2015. január 27., kedd

Bálinttal és nélküle

Itt a síszezon, ami azt jelenti, hogy Bálint sokat dolgozik külföldön. Január elején már kint volt Olaszországban egy hetet, aztán egy hetet töltött itthon. Az alatt nem voltunk együtt túl sokat, de azért igyekeztünk kihasználni az időt. Voltunk színházban, és bár a darab nem volt nagy szám, azért jó volt együtt lenni, utána pedig beültünk az Arriba! mexikói kajáldába, mert épp megvolt bennünk az a nyitottság valami újdonságra. Bálint burritot evett, én pedig quesadillát. Nagyon fincsi volt. :) Méltóképp megünnepeltük, hogy már másfél évesek vagyunk. :) Bálint átjött hozzánk családi ebédre is (én főztem) és megnéztünk egy csomó Agents of S.H.I.E.L.D. részt, végre be is fejeztük az évadot, amit szerintem még szeptemberben kezdünk. :D Sajnos nem spoilerezhetek, de igazán sajnáltam a fejleményeket. :( 



Sokat nem tudtunk együtt lenni, ugyanis Bálint lótott-futott, dolgozott, intézkedett, mert most vasárnap elutazott, és három hétig nem is jön vissza. Ez még hosszabb, mint amennyi időt nyáron külön töltöttünk. Sajnálom, mert hiányzik, de tulajdonképpen sok mindenre jó ez az időszak: tanulásra, pihizésre, mozgásra. Úgyhogy igyekszem kihasználni. Különben is, Borcsa osztálytársam ma kijelentette, hogy 3 hét semmi :)

Új év, új tárgyak

A legtöbb egyetemi hallgató még csak most végez a vizsgaidőszakkal, én viszont már a második félévem harmadik hetében járok. Egyelőre nagyon élvezem, jók az új tárgyaim. Összesen négy tárgyam van (plusz az arab), ami kevésnek tűnhet, de bőven elég kredit és munka. A tárgyak a következők: Comparative diasporas, Interpretations of Modern anti-Semitism, Legal and Institutional Approaches to Minority Protection, és Sociological Approaches to Race and Ethnicity. Legnagyobb kihívást talán a jogi óra jelent, de egyelőre az sem vészes. Igyekszem okosan beosztani az időm és jobban előre tervezni - most, hogy írom ezt a bejegyzést, esett le, hogy ez a 3. hét, azaz a félév negyede! Bele kell húznom :)

2015. január 21., szerda

Megvannak a jegyek!

Ma írták be az utolsó jegyemet az őszi félévre, és örömmel jelenthetem, mindegyik jó lett! Sőt, tulajdonképpen meglepődtem, mert jobbak lettek, mint amire számítottam. A Prejudice és az Introduction órákra A jegyet kaptam, ami a legjobb. Ezeknél valamennyire számítottam rá, mert ezek a tárgyak mentek a legjobban, szerettem őket, és a beadandót is lelkesedéssel írtam meg. Ami igazán meglepetést okozott, hogy a Political Theory és a Citizenship órámra is A- a jegyem, ami jobb, mint amit vártam. Ezeknél a tárgyaknál nem voltam teljesen tisztában azzal, hogy mit is várnak tőlem, kevésbé értettem az anyagot, és nem annyira volt ötletem a beadandókhoz sem. Hiába ezek a jó jegyek, én azért fenntartom, hogy ezek a tárgyak nem sikerültek annyira, és szerintem ez nem kishitűség. Bár az a helyzet, hogy észrevettem magamon, hogy nehezen hozok ítéletet a saját munkámról. Általában egészen ügyesen döntöm már el, hogy mi az, ami gyenge, és mik a jó kutatási témák, módszerek, de még ha ezeket is alkalmazom, nem tudom teljesen kijelenteni egy munkámról, hogy szuper lett, mert én persze tisztában vagyok a gyengébb oldalaival is. Még ha mások megerősítik is, hogy jó, marad bennem egyfajta bizonytalanság. De szerintem ez nem is baj, jobb, hogy óvatosan, kritikusan szemlélem az irományaimat, mintha mindet tökéletesnek látnám.

