2015. május 20., szerda

Nyári tervek

Lassan látni a suli végét: jövő héten megyünk be utoljára, utána pedig 3 beadandó esedékes (igen, 3, mivel az audit-ra felvett tárgyamat sikerült kreditessé varázsolni). Van még tehát teendő bőven, de azért már nagyon érzem, hogy  hamarosan túl vagyok rajta! Ideje tehát foglalkozni azzal, mit is csinálok nyáron.

Ami már nagyon régóta fix, hogy Eszter és Gézu összeházasodnak július 11-én, előtte pedig leánybúcsú lesz, úgyhogy mindent úgy kell szervezni, hogy ezekre a jeles alkalmakra elmehessünk. Az esküvőre Orsi is hazarepül Izraelből, de sajnos egy vizsgája miatt rögtön mehet is vissza. 

Bálinttal már régóta tervezgetünk egy közös utazást. Ő valamiért Barcelonába szeretne nagyon eljutni, ami persze nekem is tökéletesen megfelel, úgyhogy megbeszéltük, hogy idén nyáron odautazunk. Tegnap foglaltuk le a repjegyünket, az esküvő után pár nappal fogunk indulni. Még kell találnunk szállást, aztán persze egy kis programszervezés is kell - azt hiszem, ezt én fogom csinálni, Bálint túl laza ahhoz, hogy ilyesmivel bajlódjon. Egyébként nagyon örülök és nagyon izgatott vagyok, hogy megyünk! Még sosem voltam így külföldön kettesben valakivel, nekem nagyon új, hogy mi intézünk, fizetünk mindent. :D

Szintén fix program már a Varázslatos Tábor augusztus elején, ami ezúttal új helyszínen, a Balatonnál kerül megrendezésre. Nincs kétségem afelől, hogy mint mindig, idén is nagyszerűen fog sikerülni. Úgy néz ki, órával is készülök.

Mindenképp szeretnénk valamilyen családi nyaralást is. Úgy néz ki, hogy ha a táborozásból hazatérek, Orsi ismét iderepül hozzánk, és elutazunk valahová külföldre. Egyelőre nehéz egyezségre jutni a helyszínt illetően, ráadásul az az érzésem, a szüleimnek mindig rengeteg a teendője, és nem könnyű számukra az utazásszervezés. De valami biztos összejön, és klassz is lesz, hiszen együtt leszünk. :)

Vannak még további körvonalazódó ötletek is. Lehet, hogy meg fogom tudni látogatni Hannah-t Ausztriában. Remélem, Nándi ismét szervez valami mókát Balatonszemesen, és nekünk is ott van Angyali, ha csak valahova ki kell ruccanni pihenni. Azt hiszem, klassz nyárnak nézünk elébe. :)

2015. május 18., hétfő

Koalanézőben

Amióta az állatkertbe kerültek a koalák, azóta kieszeltem, hogy milyen jó kis romantikus program lesz majd Bálinttal megnézni őket. Most vasárnap az állatkertben örökbefogadók napja volt, és mivel Petra a születésnapjára egy jávai langur örökbefogadását kapta, mindenképpen el szerettünk volna menni, így hát az egészből egy jó kis családi + randizós program lett. Nem tudom, hogy csak az örökbefogadók napja miatt, vagy egyébként is, de nagyon sokan voltak az állatkertben. Rögtön különváltunk, apu, anyu és Petra részt vettek a gyerekeknek szervezett programokon, tombolán, mi pedig Bálinttal elindultunk, hogy bejárjuk a parkot, ami egyébként óriási. Igazából nagyon klassz kis program volt, nagyjából mindent sikerült megnéznünk. A pálmaházban egész közelről láttunk lajhárokat és majmokat, az örökbefogadók be is mehettek megsimizni őket, de sajnos mi nem tartoztunk ebbe az elit klubba. :( Az ausztrál részleg is érdekes, ott vannak a bokszoló kenguruk, a vombatok és persze a koalák is. Nagyon rákészültem a koalanézésre, de sajnos beigazolódott az a félelmem, hogy nem fogunk túl sokat látni az állatokból. Egészen nagy teret kaptak, mind a kettő egy fán szundikált összegömbölyödve éppen, a fejük sem látszott, távolról csak egy nagy szürke gombócot láthattunk belőlük. Jobb híján az otthonuk mellett lévő koalás szobrokkal és képekkel fotózkodtunk. Ma beszéltem Borcsával, kiderült, hogy ő is az állatkertben járt tegnap, és mikor ő volt ott, a koalák élénkebbek voltak, másztak, és a gondozójuk is körbehordozta őket. Nem fair!
Petra örökbefogadott majma, a Lime nevű jávai langur szintén nem volt túl élénk, a gyereke viszont igen. Az már nagyobb élmény volt, nézni a kicsi majmokat, ahogyan egymást kergetik végig a köteleken, fákon. 
Családom többi tagjával később ebédelni és fagyizni futottunk össze, és miután mindent bejártunk, hazamentünk. Igazából nagyon jó kis program volt, és örülök, hogy Bálint eljött velem. :)

