2013. március 29., péntek

Várakozás

Itt ülök a szobámban, és Danit várom. Már lefeküdt mindenki aludni - Orsi Petrához ment - csak én unom itt halálra az agyam, míg a percek csigalassúsággal vánszorognak. Azért azt hiszem, fél óra múlva végre örülhetek :)

2013. március 26., kedd

Fehér Pészách

Tegnap ünnepeltük a Széder estét a családdal. Olyan volt mint mindig - szokás szerint keseregtem, hogy már nem olyan, mint Papi idejében volt - de azért az éneklésünk egy kicsit feldobta a dolgot. Szaharék most Izraelben ünnepelnek, a kiutazásuk előtt, vasárnap meghívtak magukhoz, kajáltunk egy jót, és egyébként is szeretek ott lenni, mert kedvesek és lazák, és van masszázsfotelük.

Mindenki röhög, mert március végéhez képest határozottan télies az időjárás, tegnap leszakadt egy csomó hó, úgy kellett lesöpörni az autóról, mikor hazaindultunk. Most is hideg van még és mindenütt idilli, fehér a táj. Felszerelkeztem, és hótaposóban, meleg öltözékben, sállal, fülvédővel, kesztyűvel jöttem dolgozni. Hoztam magammal váltócipőt is, mint az oviban. Ez az időjárás állítólag még kitart egy darabig, pedig hétvégén már húsvét! Dani ideutazik szombaton, szerdán pedig síelni megyünk Olaszországba. Úgyhogy engem még egy darabig hó fog körülvenni, pedig már repesve várom a tavaszt!

2013. március 23., szombat

Elméleti tanfolyam letudva!

Tegnap volt az utolsó elméleti órám a Csigavérnél. A cirka kéthetes tanfolyam alatt persze nem jutott idő mindenre, de tanultunk kreszt és műszaki ismereteket. Az oktatónk nagyon vicces fazon volt és sokat sztorizott. Tegnap már csak ismétlős óra volt, így a társaság fele el sem jött - persze hivatalosan nem lehet hiányozni, de az oktató elnézi, amíg nincs ellenőrzés. Így sokan csak bejöttek, aláírták a jelenléti ívet, aztán leléptek - én maradtam, és mivel kevesen voltunk, nagyon családias hangulat alakult ki, sok sztorizással. Megcsináltunk egy teljes tesztsort, nekem 12 hibapontom lett - maximum 10-zel lehet átmenni, de még el sem kezdtem tanulni, úgyhogy ahhoz képest jó ez.

Már kaptam időpontot Kreszvizsgára, április 11-én megyek - van rá kábé három hetem. Azalatt mindent szépen megtanulok, afelől nincs kétségem, hogy ezen a vizsgán átmegyek, de a vezetéstől kicsit parázom. Arról is hallottunk annyi sztorit, és bizony ott nehéz átmenni... 30 óra a kötelező, de az az oktató szerint kevés, a többség még egészen sok pótórát vesz, ami sok pluszpénz, de talán még mindig jobb, mint újra és újra kifizetni a vizsgadíjat... Na, egyelőre jobb, ha nem izgulok ezen! Ha majd vezetek, mindenkivel tudatom, és akkor közlekedjetek óvatosabban...

2013. március 22., péntek

Politizálgatok

Az utóbbi időben jóval többet politizálok, mint korábban tettem, annyira, hogy teljesen átszövi már a mindennapjaimat. Ennek bizonyára az az oka, hogy a Republikonnál dolgozom. Nap közben is politikai eseményeknek, törvényeknek, módosításoknak kell utánanéznem, elolvasok egy csomó cikket, blogbejegyzést, amik még több és több linkre mutatnak, és ha érdekesek, azokat is elolvasom. A facebookom is hemzseg a politikától, mert már legalább egy tucat civil és jogvédő szervezetet lájkoltam, akiknek a posztjai folyamatosan megjelennek az üzenőfalamon, és az új republikonos ismerősök is posztolnak bőven. Lassan tényleg úgy néz ki a reggeli rutinszerű facebook-átfutás, hogy a többiek által kiposztolt érdekesnek tűnő cikkeket külön lapon megnyitom, és aztán szépen ott sorakozik az 5-6 darab cikk, ami aztán olvasásra vár. Ha valami különösen megdöbbent vagy érdekesnek tartom, akkor én is kiposztolom, és már tele van politikázva a falam, pedig azt hiszem, nem is igazán szeretném erre használni a facebookot, de mégis ez a legjobb módja annak, hogy megmutassam másoknak, mi is foglalkoztat. A Fidesz döntései miatt csak füstölgök, a szélsőjobboldali megnyilvánulások viszont felháborítanak, megijesztenek, szóval érzelmek széles skáláját váltják ki, és egész nap ott zakatolnak bennem. Ezért érzem azt most már egy idő után, hogy talán nem is egészséges ennyire beleásni magam a politikába, a szélsőjobbal meg a legjobb, ha nem keresem a találkozást, mert egy nap kurucinfó-olvasgatás, és másnapra tuti megőszülök. De elfordulni sem lehet ezektől, meg akarom mutatni, mit gondolok róluk, sőt, tenni is szeretnék ellenük. Továbbra sem tudom pontosan, hogyan, egyelőre csak a facebookon és blogon hisztizésig jutottam el, ami viszont, attól tartok, nem sokakat érdekel.

