2014. december 31., szerda

My year 2014

Következzen a már megszokott évértékelés! Nagyon klassz év volt, de sajnos idén nem voltam jó blogoló, a bejegyzéseim száma a százat sem éri el. Viszont ez az ötödik blogolással eltöltött évem! Úgyhogy azért remélem, nem vesztettem el minden olvasómat, és örömmel fogadjátok, ha néha mégis tollat billentyűzetet ragadok.

Január első napját Bálinttal Juli szilveszteri bulijában ünnepeltük, amit nem élveztem túlzottan, el is határoztam, hogy idén valami olyat csinálok, amit tényleg szeretnék. Egy kis időre ideutaztak Szahar nagyszülei, és egy nagy családi ebédet csaptunk a da Mario olasz étteremben a tiszteletükre. Alapvetően stresszes volt ez a hónap, vizsgáim voltak amiket a hátam közepére kívántam, de szerencsére minden sikerült, a gyakorlati szigorlat is, és Kriszta segítségével beadtam a jelentkezésemet a CEU-ra. Elkezdtem dolgozni a Bálnában hostessként, sőt, két héten keresztül minden reggel iskolák előtt szórólapoztam, ezen kívül elkezdtem kijárni Beához is mappákat rendezgetni. Bálintnak megkezdődött a síszezon, így belekóstoltunk, milyen is huzamosabb ideig távol lenni egymástól.

Februárban nem sok időt tölthettem pihenéssel, ugyanis le kellett adjam a jelentkezésemet a mesterképzésekre, és elkezdtem írni a szakdolgozatomat is. Felvettem a kapcsolatot négy civil szervezettel, és elkezdtem járni az iskolai érzékenyítő programjaikra. A Valentin napot Dollal, Barnival és Shizuval, vagyis az elvált nőkkel töltöttem, egészen ehető vacsorát hoztunk össze közösen. Volt egy szóbeli interjúm a CEU-n, ahol persze mondtam marhaságokat, de összességében egész jól sikerült.

Március táján már egyre kétségbeesettebben írtam a szakdolgozatomat. Bálinttal túlestünk az első közös mozizáson, igaz, mivel a Wall Street farkasát néztük, nem volt olyan nagy élmény. Andrisék társaságával elmentünk egy családi síelésre Zell am See-be. Hirtelen ötlettől vezérelve részt vettem a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány kétnapos vitatréningjén, ami szórakoztatónak és hasznosnak bizonyult.

Április hatodikán éltem állampolgári jogommal és életemben először szavaztam országgyűlési választásokon. Egyik este Encsivel kibumliztunk Szigetszentmiklósra, hogy megnézzük, hogyan versenyzik Lau. Eszteréknél volt közös éneklés, felkészülés a Pészachra, majd persze élesben is megmutathattuk, mit tudunk, az ünnepen. Sikeresen leadtam a szakdolgozatomat, utána pedig tavaszi szünet következett, amikor meglátogatott minket Orsi! Jó volt végre időt tölteni együtt, többször is megnéztük például az új tévénken a Jégvarázst. Bálintnak szülinapja volt, és még a családi ünneplésre is meghívtak. Megtudtam, hogy felvettek a CEU-ra.

Májusban sor került az éves geocaching teljesítménytúrára, amire idén Bálint is velünk tartott. Megünnepeltük a szülinapomat Bálinttal, a családdal és barátokkal is a sütőn. Dolgoztam a Symában a Legjobb Otthon kiállításon. Bálinttal megnéztük a Firefly sorozatot. Szavaztam az Európa Parlamenti választásokon. Letudtam az utolsó vizsgaidőszakomat az ELTÉ-n, többek között egy szerencsétlenül sikerült elméleti szigorlattal. Ezután egy közel egyhónapos pihenés következett, amit egy grazi úttal indítottam – három napot töltöttem el Hannah-nál és Mathiasnál.

Júniusban kicsit lazíthattam végre. Töltöttünk egy hétvégét Angyalin, ahová a Barukh családot is meghívtuk. Bálinttal X-men maratont tartottunk. Töltöttem egy napot az MTK evezős telepén, és én is kipróbáltam, milyen hajóba szállni. Beköszöntött a nyár, Bálinttal egy hétvégére leugrottunk Balatonszemesre a Nándi-lakba. Azért egy nagyobb megmérettetés még hátra volt: a záróvizsga. Szerencsére sikeresen megvédtem a szakdolgozatomat.