2015. május 16., szombat

Selah Sue Budapesten!

Selah Sue egy egyre híresebbé váló Belga énekesnő, a soul műfajában remekel (egy youtube videója alá valaki azt kommentelte, hogy kívül fehér, de belül fekete. :)) Tulajdonképpen csak onnan ismerem, hogy egy alkalommal táncon az ő zenéjére, a Just because I do-ra készítette Jani a koreográfiát. Nagyon megtetszett a szám, többször meghallgattam otthon, aztán más dalokat is. Tulajdonképpen Selah Sue fizimiskája tetszett meg, egy darabig gondolkodtam azon, hogy készítek egy új karaktert BK-n, ahol őt használhatom avatarként. Persze inkább nem varrtam kabátot a gombhoz, de mikor megláttam, hogy jön Budapestre koncertezni, nagyon belelkesedtem. Az utóbbi időben egyébként több olyan zenész is játszott nálunk, akit szívesen meghallgattam volna. Sosem jártam igazán koncertekre, nem tudtam, ez hogy működik, és kicsit utánanézve a dolgoknak nagyon meglepődtem, mennyire drágák a jegyek az ilyen fellépésekre - tulajdonképpen egy egyszerű színházjegy kétszeresei. Hiába szerettem volna elmenni a koncertekre, sakkozni kezdtem, mit is fizetnék ki, mit nem. Ráadásul ha nem egyedül mennék, rá kell vegyem Bálintot, hogy kísérjen el, és kérdés, ő elég lelkes-e ahhoz, hogy perkáljon. Végül főként az anyagi korlátok miatt kihagytuk NNekát, Bonobót, Selah Sue kérdését viszont azzal oldottam meg, hogy a jegyeket a szülinapomra kértem. És nagyon-nagyon örülök, hogy elmehettem! Az A38 hajón volt a koncert, biciklin mentünk oda Bálinttal. Először egy előzenekar játszott, ők is nagyon jól voltak, és utánuk lépett fel Selah Sue, akinek a haja élőben is pont olyan jó, mint a képeken, és aki tényleg nagyon klassz koncertet adott. Nyugis zene, az a fajta, aminél Bálint végig át tud ölelni, és együtt ringatózunk a dallamra, miközben bele-belekortyolok a ciderembe. Nagyon klassz volt az egész, csak sajnos hamar vége lett. Most éreztem csak igazán, milyen keveset járok el szórakozni. Jó, nem vagyok egy partiarc, de havi egyszer egy koncert, egy buli igazán beleférne, hogy kirázzam magamból a stresszt. Maradtam volna még a hajón, ha van valami jó zene, de vége lett a mókának, úgyhogy kénytelenek voltunk hazatekerni. Köszönöm az élményt! ^.^

4 x A

Végre-valahára mindegyik tárgyból megkaptam az értékelésemet! Kisebb zavaromra és meglepetésemre mindegyikből A-t kaptam, ami a legjobb jegy ebben az amerikai rendszerben. Erre még visszatérek, de lássuk, mik is voltak a tárgyak, és mit kellett alkossak:

