2013. október 20., vasárnap

Elmélkedés hangulatingadozásaim görbéjéről

Nemrégiben megkaptam, hogy nagyon stresszes vagyok, amit legjobban a blogom tükröz, minthogy csupa negatív dologgal van tele. Szerintem ez egy óriási zöldség, főleg az utolsó bejegyzéseim egyértelműen pozitívak, ráadásul elég csak egy pillantást vetni a címkefelhőre, a "Fent" címkék több mint duplaannyian vannak, mint a "Lent"-ek. De ha már így alakult, akkor írok is egy kicsit arról, milyen is a hangulatom mostanában. :)

Azt el kell ismernem, hogy továbbra is ingadozó, van, hogy néha rosszabb a kedvem - főleg ha éppen megjött, ami elég rejtélyes, mert eddig nem tapasztaltam, hogy a biológia bármilyen módon hatással lenne a hangulatomra - de alapvetően nagyon sok minden van, aminek örülhetek. Az előző hónapban dolgoztam itt-ott, úgyhogy most van valamennyi pénzem, és hogy a munkák véget értek, szabadidőm is. :) Az egyetem nagyon lájtos, úgyhogy egészen sok időm volt most Bálinttal találkozni. Hétfőn nála aludtam, és átlustálkodtuk az egész keddet: későn keltünk, utána még pihiztünk, aztán elmentünk a Városligethez - eredetileg az ő szemvizsgálata miatt, de az hamar véget ért, úgyhogy utána sétáltunk egy nagyot a napsütésben az őszi lombok alatt. :) Pénteken színházban voltunk, megnéztük a Férfiagyat a Tháliában - egyszemélyes darab, Csányi Sándor filozofál a női és férfi lélekről. Nem volt rossz, de azért jobbra számítottam, nem igazán hangzott el semmi újdonság, nagyon megmaradt a darab a "a nők vásárolnak és nem készülnek el időben - a férfiak focimeccset néznek és söröznek a haverokkal" szinten. Tegnap pedig kirándulni voltunk, igaz, nem ott, ahová eredetileg terveztük, de így is jól sikerült a nap, este pedig mindenkit levertem smallworld-ben. :P A héten még sportolni is volt időm, kétszer voltam táncon, kétszer pedig elmentem futni a Czakóra, 20 kört mentem, ami részemről óriási teljesítmény :D

Egyébként kicsit továbbra is szétfolyósak, rendszertelenek a napjaim, amit nem annyira szeretek, és néha olyan, mintha nem is én irányítanám a dolgokat, hanem csak minden megtörténne magától. De azért fokozatosan kezdem összeépíteni magamat, úgy érzem, kezdem megtalálni a személyiségemnek azokat a darabkáit, amik valahol tavasz táján elvesztek. O.o Lehet, hogy az autogén tréning is segít valamit. A lényeg, hogy bár vannak bennem bizonytalanságok, azért minden teljesen rendben van, nem változtatnék semmit, és úgy érzem, jó vágányon haladok valami távoli cél felé. :)


2013. október 9., szerda

Syma ügy :)

Péntek-szombat-vasárnap a Symában ruhatáraztam a Hangfoglaláson. És igazából annak ellenére, hogy munka, tök jó volt az egész. Rájöttem, hogy szeretem azt, hogy először is ismerős környezetben vagyok, másodszor ott van Eszter, harmadszor: néha más ismerősök is megjelennek. Szombaton és vasárnap együtt dolgoztam Alonnal, illetve vasárnap Mimi is jött. Láttam ezen kívül Jutkát, Andrist, Gézut, de eljött a rendezvényre Ildi, Vadász Ádám, és Szilvi is Kanadából. A fél rokonságommal találkoztam ez alatt a három nap alatt! 
Alonról eddig is tudtam, hogy jó fej és rendes srác, de ez most csak újra megerősítést nyert - egész nap dumáltunk és poénkodtunk (persze dolgoztunk is közben!). Ő szerezte a legtöbb borravalót, míg mi, lányok semmit, és ezzel oltott minket folyton. Mellesleg teljesen jogosan: hogy lehet, hogy nem a csinos ruhatáros lányok kapják a plusz pénzt egy olyan rendezvényen, ahova szinte csak pasik jönnek? Persze rájöttem a titokra: Alon nagyon lazán, közvetlenül beszélt mindenkihez, aki csak felbukkant nálunk, azonnal belopta magát a látogatók szívébe. Vasárnapra ellestük a technikáját, és akkor már mind több pénzt szereztünk. :D Szombaton késő estig bent kellett maradnunk egy díjátadó miatt, a borravalóból rendeltünk pizzát, aztán pedig Alon hazavitt kocsival. Másnap is ment a poénkodás, azzal játszottunk, ki tud észrevétlenül matricákat ragasztgatni a másikra. Ebben is Alon vitte a pálmát...

A rendezvényre érkező arcokat is jó volt nézni. Tipikus zenéz formák jelentek meg. Volt rengeteg szuperhelyes srác, akik persze felénk se néztek. Aztán volt sok furcsa, különc, meg persze csúnya zenész is, bőrszerkó, fura haj, málhazsák. Na persze, hogy inkább ők keveredtek velünk beszélgetésbe. Utolsó nap egyik srác bemutatkozott nekem, erre persze megmondtam én is a nevem, másnap már felvett facebookon. Kicsit megkönnyebbültem, hogy pécsi, de azóta egyszer írt chaten is. Mit remél az ilyen?

Na jó, nem akarok gonosz lenni, igazából minden és mindenki hozzájárult ahhoz, hogy élvezzem ezt a hétvégét, annak ellenére hogy azért persze fárasztó is volt. Rájöttem, hogy nem igazán szeretek dolgozni - persze ki szeret, de én tényleg nagyon hajlamos vagyok picsogni akkor, ha olyan munkát kapok, ami fárasztó/butaság/nem érdekel, és az a nagy helyzet, hogy főleg ilyenekbe futok bele, ezek állnak nyitva a diákok előtt. Úgyhogy az ilyen hétvégi lehetőségek a Symában nagyon jól jönnek, még akkor is, ha néha megjelenik egy hülye, és követeli, hogy ismerjük el, hogy a táskája tartalmának eszmei értéke 8 millió forint.