks seem to think they’re right and you’re wrong…’
’They’re certainly entitled to think that, and they’re entitled to full respect for their opinions,’ said Atticus, ’but before I can live with other folks I’ve got to live with myself. The one thing that doesn’t abide by majority rule is a person’s conscience.’

’The witnesses for the state, with the exception of the sheriff of Maycomb County, have presented themselves to you gentlemen, to this court, in the cynical confidence that their testimony would not be doubted, confident that you gentlemen would go along with them on the assumption – the evil assumption – that all Negroes lie, that all Negroes are basically immoral beings, that all Negro men are not to be trusted around our women, an assumption one associates with minds of they calibre.
’Which, gentlemen, we know is in itself a lie as black as Tom Robinson’s skin, a lie I do not have to point out to you. You know the truth, and the truth is this: some Negroes lie, some Negroes are immoral, some Negro men are not to be trusted around women – black and white. But this is a truth that applies to the human race and to no particular race of men. There is not a person in this court-room who has never told a lie, who has never done an immoral thing, and there is no man living who has never looked upon a woman with desire.’

’Miss Gates is a nice lady, ain’t she?’
’Why sure,’ said Jem. ’I liked her when I was in her room.’
’She hates Hitler a lot…’
’What’s wrong with that?’
’Well, she went on today about how bad it was him treatin’ the Jews like that. Jem, it’s not right to persecute anybody, is it? I mean have mean thoughts about anybody even, is it?’
’Gracious no, Scout. What’s eatin’ you?’
’Well, coming out of the court-house that night Miss Gate was – she was goin’ down the steps in front of us, you musta not seen her – she was talking with Miss Stephanie Crawford. I heard her say it’s time somebody taught ’em a lesson, they were gettin’ way above themselves, an’ the next thing they think they can do is marry us. Jem, how can you hate Hitler so bad an’ then turn around and be ugly about folks roght home - ?’




Pál József: Huszonöt hónap

július 3.
Saját könyv
Pontszám: -

Nagyapám önéletrajzírását - vagy naplóját, ha úgy tetszik, mivel kizárólag huszonöt hónapról, az 1943. októberétől 1945. novemberéig történt eseményekről szól - már régen el kellett volna olvasnom. Ha jól emlékszem, legalább kétszer nekifutottam már, és egész sokat olvastam is belőle, aztán félbemaradt. Pedig tudtam, mennyire fontos nagyapámnak, hogy elolvassam a könyvét, és azt is, hogy nagyon sok fontos dolgot tudhatok meg belőle a fiatalkoráról. Úgyhogy nemrég - nem titkoltan Grecsó Krisztián könyve hatására - nekifutottam újra a Huszonöt hónapnak, és néhány nap alatt végeztem is vele. És nagyon-nagyon örülök, hogy így tettem. Azt eddig is tudtam, hogy nagyapám milyen rendkívüli személyiség volt és az ma is, és hogy mennyi mindent látott, tapasztalt és tett, de mégis jó volt ezt így leírva, összegezve olvasni. Nagyapa paraszti származású, a szabolcsi Balkányban született, Pesten pedig a Műegyetemen tanult közgazdaságtant, és életében nagyon nagy szerepet játszott a Győrffy kollégium, ahol hozzá hasonló fiatalokkal élt és tanult együtt, formálták egymás gondolkodását, forradalmi terveket szőttek. Mikor a németek bejöttek Magyarországra, nagyapa sokat utazott, folyamatosan tartotta a kapcsolatot a társaival, végül a felszabadulást Pesten várta meg a kollégium épületében, ahol ellenálló volt, naponta téve ki magát életveszélynek. Annyira hihetetlen, hogy megélte Budapest ostromát! Utána pedig a Nemzeti Parasztpárt tagjaként működött, földosztó volt Szabolcs megyében, ahol lelkiismeretesen dolgozott azon, hogy az eddig elnyomott parasztságnak szebb jövőt biztosítson. Alig pár éve tudtam csak meg, és az önéletrajz végén szerepel is (eddig korábban sosem jutottam el) hogy nagyi nagyapának csak a második felesége volt, a háború után rögtön elvett egy másik lányt. Gyerekes féltékenységgel olvastam ezeket a részeket. Annyira szeretném tudni, mi történt velük, miért váltak el! De azt hiszem, nem merem megkérdezni.

