2016. május 1., vasárnap

Interjúk

Ahogyan azt Bálintnak megjegyeztem a minap, az utóbbi időben négyféle interjúzásban vettem és veszek részt, és ebből három a zsidósággal kapcsolatos - ami szerintem elég jól jelzi, hogy mennyire fő érdeklődésemmé vált ez a téma. 

A nem zsidó interjú alatt a kolozsvári In Between kutatásra gondolok. Erről még nem blogoltam, sort fogok rá keríteni.

A második kutatás természetesen a szakdolgozatom, ahol két interjúkört készítek Taglit-résztvevőkkel. Az első interjúkör lement tavaly szeptemberben, a második most tavasszal - a nagyját elvégeztem az In Between projekt előtt, de múlt héten is csináltam párat, és még most is hátra van néhány. Ha elkészülnek, akkor persze kivonatolni, majd elemezni kell őket. Izgi!

A harmadik a megújuló Haver foglalkozás, aminek afféle koordinátora is vagyok. Itt is különböző zsidó emberekkel készülnek interjúk, többen csináljuk a beszélgetéseket, nekem is több ember jutott és jut még.

A negyedikről még nem ejtettem szót, ez egy teljesen új dolog. Még annó ősszel írt nekem Sári, az osztálytársam, hogy a Medián tervez egy zsidóság kutatást, és jelentkezhetnék kérdezőbiztosnak. Nosza, küldtem is emailt az illetékes személynek, de semmi válasz nem érkezett. Sári nyugtatott, hogy semmi gond, valszeg húzzák az időt, majd beindul az a kutatás. Nos, így is lett, kábé egy hete valóban kaptam egy emailt, hogy a kutatás indul, részt vehetek benne kérdezőbiztosként, és vegyek részt egy tájékoztatón. Nagyon mókás volt, mert a Mediánhoz belépve nem mást láttam, mint a szakdolgozati konzulensemet, Kovács Andrást, illetve Barna Ildikót, akihez pedig SPSS órákra járok. Hát kiderült, hogy ők a kutatás vezetői. Ettől rögtön otthonosabban éreztem magam. A munka egyébként az, hogy felkeressem az alanyokat, lekérdezzem tőlük az egyébként meglehetősen hosszú, egy-másfél órás kérdőívet, és további címeket gyűjtsek hólabda módszerrel. Nincsenek előre meghatározott keretszámok, ezért úgy ítéltem meg, hogy ez bőven belefér a szakdoga írás mellé, ráadásul szuper izgalmas - az 1999-es nagy zsidóság kutatás megismétlése, amit egyébként a szakdolgozatomban is lelkesen felhasználok. Az ilyen kérdőívezés persze nem könnyű, összetett, hosszú, fárasztó - de persze szakmai tapasztalat, az érdeklődésembe vág, és ki tudja, lehet nem rossz pont a Mediánnál gyakorlatot szerezni. Úgyhogy úgy néz ki, ilyen interjúim is szép számmal lesznek június közepéig. 

Kicsit bele is zavarodik az ember. De szuper érdekes mind!

Orsi ittléte

Alig értem haza Kolozsvárról, máris megérkezett Orsi, hogy közel három hetet nálunk töltsön! Ez ám az öröm! Ahogy lenni szokott, ez az időszak nagyon intenzíven telt, volt sok-sok családi program, de Orsi a barátaival is sokat találkozott, például három napra leutazott Pécsre, de reggelente kávézni járt egy ismerőssel, déltájban ebédelni, esténként borozni... de azért sokat láttuk, és sok mindent csináltunk együtt. Az első vasárnap például Segwayezni mentünk. Ez apu óhaja volt, tulajdonképpen születésnapi ajándék a számára. Anyu járt utána a lehetőségeknek, és végül nem a városban, hanem a Normafán vehettünk részt a kerekezésben, ami tök szuper volt! A Segway egy nagyon furcsa kis jármű, két párhuzamosan futó kereke és egy kormánya van. Az ember csak fellép rá, és a testével irányítja: ha előre dőlünk, a Segway előre megy, ha hátra, akkor hátra, és hasonlóan lehet kanyarodni is. Nagyon hamar ráérez az ember, és akkor már simán lehet vele suhanni lejtőn, emelkedőn, gyökerek és kövek között. Mi családilag próbáltuk ki a dolgot, és csatlakozott hozzánk Ildi, akinek szintén születésnapi ajándék volt, hogy egy közös élményre velünk tart. Volt egy idegenvezetőnk, ő segített, hogy hogyan működik a jármű, és ő vezetett minket. Nagyon jófejkedett, csak sajnos tök szexista volt, folyton arról puffogtatott poénokat, hogy a csajok mit csinálnak rosszul, meg hogy a pasik mindig száguldoznak a vezérszellemüknek köszönhetően. Szerintem ez tökre gáz. Na mindegy, maga a kaland szuper jó volt, és ahogy láttam, a család többi tagja (még anyu is!) élvezte. A múlt héten is sok közös programunk volt. Pénteken volt a széder este, ezért előtte való kedden már szokás szerint felugrottunk Eszterékhez, hogy gyakoroljuk a dalokat. Maga a széder szerintem kicsit lagymatagra sikerült, még döcögősebb volt, mint az előző években, és énekelni sem volt nagy élmény úgy, hogy a család többi tagja kukán bámul és meg se próbál bekapcsolódni. Pedig direkt elhívtam Borcsát, mert kíváncsi volt az ünnepre. Nos, nem tanult sokat az autentikus zsidó hagyományokról, szerintem ő sokkal jobban képben volt, mint bárki a teremben. Másnap, szombaton egy egész napos utazást tettünk Miskolcra. Délelőtt a barlangfürdőben áztattuk magunkat - itt kaptam anyutól egy tök klassz strandkendő-törölközőt. Utána megebédeltünk, és meglátogattuk az unokatesómat, Szityut, akinek egy hónapja született meg a kislánya, Lilla. Új lakásba is költöztek, tehát azt is megszemléltük. Sajnos a távolság miatt Szityuékat keveset látjuk, nem is találkoztunk velük Moncsi terhessége alatt. A lakásuk nagyon szép, és persze a kis Lilla is tündér - még nagyon-nagyon pici, és az ott tartózkodásunk alatt végig aludt. Tényleg! Pedig kézről kézre adtuk, és nagyon sokat volt nálam is, de semmit sem csinált, csak szundikált, esetleg néha ásított és nyújtózott egyet. Nagyon jó volt így is találkozni vele. Orsival korábban körülnéztünk egy bababoltban, és egy puha macis rongyit vettünk neki, amit majd szorongathat és magával hurcolhat mindenhová. Remélem, ha már nem csak alvásból állnak a napjai, értékelni fogja. :) Miután Lillát meglátogattuk, persze elmentünk a másik unokatesóm, Balu családjához is, így végül csak este értünk haza.
A másnap azért volt izgi a számomra, mert elmentem a Millenárisra a Könyvfesztiválra, és találkoztam Janne Tellerrel, aki két könyvemet (a Semmi-t és a Ha háború lenne nálunk-ot) is dedikálta. Úgy be voltam zsongva, hogy ihaj. Nagyon örülök a dedikálásnak, tényleg remek könyvek ezek. Délután átjött hozzánk Sahar, ugyanis ő is kapott eltávot a katonaságból, és itthon töltött egy hetet! Jó volt őt is látni, két éve nem volt olyan, hogy együtt itt lettek volna Orsival. Együtt töltöttük a délutánt, este pedig Orsi, Petra és én az Operába mentünk megnézni a Csipkerózsika balettet. Hát természetesen az is nagyon szép volt. :) A héten még találkoztunk a Barukh családdal, kedd este ugyanis meghívtak magukhoz egy grillezésre. Ott voltak Szántóék is, az este a már megszokott jó hangulatban telt beszélgetéssel, falatozással. Az est fényét Hans kutya is emelte. 
Orsival nagy összeesküvők voltunk, ugyanis az elmúlt hetek során titokban apu ajándékával is készültünk. Apu május 3-án 60 éves lesz, a család azonban már tegnap megünnepelte egy étteremben. Nos, erre az eseményre készültünk mi. Mivel apu mindenkinek családi videókat készít a jeles szülinapokra, helyénvalónak tűnt, hogy mi is ilyesmivel készüljünk. Az egyetlen bökkenő csak az volt, hogy egyikünk sem ért a videószerkesztéshez. Szerencsére eszembe jutott, hogy tudunk prezit készíteni, ami legalább annyira menő, mint egy videó. Tehát a következőt tettük: először is elzarándokoltunk nagyihoz, és kértünk tőla képeket és dokumentumokat apu gyerekkorából. Nagyszerű darabokhoz jutottunk hozzá. Utána itthon is áttúrtuk az albumokat, és levadásztunk még pár képet, amit közösen, a CEU gépén szkenneltünk be. Többé-kevésbé simán is ment, csak néha téptük a hajunkat, mikor hosszú percekig tartó munka után a gép csak úgy kiírta, hogy "job failed". Később itthon is találtam egy csomó klassz dokumentumot, amit be kellett szkenneljek (mint apu bizonyítványai, diplomája, kitüntetéses oklevelei), és persze átnéztünk egy csomó digitális fotót tartalmazó mappát. A képeket szerkeszteni is kellett, aztán persze ügyesen és okosan prezibe pakolni. Ez nem volt kevés idő, de Orsival nagyon jól összehoztuk. A másik ajándékunk apunak egy kis csupor volt, benne 60 gondosan feltekert és átkötözött cetlivel. Minden cetlire egy-egy könyv 60. oldaláról választottunk egy mondatot, vagy kisebb bekezdést. A játék egyértelmű: apu minden nap húzhat egy cetlit, és az idézet alapján kitalálhatja, melyik könyvről van szó. Sejthetitek, hogy ezt sem volt egyszerű mulatság összehozni, de mi nagyon élveztük, és szerintem apu is ellesz vele. :)
Maga a szülinap tök klasszul sikerült. A második kerületi Mandragóra étterem különtermében voltunk. Jelen voltak a nagyszülők, a Szántó család és Koscsóék majdnem teljes létszámban - Szityuék nem jöhettek sajnos a kis Lilla baba miatt. Orsival nagyon izgatottak voltunk a szereplésünk miatt. Miután a pincérlány felvette a rendeléseket, az én vetítésem következett. Vásznat a hely biztosított, projektort én szereztem. Először adtam elő prezit offline, és izgultam, hogy ne tegyen keresztbe nekem a technika, de szerencsére jól jött ki minden. A család érdeklődve nézte a vetítést, és szerintem mindenkinek tetszett. Remélem, apunak is. :) A prezi után mindenki felköszöntötte aput, átadtuk az ajándékokat, és Jutka is felolvasott egy verset. Aztán jóízűen elfogyasztottuk az ebédünket. Végül a desszert után Orsi szereplése következett, ő ugyanis írt 60 mondatot, ami jellemzi aput. Apu sokoldalúságát mutatja, hogy nem is volt olyan nehéz összeszedni azt a hatvanat, bár persze azért közösen hoztuk össze. Én kameráztam, amíg Orsi beszélt, de annyi vicces mondat volt, hogy biztos rázkódik a felvétel a nevetésemtől. Szerintem tök jól sikerült a délután, készült egy csomó felvétel, fotó, és csomagokkal megrakva jöttünk haza. Furcsa, mert apu szülinapját mindig az enyémmel közösen tartjuk, de most csak az övé volt a főszerep, én teljesen mellőzve lettem. Az ebéd végén kaptam ugyan néhány csomagot, de abban egyezett meg a család, hogy tartunk majd egy ünneplést május végén, ahol rendesen is felköszöntenek, a szintén májusi Gézuval együtt. Már várom. :)

Orsi sajnos ma hajnalban hazautazott. Teljesen elképesztő, milyen gyorsasággal repült el ez a közel 3 hét. Mintha itt sem lett volna. Valahogy nagyon jó mindig, ha Orsi itt van, már önmagában az, hogy együtt ülünk egy szobában, és mindenki olvas, vagy mással tevékenykedik, az is valahogy jó, mert mégis együtt vagyunk. És tök jó volt együtt lenni, dumálni. Még ha meg is szoktuk már, hogy többnyire nincs velünk, azért ilyenkor érezni, mit hagyunk ki nélküle. A család hajnali háromkor kelt, összekészülődtünk, és mi még fél négykor félig csukott szemmel elénekeltük anyunak az "orgona ágát" egy-egy csokor virág kíséretében. Persze volt sírás-rívás. A többiek kimentek Orsival a reptérre, de én inkább megpróbáltam visszaaludni itthon. Most igyekszünk újra megszokni, hogy Orsi elment. Például hirtelen megint elférek a szobámban. Délelőtt ki is takarítottam, rengeteg por gyűlt össze az elmúlt hetekben. Orsin kívül egyébként volt néhány dolgom. Először is, meg kellett írjam az utolsó beadandómat a CEU-ra, Kymlickának. Ezt félgőzzel bár, de tisztességesen megtettem, valahogyan szakítottam időt Orsi mellett a szakirodalom olvasására, majd az írásra is. Bár nem lett nagy szám, remélem jó jegyet kapok, nem örülnék, ha most az év végén romlana le az átlagom. Az utolsó beadandó leadva, nincs más dolgom, mint szakdolgozatot írni - a határidőt eltolták egy héttel, így egyelőre bizakodó vagyok, szerintem szépen elkészülök június 6-ra. A másik projekt, amin aktívan dolgoztam, Bálint szülinapi ajándéka volt. Szegény Bálint Orsi ittléte alatt rendesen mellőzve lett, csak keveset tudtunk találkozni és rövid időre - részben miattam, részben azért, mert többször kapott filmezős munkát. Neki is szülinapja volt április 25-én, de aznap nem is találkoztunk, és az ajándékozásra is csak tegnap kerítettünk sort. Nem is baj, mert nem volt kevés idő összehozni a meglepetését. Mivel nagy lendülettel belefogott a német tanulásba, egy szótárfüzetet rajzoltam neki, amiben több, mint 200 szó szerepel illusztrációval. Szerintem nagyon cuki és pöpec lett, remélem segíti majd a tanulásban. És persze hogy ne csak uncsi tananyagot kapjon, adtam neki ajándék jegyet a velencei Cable Park-ba, ahol wakeboardozni lehet. Izgis kaland lesz majd kipróbálni nyáron. :)