2013. március 18., hétfő

Fórumos hírek

Némi változás történt most a BK-n, aminek szentelek egy bejegyzést. Nem is tudom pontosan, mióta, de ha jól számolok, több mint egy éve Saci nénivel Levita HV voltam, az elején ha jól emlékszem nagyon lelkesen és lendületesen, aminek meg is lett az eredménye, aztán már egyre kevésbé voltam aktív, végül az amszterdami félévemmel kábé teljesen eltűntem a fórumról. Ez nem volt valami szép, de szerencsére hoztam még egy jó döntést: megválasztottam Fédrát HVH-nak, aki helyettem is nagyon lelkesen és szuperül vitte tovább a házat. Felpezsdült az élet, lett sok új tag, akik könnyebben be is illeszkedtek. Nekem meg persze bűntudatom volt, hogy nem teszek eleget a kötelességemnek, néha több időt tudtam az oldalnak szentelni, akkor lelkes lettem és megfogadtam hogy mostantól többet járok fel, aztán kezdődött az egész elölről. Végül úgy döntöttem, nem pályázok újra a HV címre, és azt javasoltam Fédrának, pályázzon ő. Ezt meg is tette, de a posztot nem ő nyerte el, hanem Rédey, akiről egyébként nem sokat tudok. Sajnálom, hogy Fédra nem nyert, mert megérdemelte volna a helyet... Ráadásul a vereség úgy feldühítette, és annyira nem jön ki jól Rédeyvel, hogy nem elég, hogy lemondott a HVH címről, hanem rögtön töröltette mindkét karakterét, amivel így megszűnt az általa tanított tárgy is. Mindezt azonnal, egyetlen nap leforgása alatt! Úgyhogy mondhatjuk, hogy teljes váltás történt most a házban...
Ami nagyon jól esik, hogy többen mondták, hogy szerették Saci nénit, és szerepjátékos akció is indult hozzá és Fédrához is, hogy megköszönjék a munkáját. Ez azért nagyon klassz :)

A vicc az, hogy az utóbbi pár napban egy csomót lógok a fórumon és egy csomó mindent csinálok, megint aktív és lelkes vagyok :D Majd meglátjuk, ez meddig tart, de ha tartós lesz... hát az tényleg mókás. Pont most, hogy megszabadultam minden tisztségtől... bár lehet, épp azért. :)

2013. március 16., szombat

Hosszúhétvége

Mióta hazajöttem Hollandiából, van egy visszatérő álmom. Ebben általában repülni készülök (Amszterdamba, vagy onnan haza) de kalamajka támad az utazás körül. Nem tudok összecsomagolni, túl sok a cuccom, túl nehéz a cuccom, vagy csak félek, hogy túl nehéz, nem tudom, hogyan jussak ki a reptérre, eltévedek a reptéren, mert az egész egy labirintus, elkések... Olyan tipikus nyúlós-ragadós kusza álom, amit sosem tudok fejben kibogozni, hiába is szeretném. Ráadásul annyira bonyolult, hogy tényleg egész éjszaka töröm rajta a fejem, és reggel teljesen kivagyok a sok reptéren bolyongástól. Egy kis ízelítő abból, mennyire megterhelő és stresszes feladat Erasmusra csomagolni.