Nagyapámra nagyon büszke vagyok, hiszen annyira bátor volt, és annyira lenyűgöző, mennyire hitt az eszményeiben, mennyire lelkesítették őt forradalmi gondolatok! Olyan jó lenne, ha én is találnék valamit, amiért így küzdhetnék és dolgozhatnék. Kigyűjtöttem a könyvből egy csomó idézetet, de helyhiány miatt sajnos csak néhányat tehetek ide:

„A budapesti kihallgatáson már lampaszos tiszt beszélt velem. „Fiam, idő előtti behívásodnak a községházád az oka. Van-e a jegyződnek lánya?” – „Kettő is és szépek” – „Velük bosszuld meg hát a sérelmedet. Csábítsd el őket!” (Amikor jó félévszázad múlva elmeséltem mindezt az egyik jegyzőlánynak – nagymama volt már – sóhajtva mondta, „miért nem engedelmeskedett a parancsnak, Jóska?”)

„Elképesztő volt, hogy az az államhatalom, amely képtelen volt a német megszállás ellen valamire való ellenállást szervezni, már a megszállás harmadik hetében ilyen „gyors”, „szervezett” tudott lenni milliónyi ember elhurcolásában – amihez pedig közreműködőket is jórészt csak parancsszóval tudott szerezni. Alig hihető, hogy mindezt a március 19-i megszállást követő héten Horthy által szentesített új kormány szervezte meg. Ehhez a végrehajtóknak jóval megelőzően már tervekkel kellett rendelkezniük. Kállay hivatalos kormánya hátterében működnie kellett olyan „árnyékkormánynak”, amely az intézkedési terveket elkészítette, s március 19-e után a Sztójay-kormány rendelkezésére bocsátotta. Igazat adok Veesenmayernek – a volt német náci nagykövetnek – aki 1948. márciusi büntetőpere során a magyarországi holocaustról a következőket vallotta: „Ha a magyarok vaskövetkezetességgel tagadták volna meg a német kívánságot a zsidókérdés végrehajtásában, akkor annak megoldására nem kerülhetett volna sor. Nyomás lett volna, de – mivel az 1944-es év már a „krízis” éve volt, nem lett volna hatalmi erő közel egymillió embernek megjelölésére, összefogására és deportálására. Ez egy olyan hatalmas rendőri-csendőri feladat, amelynek elvégzését alig két hónap alatt, csak a „lelkes” magyar hatósági és karhatalmi apparátus teljes közreműködése tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert ezt csak az tudta elvégezni, aki az országot, annak népét ismeri és nyelvét beszéli. Eichmann-nak csak igen kis törzse volt. Ő csak irányított. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csakis a magyar kormány teljes segítségével volt a végrehajtás lehetséges…”)

„Ha jól emlékszem, társaim is, magam is, jó néhány pontban kimerítettük a rögtönítélő bíráskodás hatáskörébe vont cselekményeket. Közel féléve katonaszökevénynek számítok már. A tiltott szervezkedés, a jogtalan fegyver- és lőszerbirtoklás, az izgatás különféle módjai is fejemre olvashatók. Ugyanakkor nyíltan járok-kelek-cselekszem, kitéve az állandó ellenőrzésnek, igazoltatásnak. Így csak az élhet, aki bízik abban, hogy válságos helyzetben is ki tudja magát vágni, s feltétlenül bízik társai védelmében, megbízhatóságában.”

„Időközben megszűnt az áramszolgáltatás, gyertyával, mécsesekkel világítottunk. Nem volt vizünk sem. Ugyancsak hasznát vettük a légoltalmi pincék felszereléséhez tartozó vödröknek. Mosdáshoz, mosáshoz havat olvasztottunk. Ivóvízért egy Fehér utcai házba jártunk, ahol nyomós kút működött. Az ivóvíz szerzés veszélyes vállalkozás volt. A sorállókat gyakran tizedelte egy-egy aknabecsapódás. A kollégium kapujával szemben, az egyetem sarka mellett napokig feküdt holtan – megmerevedett kezében vödörrel – egy sokszoknyás öregasszony.”



Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz

június 28.
Saját könyv
Pontszám: 7

Az idei könyvfesztiválon vettük meg ezt a könyvet apuval, én választottam, kicsit félve, csak úgy, hogy nem is ismerem Grecsót, pedig mégiscsak kortárs, valamit csak kéne tőle olvasni, hogy tudjam hova tenni. Nem is hallottam erről a könyvről előtte, de ez volt ott, ezt választottam, és rögtön dedikálni is tudta a szerző, aki véletlenül ott volt, kicsit már ittasan, és aki azt mondta apunak, hogy nagyon szép a lánya. Az előző könyv kiolvasása óta eltelt időből látszik, hogy ezt a könyvet nem faltam, hanem egész lassan haladtam vele, mondhatnám szenvedve. Ez nem az a könyv, amit ha épp volt öt percem, felcsaphattam a buszon. Ennek neki kellett ülni, ehhez idő kellett és hangulat. Nem tudom eldönteni, tetszett-e vagy sem. De azt hiszem, inkább tetszett, csak oda kellett figyelni, meg kellett érteni. Családregény - a főhős kutatni kezd a saját múltjában, nagyapákról, nagybácsikról, régi szeretőkről rántja le a leplet, bemutatja egy vidéki telep életét a háború idején és utána. Érdekes volt, tetszett, és azt hiszem, el is szántam magam arra, hogy végre igazán elolvassam nagyapám önéletrajzát.

"Az ifjabbik Márton halála óta féltem, de nem a haláltól, hanem hogy elrontom. Megértettem, hogy van a döntéseimnek következménye, és a hosszú táv, a halál felől nézve, szánalmasan kurta."

"A Duna-parton sétáltak, szemben a Margit-sziget, a híd, mögötte Buda Pazar panorámája, amit még a kommunisták sem tudnak elrontani – a romantikát még a kommunisták sem tudják elrontani."

"A takarosság az élet alapja, mondogatja mindig a fiatalasszonyoknak, takarosnak kell lenni a tűzhely mellett, takarosnak az ágyban, és akkor nem jár el a férfi. És itt nem mondja ki, amit gondol, miszerint akkor nem jár el nagyon, csak kicsit, mert kicsit minden férfi eljár."



Palotás Petra: Bécsi kávé, pesti lány

június 17.
Orsi könyve
Pontszám: 4


Oké, ezt a könyvet azért kezdtem el olvasni, mert valami könnyű limonádéra vágytam a komolyabb könyvek meg a búslakodó hangulatom mellé. A baj csak az, hogy ilyenkor meg azon füstölgök, hogy lehet ilyen szar könyvet írni. :D Nem mondom, aranyos a sztori közepe, meg könnyen olvasható, de a körítés marhaság. Semmin nem lepődünk meg, mert minden előre tudható, semmi nem indokolja, hogy a történet Bécsben játszódjon, ugyanúgy lehetne itthon is. A tanulsága azért nem rossz: ne higgy a túl tökéletesen kinéző, helyes-izmos-ízlésesen öltözködő sármos gazdag pasiknak, mert úgyis seggfejek. Ezt én már megtanultam. :D








  
Rubin Eszter: Barhesz

június 17.
Anyu könyve
Pontszám: 7

Már egy ideje kinéztem magamnak ezt a könyvet, de csak azért olvastam el most, mert hétvégén anyuék elutaztak, mi vigyáztunk Petrára, és Petra anyuék szobájában akart aludni. Ott aludtam vele, de egyik este megbetegedett, egész este forgolódott meg nyüszögött álmában, nem hagyott aludni. Felkeltem, random levettem ezt a könyvet a szüleim könyvespolcáról, és belekezdtem. Nem vastag, úgyhogy két nap alatt ki is olvastam. Mikor apu meglátta, azt mondta, hogy héka, ezt ő is el akarja olvasni! Anyuval lebeszéltük: ez a könyv túlságosan női és túlságosan zsidó.
Tényleg ez a lényege. Egy zsidó nő útkeresése a modern világban, miközben generációs emlékek és terhek nehezednek rá. Emlékképek sorozata az egész. És persze recepteké. Mert a főszereplő folyton süt-főz, ebbe menekül, csak úgy röpködnek a könyvben az ízek és az illatok, úgyhogy a olvasása sem éhesen, sem jóllakottan nem ajánlott.