Júliusban megvolt a diplomaosztóm, ami miatt valamiért nagyon izgultam, de túlestem rajta, délután pedig családozás helyett inkább a Budapest Pride örömeit választottam. Anyuval és apuval ellátogathattunk a Lovas utcába, a nő, aki megvette a lakásunkat, meghívott, hogy nézzünk körül nála egy délután. Bálinttal elmentünk a Csenge által szervezett Mátrabeatzre, a fergeteges négynapos bulira a természet lágy ölén. Ekkor derült ki, hogy a tervezett izraeli nyaralásunk a háborús helyzet miatt módosul, emiatt szomorú is voltam. De így legalább Bálinttal tölthettem július 13-át, az évfordulónkat. Végül július 20-28 között nyaraltunk Izraelben, és a feszült helyzet ellenére igenis klasszul sikerült az egész: jó volt látni Orsit és más rokonokat, süttetni a hasunkat, tengerben fürödni, turistáskodni kicsit. Míg mi Izraelben nyaraltunk, Bálint több mint két hetes balkáni körutazást tett a barátaival, azt hiszem ez is fontos volt a kapcsolatunk szempontjából, hogy ennyit távol voltunk, de sokat írtunk egymásnak, sőt, képeslapot is küldött nekem.

Augusztus elejét buzgó tanulmányírással töltöttem, eleget téve a Republikon Intézet felkérésének, utána pedig tíz napot töltöttem Rábcakapin a varázslatos táborban! Nagyszerűen sikerült az egész, „varázslatos” volt, mint mindig. J A tábor után egy napra kinéztem a Sziget Fesztiválra, egészen tetszett is, a legjobb a Crystal Fighters koncert volt, amin együtt buliztunk Bálinttal. Eszterrel elmentem esküvői ruhákat válogatni, hiszen idén Gézu megkérte a kezét. A hónap végét Angyalin töltöttem, először a családdal, megünnepelve Andris és Mimi szülinapját, utána pedig Bálinttal, akivel ez volt ez első közös, „édeskettes” nyaralásunk. Nagyon jól éreztük magunkat.

Szeptember elején még pihentem egy kicsit, voltam például székesfehérvári BK-talin és balatoni vitorlázáson apu volt kollegájával, de utána végre elkezdődött a CEU! Minden nagyon új volt, a hely, az emberek, a tárgyak, de mindent megtettek, hogy kiismerjük magunkat és beilleszkedjünk, és hamar beindult a komoly munka. Beletelt egy időbe, mire megtaláltam a helyem, de végül elkapott a sodrás, megtetszett az új egyetem, és belevetettem magam a tanulásba. Megnéztem moziban Az emlékek őrét a BK-sokkal. Bálinttal elmentünk az ARC kiállításra, és szupi romantikus volt ez egész. Megünnepeltük a Rosh Hashana-t a Barukh családdal.

Októberben megsűrűsödtek a teendőim, és sajnos erősen visszaestem a blogolással. Csak úgy, mint tavaly, kimentem Bálinttal a Nagykovácsi Síiskola nyílt napjára. Szavaztam az önkormányzati választásokon. A hónap második felében hazautazott Orsi, és egy nagyszerű hetet töltöttünk együtt családi ebéddel, cirkuszlátogatással, színházzal és reggelizéssel a Dzsemben. Borcsa szervezett egy töki pompos estet a natisoknak, ahova Bálintot is elvittem. Végre játszottam Pandemicet. Részt vettem az internetadó elleni tüntetésen, ami hatalmasra nőtte ki magát, és ezért fantasztikus élmény volt. Bálinttal megnéztük a Semmit a Bábszínházban.

November elsején elutaztunk Balkányba nagyapa sírjához. Leadtam az első beadandómat, egy book review-t, ami jól is sikerült. Megjelent életem első publikációja. Nagy családi lakomával megünnepeltük Magdolnagyi szülinapját. Elkezdtem dolgozni az első term paper-ön, és interjúkat készítettem volt Taglitosokkal. Megünnepeltük anyu és Pista bácsi szülinapját. 