Tegnap átmentünk nagyiékhoz ebédre József-napot ünnepelni. Az érdekesség az, hogy mivel nagyapa az utóbbi időben gyengélkedett és nagyit totál kikészítette idegileg, egy hete ideutazott hozzájuk Gizike, unokatesómnak, Balunak az anyósa, és segít a különböző teendőkben. Ebédre pedig igaz lakomát készített nekünk, gombalevest, töltött káposztát és utána fánkot. Túlzás, hogy én kifejezetten oda vagyok a töltött káposztáért, nem is jutok hozzá gyakran, de ez tényleg finom volt. Jókat ettünk, beszélgettünk, nagyi politizált, Gizike az unokáiról mesélt, nagyapa bemutatta nekünk a '49 alkotmány tervezetét, amely szerint "(1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé."

Ma délelőtt olyasmit csináltam, amit ritkán szoktam: énekeltem. Mégpedig Orsival, Petrával, Eszterrel, Mimivel és Rotschild Zsuzsival. Az apropó a következő: március 25-én Széder este, amit minden évben ünnepel a család, azt is szoktam írni hogy sosem igazán komolyan, minden szabályt betartva, inkább szedett-vedetten, de mégis szépen telik az ünnep. A zsidó eseményekhez nagyban hozzátartoznak a dalok is. Nagyon sok és klassz dal van, amit ha a család együtt énekel, igazán jó hangulatot teremthet az ünnepléshez. A bökkenő csak az, hogy nálunk a dalokat egyedül Zsuzsi ismerte, aki csak az utóbbi pár évben ünnepelt velünk, és eddig mindig egyedül énekelt, mi meg dudorásztuk a refrént, mikor sikerült ráéreznünk. Idén viszont megbeszéltük, hogy összeülünk dalokat tanulni! Ez történt ma délelőtt. Eszteréknél gyűltünk össze, ahol én utoljára tavaly nyáron jártam. Azóta tovább csinosodott a lakás, beszereztek egy klassz kanapét, ahol ropikat rágcsálva tanulmányozhattuk a dalszövegeket, és az éneklés mellett részünk volt gyorstalpaló héber nyelvórában és bibliaismereti órában is. Jól éreztük magunkat, remélem, jól szereplünk majd az ünnepen is.

2013. március 15., péntek

Márciusi hófúvás

Múlt héten szinte kitavaszodott, lecseréltem a télikabátot is bőrdzsekire, de csak ideiglenesen, mert tegnap válthattam vissza: akkora havazás volt tegnap, hogy ihaj. Ma a nemzeti ünnep miatt egy csomó tüntetés és pártrendezvény lenne, de ezek egy része elmarad a rossz idő miatt.

Ha már pártrendezvény, most nagy a forrongás, mert hiába tüntetgettünk, hiába szólalt fel egy halom szervezet e TASZtól az Amnesty International-ig, hiába hadonászik össze-vissza az EU, Áder János bejelentette, hogy aláírja az alkotmánymódosítást. Puff neki. Nem lepődtem meg, de azért reménykedtem az ellenkezőjében. Lesz ebből még hajcihő, biztos vagyok benne, hogy itt nem áll meg a dolog, Orbánt ma szétszedik Brüsszelben, de persze úgy fog majd hazajönni, mint aki szabadságharcot vívott odakint.

A héten elkezdtem az autós tanfolyamot, hétköznaponként este hattól kilencig tanuljuk a KRESZ-t és más finomságokat. Nem rossz, nagyon jó fej az oktatónk, mindent jól elmagyaráz, ez néha hasznos, néha idegesítő. Én az autókról aztán semmit, tényleg kábé semmit nem tudok, de most sokkal érdeklődőbb lettem, és jobban figyelek is arra, mik történnek az utakon. Egy kicsit azért izgulok. Minél többet tanulunk, annál bonyolultabbnak tűnik fel az egész. Figyelni kéne az összes táblára, útburkolati jelre, kire vonatkozik, meddig vonatkozik, mik a kivételek, kinek van elsőbbsége, merre lehet menni ezen az úton, merre nem, és akkor közben ott az autó, kormányozni kell, sebességet kell váltani, index... Hát ez szerintem elképesztően bonyolult. De csak mindent sorban! Először elméleti tanfolyam, aztán kreszvizsga. Az autóvezetés miatt majd utána kezdek parázni.

