2012. október 30., kedd

A Pál család Amszterdamban

Ma végre megjött a kis családom! De na szaladjunk annyira előre, lássuk, mi történt a napom korábbi részében.

Először is, egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, ami elég tisztességtelen, tekintve, hogy napok óta nem alszom eleget, és most már tényleg fáradt voltam, és lefeküdtem korán, és valamiért - fogalmam sincs, miért - szinte semennyit sem aludtam az éjjel, félig kábán feküdtem, gondolkodtam hülyeségeken, néha elszenderedtem, megint felébredtem, olvastam... Utólag arra gondolok, hogy talán a telihold miatt volt, de csak azért mondom ezt, mert semmi más nem jut az eszembe, és ha jól emlékszem, az álmatlanságot szokták a teliholdra fogni. Na mindegy. Legalább kiolvastam Anne Frank naplóját, és felkészülten látogatom majd meg a házat. Majd írok erről egy külön bejegyzést :)
Reggel kicsit olyan volt a tekintetem, mint egy eszelősnek, de azért egész nap remekül elvegetáltam, nem is voltam olyan fáradt. Felkelten korán, és bebicikliztem a városba ügyeket intézni. Aztán visszafelé vettem Petrának bérletet, bevásároltam, és a koli melletti biciklisboltba is beadtam a cangám szervizbe, mert gyenge a fék, és nem működik a lámpája.
Feljöttem, ebédet főztem, elmajszoltam, és már mehettem is egyetemre, de előtte elmentem a biciklimért. Na, ez is érdekes történet. A bicikliboltos fazon tört angolsággal beszél, de persze megértettük egymást, és remekül megcsinálta a biciklimet is. Mielőtt elmentem, kedvesen megkérdezte, honnan származom, és mondtam, hogy magyar vagyok. Erre azt felelte, hogy ő pedig örmény, és aztán mondott valamit erős akcentussal Azerbajdzsánról, meg az egész baltásgyilkosos incidensről, és csóválta a fejét. Én azt sem tudtam, hová süllyedjek szégyenemben, igyekeztem valamennyire sajnálatomat kifejezni, de azt hiszem, csak motyogni tudtam valamit, aztán pucoltam is el onnan. Tessék, emiatt kell hát szégyenkeznem! Borzasztó.

Az egyetemen megvolt az első Global religion, local diversity órám. Ez is kapcsolódik a multikulturalizmushoz, de legalább a vallásról szól, amiről eddig nem sokat tanultam, úgyhogy biztos érdekes lesz! Sok munkám lesz vele. Óráról órára olvasni kell, és az olvasmányok tartalmát kritikai észrevételekkel és hozzáfűznivalókkal össze kell foglalni, kinyomtatni, és beadni a tanárnak minden óra elején. Ezen kívül csoportokat is formáltunk, és az egyik hétre közösen - szintén az olvasmányokból - prezentációt kell készíteni. Én a "religion in the US" témára iratkoztam fel, de kizárólag azért, mert együtt akartam lenni egy cseh lánnyal, akit korábbról ismerek :D
A beadandók a jegy 40, a záróvizsga pedig 60%-át teszik ki. Pechemre a két tárgyamból ugyanazon a napon van a vizsga! Egyik délelőtt, a másik délután. De vacak lesz!