Decemberben már eléggé stresszeltem a beadandók és határidők miatt, sokat írtam, tanultam. A névnapomra kaptam Bálinttól egy nagyon szép sárga liliomcsokrot. Jött hozzánk a Mikulás. Töltöttem egy klassz hetet Olaszországban, ahol Bálinttal és a családjával síeltem. Az ünnepek alatt kicsit nyugisabbra vettem a figurát, pihentem, családoztam, ajándékoztam, nagyon jól telt minden. Azért a beadandó írással nem álltam le.
Összességébe véve nagyon szuperül telt ez az év. Tavaly írtam is arról, hogy úgy sejtem, jó év lesz ez. Hát tényleg az volt. Érdekes, hogy nagyon gyorsan elrepült. Tényleg, igazán, meglepően gyorsan. Nem tudom, ti éreztek-e ilyet, de talán azzal tudom érzékeltetni, hogy mikor az ember új évet kezd, az évszám is nagyon frissnek, újnak hat – gondot okoz leírni, nem elrontani, és mindig meglepődünk, hogy nahát, már ebben az évben járunk! Aztán ahogy telnek a hónapok, az évszámot megszokjuk, elkopik, sőt, év végére „réginek” is tűnik, és már kezdenénk is bele az újabba. Nos, nálam ezúttal ez nem így történt. 2014 még mindig nagyon „új” évnek tűnik, el sem hiszem, hogy vége, és semmi kedvem elereszteni. Bele sem tudok gondolni, hogy 2015 következik. Ez valahogy elképesztően furcsa, nincs kedvem hozzá, túl korainak érzem. Butaság, nem?

Azt hiszem, azért telt el ilyen gyorsan ez az év, mert nagyon sok minden történt. Így ezt a blogbejegyzést írva egészen furcsa, hogy tavaszig még az ELTE hallgatója voltam, szakdolgozatírással bajlódtam, majd lediplomáztam. Most már a fejem teljesen a CEU-val van tele, amit nagyon szeretek, úgy érzem, jó helyen vagyok, viszont rengeteg munka és stressz. Meg is fogadtam, hogy jövőre okosabban szervezem a feladataimat és nem hagyok mindent az utolsó pillanatra, de tartok tőle, hogy mire igazán ráérzek, mit hogyan is kéne intézni, lediplomázom.
Szintén meglepő, hogy Orsi már több, mint egy éve Izraelben él! A távollétéhez hozzászokott a család, de persze nagyon hiányzik nekünk. Sokat skypeolunk, írunk egymásnak, és ha összejön, nagyon örülünk a találkozásoknak. Orsi jól érzi magát kint, tanul, nagyon szorgalmas és ügyes, és ha találkoznak, Szaharral is nagyon boldogok.

Bálinttal is nagyon jó minden – tulajdonképpen azóta, hogy hazajött Balkán Tripről és volt egy közös nyaralásunk, mintha valami megváltozott volna, minden sokkal jobb. A CEU miatt kevesebbet találkozunk, de ez sem túl nagy gond – nagyon jól érezzük magunkat együtt és nagyon szeretjük egymást. Tulajdonképpen pár napja befurakodott a gondolataim közé, hogy azért vagyunk meg olyan jól, mert a CEU miatt nem járok el vele társaságba, hanem amikor találkozunk, azt mindig nyugodtan, kettesben töltjük. Bálint szerint ez hülyeség, de én nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az egész csak ennek köszönhető, ami azért egy kicsit szomorú. De azért minden rendben, jól sikerült a közös síelésünk is, és remélem, gond nélkül telik el az az időszak is, amikor sokat oktat külföldön.

37 könyvet olvastam el idén, ami abszolút rekord. Legjobb olvasmányaim (minddel találkozhattok a Könyvespolc fül mögött!): Abigél, Az univerzum és Alex Woods, A könyvtolvaj, Luke és Jon, A holdat az égről, Semmi, Rubinvörös-Zafírkék-Smaragdzöld. Jó lenne tartani azt a tendenciát, hogy évről évre több könyvet olvasok el, de attól félek, jövőre ez nagyon nem fog összejönni. Az utóbbi hónapokban alig volt időm olvasni, és tartok tőle, hogy ez így marad. :( Azért majd igyekszem! ^^

Egy kicsit nyűgös vagyok mostanában, az a helyzet, hogy nincs sok kedvem az új évhez. 2014 tényleg klasszul sikerült, és nem szeretném elengedni. Némi gyanakvással tekintek 2015-re. Nincs okom azt feltételezni, hogy ne lenne jó, mégis így érzem. Tulajdonképpen nem várok tőle semmit, csak hogy minden maradjon úgy, mint ahogy most van: sikeresen haladjak a tanulással és maradjon minden ilyen jó Bálinttal. Egyéb komolyabb terveim és kívánságaim nincsenek is!



