2013. augusztus 31., szombat

Ja és ha már az idei nyár


Ja és ha már az idei nyár, gondoltam írok róla valami összegzésfélét, mert aki kicsit visszalapoz, tudhassa, hogy kicsit félve futottam neki. Igaz ami igaz, nem szokványos nyár volt, és a szokványos alatt azt értem, hogy nem voltam betáblázva: korábban ugyanis mindig mentem valahova, heteket töltöttem itt-ott, és szinte semennyit a városban. Ez most eléggé nem így alakult, sok időt töltöttem Budapesten. Amit nagyon sajnálok, hogy kimaradtak a fesztiválok (majd jövőre sokszorosan bepótolom!) de így is jutott családi nyaralás, vízitúra és tábor, és nagyon örültem Hannah látogatásának is. Miután pedig Bálint is bekerült a képbe, már szóba se jöhetett az unatkozás, rengeteg volt az ide-oda menés és spontán szerveződés. Úgyhogy azt mondhatom, hogy bár nem életem legjobb nyara, de azért jól sikerült, és most  már egészen várom az őszt és a sulit! A Neptunnal és a tárgyfelvétellel egyelőre szenvedek, de komolyabb para nincs, alig másfél hét, és újra az ELTE padjait koptatom!

Nyárzáró zenék

Kigyűjtöttem egy pár számot az idei nyárból. Van köztük pár igazi nyári sláger, de a többséget főleg Bálintnak köszönhetem. Nem is mindet szeretem annyira, de biztos mindig az idei nyár fog róluk eszembe jutni. :)

Magashegyi Underground - Beck Zoli: Árnyékok

Robin Thicke: Blurred lines

Daft Punk: Get lucky

Chrystal Fighters: You and I

Chrystal Fighters - Feed me: Love is all I got

Byalex: Nekemte

Chinese man: Get up

Arctic Monkeys: Do I wanna know?

Bonobo: Black sands (Full album)

Rúzsa Magdi: Szerelem

The XX: Intro

Alt-J: Breezeblocks

Szabó Balázs Bandája: Bájoló

Macklemore - Ryan Lewis: The Heist (Full album)

Ó mondd, te kit választanál?

Tegnap megnéztük a családdal az István a király 30. évi előadását az Arénában. A darabról már hetek óta hallani híreket, igencsak megosztotta a népet az új rendezés, nem meglepő, hiszen már Alföldi Róbert személye is megosztja a nagyközönséget. Az Aréna elé tegnapra egészen konkrétan tüntetést szerveztek a szélsőjobboldal hívei, és szerveződött valamiféle ellentüntetés is a baloldal részéről. Annyira nem tudtuk, mire is véljük mindezt, hogy apu nem mert autóval menni az Arénáig, inkább letette a kocsit a Batthyányn, és onnan metróval mentünk tovább. Egészen sokan voltunk, rajtam kívül anyu, apu, Petra és mindkét nagyim eljött. 
Én a magam részéről nagyon izgatottan vártam a darabot, kíváncsi voltam, mit fog belőle kihozni Alföldi. Nem is csalódtam, nekem nagyon tetszett a végeredmény. A darab modern és új színezetet kap, az tény, de szó sincs benne a magyarság gyalázásáról, semmi botrányos vagy polgárpukkasztó nincsen benne, nem is értem, mi váltott ki ilyen hatalmas hőbörgést a tömegekből. Nagyon sok az ötletes és látványos elem, a szereplők énektudása ugyan valóban hagy maga mögött kívánnivalót, de a szerepüket jól játsszák, életközeli az egész történet. Nekem főleg Laborc és Réka tetszettek. 