Szerencsére az óra csak arról szólt, hogy a tanár elmondta, mit is vár tőlünk, úgyhogy jóval korábban végeztünk, mint kellett volna, és volt időm hazajönni, összeszedni magam és tanulni kicsit, mielőtt kimentem a reptérre a családom elé. A gépük szerencsére időben landolt, de így is vagy fél óra volt, mire megkapták a csomagjaikat, úgyhogy egyre növekvő aggodalommal toporogtam a kijárat előtt, mire végre felbukkantak. Nagy ölelkezések után taxival jöttünk be a városba, a szállodához. Bűbájos hotel! Nagyon klassz helyen van, közvetlenül a Museumplein mellett, egy olyan utcában, ahol egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb házak. A hotelszoba is jó, a falakra azok az idézetek vannak kiírva, ami az én blogomon is olvasható oldalt: "Dance like nobody sees you" "love like you've never been hurt" stb. A családom mit sem változott. Egymás szavába vágva beszélnek. Petra kiabál, és kéri a telefonomat Ninja Chickenezéshez. Orsi és apu első dolga volt a szállodában ingyen Wifit keresni. Anyu pedig felel a család élelmezéséért, és hosszú perceken csak pakolta ki a bőröndökből a rengeteg kaját, amit fogalmam sincs, hogyan suvasztott be, de valahogy sikerült. Annyi mindent kaptam! Anyu csinált nekem sült husit és fasírtot, hozott nekem mindent, amit kértem - lekvárt, túró rudit, télikabátot... És hoztak nekem olyasmit is, amit nem kértem ugyan, de azért nagyon örülök neki! Gyulai kolbászt például. Vicces, hogy gondoltam rá, hogy kérek kolbászt, de azt már valahogy soknak ítéltem, főleg, mivel én nem is vagyok valami nagy húsevő. Orsi azzal örvendeztetett meg, hogy hozott nekem egy Joyt. Ez is olyasmi, amire gondoltam, de tök nevetségesnek éreztem volna magam, ha magyar női magazint kérek... De annyira örülök, hogy hoztak nekem! És kapok egy HVG-t is, csak hogy meglegyen a balansz.

Kicsomagolás és kajálás után sétáltunk egy rövidet a Rijksmuseum környékén, aztán hazavillamosoztam két táska cuccal, de még mindig nem hoztam haza mindent. Holnap reggel fél 10-re megyek vissza, ezúttal biciklivel. Az egész napot együtt töltjük, és járjuk a múzeumokat. :P Hogy tanulni mikor fogok, az jó kérdés, de muszáj lesz, mert csütörtökre el kell készülnie az első beadandómnak...

2012. október 29., hétfő

Második periódus

És mielőtt levegőhöz juthatnék, el is kezdődött a második periódus. Hétfőn és kedden délután, csütörtökön pedig egész nap lesznek óráim. Ma az "Identity, ethnicity and nationalism" kurzus volt terítéken. Egészen jó volt ahhoz képest, hogy három órán keresztül tartott. Volt egy kis bevezető beszélgetés, a tanár sokat kérdezgetett minket, aztán csoportmunka is volt: hármasban kellett megválaszolni a kérdést, hogy "what is your identity?" Én beszéltem arról, hogy a magyar identitásom mellett az is számít, hogy Budapesten élek, és a holland csoporttársam megjegyezte, hogy ja, igaz, mert neki a magyarokról olyan emberek jutnak eszébe, akik kecskét tartanak. Komolyan így mondta! Persze azt akarta kifejezni vele, hogy elsősorban egy mezőgazdaságból élő nép jut eszébe, de akkor is, könyörgöm, nem egy tanya az egész ország! Van akinek meglepő, hogy városaink is vannak? Remek, hát itt tartunk, kis hazám.

A csoportmunkával, közös beszélgetéssel egész jól elment ez a három óra. Utána az egyetem könyvesboltjában megvettem a kötelező olvasmányt is, ami nem túl vastag, viszont állítólag igen velős. Kemény lesz ez a második periódus, jóval nehezebb, mint az előző volt. El kell olvasni és fel kell dolgozni ezt a könyvet, ezen kívül cikkeket is, amiket a tanár nem fog elküldeni, találjuk meg őket magunk a neten. A diákok 45%-a megbukott az előző vizsgán, de állítólag csak azért, mert későn kezdtek el olvasni... Khhm, akkor a biztonság kedvéért én elkezdem holnap xD

