2017. március 26., vasárnap

A Szépség és a Szörnyeteg ismét *.*

Ahogy írtam, tegnap megnézte a család moziban a Szépség és Szörnyeteg legfrissebb filmváltozatát, Emma Watson főszereplésével. A filmre szerintem bő másfél éve várok, nagy volt tehát az izgalom. A Szépség és Szörnyeteg a kedvenc mesém, a Disney változatot évente legalább egyszer megnézem. Az új film sem okozott csalódást, bár vannak jobban és kevésbé sikerült pontok benne. Mi például szinkronizálva néztük, amivel az volt a gond, hogy az eredeti dalok, amiket megtartottak, egyáltalán nem illeszkedtek a szereplők szájára. Rögtön az első dal, amit Belle énekel, annyira zavaróan más volt, mint Emma Watson szájmozgása, hogy egészen befeszültem tőle. Később viszont már sokkal jobb lett a helyzet. A film majdnem mindenben követi a rajzfilmet, de ahol nem, ott csak pluszt ad hozzá. Le Fou karaktere zseniális, Belle édesapja nagyon szeretetre méltó, megismerjük az átkot hozó tündért, és a Szörnyetegről is sokkal többet tudunk meg, mint a mesében. Talán egyedül Emma az, aki a bájos mosolygáson kívül nem sok mindent csinál - de lássuk be, abban nagyon jó.

Szeretnék ebben a posztban néhány kritikára is reagálni. Nemrég olvastam több helyen arról, hogy a Szépség és Szörnyeteg feminista szempontból támadható, és támadják is. A fő kifogások arra vonatkoznak, hogy aránytalan történetet látunk: a Szörnyeteg egy agresszor, elnyomó férfi, és Belle az alárendeltje, akit rabságban tart; az, hogy végül Belle "behódol" fogvatartójának és beleszeret, valójában a Stockholm-szindrómára hajaz; a történet fiatal lányoknak próbálja bemutatni, hogy az elrendezett házasság nem is olyan szörnyű; a mese szerint a szerelem ereje a legszörnyűbb embert is képes megváltoztatni, pedig ez nyilvánvalóan nem igaz, és csak áltatja magát az, aki emiatt benne marad egy elnyomó kapcsolatban; stb., stb. Ezek a kritikák engem tökre aggasztottak, mert megijedtem, hogy mi, most akkor kiderül, hogy a kedvenc mesém valójában borzasztó? Hogy ismerhettem ennyire félre én, aki amúgy olyan érzékeny vagyok a szexizmusra és a sztereotípiákra?

Kicsit átgondolva azonban magabiztosan védem meg ezt a történetet, és marad továbbra is a kedvenc mesém. Számomra a történetben a Szörnyeteg nem agresszor, sőt, egyáltalán nem agresszív személy. Gőgös, arrogáns, hideg szívű, igen: épp emiatt kapja az átkot, mint egy esélyt a megjavulásra. És az átok hat is, a Szörnyeteg visszavesz az egójából, csak épp magára marad, és emiatt elkeseredik és bezárkózik. Belle, a lendületes, kedves szépség kell ahhoz, hogy megnyíljon, felfedezze a szépséget a világban, és visszanyerje életkedvét. Egyúttal maga mögött hagyja a régi énjét is,és előnyére változik. Mi lenne ez, ha nem egy csodaszép fejlődéstörténet? Ami talán nincs is annyira elrugaszkodva a valóságtól.

Nem csoda, hogy annyira szeretem ezt a mesét, hiszen nem volt nehéz azonosulnom Belle-el: a lány, aki kilóg a sorból, ami más, mint a többiek, és emiatt magányos, de később épp ebben rejlik a sikere, kalandban van része, és végül egy kastélyban köt ki a herceg oldalán, míg a falubeli lányok élete a szokott unalmas mederben folydogál tovább. Belle aktív, öntudatos, szabadságszerető, amit az új film is kihangsúlyoz. Nem az a fajta, akit egy férfi csak úgy a hatalmába keríthet (emlékezzünk csak, milyen határozottan utasítja el a film igazi agresszorát, Gastont!) A Szörnyeteg is rájön, hogy Belle rabként soha nem lehet az övé, és mivel a legjobbat akarja a lánynak, elengedi. Csak ezután jöhet a boldog végkifejlet. Megnyugtató annak a tudata is, hogy a feminizmus zászlóvivője, Emma Watson biztos nem vállalta volna a szerepet, ha a fenti kifogások valóban helytállóak lennének. 

Könnyű megfigyelni a hasonlóságot a Szépség és Szörnyeteg, illetve a Büszkeség és balítélet között is. Mindkettőben egy zárkózott, gőgös férfit látunk, akiknek bőven vannak hibái; de színre lép egy szép (és elsősorban: élénk, kedves, melegszívű!) lány, aki megtöri ezt a páncélt. A férfi a nő hatására változni kezd, és változik a nő is: a kezdeti előítéletek után megtanul a maszk mögé látni, felismeri a férfi jó tulajdonságait, amikből akad bőven. 

Számomra nőként nagyon romantikus annak a gondolata, hogy van egy férfi, akinek a szívét csak én tudom meglágyítani. Így hát marad a Szépség és a Szörnyeteg, és a Büszkeség és balítélet is örök kedvenc. 

Egy igazi családi hétvége

Ez a hétvége nálunk az én kezdeményezésemre a nagytakarításról szólt. Már nem is tudom, hogy jött az ötlet, de nemrég felvetettem, hogy mi lenne, ha a nagytakarítás idén (a korábbiaktól eltérően) nagyszabású közös ügy lenne, melyben a család minden tagja szerepet vállal. Bizonyára a HUB-ban inspirálódtam a Bottom-up kezdeményezésekből. 

Így hát péntek este hosszú listát írtunk az összes elvégzendő teendőről, és minden tétel mellé bejegyeztük, ki csinálja majd meg. Szombat reggel neki is kezdtünk. Anyu a konyhának esett neki, Petra az előszobának, apu elkezdett ablakokat pucolni, én pedig a fürdőszobát takarítottam ki. A munkához persze változatos motiváló dalokat hallgattunk, és hamarosan kellemes káosz lett a lakásban. A munka rövid időre megszakadt, mert a család - engem kivéve - szabadulószobába ment, de szerencsére kijutottak,és folytatódhatott a munka. Szintén az én ötletem volt, hogy a takarításra való tekintettel ezúttal ne főzzünk ebédet, ezért életünkben először (komolyan, ilyen még nem fordult elő a Pál család történetében!) pizzát rendeltünk. Az ebéd elfogyasztása után folytatódott a takarítás. A fürdő után a saját szobámnak estem neki. Különös, hogy az ilyen nagytakarítások során mennyi kosz kerül elő olyan helyekről, ahonnan nem is gondoltam volna. Például szerintem korábban még sosem mostam le a szekrényajtómat, de meglepően koszos lett a víz, miután kicsavartam bele a rongyot. Lepakoltam minden polcot, kiporoltam a könyveket... és az egész akkora munkának bizonyult, hogy nem is végeztem fél ötig, mikor is fel kellett kerekednünk: az Alleeba mentünk megnézni a Szépség és Szörnyeteg új, élőszereplős filmverzióját, amit csak pár napja játszanak a mozik! Előbb érkeztünk, hogy átvegyük a jegyet,és még volt időnk is kissé körülnézni. Sikerrel jártunk, Petra és én is kaptunk egy-egy új cipőt, mire elkezdődött a film. A véleményemről a következő bejegyzésben számolok be, de a lényeg, hogy el voltam bűvölve, és örülök, hogy megnéztük :)

Későn értünk haza, és úgy döntöttem, nem pakolok mindent el a szobámban, hogy hozzáférjek az ágyhoz, szóval rendhagyó módon Petránál aludtam egy matracon. Másnap első dolgom volt, hogy folytattam a szobám takarítását, felmostam, és mindent a helyére raktam. Apu és anyu a spájzt pakolta ki. Találtak egy üveg szovjet zölddiót szirupban,ami 1986-ban járt le. Apu meg is jegyezte, hogy akkor még nem is ismerték egymást anyuval! Rejtély, hogy húzhatta ez ennyi ideig nálunk. Anyu azt mondta, tudott erről az üvegről, csak különleges alkalmakra tartogatta. Nem tudom mire gondolhatott, talán a Nobel-díj megszerzésére? Mindenesetre remekül mulattunk.

Bár ezzel töltöttük az egész hétvégét, nem végeztünk mindennel. De tény, hogy rég uralkodott ekkora rend és tisztaság a lakásban. Az ablakok ragyognak, öröm átnézni rajtuk. Minden sokkal tisztább az ajtóktól a padlón át a csempékig, a baglyok boldogan feszítenek a polcomon. Anyunak igaza van, az illat is jobb a szobában, érzem, hogy nem  port lélegzek be. Nagyon jó kis hétvége volt ez, örülök, hogy sikerült motiválni a családot, szerintem mindenki jól érezte magát. :)


2017. március 22., szerda

Dühítő pólófeliratok

Most hogy beköszöntött a tavasz, rámtört a shoppingolhatnék is, és több délutánt is eltöltöttem azzal, hogy a boltokat járom. Összességében kiábrándítóak az eredményeim, és szeretnék külön kiemelni valamit, ami már eddig is feltűnt, de most valahogy elkezdte piszkosul bökni a csőrömet.

Jó lenne beszerezni pár új női pólót, de ezekből alig találok jó darabokat. A legtöbb pólón vagy női felsőn van valami felirat, és ezek a feliratok siralmasak. Az alábbi kategóriába tudom őket besorolni:

"Girl":
- "Girl power"
- "Good girl"
- "Bad girl"
- "Daddy's girl"
- Etc...

Címszavak, úgymint:
- "Peace"
- "Love"
- "Believe"
- "Fabulous"
- "Smile"
- "Party"
- "Cool"

Coelhót megszégyenítő klisék, úgy mint:
- "Belive in yourself"
- "Follow your dreams"
- "Always listen to your heart"
- "Be happy every day"

Egyszerűen kiakasztó ez a felszínesség. Nem vagyok hajlandó ilyen baromságokat reklámozni a mellkasommal. Érdekes lenne a a pólófeliratokat gender-szempontból is górcső alá venni. Olvastam annó egy cikket arról, hogy míg a lányos pólók sokszor a "Pretty", "Princess", "Hi babe" vonalon mozognak, a fiúknál inkább a "Brave & strong", "Be who you are" és társai jelentkeznek. Összességében mégis azt mondanám, hogy mind női, mind férfi vonalon unalmas és közhelyes szövegekkel találkozunk, és nem látok más alternatívát. Mire is gondolok? Emlékszem, egyszer találtam egy felsőt "Think. It's not illegal yet." felirattal.  Sajnos nem állt jól, de nagyon fájó szívvel hagytam ott. 

Tavaszi búskomorság

Általánosan ismert dolog, hogy az emberek télen, amikor hideg van és sötét, nyomottabbak, hajlamosabbak a depresszióra és az öngyilkosságra.

Ez nem igaz.

Valójában az emberek sokkal nyomottabbak tavasszal és nyáron, amikor jó az idő, és csupa boldog ember veszi őket körül - emlékeztetve őket arra, hogy ők maguk nem boldogok. 

Télen könnyű elfogadni az egyedüllétet, amikor ki sincs kedve mozdulni az embernek az utcára, és a legjobb program bekuckózni egy könyvvel és némi teával.

Nyáron, amikor mindenütt vidám párokat lát az ember, az Erzsébet teret megtöltik a söröző fiatalok, és a lányok hirtelen hihetetlenül gyönyörűek lesznek, valahogy sokkal, de sokkal rosszabb itthon lenni egyedül.