A lényeg, hogy ezek a jegyek tényleg jók, ami egyrészt kicsit megerősített abban, hogy van helyem a CEU-n, és nem vagyok hülyébb másoknál, másrésztől viszont most aztán gürizhetek, hogy ennél ne adjam alább. :)

2015. január 13., kedd

:$

Ma vagyunk Bálinttal 1,5 évesek. Ennek okán úgy gondoltam, hogy a blogomon is kilelkendezem magam, és nyilvánosság elé tárom azt, ami már jó ideje motoszkál bennem, csak eddig szégyenlős voltam, és nem reklámoztam, nevezetesen, hogy szerelmes vagyok, és nagyon boldog, és juhúú. :$


Félévi összefoglaló

A tanév során nem sok tájékoztatást adtam arról, hogyan is haladnak a tanulmányaim. Körülbelül november közepétől elkezdtem a beadandókkal foglalkozni, de nem írtam róluk egy kukkot se. Úgyhogy most íme.

Tehát, ahogy már korábban is említettem, a CEU-n nem vizsgák vannak, hanem az év végi jegyünket (amik betűk) órai aktivitásra, prezentációkra és beadandókra kapjuk. Minden tárgyból van egy "final paper", egy olyan 2500-3500 szavas beadandó, ami teljesen ránk van bízva, csak valahogy kapcsolódjon az órához. Általában az a nagy nehézség, hogy az ember kitalálja a témát, ami értelmes és eredeti. Utána el kell hozzá olvasni egy csomó olvasmányt, és ha ez megvan, a megírás már nem is akkora dolog. Az őszi félévben négy beadandót írtam:

1. Sociology of Prejudice - Understanding the Methods of Social Research

Ez egy nagy kedvenc órám volt, Váradi Luca tartotta, aki annó még a szakdolgozatom megírásához is ötleteket adott. A végső beadandót arról írtam, hogyan mutatják be a kisebbségeket az erkölcstan könyvek. Az erkölcstan új tantárgy, és persze televolt a sajtó azzal, hogy milyen marhaságokat tanítanak az órán, úgyhogy gondoltam, majd jól szétszedem a tankönyveket. Ehhez képest kellemesen csalódtam. Az 5-6 osztályosoknak szóló könyveket elemeztem ki, amiket úgy szereztem meg, hogy bementem tankönyvboltba és lefotózgattam a releváns oldalakat. Tudom, ez nem túl szakszerű, de egészen jól bevált a módszer. Amin meglepődtem, hogy a kisebbségek témája nagyon nagy figyelmet kapott az új tantárgyban, és általában pozitívan: az elfogadást, együttműködést, toleranciát hangsúlyozzák játékokkal, beszélgetésekkel, olvasmányokkal. Szó esik nemzeti és vallási kisebbségekről és a fogyatékkal előkről is. Tényleg egy pozitív csalódás volt ez egész, csak egy nagyon rossz tankönyvet találtam, azt, amelyiket a sajtó is szétszedte. A beadandó végül nagyon hosszúra sikerült, ugyanis egyszerűen nem számítottam arra, hogy ennyi anyagom gyülemlik fel. Ahhoz képest szerintem egészen jól megírtam, kíváncsi vagyok, mi lesz az eredménye. 

2. Nationalism and Political Theory

Ez egy olyan óra volt, amit felvettem, mert az elején nem tűnt olyan vészesnek, aztán menet közben rájöttem, hogy de, sajnos az. De nem baj, mert ez egy core course, jövőre valószínűleg amúgy is felvettem volna. Ezen az órán sokan voltunk, és a többség nálam idősebb, '1-year student' vagy '2-year-second-year' student volt. Így hát meg voltam szeppenve, és mivel a tanár amúgy sem bátorította a diákok hozzászólásait, végig csendben voltam. Általában figyelni sem tudtam, egy idő után kötelező olvasmányokkal és facebookozással töltöttem az időt, úgyhogy sajnos nem tudom, mi történt az órán. Pedig a tanár nem volt rossz előadó, egyszerűen csak semmi közöm nem volt ahhoz, amiről beszélt. Nagyon sokat tud a világról meg mindenről, és folyton hozta a példákat: hogy például Nigériában ez így van, meg az Indiai helyzet így-úgy... A stréberebb diákok néha feltettek neki kérdéseket, hogy "és vajon igaz ez a szerb helyzetre is?" és azonnal válaszolt, hogy "hmm, igen, az egy kicsit más eset, mert..." - csupa olyasmi, amiről gőzöm sincs. Persze az óra lehetőség lett volna, hogy tanuljak, de nem így történt. Egy darabig nagyon izgultam a prezentációm miatt is, aztán végül az is jól sikerült. A beadandó nem volt egyszerű, témát kellett találjak... Végül úgy döntöttem, hogy a magyar helyzetről írok, mert azt legalább valamennyire ismerem. A magyarországi demokrácia helyzetét értékeltem néhány klasszikus, az órán tanult szerző elmélete alapján. Nagyon kíváncsi vagyok, mit szól ehhez a tanár, mert őszintén szólva gőzöm sincs, jól sikerült-e...

3. Introduction to the Study of Nationalism

Ahogy a címéből is látszik, ez egy bevezető óra, ahol nacionalizmus-elméletekkel foglalkoztunk. Körülbelül a félév feléig minden órán azt hallgattuk, hogy "ezt a szerzőt már rég túlhaladtuk, eszetekbe se jusson az ő gondolataira építeni bármit is, de azért fontos tisztában lenni vele..." Az év végi beadandó témája tulajdonképpen bármi lehetett. Ez volt a lehetőség arra, hogy tényleg arról írjunk, ami érdekel, amiből esetleg majd szakdolgozatot írni is szeretnénk. Azért két hónap mesterképzés után nem volt könnyű kitalálni, mit is szeretnék igazán, de szerencsém volt. Egy ideje már motoszkált bennem a Tagit, az, hogy vajon mitől tud olyan erős hatást gyakorolni a résztvevőkre. Ahogy elkezdtem keresgélni, kiderült, hogy a témának óriási szakirodalma van - diaszpóra, zsidó diaszpóra, birthright tourism, Taglit... Viszonylag friss téma, sok elérhető anyaggal, amik azonban szinte mint Észak-Amerikára fókuszálnak, így nekem a terep a magyarok vizsgálatára még teljesen szabad maradt. Jó bevállalós voltam, ugyanis kieszeltem, hogy interjúkat készítek. Soha korábban nem készítettem még interjút, de ahhoz képest egészen jól helytálltam. 6 olyan fiatallal készítettem interjút, akik részt vettek a Tagliton. Az érdekelt, hogyan élték meg az utat, hogy hatott rájuk. Nagyon jó élmény volt, mert kedvesek és nyitottak voltak, és rájuk találni sem volt nehéz. Az interjúkat telefonnal vettem fel, ami teljesen jól működött, az egyetlen nehézség a leiratozás - ebben Bálint egy kicsit besegített, de az ő fürge, gépíró ujjai sem tudtak valami gyorsan haladni a hanganyagokkal. 
A témámnak egyébként nagy sikere lett. Én is éreztem, hogy jól összeállt, van konrkét terv, fókusz, ötlet, és alap, amire építhetek. A prezentációm annyira jól sikerült, hogy utána a szünetben külön gratuláltak az osztálytársaim. Szabolcs elkezdett célozgatni, nem írnám-e ebből a szakdolgozatomat. Akkor még inkább afelé hajlottam, hogy nem, de mikor újra elővettem a témát, hogy megírjam, már meggyőzőbbnek tűnt az ötlete. Az a helyzet, hogy most, a többi beadandó írása során döbbentem csak rá arra, hogy valójában ritka az, hogy az ember talál egy témát, ami értelmes, koherens, van már irodalma, de azért újat is ad a világnak... A Taglitos téma során ez mind összejött. Élveztem írni, érdekes volt, izgalmas, úgyhogy igen, még az is előfordulhat, hogy ebből írok szakdolgozatot!

4. Citizenship Regimes in Europe - Norms and Practices

Ez az óra is kicsit szerencsétlenül jött ki. Azért vettem fel, mert úgy éreztem, hogy jó lenne többet tudni erről a témáról bővebben, de aztán ugyanabba a hibába estem, mint a Political Theory-nál, hogy inkompetensnek éreztem magam, nem értettem, mindenki más okosabb volt, unatkoztam. Az év végi beadandó esetében egész hamar kitaláltam, hogy Izraelről szeretnék írni (igen, tudom, hogy az nem Európa, de ez nem volt gond) csak a konkrét fókusz nem volt meg. Alapvetően érdekesnek találtam azt, hogy az izraeli bevándorlási szabályozás és az aliyah intézménye hogy járul hozzá ahhoz, hogy Izrael hogyan definiálja magát, mint nemzet. Csakhogy hamar kiderült, hogy ez az ötlet - amit én találtam ki és tök menő - korántsem új, és vagy százan megírták már előttem húsz éve. Úgyhogy valami hasonló ötletet kerestem, ami kapcsolódik... Végül néhány nemrég történt esetről írtam, amikor az ortodox rabbik vitatták valaki zsidóságát, és akkor erről a hercehurcáról, az okairól meg a lehetséges következményeiről. Ez érdekes téma, de maga a beadandó nem lett valami nagy szám.

Még egy tárgyból sem kaptam semmilyen visszajelzést, úgyhogy várok. Kíváncsi vagyok. A Prejudice és az Introduction órák jól mentek, a másik kettő kevésbé. Ezeken a tárgyakon kívül volt Academic Writing órám (itt órai teljesítményt meg rövidebb irományokat értékeltek) meg SPSS (csak 6 alkalom volt, uuuncsi, de a beadandóm - elég rövid elemzés volt - jól sikerült). Ezen kívül jártam arab órákra, amiről sajnos bebizonyosodott, hogy nem sokat ér, ha nem tudok rá felkészülni. Márpedig nem tudtam, mert a többi óra minden időmet elvette. Sosem tudtam szavakat tanulni, és a lelkesedésem is alábbhagyott. De azért felveszem a következő félévben is, hátha...

A beadandókon későn kezdtem dolgozni, és eléggé feltorlódtak. December 12-én véget ért a tanítás, és csak két napja, január 12-én kezdődött újra; egy hónap volt közte, és mégis, én alig pihentem igazán. Oké, ott volt az az igazán klassz síelés, és a karácsony is nyugodtan telt. De azért végig tanultam, írtam: az első beadandóm határideje december 20 volt, aztán 31, majd január 5 és 12. Amint leadtam egyet, belekezdtem a másikba. Az utolsót épp most adtam le, hogy elkezdődött a tanév. Nem tudom, mennyire tudtam volna ügyesebben szervezni az időmet, mert az egész félév során azt éreztem, hogy folyton tanulok. De azért valamennyire előrébb lehetett volna venni a beadandókon való gondolkodást, írást. Persze mivel ez csak az első félév, fogalmam sem volt semmiről. De megfogadtam, hogy most, a winter term esetében ügyesebb leszek! Már csak azért is, mert itt nem lesz egy hónapos szünetünk beadandó írásra a végén. :D

2015. január 4., vasárnap

Új év!

Már nagyban benne vagyunk 2015-ben, úgyhogy gondoltam, blogolok egyet arról, hogyan is telt a szilveszterem. Ahogyan már említettem, ahogyan sokaknak, a szilveszter nekem is inkább nyűg, mint örömforrás, és az utóbbi ünneplések nem is sikerültek valami jól. Így hát idén elhatároztam, hogy nem hagyom magam kényszeríteni, és azt fogom csinálni, amit igazán szeretnék! Persze nem olyan könnyű rájönni, hogy mit is szeretnék igazán. A probléma ott kezdődik, hogy alapvetően nem vagyok otthonülő típus, csak sosem akad olyan társaság, ahova szívesen csatlakoznék. Bálint a rengeteg barátjával házibulit tervezett; Gábor goabuliba hívott; a családom a Symába ment Andrisékkal és egyéb Symás kollegákkal ünnepelni. Valahogy úgy éreztem, egyikhez sem tudnék jó szívvel csatlakozni, de bármennyire szeretem is a nyugit és a magányt, otthon lenni egyedül szilveszterkor sem valami jó móka. Tépelődtem, rágódtam, dilemmáztam, de úgy döntöttem, végül mégis otthon maradok. Szerencsére így is nagyon jól sikerült az este! Bálint még viszonylag korán felugrott és nálunk tölött egy órát, hogy azért mégis megpuszilgasson. Utána elment, és hamarosan lelépett a családom is. Egyedül voltam egészen fél 11-ig, de jól éreztem magam, pihentem és végre kiolvastam egy könyvet. Fél 11-kor feljött hozzám Gábor, Gergő és Nándi, akiknek kapóra jött, hogy nálam tanyázhatnak és alapozhatnak, mielőtt elmennének az éjszakai goapartijukba. Én nem bántam, mert jól éreztük magunkat, hülyültünk, dumáltunk, éjfélkor koccintottunk. Később Andi is felugrott köszönni. Az egész társaság lelépett fél kettő körül, amikor kicsit elveszettnek érezte magam, hogy vajon mitévő is legyek én most egyedül itt hajnalban, pár pohár pezsgő után. Elpakoltam, és nem sokkal később hívott anyu, hogy indulnak is haza. Így hát nekik is tudtam köszönni, boldog új évet kívánni, de nem maradtam fent sokáig, körülbelül kettőkor el is vackolódtam az ágyamba.

Őszintén szólva ez az új év tök király volt így. Nekem tökéletesen megfelelt, láttam embereket, de mégis nyugis volt. Igyekszem beletörődni, hogy már tényleg 2015 van. Egyelőre ott folytatom, ahol abbahagytam az évet: beadandó írással. Viszont hamarosan végzek, kicsit fellélegezhetek, és be is számolok mindenről!