Boldog új évet minden minden blogolvasómnak! :)



2014. december 28., vasárnap

Karácsonyozás

Végre eljött és el is múlt a karácsony, amelyet idén valahogy hónapok óta repesve vártam, viszont mikor végre megérkezett, nem egészen tudtam, hogyan is álljak hozzá. Azt hiszem ez főleg ezeknek a fránya beadandóknak köszönhető - egyszerűen nem szerveztem elég jól az időmet, és az egyhónapos szünetben is kénytelen vagyok beadandókon dolgozni, úgyhogy egyrészt stresszelek, másrészt szeretnék pihenni, és örülök az ünnepeknek. Azért nem töltöttem magolással napokat a fa alatt, és jól telt a karácsonyunk idén is. Már előre kitakarítottam a szobát és beszereztem az ajándékokat, de azért 24-én is volt mit tenni-venni, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy eljött az este, és még sminkelni se volt elég időm. Jó volt az ajándékozás, nagyon örülök, hogy idén több ajándékom is nagy sikert aratott: Petra csak úgy falja a Narnia krónikáit, anyu is nagyon lelkesedett a formálható design nyakláncáért, apuval pedig tegnap elmentek és megnézték moziban a Csillagok között című sci-fit, amire már régóta fájt a foguk, úgyhogy vettem nekik jegyet rá.
Én is klassz dolgokat kaptam. Ugyan egy hónappal ezelőtt már beszereztünk egy komplett sífelszerelést, azért várt rám a fa alatt két felső, színházjegy, Dixit-kártyák és egy könyv a tanulnivalóimhoz, illetve egy tesógyűrű Petrától. Ha ez nem lenne elég, kapott a család mindenféle tévés játékokat meg konzolokat, amit nem is tudom, hogy hívnak, de nagyon mókás vele játszani. :)
Az ajándékozás után elfogyasztottuk anyu idei mennyei vacsoráját: citromlevest, utána pedig narancsos kacsát hercegnő burgonyával, az egészet pedig természetesen bejglik és gyümölcs koronázta meg. Vacsi után megnéztük a Jégvarázst, felhívtuk a nagyikat, skypeoltunk Orsival, aztán én el is tettem magam másnapra - valamiért jól kifárasztott ez a nap. :)
25-én délután Zsuzsa nagyinál ünnepeltünk, volt zenehallgatás, ajándékozás, virslievés. 26-án pedig Magdolnagyihoz mentünk, aki kivételesen ebédre hívott minket, és maga készített nekünk halászlét és túrós csuszát, pedig nem is szeret főzni. 
Vége is van az ünnepeknek, de azért még nagyon nyugis, békés hangulatban vagyok. Tegnap leesett az első hó, Bálint is jött hozzánk ebédelni és játszani. Vele majd csak később ajándékozunk, mert úgy tűnik, a Télapó elkavarta a csomagomat :) 

Síelés!

Múlt héten síelni voltam Bálintékkal! Nagyon jól sikerült az egész, de sajnos hamar eltelt. Két nappal a tanév vége után indultunk. 12-én ért véget a tanítás a CEU-n, őszintén szólva teljesen el vagyok képedve, milyen hirtelen véget is ért ez az első félév. Ennek megfelelően persze rengeteg dolgom volt, prezentációk és beadandók, úgyhogy próbáltam úgy időzíteni a dolgokat, hogy nagyjából síelés előtt végezzek - több kevesebb sikerrel. Majd szentelek egy külön bejegyzést a sulinak, most azonban a síelés a téma!

Szóval vasárnap indultunk, Bálint szüleivel és Csaba barátnőjével, Pirivel autóztunk Olaszországba, Val di Fiemmébe. Ez az a hely, ahová Székelyék már ezer éve visszajárnak. Nem csodálom, tényleg jó a szállás és a síterep is, bár sajnos annyira enyhe most az idő, hogy csak kevés hó volt. A völgyben egyáltalán nem havazott, és a sípályák közül is csak néhányat nyitottak meg, de azért elég volt, lehetett síelni.

Kicsit máshogy alakultak a dolgok, mint Bálint és én előzőleg sejtettük. Valamiért én úgy gondoltam, hogy csak családi síelésről van szó, de hatalmas társaság gyűlt össze Székelyék régi barátaiból, úgyhogy sokan voltunk, ráadásul az emberek többsége kért síoktatást. Ez azt jelentette, hogy Csaba és Bálint dolgoztak napközben, pedig Bálint is arra számított, hogy a szezonban egyszer, ezen a héten, szabadon síelhet. Nem is örült neki, és persze én is kicsit megszeppentem, hogy mi lesz így velem. Végül Csaba csapatához álltam be, mivel ők voltak a haladók - Bálint a kezdőket vitte. Végül minden nagyon jól sikerült. Az az igazság, hogy kicsit izgultam, hogy Bálinttal fogok síelni - hogy vajon mit fog szólni a technikámhoz. De nagyon jól esett, hogy Csaba is, Bálint is nagyon megdicsértek, hogy ügyes vagyok. Azt hiszem, most már én is kezdem elhinni. Persze meredeken, jeges pályán félek meg bénázok, de azért nincsenek nagy gondok. ^^
Jót tett egyébként az oktatás, szerintem ügyesedtem attól, hogy célzott feladatokat csináltunk és igyekeztem a hibáimra figyelni. És szerencsére nem csak oktatásból jutott, mert nap végén Bálinttal is csúszhattam. Nagyon aranyosan segített nekem, szuperül oktat és még szuperebbül csúszik lécen és deszkán is. Szívecskeözön ^^
Az új sífelszerelésem is bevált, nagyon menőnek éreztem magam az új sínadrágban és dzsekiben, de azért jól fel kellett öltözzek alá, mert úgy tűnik, nem annyira meleg, mint amennyire fázós én vagyok. :( 

Ez a hét abból a szempontból is jó volt, hogy végre nem kellett a sulivan foglalkozni, pihenhettem. Ez nagyon hiányzott már, jól esett távol lenni itthonról, nem foglalkozni a tanulnivalókkal, beadandókkal. Nem éltem nagy társasági életet esténként, inkább korábban lepihentem, és jókat aludtam. Jó volt némi időt tölteni Csabával és a barátnőjével, Pirivel. Élveztem, hogy nap közben végre friss levegőn vagyok és sportolok. A szállásunknak klassz welness részlege volt, úgyhogy délutánonként Bálinttal szaunáztunk és pancsoltunk.

Itt jegyzem meg, hogy a szálláshelyünk nagyon furcsa egy hotel volt, ugyanis roppant sajátos stílusban rendezték be. Tele volt pakolva különböző képekkel, tárgyakkal, amik cseppet sem illettek egymáshoz, de az egész annyira giccses volt, hogy végül már szépnek hatott. Mozaikberakások, tükrök, faragott fejek és trófeák voltak a falakon. A hallban egy nagy cserépkályhát vett körül egy párnázott pad, amin nagyon jól esett esténként ücsörögni, mellette pedig valami gipszkarton-féleségből egy bástyát emeltek, afféle szerelmi kuckónak: belül rengeteg szívecske, bárna és illatgyertya várta a romantikázni vágyókat. Az étkezőben az asztalt barokkos hatású bíbor és aranyszínű terítők takarták, és színes rózsamintás talpas üvegpohárból lehetett inni. A wellness részleget pedig teljesen kiépítették, a medencék körül sziklák, kagylók voltak a falba építve műanyag halakkal és rákokkal, mozaikberakással, kis híddal; a vízben műanyag tavi rózsákkal lehetett játszani. A szauna kis fakunyhónak volt megépítve, ami mellett az ember dézsából önthetett jeges vizet a fejére. Ha pedig valaki hátraosont egy kis ajtón, kész dzsungelbe jutott: növények, csobogók, sziklafalak, és az ametisztbarlang nevű gőzkabin, ahol valódi ametisztdarabok voltak a sziklafalba építve. Nagyon szerettem itt üldögélni egyedül, és azt képzelni, hogy valamiféle kobold otthonába jutottam. :)

Összességében nagyon jól sikerült ez az öt nap, még úgy is, hogy sokkal több időt szerettem volna Bálinttal tölteni. A mozgáshoz, síeléshez is megjött a kedvem. Sajnos egyelőre úgy tűnik, a szezonban már nem jutok ki a pályára, de azért tavasszal átgondolom újra a dolgot, hátha belefér húsvét táján. 

Végül, azt hiszem ez a kép kiválóan illusztrálja, mit érzek, mikor látom Bálintot síelni/snowboardozni: