2016. január 24., vasárnap

Év eleji teendő-özön

Zűrös heteken vagyok túl, és még közel sincs vége. Elkezdődött a tanév, és ugyan nincs sok tárgyam, de a héber rendszeres felkészülést igényel, és az e heti Developing research proposals and projects órán rögtön én prezentáltam a szakdolgozatomat. Apropó szakdolgozat: kiderült, hogy a következő beadandó, amit le kell adjunk vele kapcsolatban, nem olyan, mint eredetileg gondoltam: jóval több munka lesz vele. Hiába állok alapvetően jól, alaposan át kell gondolnom elméleti kérdéseket, össze kell álljon, hogyan is interpretáljam mindazt, amit mondani akarok. A sulis teendőkön kívül úgy néz ki, indulok egy pályázaton is, ehhez a tanulmány elkészítésére már csupán három hetem van. Ebből két hét során a CEU-n egy intenzív kurzusom lesz, úgyhogy jóval többet kell majd bejárjak, mint egyébként. Ezen kívül jelentkeztem egy önkéntes programba, egy nemzetközi projektre, és elvállaltam egy adag feladatot a Haver alapítványnál. A héten többször is dolgoztam a B4-ban, és továbbra is lesz egy-egy alkalom, amikor szükség van rám. Részt vettem egy egynapos workshopon a társadalmi vállalkozásokról. Itthon volt Bálint egy hetet: sok ideje egyikőnknek sem volt, de azért találkoztunk, volt egy hamburger vacsizós randink, és megnéztük a Saul fiát. Bálint tegnap elutazott, és egy tejes hónapig nem is látom. Biztos, hogy nagyon fog hiányozni, de remélem, az így felszabadult időt sikerül okosan kihasználnom. Ha levegőhöz jutok, ideje lesz megindítani a továbbtanulással kapcsolatos egyetemi jelentkezést is. 

És én még azt hittem, hogy nyugisabb időszak vár rám? Haha!

2016. január 7., csütörtök

I'd rather be at Hogwarts

A CEU csak jövő héten kezdődik, úgyhogy ezen a héten még lazulás van (és lássuk be, utána sem durvul el túlságosan a helyzet). Igyekszem felrázni magam a tökéletesen nyugis ünnepek után. Munkalehetőségeket keresek, és a továbbtanulás kérdésére is elkezdtem jobban ráfeküdni. Részleteket majd akkor, ha látom, mi sül ki belőle. Mindenesetre egyéves mesterképzésre vadászom külföldön, Conflict Management témában. Van egy csomó kérdés, ami felmerül, például:

1. Jó lesz ez nekem, tényleg ezt akarom tanulni? Akarok még egyáltalán tanulni? Meg fog felelni ez a képzés? Hozzájárul a szakmai előmenetelemhez? Stb. stb. stb.

2. Hogy fogom én ezt finanszírozni?

és a legfontosabb stressz:

3. Tényleg itt akarom hagyni a szerelmemet egy egész évre? És vajon hogy fogom kibírni, ha a távolság miatt a tökéletesen működő kapcsolatom zátonyra fut?

Csak néhány példa, amiken mostanában kattogok. Félreértés ne essék, eddig mindig minden nagyon jól sikerült, és most is pozitív és optimista vagyok. Remélem, hogy végül ott kötök ki, ahol kell. De a döntéseket meg kell hozni, az meg sosem könnyű. 

Miért is nem kapok egy levelet a Roxfortból? Az minden dilemmámat megoldaná. 



Szilveszter

A szilveszter már egy hete volt, de próbálom összeszedni, mi is történt: nem sok. Talán emlékeztek, hogy 2014-ben úgy döntöttem, otthon, egyedül, Bálinttól és a családtól távol töltöm az ünnepet, és remekül éreztem magam a kis könyvem társaságában. Idén is felkészültem arra, hogy ez lesz a program, de máshogy alakult: legnagyobb örömömre Szabó Peti szervezett házibulit, Bálint és a társasága pedig eredetileg a Corvin tetőre szeretett volna menni bulizni, ami ellen szintén nem volt kifogásom (sokkal szívesebben megyek szilveszterkor bulizni, mint egy olyasvalaki házibulijába, akit egyébként csak távolról ismerek). Így hát az eredeti terv az volt, hogy Petinél kezdünk, utána pedig a Corvin tetőre megyünk Bálinttal. Egészen partihangulatba keveredtem, örültem, hogy kicsit mozgalmas lesz a program. Igyekeztem csini lenni, végül egy olyan felsőt viseltem, amit anyu adott kölcsön: ő még fiatalkorában vette az NSZK-ban (!!!) egy tanulmányi kirándulás során. Fekete volt sok-sok arany pöttyel, királyul nézett ki. Végül persze a szilveszter nem volt túl nagy szám. Petinél jó volt kicsit találkozni a volt osztálytársakkal, készült forralt bor és sok más finomság, koccintottunk, és valahogy nagyon gyorsan elrepült az idő. Bálint eredetileg a saját társaságával ünnepelte volna az éjfélt, de Petinél ragadtunk, úgyhogy velük pezsgőztünk. Bálint részéről egyébként nagyon klassz, hogy eljött velem a Petihez és ott is maradtunk sokáig. Cseppet sem zavartatta magát az új társaság miatt és azt hiszem, jól érezte magát. Éjfél után viszont nekiindultunk a városnak, és már a buszon voltunk, mikor Solti telefonált, hogy a Corvinba ne menjünk, mert nem volt jó a buli, és a Tompában - Kata lakásán - gyűlik a nép. Úgyhogy oda mentünk, és még ott is koccintottunk ezzel-azzal, és nagyon hamar ment az idő, de körülbelül fél három környékén úgy döntöttem, elalszom a kanapén, és úgy is feküdtem ott, mint akit fejbe vertek egészen fél hatig, amikor is Bálint próbált rávenni, hogy helyezkedjünk el együtt és folytassuk az alvást - de akkor én valamilyen csodával határos módon rávettem, hogy menjünk inkább haza, hozzájuk. Úgyhogy sikeresen hazajutottunk a Keleti Károly utcába, ahol aztán délutánig aludtunk. Én reméltem, hogy egész estig Bálinttal leszünk, de nos, khmm, a kedvesemet leverte a másnaposság, úgyhogy inkább hazajöttem, és itt színezgettem egész estig. Persze a családdal is ittunk kölyökpezsgőt, és faltam egy jó adag lencsét, hogy gazdag legyek idén. 
Ez a szilveszter teljesen oké volt, magamhoz képest egyébként egész sok alkoholt ittam, úgyhogy kicsit tompa voltam, nem nagyon érintett meg semmi, ami körülöttem történt. Ennél az sem lenne rosszabb, ha tényleg egyedül olvasnék itthon az ágyikómban. Sőt, tök szimpi, ahogyan Orsi töltötte a szilvesztert: a Barukh családdal éttermeztek Tel Avivban. Lehet ott a helyem jövőre! De azért itthon is jól éreztem magam, azt azért kihagytam volna a programból, hogy Gábor és a barátnője mindig ott bukkan fel, ahol én vagyok. De mint mondtam, kellő alkohol után az ember nem zavartatja magát.

Egyébként, kedves blogolvasók, ez a blogom 700. bejegyzése.