Dani Budapesten

Igen, igen, mindenképpen szerettem volna erről blogolni. Tehát, ahogy már korábban említettem, Dani múlt csütörtöktől egészen vasárnapig itt volt Budapesten. Csütörtökön nem mentem ki elé a reptérre, mert miután megérkezett (késő délután) még hazament, ott pakolászott, készülődött, vásárolt, és csak utána mehettem át én. Akkor már egész nap készülődtem, kitakarítottam a szobám (ami egy disznóól állapotára hasonlított leginkább) hajat mostam, körmöt lakkoztam (mindet más színűre, a tavasz örömére) satöbbi, satöbbi. Dani a Zugló vasútállomásnál lakik, buszoztam odáig, és a megállóban találkoztunk. Ő is épp akkor érkezett meg, mikor én, és ölelkeztünk egy nagyot. :) Ezután elballagtunk hozzá. Daninak saját lakása van itt Pesten, mert ott lakott, mikor itthon tanult. Egészen nagy lakás, és nagyon megtetszett nekem, de persze anyagias nem vagyok. :P

Tulajdonképpen nem sok mindent csináltunk ebben a pár napban. Daninak pénteken "dolgoznia" kellett, ezért délelőtt átjöttünk hozzánk, mivel csak itt van net, bekapcsolta a gépét, és küldözgetett pár emailt. Ebédre dínó husit sütöttünk sült krumplival. :) Találkozott a családom minden tagjával, akik szépen sorban érkeztek meg délután. Mindenkinek bemutatkozott, és mivel nőnap volt, anyunak és a két tesómnak is adott egy-egy tulipánt. Engem még reggel ébresztett azzal, hogy ágyba hozott nekem egy csokrot. Nagyon kedves volt, hogy így oldotta meg, ha már mindenképpen fel kellett kelnem. :) Este egyébként a barátaival találkozott, úgyhogy egy időre egyedül maradtam, és később mentem át hozzá megint.

Hiába főzött anyu nagyon fincsi dolgokat a hétvégén, a szombatot és a vasárnapot kettesben töltöttük, kábé semmittevéssel. Rendben, szombaton sétáltunk a városligetben meg az Oktogon felé, vasárnap pedig készülődtünk, pakolásztunk, elmentünk internetért a Burger Kingbe. Aztán vonattal és busszal utaztunk ki Ferihegyre, ahol Dani becsekkolt, üldögéltünk még egy órát, végül elváltunk. Hihetetlen, Ferihegy mennyire a halálban van, nem tudom miért, de tisztára frászban voltam, hogy ilyen messzire mentem, és izgalom volt, hogy egyáltalán hazajutok-e. Persze hazajutottam.

Összességében nagyon jól telt ez a hétvége Danival. Izgultam, mielőtt jött, és nem is teljesen alaptalanul, mert egy kis időbe telt, míg egymásra hangolódtunk, de akkor nagyon jó volt, és tényleg jót tett a kapcsolatunknak, hogy láttuk egymást. Most nem leszünk olyan sokat távol, mert húsvétra hazajön, utána pedig síelünk! :)

2013. március 12., kedd

Ne írd alá, János!

Tegnap este az Országgyűlés elfogadta az Alaptörvény 4. módosítását. A TASZ-képen látható, hogy mik a problémák vele. A forrongás már a múlt héten elkezdődött, csütörtökön egy csapat diák elfoglalta a Fidesz-székházat, kisebb állóháborúba kezdve a hamarosan megjelenő fideszes nyugdíjasokkal. Még aznap este is vonulgattak, szombatra pedig egy nagyobb tüntetést is szerveztek "Az Alkotmány nem játék!" címmel. Én ezeken Dani ittléte miatt nem vehettem részt, és tény az is, hogy ez afféle folytatása a HaHa által kezdeményezett egyetemfoglalásoknak, tüntetéseknek, amikből én a távollétem miatt eleve kimaradtam. Kiestem hát a sodrásból, azt hiszem. Viszont beszéltem Péter Balázzsal, szocos szaktársammal, aki gyakran benne van ezekben az akciókban, mikor pedig olvastam, hogy hétfőn este is lesz egy tüntetés, nyomban írtam Gergőnek, régi tüntetőtársamnak, hogy megyünk-e. Ugyan szakdolgozatot tervezett írni este, de végül velem jött, aminek nagyon örültem, hiszen augusztus óta nem láttam, és ezt a tüntetést nem szerettem volna kihagyni, örültem is, hogy elmentem.