Anyuék holnap este érkeznek. Kimegyek eléjük, aztán a többi nap együtt járjuk a múzeumokat. Jó lesz, várom már nagyon! ^^

Mert megérdemlem

Pénteken délben letudtam a második vizsgámat is, de jó nehéz volt. Kihasználtam a teljes időt - 2 óra 45 percet! Még soha életemben nem vizsgáztam ilyen sokáig. Nem vagyok biztos benne, hogy jól válaszoltam meg a kapott kérdéseket. Túl sok kérdés volt az olvasmányokból, amiket nem beszéltünk meg - nem igazán számítottam erre, és nem tanultam meg alaposan ezeket a részeket, csak úgy ímmel-ámmal. Benne van a pakliban, hogy nem lesz meg ez a vizsga, de hát az eredmény csak pár hét múlva derül ki.

Azért pénteken tudtunk egyet felszabadultan bulizni. A Melkwegbe mentünk, ami itt egy egész híres szórakozóhely, de a buli nem is volt olyan drága, és nagyon jó zenét játszottak. Nem maradtunk sokáig, de mire hazakeveredtem, így is négy óra volt. Az volt a nagy tervem, hogy kialszom magam a vizsgák után, de bevallom, ez mostanáig se jött össze... Szombaton ugyanis a városba mentünk ebédelni Hannah-val és Kathyval, méghozzá egy indiai étterembe! Persze ez sem az én ötletem volt :D Ez volt az első alkalom, hogy indiai étteremben ettem. Az asztalra középre tesznek két fémrácsot, ami meleg, és arra teszik az ételeket, amiből mindenki maga vesz a tányérjára. A köret természetesen rizs, én pedig amellé csirke massalát ettem - ez utóbbit Hannah ajánlotta, mert nekem persze fogalmam sincs semmiről. Mindegyikünk közepesen fűszeres ételt kapott, de nekem már ez is sok volt picit... Viszont nagyon finom volt! És akkora adagot kaptunk, hogy egy óráig csak ettünk, és estig meg se éheztünk. Nem olcsó mulatság Amszterdamban étteremben enni, de néha belefér :)
Hogy folytassuk a pénzköltést, délután shoppingoltunk. Mást se csináltunk estig, csak végigjártuk a sétálóutcát és mindenhová benéztünk. Vettem egy baglyos pólót, lábszármelegítőt, kesztyűt, táskát, egy kicsit csinosabb felsőt bulizáshoz. Ami a bulizást illeti, mivel otthon nem igazán jártam sehova, semmi cuccom nincs, amit ilyenkor felvehetnék, úgyhogy tényleg vennem kell pár dolgot. :D

Vasárnap is fel kellett kelnem délelőtt, mert aznap Hágába mentünk. Folytatódott tehát a konstans pénzköltés. Hága kábé egy órára van innen vonattal, és ott van Hollandia politikai központja. Megnézhettük kívülről a minisztériumi épületeket, a bíróságot, meg hogy hol dolgozik a királynő. Szép volt, de lenyűgözőnek azért nem nevezném. Sajnos eléggé hideg is volt, úgyhogy töltöttünk időt kávéházban üldögéléssel is, és persze végigjártuk a boltocskákkal teli sétálóutcákat, ahol szintén vettem ezt-azt.

Hát így telt a vizsgák utáni "jutalomhétvégém" :)

