2015. február 16., hétfő

Valentin-nap az elvált nőcikkel

Tavaly Valentin-napon gyűltünk össze először az elvált nőcikkel, hogy jól kibeszéljük az exférjeinket, és úgy döntöttünk, hagyományt teretünk, és idén megismételtük az ünneplést. Nem 14-én, csak másnap, vasárnap reggel gyűltünk össze Shizunál. Elmentünk bevásárolni az Aldiba, aztán nekiálltunk a főzésnek. A menü összetételét nagyban nehezítette a diétám - tök cukik a többiek, hogy ehhez igazítottuk az ételeket! Csak sajnos ez meglátszott a minőségen is :D És úgy általában, úgy tűnik, nem vagyunk nagy szakácsok, vagy legalábbis együtt nem vagyunk azok. Paradicsomos sütőtöklevest, göngyölt csirkemellet és palacsintát terveztünk. A leves egészen jó lett, csak mixer hiányában nem tudtuk kellőképp pürésíteni, és a hozzá tartozó pirított tökmag szénné égett. A második fogást én bénáztam el azal, hogy nem tudtam olyan szeleteket vágni a csirkemellből, amit fel lehetett volna göngyölni. Ezért inkább tepsibe tettük őket, lefedtük sonkával, sajttal, és hagytuk, hadd süljön. Csakhogy nagyon nem akart megsülni, és mikor végül megettük, azt hiszem, még nem volt egészen kész :D De a köret, a krumplipüré és a párolt zöldség finom lett. A desszertünk, a palacsinta a grahamliszten csúszott el, ugynais hiába hittük azt, hogy ezzel simán helyettesíthetjük a fehér lisztet, az eredmény nem igazán lett ugyanaz :S Mivel a grahamliszt darabosabb, és almát is reszeltünk bele, a palacsintánk is afféle duci lepény lett, ami még nem is lene gond, de az íze sem volt valami jó, olyan vastag, kicsit száraz, nem túl jóízű tésztát kaptunk. Azért mindenki derekasan pusztította kakóval és lekvárral, én joghurtot és gyümölcsöt tettem rá. Nem volt olyan rossz, de azért nem tudom, mit csinálok most ezzel a sok maradékkal, amit a többiek rám sóztak. :D

Lényeg a lényeg, ha főzni nem is tudunk, egy tök jó napot töltöttünk el együtt. Azt játszottuk, hogy elkezdtük kitölteni azt a tesztet, amitől majd egymásba szeretünk. Nos, ez nem történt meg, de azért érdekes volt és jól mulattunk. :) Úgyhogy még egyszer köszi, nőcik! Halloweenkor veletek ugyanitt! És aki akar, májusban is csatlakozhat hozzám egy adag édesség készítésére :D

Mozgás, mozgás!

Az utóbbi hetekben ismét feltámadt a mozgásszenvedéyem. Hogy Bálint távol volt, és a tanulásba se kellett még belepusztulnom, az utóbbi három hétben minden alkalommal voltam táncolni. Persze nehezen ment, de azt hiszem, most már egyre jobban kezdek belejönni. Szeretnék valamit csinálni a tánc mellett is, mivel az csak heti két alkalom. Ha végre melegebb lesz az idő, már járhatok futni, de tartok tőle, hogy hiába van most tavaszias napsütés, azért az igazi futóidőre még egy hónapot várni kell. Úgyhogy kicsit szaglálódom a fitnesstermek és aerobic órák környékén, ugyanis még élénken él bennem, milyen jó volt ilyesmikre járni Amszterdamban. Persze ott könnyű dolgom volt, mert a sportcentrum közel volt, és az egyetem diákjaként fillérekért használhattam a szolgáltatásokat. Itthon sajnos már nem akadok ilyen kedvező feltételekre. Ami jó, hogy Eszterék épp most hétvégén nyitották meg új fittnesstermüket, a B4 fitnesst. Hétvégén nyílt nap volt, még két hétig pedig roppant kedvezményes a bérletváltás. Ez itt a reklám helye: akinek esetleg közel van, és mozogni szeretne, tényleg szívből ajánlom, ugyanis egy nagyon klassz, igényes teremről van szó, nagy, színes, modern, egyszerűen már benne lenni is jó. :) Szombaton elmentem a nyílt napra, kipróbáltam egy csoportos has-láb-popsi órát, és utána alig tudtam megmozdulni :D Tök klassz lenne ezt csinálni rendszeresen, csak annyi a gond, hogy tőlem a B4 viszonylag messze van, és persze az órarendemmel is össze kell egyeztessem :( De azért igyekszem megoldani, legalább míg Bálint távol van megint. Egy másik opció lenne a közelben lévő F&M fitness, ami a MOM mellett van, csak sajna ott a budai burzsujoknak kalkulálják az árakat, így piszok drága az egész. :( De nem baj, valahova biztos megyek, mert lelkes vagyok, és energikus, és belejöttem a mozgásba :) Tavaly tutyimutyi voltam, de idén bomba formára hozom magam a nyárra! ^^


2015. február 11., szerda

Napi tanulság

Napi tanulság: Soha ne kezdj bele egy kilencrészes könyvsorozatba akkor, amikor az egyetemi teendők elkezdenek sűrűsödni. Soha. 