2013. augusztus 26., hétfő

Hannah Budapesten

Múlt csütörtökön Hannah és Mathias megérkeztek Budapestre! Nagy volt a viszontlátás öröme a Keleti pályaudvaron. Onnan együtt mentünk el a hotelükig, ami a Váci utcán volt (nem mondom, meglepődtem, hogy ilyen puccosat sikerült kifogniuk). Miután birtokba vették a szállásukat, egy egészen hosszút sétáltunk - lementünk a Duna-partra, ott megettünk egy Mekis ebédet, aztán elsétáltunk a Lánchídig; ott átmentünk, és Budán folytattuk az utunkat. Leültünk a rakpaton kávézni, megterveztük a hétvégét, aztán továbbsétáltunk a Margitszigetre. Most először láttam én is a 400 milliós szökőkutat, nagyon pöpec. A visszaúton elváltunk, ők hazamentek, én pedig Bálinthoz.
Pénteken csak este találkoztunk, méghozzá romkocsmázni mentünk! Nem mintha én olyan gyakran látogatnék efféle helyeket, de ez mégiscsak Pest védjegye, úgyhogy elvittem őket az Instantba. Miután végigjártuk az összes furcsa termet, letelepedtünk egy fröccsel a kezünkben egy kanapéra. Hamarosan megérkezett Bálint is. Nagyon örülök, hogy megismerték Hannah-ék. Ugyan Bálint azt mondta nekem, hogy nagyon rég beszélt angolul, teljesen szuperül ment neki, és rögtön ecsetelni kezdte a műanyag sípályák fizikáját és a magyar politikai rendszert. Sőt, nem kellett hozzá sok, hogy továbbszervezze az egész esti programunkat, és hamarosan a Gödörnél voltunk, ahol egészen véletlenül ott volt épp vagy húsz másik wednesday-es ismerős, egy nemzeti dohányboltból került alkohol is, és az esténk egészen hajnalba hajlott. Kicsit aggódtam, Hannahék vajon jól érzik-e magukat, de tetszett nekik a helyzet, úgyhogy minden rendben volt. :) Mi Bálinttal együtt mentünk haza, idejött hozzám, mivel nem volt szívünk elválni egymástól. :) Azért eléggé megszenvedtük az estét, mert Bálint reggel korán kelt és ment ki Nagykovácsiba tovább építeni a sípályát, és én is keltem vele. Nem csoda, hogy a szombatra tervezett bulizás a Normafán elmaradt (Gáborék mentek, és azt mondták, jó volt). Szombaton egyedül találkoztam este Hannahékkal, mert Bálint nagyon fáradt volt... Felsétáltunk a Gellért-hegyre, aztán le a filozófus szobrokhoz, aztán ismét fel, mert addigra besötétedett, és megnézhették a fényeket. Onnan lejöttünk a Gellért-térre, majd át a Szabadság-hídon, végül vissza a Vácin... Ott ők még beültek egy italra, de én elbúcsúztam. Bevallom, eléggé kikészültem - a lábaim elkezdtek remegni, én meg szédültem kicsit, úgyhogy aggódtam, nehogy baj legyen. De eljutottam hazáig, sőt, még a Czakó pályára is bekukkantottam, ahol aznap tartották a már hagyományos nyárbúcsúztató bált. A tömegben is sikerült kiszúrnom a szüleimet, úgyhogy 2-3 Bikini szám erejéig üldögéltem ott velük, aztán hazajöttem - kezemben egy hajszárítóval, amit a família tombolán nyert. Itthon óriási örömöt okozott, mikor megláttam, hogy lila színű és virágok vannak rajta. Könnyű engem boldoggá tenni...
Szerettem volna még várni, de úgy zuhantam az ágyba, mint egy zsák, és majdnem 12 órát aludtam. Egy kicsit kimerült voltam... És ezt az egészet szeretném nemes egyszerűséggel Bálintra kenni, aki mellett nehéz nyugis estéket találni...
Vasárnap délután kikísértem Hannaht és Mathiast a vonathoz. Nagyon kedvesek voltak, és azt hiszem, jól érezték magukat. Annyi mindent kaptam tőlük ajándékba! Kaptam egy baglyos karkötőt és egy gyűrűt (mindkettő tündéri, Hannah tudta, hogy a bagoly nagy szerelmem) Mozart csokit, táblás csokit és tökmagolajat. Szóval teljesen el lettem halmozva. Örülök, hogy végre megismertem Mathiast, mert nem sokat tudtam róla. Amszterdamban láttam, de épphogy csak bemutatkoztunk. Hannah pedig mindig visszafogottan mesélt róla, így nem tudtam, hova is tegyem őket. Most viszont láttam, hogy nagyon is összeillenek, Mathias pont annyira bolond, mint Hannah, és nagyon bájosak együtt. :) Mellesleg Hannah is ugyanezt mondta ránk Bálinttal, aminek szintén örülök - remélem, igaza is van...

2013. augusztus 21., szerda

Amszterdam: Éppen egy éve

Egy éve ilyenkor már Amszterdamban voltam, egészen konkrétan a Schiphol reptér főcsarnokában kucorogtam a piros-fehér meeting point-nál, miközben azt hallgattam, a többi diák milyen kiválóan beszél mellettem angolul, és rettegtem, hogy most mi fog következni.

Hát az következett, hogy az egész külföldi félévem úgy elrohant, mint a pinty, sőt, az utána következő passzív félévem is, és már itt is vagyunk augusztus végén, az utazásom rég múlt idő, nemsokára megkezdem az utolsó évemet az egyetemen...

Nem hiányzott Amszterdam, miután hazajöttem, de az utóbbi időben egyre többet gondolok rá, és biztosan eszembe jut még sokszor, ahogyan egyre esősebbre és hidegebbre fordul az idő. Ha akarom, könnyedén fel tudom idézni újra a várost, az Uilenstedét vagy az egyetemet, a levegőt, az illatokat, az embereket, az egész város hangulatát. Ilyenkor egészen furcsa hiányérzet fog el, és vágyakozom vissza. Majd egyszer persze visszanézek, sőt, remélem többször is, de a félév elment, nincs mese. Jó lenne megint külföldre menni, gondolom ilyenkor. Nem tudom, mi lesz ebből, de lassan döntenem kell arról, mit csinálok majd az egyetem után.

Holnap jön Hannah Budapestre. Csak négy napot lesz itt, a barátjával, Matthiassal. Ez azt jelenti, hogy annyira nyíltan azért nem fogunk tudni beszélgetni, de remélem, jól megleszünk majd, és tetszeni fog nekik a város még akkor is, ha az egész teljesen fel van túrva jelen pillanatban. 

Most már igazán, igazán, igazán meg kéne néznem, milyen tárgyaim lesznek idén, és hogy működik az az átkozott Neptun! Kéne rá egy fél nap, meg egy segítő személy. 

2013. augusztus 17., szombat

Zsuzsi esküvője

Harmadunokanagynénim (?), Rothschild Zsuzsi férjhez ment! Ez pedig mégiscsak nagy esemény, annál is inkább, mert ismerősi körömben nem gyakoriak az esküvők. :( Hogy is...? Zsuzsi nagypapája az én nagyapám nagybátyja. Számolja ki valaki a rokonsági fokot. A komplikáltság ellenére Zsuzsi általában ott van a családi eseményeinken, úgyhogy ismerjük és szeretjük, és mind együtt örültünk vele most, hogy összeházasodtak a barátjával, Ádámmal. :)

Az a helyzet, hogy magát a szertartást ragyogóan lekéstük. Elmentünk nagyiért, aki húsz percet késett (nem tud már időre elkészülni) utána a kocsiban persze állt a bál, hogy miatta nem érünk oda, mostantól soha nem visszük őt sehová. Nagyi fokozta a helyzetet azzal, hogy beleszólt, hogyan vezet apu (szigorúan tilos) de egy idő után kiderült, hogy ezúttal igaza volt, mert apu összekeverte a Béke teret egy másik térrel, így kénytelenek voltunk térkép segítségével visszakanyarodni, miközben amúgy is késésben voltunk. Lemaradtunk a bevonulásról, az igenekről, lényegébe véve azt nézhettük végig, ahogy a pár feláll és távozik. Nem kicsit bosszantott, mert mint mondtam, ritkán van részem esküvőkben!

Zsuzsi csodaszép volt, a polgármesteri hivatal lépcsőjén készült egy csomó kép, volt csokordobás - kicsit rövidre sikerült, így Eszter előre lépve is csak a földről tudta megszerezni, de megkaparintotta magának! Volt második dobás - ez is rövidre sikerült - aztán egy harmadik, ami épp az én kezembe érkezett. De ez csak a rend kedvéért történt, az első dobás ér, úgyhogy az öröm Eszteré. 

A szertartás után Érden volt a vacsora - nagyon finom volt - utána viszont már jöttünk haza. Kicsi, visszafogott esküvő volt, de Zsuzsiékhoz nem is illett más. :)

Hugicám

Itt ülök, és hüppögök apám blogbejegyzésén Orsiról. Úgyhogy aki bőgni akar...:

http://szaracen.blogspot.hu/2013/08/jaj-elment-legkozepsobb.html

Welcome to Paradise?

Az előbb nézegettem Ozoráról képeket, gyönyörű volt, mint mindig. A fesztivál körül ismét huzavona volt idén, az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, megadják-e rá az engedélyt, vagy sem, esélyes volt, hogy több ezer külföldit egyszerűen haza kell küldeni azzal, hogy bocsi, még sincs fesztivál. Irtó gáz, de hát istenem, ez Magyarország.

Viszont ez a bejegyzés most nem Ozoráról szól, hanem a Varázslatos táborról, ami rendszerint mindig ugyanakkor van, mint Ozora - most is egybeesett a kettő. Úgy tűnik, augusztus első két hete lesz nekem így a Paradise hét :) Ugyanis ez a tíz nap Rábcakapin nagyon Paradise jellegű volt.

Utoljára három éve voltam táborban, akkor még Patcán, nem annyira emlékszem rá, de az biztos, hogy nem annyira dobtam magam hanyatt tőle, nem is tudnám megmondani, miért. Aztán kimaradt két év, idén pedig kicsit vonakodtam, mielőtt azt mondtam, hogy elmegyek. Ennek is megvan a maga oka. Tíz nap sok időnek tűnt, főleg, hogy fórumos bolondozással töltsem el. Tény ugyanis, hogy a táborban nem teljesen azt az arcát mutatja az ember, amit a való életben szokott, és nem tudtam, ez végül is pozitív-e vagy negatív. Viszont elég hamar kiderült, hogy nem volt igazam.

Hétfőn reggel lázas voltam, ezért kedd reggel mentem le a csapat után, sikeresen elértem a vonatomat, majd a buszomat, megtaláltam a falut, és azon belül a tábort is. Be tudtam kapcsolódni az első programba is, és onnantól ment minden magától.

Nem tudom pontosan leírni, hogyan is telt el ez a tíz nap, de nagyon gyorsan elrepült, és én nagyon jól éreztem magam. Volt egy csomó nagyon ötletes és kreatív program - láthatatlan színház, vízibombázás, átokszórás, kincsvadászat, órák, tábortűz - fonogatás, olvasás, gyilkosozás, zsömlefogyasztás minden mennyiségben. A legjobbak mégis maguk az emberek voltak. Azt hiszem, jobban szerettem a társaságot, mint három éve. Itt volt Seren, akit utoljára egy éve láttam, aztán Will, akit meg három éve, a táborban. Dol és Tenshi, Csapó lányok, és egy csomó olyan ember is, akikkel most találkoztam először, de nem volt nehéz őket rögtön megszeretni. A kedvencem azt hiszem mégis Barni volt, akivel együtt mosogattunk, aki font nekem karkötőt és aki annyira érzékletesen tudta mesélni, hogy mit talál éppen undorítónak - a lekváros zsömle evését, vagy a rizses tányér kivakarását. :)

Nehéz leírni, milyen érzés, de tényleg annyi szeretet van ebben a társaságban, hogy teljesen feltölti az embert pozitív energiákkal. Jó tíz napot olyan emberekkel tölteni, akik mindannyian ugyanabból a szempontból kattantak, mint én - nem szeretnék teljesen elengedni a világból a varázslatot. És intelligensek és kulturáltak, nem véletlenül alapítottunk meg a könyvklubunkat, amikor öten-nyolcan körülültünk, és mindenki a magával hozott könyvét olvasta, esetleg csereberéltünk, és megbeszéltük a tapasztalatainkat az irományról. Ez tényleg olyasmi, amit nem lehet akárkivel megtenni!

Külön öröm, hogy a pontversenyben 3. lettem (de négyen előztek meg, mert holtversenyek voltak) és így megkaptam a Fiú c. könyvet - egy sorozat folytatása, de nem is tudtam róla, hogy már megjelent! Az első három kötetet olvastam, de azt hiszem, újra neki kell, hogy fussak. Miután beszéltünk róla Angel óráján, az egész tábor rákattant, Barni még aznap letöltötte angolul, és elkezdte olvasni a Kindle-jén.

A tábor végén a Lufik és a küszöbök tündéri védőszentje címet nyertem el. Találó! ^^

Igazán csak akkor értettem meg, mennyit is ad ez a tábor, mikor elindultam otthonról a Keletiből. Egyszerűen irritált a rengeteg ember, a savanyú arcok, a kosz, a zsivaj, a túrás. Teljesen más volt tíz napig egy nyugodt faluban, ahol szinte el sem hagytuk a tábor területét, ugyanannak a fantasztikus 25 embernek a társaságában lenni! Igen, tényleg Paradise, amire sokan egész évben várnak, és amit biztos nem hagyok ki jövőre! Sőt, szeretnék többet találkozni pár emberrel, itt van például rögtön Shizu és Barni, de Serent is jó volna gyakrabban látni. :)

Hazaérkezésem után találkoztam Bálinttal, aki nagyon aranyos volt, és azt mondta, hiányoztam neki, úgyhogy azt hiszem, minden rendben. :)

Ha ez a bejegyzés kicsit összeszedetlenre vagy furára sikerült, az azért is lehetséges, mert hajnali három felé jár az idő. Orsi nélkül szorongós és nyugtalan vagyok a szobában, és nem nagyon megy az alvás. Nincs más lehetőégem, mint hogy megoldjam ezt valahogyan, de hogy pontosan hogyan is kellene ezt megtenni, az kérdéses. Bízom abban, hogy szeptemberben végre el tudok kezdeni egy autogén tréninget, és hogy az használ bármit is. Vagy egyszerűen csak megszokom a dolgokat. Nem lehetek nyúl életem végéig! Amszterdamban is egyedül voltam, mégis tudtam aludni, de még milyen jókat! Dunsztom sincs, mi lehet a különbség. 

2013. augusztus 5., hétfő

Orsi úton...

Orsi ma elrepült Izraelbe. Reggel az egész család kikísérte a reptérre, és még pár osztálytársa is kijött - milyen rendesek! Itthon Orsi többszörösen átélte, amit én Amszterdam előtt: három óriási bőröndöt pakolt tele, egészen kiürítette a szobát, még a falakról is levett pár dolgot amit magával vitt. A szoba most már csak az enyém, a BK tábor után át is fogom rendezni az egészet, pakolok, dekorálok, mintegy ezzel a  rítussal is jelezve magam felé, hogy Orsi tényleg elment. :(

Tegnap volt Mimi és Andris szülinapjának ünneplése, már akkor is volt kis pityergés, búcsúzkodás. Orsi még a nyaralás előtt elbúcsúzott a barátaitól, bevásárolt, pakolászott. Ha minden igaz, a gépe már leszállt Tel Avivban. Most hivatalosan is aliyázónak számít, vagyis migránsnak. Mivel Izrael nagyon erős hangsúlyt fektet "a zsidók országa" képre, ezért aki zsidóként emigrál, sok előnyben részesülhet. Orsi is ingyen repül ki, és több cuccot vihet magával, mint más. Az ügyeit központilag segítenek neki elintézni, és kap egy egészen szép kezdőtőkét is. Egyelőre Szahar nagyszüleinél fog lakni. Októberben kezdi az ulpán-t, vagyis a héber nyelvtanfolyamot, ami öt hónapos és szintén ingyenes, akkor átköltözik majd egy kollégiumba. Ha minden igaz, akkor a tanfolyam után, jövő ősszel kezdheti majd el az egyetemet. Szahart még nem hívták be katonának, feltehetőleg arra valamikor decemberben kerül sor, addig pedig számos alkalmassági teszten kell túlesnie. Így hát most több hónapot tölthetnek még együtt.

Orsit egyébként itthon felvették az egyetemre: a BGF-re, turizmus és vendéglátásra, angol nyelven, államilag finanszírozott képzésre. Mikor kiderültek a ponthatárok, minden osztálytársa örült, csak ő sírta el magát. Nem számított rá, hogy felveszik, de lejjebb vitték a ponthatárokat, és különben is, nagyon jó érettségit írt. Ő is és persze az egész család is bánkódott, hogy elszalasztja ezt a lehetőséget, mert persze nem fog beiratkozni. 

Sajnálom, hogy Orsi elment, nagyon fog nekem hiányozni. Anyuék is nagyon aggódnak, de azt hiszem nagyon-nagyon rendes tőlük, hogy hagyták ezt az egészet. Magdolnagyi borzasztó mérges miatta, minden alkalommal mikor nála jártam elmondta, mennyire nem ért egyet ezzel a döntéssel. Tény, hogy Orsi most rengeteg áldozatot hozott Szahar miatt. Vannak olyan aggodalmaink, hogy a jövőben is inkább alárendeli majd magát Szahar akaratának, és nem is lesz majd saját élete. Én azért azt hiszem, Orsi nagyon okos lány, aki igenis ki fogja járni az egyetemet, és megtalálja a maga helyét Szahar nélkül is, és hiába rettegnek ettől a szüleim, teljesen kizárt, hogy pár éven belül gyereket szüljön. :D

Szaharról és Orsiról mindig eszembe jutott Gábor és én, és sokáig aggódtam azon, vajon szakítanak-e, és akkor Orsi hogy fogja magát érezni. Valójában viszont egy ideje már látszott rajtuk, hogy az ő kapcsolatuk más és sokkal erősebb, és tulajdonképpen annyira, annyira szép hogy kitartanak egymás mellett, és tényleg nem vágynak másra. Bízom benne hogy ez így is marad, és mindig boldogok lesznek együtt. :)

Ahogy nagyapám dörmögte egyszer nagyi panaszaira: Omnia vincit amor.

Családi nyaralás

Idén a családdal Balatonboglárra mentünk nyaralni. Nagyon jó kis lájtos pihenés volt, általában a nyaralásaink aktívabbak szoktak lenni ennél. De hát Balatonboglár nem egy nagy település, kevés látnivalóval. A lényeg a Balaton, és mi a legtöbb időt valóban vagy a vízben vagy a parton töltöttük, főleg, mivel a héten szinte minden nap volt vagy legalább 35 fok. Rájöttem, hogy öregszem: Orsi és Petra jóval többet lubickoltak a vízben, mint én. Én is pancsoltam, de szerettem napozni és az árnyékban olvasgatni is. Elkezdtem a The game of thrones-t - Bálint vett rá, hogy angolul olvassam, emiatt egy kicsit aggódtam, de jó és abszolút érthető könyv, csak booorzasztó vastag. Sokat haladtam vele a nyaralás alatt, most járok a felénél, de hát egy ötkötetes sorozatról van szó (illetve a szerző épp dolgozik a folytatásokon) úgyhogy egy darabig eltart, mire végigrágom magam rajtuk.

A pancsolás mellett megnéztük Boglár nevezetességét, a Gömbkilátót, valamint a Piros és a Kék kápolnát. Egyik reggel elmentünk bobozni, nagyon klassz volt, Orsival zúztunk, csak azt sajnáltuk, hogy túl rövid a pálya. :( Bogláron van egy kalandpark is, de azt kihagytuk - igazából csak nekem lett volna kedvem hozzá. Majd itthon kipróbálok egyet valamikor!
Egyik nap áthajóztunk Badacsonyba. Megmásztuk a hegyet, visszafelé pedig beültünk egy kis borházhoz, ahonnan fröccsözés és zsíros kenyér majszolás közben csodálhattuk a Balatont. Nagyon festői volt.
Csütörtök este átmentünk Lellére, ahol a Magyar Nemzeti Cirkusz ütött tanyát. Igazi "klasszikus" cirkusz: csíkos sátor, díszes kocsik, popcorn és vattacukor. Az előadás is egészen klassz volt. Rosszabbra számítottam, mert ezek a vidéki cirkuszok gyakran gagyik, három éve Alsóörsön például egyáltalán nem voltam lenyűgözve. De itt voltak jó artistaszámok, kötéltánc, lovon ugrálás, és sok-sok állat, fehér oroszlánok, elefánt, tevék, papagájok. Volt kisoroszlán is, akivel lehetett fotózkodni, úgyhogy most Orsinak, Petrának és nekem is van egy-egy oroszlános képünk. :)
Természetesen meg kellett találni néhány geoládát is, az egyik pedig egy Téglamúzeumban volt. Na, sírtunk is apunak, hogy mi ez a marhaság, mikor odavitt minket, de kiderült, hogy egy nagyon klassz helyről van szó. Nem múzeum, hanem egy épület, amit egy kreatív bácsi alkotott. Kicsit emlékeztetett a Bory várra. Jópofa falak, tornyok, mind különleges kövekből és téglákból. A házhoz hatalmas telek is tartozott, a bácsi nagy magyar, és készített fafaragásokkal történelmi utat , mártírok kertjét, költők ligetét. Bárcsak én lakhatnék egy ilyen házikóban!
Mivel apu gyerekkorában sokat nyaralt a boglári hajdani SZÖVOSZ üdülőben, oda is elsétáltunk. Még megvolt minden, a kis büfé is, ahol apu minden ebéd után Jaffa szörpöt kapott. :)

A szállásunk nagyon jó kis apartman volt nem messze a parttól, volt saját medencéje is és tűzrakóhelye, úgyhogy utolsó nap sütöttünk szalonnát. Összességében nagyon klasszul sikerült a nyaralás. Szombaton még fürödtünk délelőtt, utána pedig jöttünk is haza. Este találkoztam Bálinttal, akit persze teljesen kikészítettem azzal, hogy eltűntem egy hétre úgy, hogy utána még másfélre elmegyek, a BK-sokkal...