"Anyámnak gyerekkorában nem volt karácsonya, az osztályból csak a zsidó gyerekekhez nem jött a nyuszi. Jó, kaphat piros csokitojást, de a feltámadást kikérjük magunknak, kapja a tojást május 1-ére, mert mi azt ünneplünk. Karácsonyfa abszurd lenne, de kapjon a gyerek ajándékot, vacsorára áthívjuk az emeletről a barátokat, az összes baloldali hitsorsost."

"Egy évre elegendő lisztemnek kell lennie, harmadgenerációs szorongásomon csak ez a tudat enyhíthet kicsit, bármi történik, kenyeret sütni biztosan tudok."


"Egyesek új melleket szereznek, más új pasikkal kísérletezik. Vagy kombinálja a kettőt, friss mellekhez új pasi jár. Van, aki egzotikus vallásba menekül. Zsidósdi jó megoldás, tökéletesen beszabályozza az élet minden területét, még a pisilésre is áldást kell mondani. Meg a szivárványra."



Sohonyai Edit: Engem szeress!

június 12.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 5

A Shizutól kapott Sohonyai-trilógia utolsó és - véleményem szerint - leggyengébb darabja. Először is meglepődtem azon - mivel erről nem tudtam - hogy ez a könyv majdnem ugyanaz, mint a Szerelemlék, csak apró eltérésekkel. Főleg az elején kábé minden ugyanúgy történik, csak másképpen van megfogalmazva, ami elég fura. A végén már máshogy alakul a sztori, azt hiszem, inkább kínosabban (már a főszereplő részéről). Zsófi eddig is csinált irtó nagy marhaságokat, de itt annyira borzasztóan viselkedik, hogy majdhogynem egyenesen megutáltam a végére. A könyv egész stílusa fura, valahogy erőltetett. Az írónő megpróbálja megragadni a fiatalság hangját, nem tudom, pontosan melyik kor fiatalságáét, én mindenesetre sose hallottam senkit, aki ilyen kifejezéseket használt volna - tíz éve vajon menő volt a "vákuum", a "nyúúúl", meg a "szikra"?
Hm. Utánanéztem. A Szerelemlék első megjelenése 1991. Na, az tényleg elég régen volt, és ilyen szempontból vicces olvasni a könyvet, mert rengeteg minden más manapság. Például a szórakozás kultúrája. Vagy az egész fiú-lány kapcsolat. A főszereplő 18 évesen görcsöl azon, hogy korai lenne-e lefeküdni a barátjával. Azon meg totál ledöbbentem, hogy ott van Zsófi kapcsolata Gusztival, akivel csak találkozgatnak, és "nagyon közeli barátok", Guszti persze szerelmes, Zsófi nem érez semmit, és hónapokon keresztül nem is csókolóznak, és utána Zsófi úgy beszél erről a kapcsolatról, mintha Guszti a fiúja lett volna. Ezen is eléggé kivoltam. Nem tudom, akkor hogy ment, de ma egy kapcsolat - nálam legalábbis - ott kezdődik, hogy először is megbeszéljük, hogy kapcsolatban vagyunk, és akkor az fix. Ha valakivel rendszeresen találkozom, attól még nem lesz a pasim. Az meg teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki ne csókolja meg a barátját több hónapnyi járás után. Úgyhogy elmebeteg az egész, de ilyen szempontból tanulságos. Azért azt hiszem, Sohonyaiból egy időre bőven elég volt. Idézet nincs, a legjobbak úgyis előfordultak már a Szerelemlékben is.



Patrick Süskind: A parfüm 

június 6.
E-book
Pontszám: 10

Ó, ez a  könyv egyszerűen zseniális. Számos szerző brillírozik a tájleírásokkal, azon már meg sem lepődünk, de kérdem én, hol találkozunk a szagok olyan széleskörű leírásával, mint ebben a könyvben? Mert hogy a főszereplő a szagokon keresztül éli meg ezt a világot. Érdekes, izgalmas, lebilincselő. Furcsa érzés, hogy a főszereplő ennyire hihetetlenül negatív és távoli, így azonosulni szinte lehetetlen vele, de valamiért szinte mégis neki szurkoltam a végén. Fene tudja miért. 