Vonulunk! A kép alján Gergő és én :)

Ugyan az Országgyűlés elfogadta a módosítást, Áder János köztársasági elnök még megteheti, hogy nem írja alá. Igaz, erről is vannak viták, egyesek szerint köteles aláírni, nincs is mérlegelési lehetősége, vagy csak egyszerűen túl nagy rajta a nyomás, a Fidesz bábja, nem meri nem aláírni - mi mindenesetre végig azt skandáltuk: "Ne írd alá, János!" A Sándor-palota előtt szerettünk volna tüntetni, de azt a területet a TEK lezárta (miért? volt rá okuk, vagy csak minket nem akartak odaengedni?) Áder János pedig itthon sincs, éppen Berlinben van, holnap jön haza, és majd itthon nyilatkozik arról, mi is a véleménye az ügyről.
A tüntetést a Várban, a Dísz téren tartottuk. Jó sokan voltunk, mire elkezdődött az esemény, nagy tömeg gyűlt össze, nem csak fiatalok. Egészen jók voltak a beszédek, egy óra után véget ért a rendezvény, de a HaHások azt kiabálták: "Gyertek velünk!" - és a tömeg megindult, lekanyarogtunk az Attila útra, átmentünk az alagúton, eljutottunk a Lánchídig. A tömeget rengeteg rendőr kísérte, akik lezárták előttünk az utakat. A házak ablakaiból kukucskáltak, integettek nekünk. Találkoztunk Balázzsal, onnantól kezdve hármasban mentünk tovább. Balázs elöl szeretett volna menni, ahol az események történnek - hát követtük. Így aztán több fotón is szereplek itt-ott, és benne voltam az ATV híradóban is. Még a várban interjút adtam az Echo TV-nek, igaz, nem voltam valami slágfertig, csak remélni merem, hogy értelmes volt, amit mondtam, Gergő mellettem sokkal briliánsabb szöveget adott elő.

Morcogok valamiért
A Lánchídra felszaladt két srác és kifeszítettek egy nagy molinót a tetejére, na, az szép akció volt. A híd közepén leültünk, előttünk a húsz fotós azonnal hasra vágta magát, csoportképeket készített. A Parlamentig mentünk, de ott megakadt a menet. A Kossuth téren építkezési munkálatok folytak - legalábbis ott volt egy nagy kupac homok, betoncsövek, betonkeverők - de egyesek azt rebesgették, kamu az egész, csak hogy ne lehessen tüntetni ott. A rendőrök sorfalat álltak, a térre nem lehetett bejutni, pedig voltak próbálkozások. Így aztán ki is fulladt az akció, bár ez már éjfélkor volt. Gergő, Balázs és én elindultunk hazafelé, de a Lánchídon azt tapasztaltuk, hogy a rendőrség lezárta, nem lehet átsétálni. Hamarosan kiderült, mi az oka: egy csoport tüntető leült a híd közepén, őket körülvették. Nosza, a híd elején is helyet foglalt egy társaság, mert minél többen ülnek, annál kisebb az esélye, hogy mindenkit egyenként bevisznek. Nem is állítottak elő senkit, hamarosan kijött a társaság a híd közepéről, de továbbra is úgy nézett ki, hogy erre bizony nem jutunk haza, úgyhogy elsétáltunk a Ferenciek terére és éjszakaival buszoztunk haza.

Nem bántam, hogy elmentem és gyarapítottam a tömeget. Tény, hogy amellett, hogy fontosnak érzem kiállni ezekért a dolgokért, tüntetni egyszerűen jó buli, nagyszerű esti program. Azért az is igaz, hogy én nem szívesen élek a polgári engedetlenség eszközével. Én nem tudnék nekimenni a rendőrségnek, nem bírnám elviselni, ha körülvennének és elcipelnének. Nem, erre igazán nem lennék képes. Ez egy részről biztos gyávaság, másrészről pedig annyira belém nevelték, hogy tiszteljem a törvényt, hogy nem szívesen szegem meg. Ezekhez az akciókhoz persze hozzátartozik pár pimasz megmozdulás, épp ettől látványos, ettől figyelnek fel rá, de egyelőre úgy érzem, ezt csinálja más, én meg majd hátulról adom a tömeghez a pluszt.