2012. október 25., csütörtök

Jól elmaradtam a blogolással, de azért élek és minden rendben, nem kell aggódni, bár ma már úgy érzem magam, mint valami zombi, ugyanis ez a vizsgahét az egyetemen.
Hannah jelenlétéért továbbra is hálát adok mindenféle istenségnek, ugyanis kitartóan vészelte át velem a legdepisebb napjaimat. Hagyta, hogy befészkeljem magam a szobájába és együtt tanultunk, mert így kisebb volt az esélye, hogy elkalandoznak a gondolataim, és különben is, van egy csomó rózsaszín tárgy a szobájában, amitől az egész helyiségnek olyan jó hangulata lesz.
Az utóbbi hétben senki nem csinál semmit, csak tanul. Már nagyon várjuk, hogy visszakapjuk az életünket. Én is főként itthon voltam és tanultam, kedden volt az első vizsgám, szerintem határozottan jól sikerült, bár nem volt túl nehéz: a tanár előre kiadta nekünk a témákat, és csak annyi volt a feladatom, hogy mindnek alaposan utánanézzek és kidolgozzam a válaszokat, aztán megtanuljam. 10 kérdésből ráadásul 2-t ki lehetett hagyni, úgyhogy a nehezebbeket meg sem válaszoltam. Az eredményre két hetet várni kell, de majdnem biztos vagyok benne, hogy ha nem is lett olyan jó, de legalábbis nem buktam meg.
A másik vizsgám pénteken van, és még ma is szorgosan rágom az anyagot. Ez a vizsga sem tűnt olyan nagyon nehéznek korábban, de most már kezdek elbizonytalanodni. Nagyon álmos vagyok, magamhoz képest szokatlanul nagy mennyiségű kávét fogyasztottam el az utóbbi napokban. Viszont az angoltudásommal egészen elégedett vagyok, most már legalábbis szofisztikáltabban fejezem ki a gondolataimat, mint mikor megérkeztem, angolul olvasni pedig már határozottan kényelmes, úgyhogy majd keresek magamnak valami angol szépirodalmat, ha végeztem az eddigi olvasmányokkal.
Az egyetlen kimozdulásom vasárnap este volt, ugyanis a Dam téren valamiféle vidámpark van, és azt néztük meg. Tök jó! Otthon nincs is ilyen, olyan mint a filmekben. Éjjel világított az egész. Volt óriáskerék, meg nagy vidámparki mindenféle hinta, amire fel lehet ülni rettegni és sikítozni. Meg egy csomó stand, ahol célba kell dobálni, és ha ügyes voltál, kapsz plüssfigurát. Csak úgy csüngtek mindenhonnan a hatalmasabbnál hatalmasabb plüssök! Szóval klassz volt.
Kedden meg miután megjöttem a vizsgámról, amúgy is le volt szívva az agyam, úgyhogy tanulás helyett inkább bevágtam magam a laptop elé és élőben néztem e Milla tüntetés közvetítését, ami egyébként két és fél óráig tartott, úgyhogy nagyon kitartó vagyok, hogy végigültem (bár lehet, csak mert fáradt voltam). Kaptam egy kis impressziót a magyar közhangulatról. Már egészen hiányzott. Amúgy volt egy csomó vacak beszéd, amit Csillával közösen fikáztunk, és kiírtam egy csomó idézetet, mert néha olyan cifra szófordulatok hangoztak el, hogy a hasam fogtam a nevetéstől. Kíváncsi vagyok, lesz-e bármi eredménye ennek a nagy civil összefogásnak. Új párt, esetleg kormányváltás?

Holnap délben vizsga, aztán vége szenvedéseimnek. Hétvégére már eleve azt tervezzük, hogy kirúgunk a hámból, és szombaton shoppingolunk meg indiai kaját eszünk, vasárnap pedig elmegyünk Hágába. De szerintem fog akadni valami esti iszogatás és buli is. Hétfőn már kezdődik az új periódus, két teljesen új tantárggyal, kedden pedig meglátogat a kis családom! Már nagyon-nagyon várom!