Comparative Diasporas

Ez egy diaszpóra témájú kurzus volt, amit már a syllabust elolvasva is nagyon érdekesnek találtam, főleg, mert tökéletesen beleillett a Taglit-zsidó identitás témakör, amivel az előző félévben kezdtem foglalkozni. A tanár jó fejnek tűnt, és lelkes voltam az elején, aztán ez idővel alábbhagyott: nagyon sokan vettük fel az órát, könnyű volt elbambulni, ráadásul nagyon az olvasmányokat, az elméletet elemezgettük, és felmerültek olyan témák is, amik kevésbé érdekeltek. Azt is hittem, hogy kevésbé fogok remekelni ebből a tárgyból, nem voltam aktív az órán, és nem tudtam, mennyire jó ötlet a beadandó témám. Mindenképp szerettem volna a Taglitnál maradni és valami olyasmit kutatni, ami később a szakdogámnál is jól jöhet, ezért a mádrichokat (a Taglit kortárs csoportvezetőit) vettem górcső alá. Készítettem 8 interjút, ami nagyon érdekes volt, főleg azért, mert jobban megismertem ezt a belső Szochnut-IKI-Taglit világot, találkoztam olyan emberekkel, akik később sokat segíthetnek nekem, úgyhogy ezért mindenképpen megérte. A beadandómmal egyébként sokat vacakoltam, mert először irtó hosszú lett. Elvittem Sanjayhoz konzultálni róla, ő adott hasznos tippeket, amik alapján átírtam, lefaragtam belőle. Mikor megérkezett a tárgyra a jegyem és az értékelés, visítozva ugráltam fel-le a lakásban. A tanár konkrétan azt írta, hogy a beadandó "excellently written", és a nyelvhasználatom "almost like a native speaker." (amit baromira nem hiszek el, de mindegy. Úgy örültem!)

Interpretations of modern antisemitism

Ebben a kurzusban az volt az érdekes, hogy Magyarország legnevesebb antiszemitizmus- és zsidóságkutatója, Kovács András tartotta. Mindenképp fel akartam venni, és csodálkoztam is, hogy olyan kevesen voltunk az órán, úgy tűnik, másokat nem piszkált fel annyira a tárgy, mint engem. Egyébként tényleg érdekes óra volt, nagyon sok háttértudást szereztem az antiszemitizmus történeti alakulásáról, típusairól, lehetséges okairól. Ami nehéz volt, hogy irtó sokáig bajban voltam, miről írjak beadandót. Voltak ötleteim, de az a helyzet, hogy K.A. mindent, ami csak lehetséges, kikutatott már a témában, amit meg nem, azt én nem tudtam volna megvalósítani. Végül a tanárom segített, kaptam tőle egy adatbázist, amit elemezhettem. Ez szigorúan bizalmas dolog amúgy, nem is árulom el, mi volt az, lényeg, hogy azóta törölnöm is kellett a gépemről, csak a beadandómhoz kaptam meg. Életemben először végeztem ténylegesen kvantitatív adatelemzést, az SPSS programot korábban csak az ELTE-s órák keretében használtuk, de tulajdonképpen csak gyakorlatoztunk rajta. Most jött el az ideje, hogy élesben is kipróbálhassam, amit tanultam. Nagyon izgalmas érzés volt egy ilyen nagy és érdekes adatbázissal játszadozni, tudom, hogy ezt sokan gyűlölik, de én tulajdonképpen élveztem. Volt egy pont, ahol elakadtam, de szerencsére Sári a segítségemre sietett, úgy tűnik, őt a Corvinus szociológia szakán jobban kikupálták, mint engem. Tényleg nagyon hálás vagyok neki, mert sok időt töltöttünk azzal, hogy közösen megoldjuk a gondom, de végül sikerült. Megcsináltam az elemzést, a beadandót, szerintem érdekes lett, bár nem éreztem annyira nagy számnak, és nagyon féltem, milyen jegyet ad rá az a tanár, aki tényleg a szakterület guruja, akit nem lehet holmi béna elemzésekkel elvakítani. De úgy tűnik, tetszett neki a munkám, mert a legnagyobb meglepetésemre A-t kaptam.