2013. március 6., szerda

Heti program

Tegnap este volt egy gyakornoki sörözés a Republikonosokkal azért, hogy jobban megismerhessük egymást, és elbúcsúztattuk Keil Andrist is, aki új munkahelyet talált - na, nem mintha kifejezetten lett volna időm megismerni őt. A Közhelyben voltunk, nagyon hangulatos hely, nemrég nyílt, most jártam ott először. Jópofa volt, mert végig is gondoltam magamban előtte, hogy na, hiába "gyakornoki sörözés" a program neve, én sajnos nem szeretem a sört, úgyhogy majd különcködöm a fröccsömmel - ehhez képest sört kábé senki nem ivott, mindenki borozott-fröccsözött, és nagy tételben fogyott a házi pizza is. Ha tudom, hogy az egész cechet az Intézet állja, biztos én is betoltam volna egyet.
Jó hangulatban telt az este, kellemes volt az egész, bár túlzás azt állítani hogy olyan hú de nagy barátságba keveredtem volna mindenkivel. Inkább csak oldódott kicsit a hangulat, és tényleg nagyon örülök neki, hogy ilyen családias, barátságos helyen dolgozom, ahol nem kell stresszelnem, aggódnom, nincsenek formaságok, laza az egész, de azért tényleg lehet tanulni. Ma reggelre is bementem, ott voltam egész nap, hogy holnap és holnapután ne kelljen.

Ugyanis holnap délután végre-valahára jön Dani! Biztos kíváncsiak vagytok, mi a helyzet ezzel a Dani-dologgal, ugyanis nem írok róla sokat. A távkapcsolatba nagy lelkesedéssel vágtunk bele, vagy legalábbis abszolút bizakodóan, és eddig tényleg jól is mennek a dolgok, minden nap beszélünk. De az a helyzet, hogy nagyon hiányzik már, hogy találkozzunk! Úgy érzem, mégiscsak személyes találkozás szükséges ahhoz, hogy igazán érezzem, hányadán is állunk, és hogy haladhassunk előre. Biztosan azért, mert nem töltöttünk sok időt együtt Amszterdamban, de egy kicsit bizonytalan vagyok, nem emlékszem már, milyen is volt akkor, nem tudom, milyen érzéseket vált majd ki belőlem a találkozás. Azért persze izgatott vagyok, és végső soron mégis azt hiszem, hogy jól fog telni ez a pár nap. :)

2013. március 4., hétfő

Jelentés a Republikonból

Ezt a bejegyzést napok óta írom, de mindig közbejött valami, elmentettem, aztán újra elővettem, toldozgattam-foldozgattam... remélem azért olvasható. :)

Már egy ideje beindult körülöttem az élet, na jó, azért nem gőzerővel, de nem is unatkozom, kezdek ráállni egyfajta rutinra. Munkám a Republikon Intézetben egészen okés. Általában mindig reggel tudom meg, mivel kell foglalkoznom aznap: többnyire utána kell néznem egy kérdésnek, eseménynek, problémának, és összefoglalást kell írjak belőle. Tulajdonképpen guglihasználat az egész, de épp attól nehéz, hogy néha nem mindent találni. Legutóbb például azzal foglalkoztunk, hogyan működnek a HÖK-ök Európában, milyen modellek vannak, estébé estébé. Hol izgibb, hol unalmasabb, de azért nem is túl stresszes, nem is feszített a tempó, lehet közben fészbúkot csekkolni és teázgatni is. Két hete szerdán egy konferenciát szervezett az intézet az MNB sorsáról az A38 hajón, és a gyakornokok is ott voltak. Először voltam az A38-on, a teremben meg épp fotókiállítás volt egy nagyon kövér meztelen nőről, úgyhogy azt hiszem, sosem felejtem el a helyet... Maga a konferencia nekem néha elég unalmas volt, de azért tanulságos.

Nagyszüleim kihasználták, hogy elérhető vagyok hét közben is, és munkára fogtak. Mentem hozzájuk bevásárolni, jártam gyógyszertárban, postán... Eléggé lazán vettem a dolgokat, nem igazán tudtam rávenni magam semmire, csak teltek a napok. Most már azért igyekszem kicsit motiváltabb lenni! Annál is inkább, mert érkezik a tavasz, és valahogy ez most nagyon erősen hat rám, érzem, hogy a napsütéssel és a madárcsicsergéssel én is boldogabb, aktívabb leszek.