2015. február 9., hétfő

Azt terveztem, hogy aktívan töltöm azt a három hetet, amíg Bálint nincs itt, de egyelőre nem voltam valami extra hatékony. Oké, tanultam, meg eljártam táncra, de azért pihiztem meg olvastam az SZJG-t is :) Most kezdek kicsit jobban belehúzni, foglalkozni már beadandó témákkal, kicsit előre dolgozni, felkészülni. Úgyhogy indul a szokásos stressz :) Bár azért nem olyan vészes a helyzet, szerintem ezt a félévet már ügyesebben fogom menedzselni, mint az előzőt. Elképesztő, hogy már több, mint egy hónapja tart...
Bálinttal minden rendben, már nagyon várom haza :) De utána még többször el fog menni, úgyhogy lesz időm tanulni, ha végre tényleg komolyan ráállok a témára. :)

És egy utolsó jó hír: Petra elkezdte a Harry Pottert. Sokáig gondolkodtunk, mikor is adjuk a kezébe, de végülis úgy döntöttünk, már megérett rá. Az osztálytársai már mind olvasták. Pedig Petra még nincs 11. Mindegy, nagy kő esett le a szívemről, mert az első délután alatt több, mint 100 oldalt olvsott. Ha nem ttszene neki, nem tudom, mit csinálnék. Ki csak nem tagadhatom! :)

2015. február 1., vasárnap

Ma már második éjszaka álmodom azt, hogy második Holokauszt van, engem pedig elvisznek. Nem volt annyira rossz álom - kétségkívül lehetett volna sokkal rosszabb is - de azért nem volt kellemes. Igazából az eseményeknek afféle "első szakaszát" éltem meg, amikor még nem látok nagy kegyetlenkedéseket, de össze vagyunk gyűjtve, sokan, ismerősökkel, ide-oda terelnek minket, sorban kell haladnunk, és az egész terület le volt zárva kerítéssel, meg hatalmas kutyák őrizték. Az őrök tréfát is űztek belőlünk, kiadták nekünk, hogy vegyünk el hangszereket (furcsa műanyag hangszerek voltak) és adjunk valamiféle mulatságot az őrök tiszteletére. Emlékszem, ott volt Rémusz is, aki elkezdett játszani a hangszerén, én pedig nagyon féltem, hogy ezzel most felhívja magára a figyelmet, és bajba kerül. Nekem a Sötét hegyek mélyén c. BK táboros dal jutott eszembe, mert az egy nagyon szép, tiszta dal, és úgy éreztem, hogy az erőt adhatna a társaságnak, ha mindenki azt énekelné - de persze nem énekelhetjük, mert akkor bajunk esik. Ekkor ébredtem fel. Még most is a dal megy a fejemben.

Az álom legmeghatározóbb része a tehetetlenség. Sok álmomban tudok okosan, ügyesen kiszabadulni szorult helyzetekből, viszont ez nem az a kategória volt. Csak egy voltam a tömegben, igyekeztem elbújni, elvegyülni, hogy ne vegyenek észre. Gondolkoztam szökési terven, ellenálláson, de egyik sem tudott volna működni. A zsidókat sokszor vádolják azzal, hogy tulajdonképpen "hagyták magukat", és ebben lehet valami, ugyanakkor nehéz lenne megmondani, mit is kellett volna tenni. Hiszen csak azt látod - és ezt éltem emg az álmomban én is - hogy ha ellenállsz, akkor azonnal kicsinálnak, míg ha szép csendben meghúzod magad, akkor legalább van esélyed. 

Egyébként tudom miért álmodok ilyet - a Holokauszt 70. évfordulója kapcsán gondolkozom azon, hogy aggaszt, hogy lassan nem maradnak Holokauszt-túlélők. Még pár év, és meghalnak mind, és nem lesz már senki, aki első kézből mesélhetne a történtekről. Tudom, hogy rengeteg múzeum és kutató gyűjtött össze történeteket, rendelkezésre állnak hanganyagok, videofelvételek, mégis... Már most olyan erősek a holokauszttagadó hangok, és ha már nem lesz senki, aki első kézből mesélhetne ezekről a dolgokról, akkor csak még könnyebb lesz eltussolni az egészet. A másod- és harmadgenerációsoknak sokkal kevesebb fogalmuk van a történtekről. Sokkal határozottabb, tudatosabb küzdelemre lenne szükség az antiszemitizmus ellen. Tenni kell valamit.