Sociological approaches to race and ethnicity

Ezt az órást is neves tanár tartja, Szalai Júlia, aki a hazai szegénység- és romakutatások szakértője. A kurzus is erre koncentrált, a szegénységre és a cigányságra. Nem is tudom, nem volt haszontalan ez az óra, de nem profitáltam belőle sokat, nem igazán hangzott el semmi olyan, amit ne tudtam volna a korábbi tanulmányaimból kifolyólag. Ebből a  tárgyból két rövidebb midterm papert és két hosszabb final essay-t kellett leadni. Az volt benne a könnyebb, hogy mindig meg voltak adva témák, amikből választani lehetett, így nem kellet azon agyalnom, miről is írjak. Kicsit gyakorlati jellegűek voltak a beadandók, mert kettő közülük egy kutatási terv volt, elmélettel, operacionalizálással, módszertannal. A feladatok nem voltak nehezek és nem találtam fel a beadandóimban a spanyol viaszt, de úgy tűnik, ez is megfelelő volt a tanárnőnek.

Legal and institutional approaches to minority protection

Bármennyire is nehéznek és unalmasnak hangozhat, mindenképp föl akartam venni ezt a tárgyat, úgy éreztem, ha már kisebbségpolitikát tanulok, illik a dolog jogi részével tisztában lenni. Szerencsére egyáltalán nem bizonyult száraznak a tárgy, a tanár nagyon színesre és intenzívre tervezte. Tulajdonképpen kicsit zavaros is volt az egész: minden órára rengeteg mindent kellett volna olvasni, és mindig többen prezentáltunk is. Jogi esetekből kellett felkészülni, és az órán ülők egy csoportja prezentálta az alperes, egy másik a felperes, végül egy a bíróság álláspontját. Ez tulajdonképpen izgalmas volt, de mindig nagyon elcsúsztunk az idővel, és végül hetekkel később került sor arra a prezentációra, amire már korábban mindenki készült. Mindegy, hasznos tárgy volt és sokat tanultam, ráadásul az intenzitása miatt végső beadandóként csak egy 1500 szavas esszé volt az elvárás, amit a gyűlöletbűncselekmény mint jogi tényállás alkalmazásában megmutatkozó kettős mércéről írtam. A tanárom kérte, hogy kisebb változtatásokat tegyek benne, és mikor újraküldtem, akkor kaptam jobb jegyet. Összességében nagyon rendes volt tőle, hogy felajánlotta ezt a lehetőséget.


Az az igazság, hogy a téli félév kezdetén azt hittem, rosszabb jegyeket kapok majd, mint az őszi félévben: kevésbé találtam izgalmasnak a tárgyakat, úgy éreztem, nincsenek jó ötleteim a beadandóimhoz. Bálint nem is vesz már komolyan, mikor a jegyeimen görcsölök, csak legyint, hogy ugyan, jól fog sikerülni, aztán végül neki lesz igaza. Azt mondja, és persze a szüleim is, hogy jaj, milyen ügyes és okos vagyok, milyen büszkék rá, és ez tök jó, és el is hiszem nekik, de az az igazság, hogy tényleg nem álszerénység, mikor azt mondom, hogy igenis izgulok a jegyeimen, sokszor vagyok bizonytalan, hogy egy-egy munkám jó-e, és néha bizony gyengének is érzem őket, vagy legalábbis kevésbé ütősnek. Nem hiszem, hogy ez azért van, mert kishitű lennék, szerintem elég jól tisztában vagyok a képességeimmel. Talán csak túlságosan magas elvárásokat fogalmazok meg, vagy túl jó emberekkel vetem össze magam, de hát fejlődni csak így lehet. Tehát az állás a két félév után: 2 A- és 4 A. Időközben kiderült, hogy a rendszer rangsorolja a diákokat a teljesítményük alapján. Az őszi félév után én voltam a 2. a 11-ből, jelenleg az 1. helyen állok. És ez eszméletlen dolog. Ugyanis az a helyzet, hogy én egy elég gyenge alapképzést végeztem, sosem várták el tőlem, hogy beadandót írjak, gondolkodjak, önálló véleményt fogalmazzak meg. A szaktársaim egytől egyig idősebbek nálam, sokuk már elvégzett egy mesterképzést, és jobban is beszél nálam angolul. Az, hogy ebből a brancsból jelenleg első helyen állok, elképesztő és felfoghatatlan. Nem is merem azt gondolni, hogy én lennék a legjobb közülük. Talán csak jobban ment az adott tárgy, jobban kedvelt a tanár, több energiát fordítottam a beadandó írásra. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy az, hogy itt vagyok a CEU-n, úgy tűnik, tényleg nem véletlen. És hogy most aztán reszkethetek, hogy a tavaszi félév után is tartsam a pozícióm, és jövőre megdobjanak érte egy kis ösztöndíj-emeléssel. :)

2015. május 12., kedd

Végre egy bejegyzés!

Íme, végre írok egy normális, tartalmas bejegyzést (ami nem irodalmi elmélkedés) arról, hogy hogy is vagyok, mi is történt velem mostanában, miért tűntem el. A legutóbbi bejegyzésemkor felsoroltam, milyen megpróbáltatások várnak rám. Valamelyest fellélegezhetek, ugyanis ezeknek a nagyját teljesítettem. Leadtam még 3 beadandót - ebből egyet kétszer, mivel a tanár megajánlott egy jobb jegyet, ha átírok benne pár dolgot. Ezután megírtam egy thesis proposalt, ma pedig volt egy vizsgám is. De kész, passz, minden megírva, leadva! A jegyek folyamatosan érkeznek, majd ha minden meglesz, ennek is szánok egy bejegyzést. 

Az elmúlt hónapra úgy emlékszem vissza, mint lelketlen robotolásra. Komolyan. Nem igazán voltam még olyan helyzetben - jó, talán az előző félév vége is ilyen volt - hogy ennyire elfoglalt legyek, ennyire ne legyen semmire időm. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az utóbbi hónapban tényleg nem voltak különbségek hétköznapok és hétvégék között, mert minden nap ugyanúgy tanultam és dolgoztam, és szinte alig volt olyan, hogy reggel ne az ébresztőn csörgésére keltem volna. Nem mondom, hogy ez tényleg olyan halálosan vészes volt, de azért nem volt könnyű átküzdeni magam ezen az időszakon, sokat voltam fáradt, ideges, nehéz volt a sok teendő mellé bepréselni a mozgást, Bálintozást. 

Szerencsére azért történt velem pár dolog a beadandó íráson kívül is. Bálintnak szülinapja volt, úgyhogy felköszöntöttem, és együtt töltöttünk egy hétvégét: eljött velem a Millenárisra a Könyvfesztiválra, ahol vettem magamnak egy új könyvet, Rainbow Rowelltől az Eleanor és Park-ot (a Könyvespolcon hamarosan olvasható). Voltam Budakeszin is Bálint nagyszüleinél ünnepelni, szombat este pedig (ezúttal nagyival, Bálint nélkül) láttam az Operaházban a Hattyúk tavát, ami fantasztikus élmény volt (és nem mellesleg először sikerült tökéletes vörös ajkakat festenem magamnak). 
A következő hétvégén a Symában láttuk a Macskafogó musicalt, ami annyira azért nem volt nagy szám, de jó volt együtt lenni a családdal. Vasárnap pedig egybeesett anyák napja és apu szülinapja, úgyhogy Petrával korán kisettenkedtünk virágért, utána pedig kalácsot (!) sütöttünk reggelire, amit a zavaros recept miatt elszúrtunk, aztán mégis jó lett. 
Múlt hétvégén pedig végre eljött az én szülinapom és a családi ünneplés is. Pénteken délután anyuék köszöntöttek fel először. Nagyon klassz dolgokat kaptam, mindig elhalmoznak. Először is, kaptam egy új szemüveget. Sokat haboztam, hogy megvegyem-e, de végül bevállaltam, és most már imádom, nagyon-nagyon tetszik. :) Ezen kívül kaptam két jegyet Selah Sue belga énekesnő koncertjére ma estére, két nyári pólót, egy új ágyneműhuzatot és holt-tengeri kozmetikumokból álló csomagot. Wow! Petra egy matricákkal kidekorált füzetet, gyümölcs formájú gemkapcsokat és cukorkát adott. :) Mivel a szülinapom egyben a fagyi világnapja is, családilag fagyiztunk egy jót féláron, utána pedig elautóztunk a KIKA-ba, hogy vegyünk egy kanapét Angyalira. Igen, mókás, hogy a szülinapom keretében kanapét kellett a kocsi tetejére emelni, majd rögzíteni, de szerencsére minden rendben ment. Mikor hazaértem, átjött Bálint, és ő is felköszöntött: tőle egy Pandemic társasjátékot kaptam, amiért már régóta lelkesedtem, úgyhogy nagyon szuper, hogy van sajátom, már csak lelkes emberek kellenek, akik játszanak velem. :) Vacsorára pizzát ettünk (anyu gyertyát is tűzött bele nekem) utána pedig sorozatot néztünk Bálinttal. Összességébe véve nagyon szuper sikerült 23. életévem első napja :)
Szombaton reggel beindult a nagyüzemi szülinapi készülődés. Délutánra persze minden tip-top lett, elkészült minden finomság, csillogott a lakás. Sokan voltunk, jött a nagy család ünnepelni aput és engem (és Zsuzsit, Julit, Gézut :)). Megint nagyon klassz ajándékokat kaptam: új pénztárcát Esztertől, arany tetoválást nagyitól (wow!), egy új blézert, ékszereket. Ismét bőven el vagyok látva könyvekkel is, Zsuzsitól kaptam egy állítólag szuper, bár már nem mai könyvet, az Amazonkirályfit, Ildikótól a Cat's Cradle-t (hogy angolul is gyakoroljak), Julitól pedig megkaptam Patrick Rothfuss legújabb darabját, a Szótlan tárgyak lassú szemlélését, amit már iszonyatosan vártam! Alig egy hete jelent meg magyarul, friss, ropogós, és képzeljétek, illusztrált! Alig várom, hogy elolvashassam, oda vagyok Pat trilógiájának első két kötetéért (A szél neve és A bölcs ember félelme) és ez a kis könyv az egyik mellékszereplőről, Auriról szól. Biztos nagyon fog tetszeni. Ezen kívül megkaptam a Harry Potter 4. kötetét is, azt ugyanis korábban kölcsönadtuk valakinek, aki sajnos nem vigyázott rá, én pedig úgy éreztem, nem teljes az életem, amíg nincs a polcomon az összes kötet.

Hát, így alakult a születésnapom. Nagyon jól éreztem magam, anyu kitett magáért és rengeteg finomságot készített, és kipróbáltuk a Pandemicet is, bár sajnos a bolygót nem sikerült megmenteni, végül elfoglalták a vírusok. :( Tervezek még egy sütögetést is, most péntekre szerveztem, de nagyon úgy néz ki, esőt mondanak, úgyhogy lehet, hogy el kell toljam az időpontot.

No és hogy hogy állok most? A téli félév végre letudva, a tavasziból viszont még hátra van három hét. Van két kötelező tárgyam, ezekből beadandókat kell majd írjak, legkésőbb június közepéig. Ezen kívül felvettem egy harmadik órát is - azt terveztem, hogy leadom, végül elfelejtettem, és már késő volt. A tárgyat magát csak 'audit'-ra vettem fel, tehát csak hallgatom, de ez sem túl nagy könnyebbség, ugyanis egy nagyon gyakorlati óráról van szó. Poverty és Roma exclusion a téma, és az érdekes benne az, hogy az egész egy saját kutatás elkészítésére van kihegyezve. A tanárunk előzetesen egyeztetett iskolákkal, ahová mehetünk kutatást csinálni. Párokat alkottunk (én Borcsával vagyok) és az a feladatunk, hogy keressük fel a sulit, beszéljünk az igazgatóval, tanárokkal, diákokkal, esetleg szülőkkel a gyerekek iskolai helyzetéről, tapasztalatairól. Ez egyrészt tök klassz és jó tapasztalat, másrészt nyilván sok munka. Éppen ma voltunk Borcsával órát látogatni és az igazgatóval beszélni, de sok interjú még hátra van. Az a helyzet, hogy hiába vettem fel Audit-ra az órát, ezt az egész kutatást végig kell csinálnom, az órákon bent kell lennem - egyedül a végső beadandó megírása alól mentesülök, ami persze nyilván könnyebbség, de lehet, jobban jártam volna, ha inkább megírom azt is, és legalább kreditet kapok érte. Mindegy, tapasztalatnak jó lesz, de egyelőre még sok a dolgunk, hiába vagyok túl a beadandóimon, a sulival foglalkozni kell. Mindennek a tetejébe pedig továbbra is kutatói asszisztensi alkalmazásban állok, úgyhogy bármennyire is szeretnék végre egy egész délutánt hanyatt fekve végiglazsálni, nem tehetem, mert be kell hozzam a lemaradásomat a leiratozással. 

De mindegy, nem panaszkodom, mert úgy látom, a tanulás meghozza a gyümölcsét, és egyébként nagyszerű emberek vesznek körül, a családom és Bálint, és az idő is remek, és a nyaram is szuperül fog sikerülni. Már csak egy hónap!

2015. május 8., péntek

Zabhegyező vagy Rozsban a fogó?

A 2013-as könyvespolcomon megtaláljátok Salinger kultikus művét, a Zabhegyezőt, amire akkor 8 pontot adtam. Idén a Millenárison a Könyvfesztiválon felfedeztem, hogy a könyv megjelent új fordítással: a címe ezúttal Rozsban a fogó.

Hát jó kérdés, hogy miért blogolok erről, igazából azért, mert ma reggel félig álmosan összefutottam ezzel a zseniális cikkel, ami a két fordítást hasonlítja össze, és több szempontból igazán szívemből szól (bár persze én nem olvastam az új kiadást). Akit érdekel az irodalom világa, ajánlom, hogy olvassa el a cikket, megéri, bár meglehetősen hosszú.

Ami nekem a leges-legfontosabb, és térdre borulok, hogy valaki végre kimondta, az a regény címének a kérdése. Bár a könyvespolcon erről nem ejtettem szót, nagyon zavart, hogy a Catcher in the Rye-t Zabhegyezőnek fordították, már csak azért is, mert ezzel valóban a regény egyik kulcsjelenete vész el. A cikk jobban elmagyarázza, a lényeg az, hogy az egyetlen dolog, amit Holden szívesen csinálna az életben, az az, hogy egy nagy rozsmező közepén áll, amelynek a szélén szakadék, és a mezőn játszadozó gyerekeket, ha túl közel futnak a szakadékhoz, elkapja. Teljesen agyament az egész, mégis központi eleme a könyvnek, nem véletlenül ebből jött az angol cím... A Zabhegyezőnek viszont semmi értelme a világon. Éljen az új fordítás: Rozsban a fogó!

A cikk egyébként hosszasan fejtegeti, hogy a régi fordítás elavult kifejezésekkel operál, ma már poros, nem elég nyers, finomkodó. Az új fordítás használja a mai magyar szleng kifejezéseit, és kőkeményen odamondja a dolgokat. Én a magam részéről, ahogyan a könyvespolcon is írtam, az eredeti fordításban is leginkább a nyelvezetet szerettem, és épp azt, hogy szokatlan. Engem ezzel az akkori világba kalauzolt el. Nem várom el egy könyvtől, hogy mindig mai legyen.

Irodalmi rovatunkat olvasták.