Kedden és szerdán állásbörze volt a Symában, kedden ott dolgoztam ruhatárosként (úgy mint tavaly egyszer, Eszter segítségével) szerdán pedig csak a saját érdeklődésemre mentem el délelőtt. Kaptunk egy klassz mappát, amibe lehetett gyűjteni a sok szóralopt amit összeszedtünk. Igazából csak körülnézni mentem, nem kell most nekem állás, és szociológusoknak nem is terem ott sok babér. Gazdasági, mérnöki, informatikai munkák vannak főleg, olyanok, amiknek a címét sem értem, "Customer Service Supporter" meg mindenféle programfejlesztők, ilyen olyan branch-managerek. Hogy ez nekem milyen állati unalmasan hangzik! tehát állásokat szinte nem is néztem, feliratkoztam viszont hírlevelekre, akciókra, nyereményjátékokra, elhoztam rengeteg szórólapot külföldi továbbtanulási- és  ösztöndíjlehetőségekről, és ahonnan csak lehetett, hoztam matricát, cukorkát és ingyen ceruzát. Most van egy vastag mappám, aminek nem ártana egyenként átolvasni a tartalmát.

Végre-valahára eljutottam odáig, hogy autós tanfolyamra jelentkezzek, úgyhogy március 12-én kezdem is az elméletet. Remélem, minden simán megy majd.

Szombat délelőtt ismét egy kerekasztal-beszélgetésen vehettem részt, szintén a Republikon jóvoltából. A Millenárison szerveztek Oviparádét, rengeteg gyerek, szülő és kiállító volt ott - magánovikat, különórákat, nyelvtanfolyamokat reklámoztak. Engem azonban nem ez, hanem egy előadás érdekelt arról, hogy a gyerekkori világnézeti oktatás közügy vagy magánügy-e - a probléma az új köznevelési törvény kapcsán merül fel, mely kötelezővé teszik idén ősztől a hittant vagy erkölcstant az iskolák 1. és 5. osztályában. Nem untatom a témával azt, akit nem izgat, de én nagyon élveztem a beszélgetést, Donáth László és Horn Gábor szerintem eléggé lesöpörte a pályáról a kormány álláspontját képviselő Rétvári Bencét. A beszélgetésről írtam beszámolót is a Republikonnak.

Vannak egyéb jó híreim is. Most nagyon be vagyok zsongva, mert Dani csütörtökön ideutazik, és itt lesz egészen vasárnapig! Ennek örömére a hét első három napján dolgozom, utána szabad vagyok - annyira várom már! Már vagy egy hete számolom vissza a napokat, és a csütörtök mindjárt itt van! Igaz, csak 4 napra látjuk egymást (sőt, inkább 3) de március végén Dani ismét ideutazik a húsvéti ünnepekre, utána pedig - dobpergés - síelni megyünk! Igen, tudom, ez már április elején lesz, fogalmam sincs, hol van akkor hó, Dani szerint ez nem lesz probléma... Örülök neki, mert idén a családi sí elmarad, az új lécemet viszont fel kéne avatni!



2013. március 3., vasárnap

Osztálytali

Ma volt Kata és Toma szülinapjának ünneplése, amire sok egyéb ismerős mellett kábé a fél osztályt meghívták, így engem is, és ezúttal nagyon motivált voltam, hogy elmenjek, mert nagyon rég találkoztam ezekkel az emberekkel, egyrészt az Erasmus-félév, másrészt amiatt, hogy a korábbi talik jórésze számomra teljes kudarcba fulladt.
Most azonban elhatározva, felvértezve indultam el: a kapcsolatokat ápolni kell, és igenis érdekel, hogy kivel mi van! És nem is bántam meg, hogy elmentem, egész kellemes volt. A Club C-ben voltunk, még sosem voltam itt, jó kis koktélozós hely, két koktél 850 Ft. Az osztályból nagyon sokan jöttek el, beszélgettünk.
Oly sok idő után újra találkoztam Gáborral, akivel kedvesen üdvözöltük egymást és egészen sokat beszélgettünk. A barátnője nem volt ott, ami hatalmas megkönnyebbülést jelentett, főleg azért, mert nem tudom, hogyan kell viselkedni olyasvalaki jelenlétében, akiről tudom, hogy a kínhalálomat kívánja. Találkoztam Tacsival, neki is nagyon örültem, és ő is nekem, azt mondta, igazi nővé értem és még a kezemet is megkérte. :) Gábor elismerte, hogy parasztság volt letiltania engem facebookról, de egyébként minden rendben, jót beszélgettünk vele is és másokkal is, hálás vagyok, hogy semmi egyébbel nem sokkolt most a sors.