"Az emberek behunyhatják szemüket a nagyság előtt, a szörnyűség előtt, a szépség előtt, fülüket is eldugaszolhatják a dallamok vagy a hízelgő szavak elől. De az illattól nem menekülhetnek. Mert az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről. Aki ura a szagoknak, az uralkodik az emberi szívek fölött is."






Sohonyai Edit: Szerelemlék

június 3.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 7
  
A Macskaköröm folytatása valamiért már jobban tetszett, értettebb és tanulságosabb volt, meg úgy valahogy egészébe véve szebb is. Nehéz megfogalmazni, ezt mindenesetre már szerettem olvasni. :)

"Már két nap óta hever az asztalomon a Szücsi levele. Eddig nem volt bátorságom felbontani. Helyette Grimm legszebb meséit olvasom, ott minden királyfi teljesen beszámítható." 

"Platónt böngészem. Mit mondjak, egy Dosztojevszkij habos kakaó hozzá képest."

"A szobám úgy néz ki, mint a mohácsi vész, a Toma benne a busójáró."

"Esküszöm, soha nem lesz szükségem a nagybetűs ÉLET-ben a Szent-Györgyi-féle citromsavciklusra, és sohasem fogok szembe találkozni az utcán két egymást metsző vektorral."





Sohonyai Edit: Macskaköröm

június 1.
Kölcsönkönyv
Pontszám: 6

Nem is tudom, nem is tudom. Shizu adta kölcsön ezt a könyvet azzal, hogy milyen jó, én viszont nem vágtam magam annyira hanyatt tőle, de ez lehet, hogy csak a témaválasztás miatt van - a könyv egy 14 éves lány naplója. Azt el kell ismernem, hogy a főhős lelkivilága és stílusa tökéletesen el van találva (szerintem én is pont így írtam naplót ennyi idős koromban) a fő gond inkább az, hogy nem nagyon érdekel. De amikor fáradt voltam és csak valami nagyon laza olvasmányra vágytam, akkor jó volt olvasni. Még hátra van 2 kötet, azokat is rögtön megkaptam, úgyhogy azt hiszem, azokat is el fogom olvasni. Shizu azon aggódott, hogy ő soha nem fog tudni ilyen jól írni, de szerintem zöldség, én nem voltam annyira oda ezért a könyvért, sőt, eszembe jutott, hogy olvastam már ettől az írónőtől könyvet, a Jasmine-t, és azt határozottan rettenetesnek találtam.

"Most együtt haragudtunk Katival a szerelemre. Hát tényleg olyan illékony lenne, mint a lecsavart kupakkal elöl hagyott körömlakklemosó?"





Alexandre Dumas: A három testőr

május 30.
E-book
Pontszám: 9
  
Jó hosszú ideig tartott, mire átrágtam magam ezen a könyvön, de ennek az oka kizárólag az időhiány volt. Végül egy délután annyira magával ragadott, hogy órákig csak olvastam, és végeztem is azzal a maradék kétszáz oldallal. Nagyszerű könyv, izgalmas, szellemes, kalandos. Nagyon jól ábrázolja a szereplőket, így végül nem csak a három testőrt és D'Artagnant szerettem meg, hanem az álnok, de zseniális Lady Claricket és a fondorlatos bíborost is.

"- Tessék az enyém - szólt Athos, könnyed nagylelkűséggel átnyújtva neki az órát -, és becsüld meg magad. Ne feledd, hogy ha fecsegsz, ha eljár a szád, ha elcsavarogsz, az a gazdád fejébe kerülhet, gazdád pedig úgy megbízik hűségedben, hogy kezességet vállalt érted. De azt se feledd, hogy ha miattad baj történik D’Artagnannal, a világ végén is megtalállak, és kiontom a beledet.
- De uram! - mondta Planchet, akit sértett a bizalmatlanság, s még annál is jobban megijesztett a testőr szenvtelen nyugalma.
- Én meg - szólalt meg Porthos, kimeresztve nagy szemét - szíjat hasítok belőled.
- De uram!
- Én meg - fűzte hozzá szelíd és dallamos hangján Aramis - lassú tűzön pirítlak meg, mint egy vadember.
- De uram!
És Planchet sírva fakadt; vajon a fenyegetésektől rémült-e meg, vagy a négy jó barát példás egyetértése lágyította meg szívét - ezt nem merjük itt eldönteni."

"- Hiszen azt mondta, hogy D’Artagnannak hívják.
- Én?
- Igen, maga.
- Azaz, hogy megkérdezték tőlem: „Uraságod D’Artagnan úr?” Én meg azt feleltem: „Azt hiszik?” A gárdisták azt felelték, hogy biztosan az vagyok. Nem akartam velük feleselni. Különben ember vagyok, én is tévedhetek."




Frances Hodgson Burnett: A little princess

május 24.
Saját könyv
Pontszám: 9

Eddig nem voltam kifejezetten sikeres angol nyelvű könyvek olvasásában. Hiába érzem azt, hogy már van egy biztos nyelvtudásom, az olvasmányokba bizony beletörött a bicskám: a sok irodalmi kifejezés, ismeretlen szó után egyszerűen feladtam a kínlódást. Ezt a könyvet Csilla ajánlotta és vette meg nekem egy angol könyvesboltban potom 600 forintért, és ha az elején talán nehezen is ment az olvasása, egészen hamar belejöttem, azt hiszem, sok könyvhöz képest még egészen egyszerű nyelvezete van. A történet nagyon kedves és szívet melengető, ajánlom mindenkinek az elolvasását, megjelent magyarul is.
  
"As to answering, though," said Sara, trying to console herself, "I don't answer very often. I never answer when I can help it. When people are insulting you, there is nothing so good for them as not to say a word - just to look at them and think. Miss Minchin turns pale with rage when I do it, Miss Amelia looks frightened, and so do the girls. When you will not fly into a passion people know you are stronger than they are, because you are strong enough to hold in your rage, and they are not, and they say stupid things they wish they hadn't said afterward. There's nothing so strong as rage, except what makes you hold it in - that's stronger. It's a good thing not to answer your enemies. I scarcely ever do. Perhaps Emily is more like me than I am like myself. Perhaps she would rather not answer her friends, even. She keeps it all in her heart."




Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak

március 20.
E-book
Pontszám: 7
  
A filmet láttam, tudom, hogy a történet kultikus, számos mondata szállóigévé vált, főleg ezért szerettem volna elolvasni ezt a könyvet. Valóban zseniális a maga beteg módján. Tényleg, milyen ciki lenne, ha kiderülne, hogy az univerzum tele van nálunk sokkal intelligensebb lényekkel, akik csak szórakoznak velünk!

 „A GALAXIS Útikalauz érdekes dolgokat közöl a törülközőről. A törülköző, írj az Útikalauz, a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kokrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában, fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van, mint egy cipőtalpnak., de nagyon-nagyon mohó), veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá.”

„A valódi mindenség émelyítően elhajlott alóluk. Számos utánzat szállongott a nyomában, sorjában, mint a hegyi kecskék. Az idő kivirágzott, az anyag összezsugorodott. A legmagasabb prímszám halkan kifejlődött az egyik zugban, és mindörökre elrejtőzött.”

„A cserép petúnia érdekes módon csupán egyvalamire gondolt esés közben: Ó, nem, többé ne! Sokan úgy vélik, ha pontosan ismernénk, miért éppen ezt gondolta a cserép petúnia, akkor sokkal többet tudnánk a világegyetem természetéről, mint így.”



J. D. Sallinger: Zabhegyező 

március 13.
E-book
Pontszám: 8

Nem tudom, mit vártam a Zabhegyezőtől, de nem ezt, az biztos. Azért akartam elolvasni, mert híres és jó, és tényleg tetszett is, ráadásul egy olyan világba kalauzolt el, amit nem ismertem igazán. A legjobb persze a stílus, ahogy Holden mesél magáról: az általa használt kifejezéseknek jórészét nem is hallottam eddig. És amit megfogalmaz, az aztán társadalomkritika a javából! Az amerikai társadalom, ahol mindenki felszínes, rohadt és lehervasztó… Vajon tényleg ilyen volt? És most?
Jót szórakoztam azon, hogy bár Holden nagyon szeretne végre egy nőt, aki esetleg hajlandó lenne lefeküdni is vele, azért azon is gondolkodik, milyen lesz majd a felesége.
Gondolkodik manapság egy 16 éves fiú is a házasságról? Erősen kétlem. 

„Így van ez a nőkkel. Valamit mindig jól csinálnak, még ha nem is olyan nagyon szépek, vagy ha éppen hülyék is, és az ember félig-meddig beléjük esik, aztán már nem tudja, hányadán áll. Nők. Jézusmária! Meg tudják őrjíteni az embert. Tényleg."


„Korán érkeztem, így aztán leültem a hallban egy bőrkanapéra az óra mellett, és stíröltem a lányokat. Egy csomó iskola már kiadta a szünetet, és rengeteg lány ücsörgött meg ácsorgott, várták a srácukat. Lányok keresztbe vetett lábbal, lányok nem keresztbe vetett lábbal, lányok isteni lábbal, lányok eltörni való lábbal, csini babák meg kis kurvák, legalábbis gondolom, hogy azok. Fantasztikus látvány volt, ha érted, mire gondolok. Másrészt hervasztó, mert állandóan az járt az eszemben, mi minden történik majd velük később. Mikor majd befejezik az iskolát, a kollégiumot, úgy értem. El bírom képzelni, hogy a legtöbbjük majd mindenféle süket palihoz megy férjhez. Olyan palihoz, aki állandóan arról beszél, hány liter benzint fogyaszt kilométerenként a kocsija. Meg olyanhoz, aki gyerekesen elkeseredik, ha a golfban veszít, vagy más ostoba játékban, például pingpongban. Nagyon kisstílű emberekhez, akik soha egy könyvet nem olvasnak. Akik dög unalmasak."



Neil Gaiman: Csillagpor 

március 3.
E-book
Pontszám: 6


Neil Gaimannek nagyon sajátos stílusa van, a könyvei különböző világait elképesztően egyedi fantáziával alkotja meg. A Csillagport már sok éve megfilmesítették, láttam is a filmet sokszor, mivel a bugyutaságai ellenére nagyon szeretem. A film után azonban a könyv óriási meglepetés – sőt, inkább csalódás volt.  A film nagyon, nagyon sokban különbözik a könyvtől, rengeteg pluszt ad a sztorihoz, és helyenként szerintem jobb megoldásokat is használ, mint a könyv. Neil Gaimanre az is jellemző, hogy nem rajzol minden karakternek happy endet csak azért, hogy az olvasó boldog legyen, a filmesek viszont ezt megtették. Úgyhogy ha egy kusza, elvetemült fantasy-ra vágysz, olvasd a könyvet, ha viszont egy kellemes, izgalmas romantikus történetre, akkor inkább filmezzél.







Csányi Vilmos: Ironikus etológia

március 1.
Saját könyv
Pontszám: 6


Csányi Vilmos etológus szakmabeliként veszi górcső alá az embert, s vitathatatlanul ironikus stílusban utánajár annak, hogy akkor hogy is van ez: végtére is állatok vagyunk, vagy sem? Hát persze, hogy azok vagyunk. A könyv nagyon szórakoztató, egyedül az a fejezete zavart kicsit, mikor a szerző 3 volt feleségét használva példának, bemutatja, milyenek is a nők. Szerintem kissé sovinisztára sikerült ez a rész. Nem mondom, el tudom ismerni a női nem egy-egy tulajdonságát, nem tudunk parkolni, satöbbi, de egy határon túl igenis hímsovinizmusról van szó, és az Ironikus etológia néha igencsak túlmegy ezen a határon.

„Az agresszió olyan alaptulajdonsága az állatoknak, amely nélkül kipusztulnának, és magától értetődő, hogy az agresszióra való késztetés ugyanúgy része az emberi természetnek is, bármit gondolnak erről széplelkű bölcsészek. Az emberi agresszió eredetileg a faj védelmére szolgált, éppen úgy, mint az állatoknál, de talán mi leszünk az egyetlen faj, amelynél a dolog a visszájára fordult. Kínos ügy, ugye, nem kellett volna mindent ránk bízni, szabad akarat, meg effélék…”





Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina 

február 19.
E-book
Pontszám: 9


A blogbejegyzésemben egészen kimerítően írok a könyvről és a filmről, úgyhogy ide csak annyit, hogy bár nem olyan volt, mint vártam, és bizony hosszú és sok „átrágós” rész van benne, az Anna Karenina egy nagyon jó könyv, méltán Tolsztoj egyik leghíresebb műve.

A kapcsolódó blogbejegyzéshez katt ide.

„Alekszej Alekszandrovics ott állt szemtől szemben az élettel – azzal a lehetőséggel, hogy a felesége rajta kívül másba is beleszerethet, s ez igen ésszerűtlennek és értelmetlennek tűnt föl előtte, hisz ez volt az élet.”










Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes kalandjai 

E-book
Pontszám: 8


Az összegyűjtött Sherlock-történeteket nagyon jó volt olvasni Budapestről Amszterdamba zötyögve a huszonegy órás buszúton. Sherlock elméje briliáns, esetei pedig mindig furcsák, meghökkentőek vagy éppen szórakoztatóak.

"-Mit akar tehát tenni? – kérdeztem.
- Pipázni fogok – válaszolta. – Ez egy legalább hárompipás feladat, így arra kérem, most ne szóljon hozzám ötven percig."

„- Ezt a kalapot, barátom, hetek óta nem kefélték ki. Az a szerencsétlen férfiember, és ezt jól vésse a fejébe, kedves Watson, akit a felesége kienged az utcára olyan kalapban, amelyre többhetes por rakódott, joggal feltételezheti, hogy hitvese iránta táplált szeretete már nem a régi.”

“Sherlock Holmes a becses nevem. Az én dolgom az, hogy mindent tudjak, amit mások nem tudnak.”






Jane Austen: A mansfieldi kastély

január 13.
E-book
Pontszám: 7


A Büszkeség és balítélet sikerén felbuzdulva olvastam el ezt a Jane Austen könyvet, és tervezek is még sokat elolvasni, de azt hiszem, egyik sem érhet majd fel a remekműhöz. Ebben a könyvben is viszonylag kevés a történés, és sok a hosszú, vontatott leírás és apró-cseprő esemény, amit azért mégiscsak kellemes olvasni. Fel kell készülni, hogy a könyv szinte végig a szereplők szerencsétlenkedéséről szól, és az, amit annyira várunk, egész konkrétan az utolsó három oldalon következik be. Azért szeretem Jane Austen karaktereit, és azt is, hogy nála a jók mindig elnyerik jutalmukat, a gonoszok pedig méltó büntetésüket.

„Csak két hétről van szó – mondta Henry – s ha két hét alatt is belepusztul, akkor igazán menthetetlenül gyönge a természete. Nem, isten őrizz, hogy összetörjem azt az érzékeny kis szívét! Csak azt akarom, hogy nézzen rám kedvesen, ne csak piruljon, de mosolyogjon is a szemembe, mindig tartson fenn nekem egy széket maga mellett, akárhol vagyunk, és jöjjön tűzbe, ha odaülök és szólok hozzá; tegye a magáévá minden véleményemet, érdekelje mindaz, ami az enyém, vagy ami szórakoztat, próbáljon meg itt tartani Mansfieldben, ameddig csak lehet, s amikor elmegyek, érezze úgy, hogy soha többé nem lesz boldog. Egyebet nem kívánok.”

„…de hát azt hiszem, az Egyesült Királyság ifjú hölgytársadalmának legtöbb tagja inkább beletörődne abba a szörnyű csapásba, hogy egy szellemes és kellemes fiatalember udvarol neki, semhogy az illető azért hagyja faképnél, mert nem bírja ki a legközelebbi hozzátartozók közönségességét.”

„Készakarva nem említek itt dátumokat, hogy mindenki szabadon választhasson; tisztában vagyok ugyanis azzal, hogy a soha el nem múló szenvedélyek gyógyítására és a sírig tartó szerelmek átruházására minden ember más-más időmennyiséget fordít.”


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése