2016. április 3., vasárnap

Végre egy bejegyzés!

Ellenőriztem: még sosem történt olyan, hogy egy hónapig ne blogoltam volna (vagy legalábbis az év mind a 12 hónapjában írtam legalább egy blogbejegyzést eddig). Hát ennek vége szakadt, szegény március blogbejegyzés nélkül árválkodik. Ez nem szép tőlem. Nem tudom, járt-e itt valaki az utóbbi időben, hogy aztán bejegyzés híján csalódottan távozzon. Ha volt ilyen, örülök neki, sajnálom, hogy csalódást okoztam. Íme egy kis beszámoló és magyarázat az eltűnésemről.

Egyrészt azért nem blogoltam, természetesen, mert nem értem rá. Másrészt, mert nem volt kedvem. De tényleg. Valahogy ott volt a fejemben, hogy írni kéne, írni kéne, de semmi olyan nem történt velem, ami azonnali blogolásra ösztönzött volna, és különben is, a pal.bori1 email címről átjelentkezni a borcsiga.kamu-ra már önmagában is fárasztó. Szóval ezért. Ugorjunk.

Az elmúlt két hónap, mint említettem, elég zsufi volt. Bálint jó sokat síelt, egyszer egy egész hónapot távol volt, de utána is elutazott még egy másfél hétre. Sokat voltunk külön, hiányzott, de minden rendben volt. Ezt az időt, ugye, elméletileg arra kellett használjam, hogy maximálisan a sulira fókuszáljak, ami szerintem meg is történt, de valahogy mintha nem fogynának a teendőim. Listázom, mik is történtek velem, mióta nem hallottatok felőlem:

  • Volt egy kéthetes intenzív kurzusom Will Kymlickával, aki egy kanadai prof, és nagy guru a multikulturalizmus és a kisebbségjogok területén. Sajnos nem bizonyult túl jó előadónak, de azért nem volt haszontalan az órája. Sajnos minden idők leghosszabb (5000 szavas) beadandóját kell neki megírnunk április végére úgy, hogy nem igazán érdekel a tárgy...
  • Felvettem egy órát az ELTE-n. Bizony. Kevés az órám a CEU-n? Akkor hallgassunk át, nem igaz? Ez annyira én vagyok. Egyébként arról van szó, hogy rájöttem, hogy kevés módszertani tudással rendelkezem - a szociológia alapszak tényleg csak alapozásra volt jó, de a CEU-n nem tanulunk ilyesmit. Mindeközben a társadalomtudományi kutatások módszertanáról szóló lexikonok polcsorokat töltenek meg a könyvtárban. És kutatnék, de nem igazán tudom, hogy. Szóval utánajártam, hogy az ELTE Szoc mesterszakának milyen módszertani kurzusai vannak. Jobb lett volna, ha már az előző félévben fel tudok venni valamit, de jobb később, mint soha. Találtam egy adatelemzési órát, és írtam a tanárnak, aki bele is egyezett, hogy járjak. Persze mivel nem vagyok az ELTE hallgatója, nem veszem fel igazából az órát, csak bejárok rá. A tanár pedig nagyon aranyos, elküldi nekem az anyagot emailben, kijavítja a házimat stb. Szuperhasznos, amit tanulunk. Szóval szerintem ez egy jó lépés volt.
  • Egész sokat dolgoztam a B4-ben, ez sok időt elvett. Azzal kezdődött, hogy az egyik recepciós, Nicole szabira ment, és azalatt beugrottam helyettesíteni. Aztán a szabija alatt rosszul lépett le a buszról (???) és kettős szalagszakadással vitték a kórházba. Fekvőgipsz, nulla mozgás hat-nyolc hétig. Úgyhogy továbbra is szükség volt rám. Bár azt nem tehettem meg, hogy teljes munkaidőben helyettesítsem, kb. heti három alkalommal ácsorogtam a recepciós pult mögött az elmúlt hónapokban. Ez nekem nagyon jól jött, mert nem árt némi kereset, és örülök, hogy Eszteréknek is tudtam segíteni. A munka egyébként sok időmet elvette, mert sokszor nagyon lefárasztott, és hiába végeztem például koradélután, miután hazamentem, már képtelen lettem volna tanulni. De jó volt, szeretek ott dolgozni, jó a hangulat. Szívesen megyek mindig, ha úgy alakul. :)
  • A Haver Alapítványnál kicsit aktívabbá vált a tevékenységem. Amellett, hogy néha továbbra is tartok foglalkozást, elkezdtünk egy kis csapattal dolgozni a foglalkozás megreformálásán, és ennek a projektnek én lettem az afféle "koordinátora". Nagyon szívesen csinálom, és még némi pénzt is kapok érte. Remélem, valami klassz sül ki belőle a végén. Ezen kívül van egy másik Haver projekt is, amiben részt veszek, egy foglalkozás-sorozat a Gólem Színházzal közösen. Szerintem erről majd írok részletesebben, most annyi a lényeg, hogy egyre többet lógok a Mozaik HUB-ban, az email forgalmam pedig megháromszorozódott.
  • Csatlakoztam egy másik önkéntes programhoz, ez a Tikkun Olam, ami egy héber kifejezés, maga a program pedig zsidó fiatalok számára készült, és a lényege, hogy különböző társadalmi problémákról tanuljunk és változatos módokon önkénteskedjünk. Nos, nekem annyira nem jött be a dolog, erősen fontolgatom, hogy kilépek belőle. :/
  • Levágták a hajam. És nem is akárhol! Budapesten három helyen működnek a Close to you szalonok, ez afféle "design-fodrászat", akik divatfrizurák elkészítésével is foglalkoznak, egyébként pedig az igényes, vevőközpontú munka a mottójuk. Érdekesség, hogy az egyik szalonjuk épp Bálinték mellett van, és most nyílt közvetlen mellettünk is egy. Így tehát már egy ideje figyeltem, kukucskáltam, hogy mi történik odabent. Néha az is előfordult, hogy éjszaka is volt vendég az üzletben. Lényeg a lényeg, piszkálni kezdte a fantáziámat, hogy miben lehet ez a fodrászat más, mint a többi. Mivel elég drága, az nem merült fel, hogy egyszerűen bejelentkezzek, viszont folyamatosan tartanak továbbképzéseket a fodrászaik számára, ahova lehet menni hajmodellnek. Egy ilyenre vállalkoztam, és mondhatom, új élmény volt. Én ennyi időt fodrászszékben még ne töltöttem. Két és fél óra volt a dolog, és én végeztem leghamarabb, lehet, a többiek még órákig maradtak. Egy tanoncfodrász készítette a frizurám, folyamatosan konzultálva a Mesterrel. Megbeszéltük, mit szeretnék, mi állna jól nekem, és aszerint készült a frizurám. A srác irtó pontosan csinált mindent, tökéletes választékot, tökéletes hosszt, méricskélte, meg minden. Még szakkifejezések is röpködtek, például hogy "a B vonalig 45 fokban mandarinban, pontvágással" vagy valami ilyesmi. Lényeg a lényeg, a végeredmény pont olyan lett, ahogy megálmodtam. Most váll alá érő hajam van, és nagyon szeretem, bár sajnos már nem olyan csodálatos, mint mikor a fodrász szárította be. Hazafele  szalonból a villamoson leszólított egy kb. 50 éves pasi, hogy bocsássak meg, de annyira emlékeztetem valakire 25 évvel ezelőttről... és meginnék-e valamit vele, ha épp nincs senkim, és nem vagyok szerelmes. Sajnálattal közölnöm kellett vele, hogy az vagyok. Bah, jóég!
  • Elküldtem a jelentkezésemet a Haifai egyetemre, ösztöndíjkérelemmel együtt. Hurrá! Mostantól nincs más dolgom, mint várni, hogyan döntenek.
  • Múlt héten nálunk járt Rogers Brubaker. Ennek eredetileg szenteltem volna egy külön bejegyzést, de a dolog elmaradt. Mindegy, igyekszem ebben a formában is méltón megemlékezni róla. Rogers Brubaker a Nationalism Studies tudományágnak, mint olyan, jeles képviselője, atyja, guruja, hívjuk, ahogy tetszik. Ahogy sokszor viccelődünk vele, szinte gáz, hogy micsoda "személyi kultusza" van az egyetemünkön, folyton róla beszélünk, minden beadandóban őt idézzük, és a Master Program igazi "highlight"-ja, hogy minden évben iderepül hozzánk egy évre, és véleményt mond a szakdolgozatunkról. Az utóbbi években ez egy olyan formában történt, ami ellen sokan lázadoztak, úgyhogy idénre sikerült kicsit megreformálni a Brubaker week-et. A hét során délelőttönként két óránk volt B-vel, ahol a teljes szak (kb. 30 fő) jelen volt, és ez egy abszolút beszélgetős, vitatkozós, kérdezz-felelek session volt a prof-fal a legújabb könyvéről. A könyv még csak most fog megjelenni, tehát amit mi megkaptunk, hogy előre olvassuk el, az a manuscript, ami jobban belegondolva tök menő. Egyébként nagyon érdekes volt maga az anyag, és amúgy is, ismerjük el, hogy megalapozott Brubie hírneve. Kymlickával ellentétben ő jó előadó is volt, és tök demokratikusan, nyitottan, érdeklődve hallgatott minket és reagált a felmerülő kérdésekre. Más dolog, hogy én az óráján nyúl módjára lapítottam, esetleg  terem valamely pontját bámultam elmélázva. Nem nagyon kötött le az az elméleti beszélgetés, ami a teremben folyt. Én sem értem magam: egyrészt azt mondom, hogy érdekes és hasznos, másrészt valahogyan nem tudok belekapcsolódni. Egy kommentem volt, erre is szuper büszke vagyok. Ezeken az órákon kívül minden diák személyesen konzultálhatott Brubakerrel a szakdolgozatáról. Az eddigi években ez máshogy történt, ott a teljes évfolyam előtt, nyitott beszélgetésben mondta el a prof a véleményét cirka fél órában. Idén ez megváltozott: csak te és ő, az iroda csendes magányában. Bevallom, izgultam. Nyilván szerettem volna, ha tetszik neki a szakdolgozatom. És hát, azt hiszem teljesen okés volt vele, de nem áradozott. Azt mondta rendben van, jól meg van csinálva, és adott pár tippet, amik tényleg hasznosak voltak. Utána érdeklődött, hol tanultam, és miért választottam ezt az irányt. Nagyon kedves volt, de az egész nem tartott tovább 10 percnél. Megbeszéltük, és már vége is volt. Aztán letelt a hét, és Brubaker hazautazott. És ennyi!
  • Ha már a szakdolgozatnál tartunk, azzal is rendületlenül haladok előre. Először is, elkészítettem az első interjúk leiratozását, amit már rég meg kellett volna tennem, de persze húztam-halasztottam, mert nem egy kellemes munka. Ezen kívül kitaláltam, hogyan nézzen ki a második interjúkör, egyeztettem vele a konzulenseimmel, felkerestem újra az alanyokat, és elkezdtem az interjúzást. Tehát most termelődik a következő adag leiratozni való... De jó hír, hogy a téma továbbra is nagyon érdekel, szuper izgatott vagyok attól, amiket mesélnek nekem, és remélem, nagyon klassz dolgot fogok összehozni belőle. :)
Azt hiszem, nagyjából ezek a legfontosabbak. A feladataimmal egyébként is bele kellett húzzak, és erre két fő okom volt. Az egyik, hogy részt veszek egy nemzetközi projektben, aminek köszönhetően most éppen Varsóba vagyok. Tudom, tudom, kellett volna erről írjak korábban, igaz? De sajnos, nem volt időm. Utólag persze mindenről részletesen beszámolok, a lényeg, hogy két hétre eltűntem az országból és azalatt nem tudok a sulival foglalkozni, szóval ezt valamennyire előre akartam pótolni. A másik dolog, hogy épp, mikor a projekt véget ér, hazautazik Orsi Izraelből, és nálunk tölt két teljes hetet! Fantasztikus! És persze szeretnék minél több időt vele tölteni, ahelyett, hogy mással foglalkoznék. Sajna azért elég sok dolgom van, egyrészt a szakdogával, másrészt meg kéne írni azt a fránya Kymlicka papert. Úgy tűnik tehát, hogy bőven el vagyok látva teendőkkel májusig. Mindenesetre remélem, hogy nem kell addig várnotok a következő bejegyzésemig!


Önreflexió

OMG. Elolvastam a Taglit után írt blogbejegyzésemet, és egyszerűen csak OMG. Miért is bajlódok azzal, hogy interjúalanyokat keresek magamnak? 19 éves énem elemzése kitenne egy szakdolgozatot...