2012. október 19., péntek

Oké, szóval aki mostanság a facebookra téved, azt láthatja, hogy egyedülálló vagyok... és jól meglepődik rajta. Meg tudom érteni... Attól félek, maga Choz sem teljesen értette meg az indokaimat, noha számára a dolog nem volt teljesen új keletű.
A következő a helyzet: ő nagyon szeret engem. Én is szeretem őt, de nem ugyanolyan mértékben. Jó a kapcsolatunk, mit jó, nagyon jó, és mindig jól megvoltunk együtt. Mikor meglátogatott, akkor is nagyon jól éreztük magunkat. De az az igazság, hogy valahol mindig is tisztában voltam a ténnyel, hogy az én érzéseim nem elég mélyek, és hiába próbáltam, nem tudtam magam beleélni abba, hogy ez tényleg egy hosszútávú kapcsolat lesz. Valahogy mindig láttam a végét. Utáltam ezt az érzést, és amikor csak lehetett, elnyomtam, próbáltam a jó dolgokra koncentrálni, remélni, hogy a megfelelő érzések majd kialakulnak bennem. Én lettem volna a legboldogabb, ha ez megtörténik, de nem történt meg. Hogy miért pont most, miért pont ma jutottam el idáig - ez elég szerencsétlen dolog. Aggódtam a kapcsolatunk miatt már egy ideje, és nemrég felmerült, hogy a bátyja jóvoltából Choz újra meglátogat. Tudom, hogy örülnöm kellene emiatt, de inkább csak szorongást éreztem, és ez ráébresztett arra, hogy ideje lépni. Nagyon rossz neki fájdalmat okozni és nagyon-nagyon remélem hogy nem fog túl sokáig tartani a továbblépés. Én is elég vacakul érzem magam most, de azt hiszem, helyesen döntöttem. Hálás vagyok az embereknek, akik körülvesznek, mert nagyon sokan segítettek rögtön: Csilla, Shizu, Hannah, Jolijn... Jolijn hívott, hogy menjek be velük a városba ma este, de azt hiszem, ma még korai lenne. Viszont kicsit később mindenképpen szeretnék a lehető legtöbb időt más emberekkel tölteni, és teljesen felfedezni Amszterdamot. Most mindenki a vizsgákra koncentrál, és nekem is ezt kell tennem, remélem, menni fog. Bízom benne, hogy minden jobb lesz hamarosan.

2012. október 17., szerda

Should we tolerate...?


Tegnap érdekes volt a SOGAM órám, mert már nem vettünk anyagot, csak aktív vitát folytattunk a lent olvasható kérdésekről (pontosabban szólva az első oszlopról, mert tovább nem jutottunk). Persze sosem jut az ilyen beszélgetés sehová, maximum azt állapítjuk meg a végére, mennyire összetett kérdések ezek, és mennyire sok oldalról meg lehet őket közelíteni, és milyen különböző végeredményekre lehet jutni. Például arra, hogy az egyenlőséghez sokszor az kell, hogy bizonyos csoportokat különbözően kezeljünk. Fontosnak tartjuk a liberális értékeket, az egyenlőséget, a szabadságot? Ha mindenki szabadon gondolhat és mondhat bármit, akkor viszont nem korlátozhatjuk a rasszista megnyilvánulásokat sem. És különben is, a mi gondolkodásunk sem szabad, hiszen főként attól liberális, hogy a szüleink ezt tanították. Rasszista szülőkkel most én is rasszista lennék, vallásos szülőkkel meg vallásos, és akkor az egész kérdést teljesen máshonnan látnám.

Ha épp unatkoztok tehát, itt egy kis elgondolkodnivaló. Pár perce az jutott eszembe, hogy ezeket simán kérdezhetik felsőfokú nyelvvizsgán vagy emelt szintű érettségin, úgyhogy ha valaki ott próbálkozik, kezdjen el válaszokat kidolgozni :D

Should we tolerate …. (yes/no)
1. Religious dress in public office
2. Rejection of homosexuality
3. Maidenhead correction
4. Gender selection
5. Rejection of gender equality
6. Female circumcision  (from incision to infibulation)
7. Male circumcision
8. Home schooling
9. Polygamy/Polygyny
10.Arranged marriages
11.Marrying off
12.Marriage cousins in 1st degree
13.Ritual slaughtering of animals


Violation of separation of church-state? (yes/no)
1. State support for religious schools
2. No entitlement for social benefits when wearing burka
3. National religion (Anglican Church)
4. Ban on foreign language in sermons
5. Anti-blasphemy laws
6. No work permits for non-national imams/ministers
7. Religious symbols in public spaces
8. Anti-abortion law on religious grounds
9. Exemption military service on religious grounds
10.Religious elements in national anthem
11.Obligatory instruction on democratic principles in religious schools
12.Ban on headscarves in universities


Violation of equal treatment? (yes/no)
1. Sikhs exempted from wearing safety helmets
2. Allow cultural defence in criminal justice
3. Anti-blasphemy Laws
4. Dismissal of homosexual teachers in religious school


2012. október 14., vasárnap

Főzőcskézés

Csuda jó dolgom volt ma! Ez a nap az evésről szólt :) Kb hajnali 1-kor feküdtem le, és nem állítottam ébresztőt, gondolván, hogy úgysincs ma semmi dolgom - de azért kicsit meglepődtem, hogy csak délben keltem fel. Felöltöztem, összekaptam magam, hogy úgy tűnjön, mintha már régóta fent lennék, és kimentem a konyhába, ahol Jolijn, Martina és Viky épp nekikezdtek a palacsintakészítésnek. Ugyanis ez volt a program ebédre: a palacsinta. Körülbelül két óra volt, mire összekevertük a hozzávalókat és egyenként kisütöttük a palacsintákat (amik egyébként nem egészen olyanok voltak, mint az otthoniak, de azért fincsik) aztán 10 perc alatt be is faltuk őket. Hogy mivel? Volt fagyi, csokikrém,eper, banán, mangó, és különböző ízű lekvárok. Nem éppen diétás ebéd volt...

Ebéd után csak fél óra szünetet tartottunk, aztán Jolijn és én mentünk is be a városba, ugyanis volt olyan aranyos, hogy megmutatta nekem a Chinatownt, és be is vásároltunk az egyik ázsiai hozzávalókat árusító üzletben. Én csak nézelődtem, hogy "Ez mi? És ez... ez mi?" Hazahoztuk a kajákat, tanultunk egy picit, aztán közösen vacsit főztünk. Jolijn Belgiumban él, de kambodzsai származású, és szinte mindig ázsiai ételeket eszik, amiket nem bonyolult elkészíteni, de totál különböznek az európai kajáktól, ezért határoztam el, hogy tanulok tőle. A vacsink a következő volt: olajban pirítottunk fokhagymát, majd rádobtunk egy nagy adag darabokra vágott zöldséget, ami nem tudom, mi lehetett, a spenótnak és a hagymának valami ázsiai keveréke. Ez szépen párolódott, majd ment hozzá darált hús, hagyma, és az egészet ilyen-olyan gyanús barna szószokkal ízesítettük. Főztünk ki rizstésztát (amit főzés előtt be kell áztatni vízbe) és végül azt is hozzáadtuk a serpenyő tartalmához. Így kevergettük, kavargattuk, végül még egy kis friss zöldhagymát vágtunk rá, és úgy ettük. Nagyon fincsi lett, maradt is belőle, az jó lesz nekem ebédre. Innivalónak pedig vettünk egy-egy doboz kókuszlevet, amiben igazi kókuszdarabok úszkálnak. Mókásan néz ki, de nagyon finom, édes íze van.

Milyen kár, hogy olyan messze van az az ázsiai bolt! Ha az ember birtokában van a megfelelő hozzávalóknak, nagyon egyszerű egy ilyen ételt összerittyenteni. Egyébként véleményem szerint igen sokat fejlődtem a főzés tekintetében, amióta itt vagyok. Lelkesen kukucskálom, mit készítenek mások. Jolijn, ugye, az ázsiai ételek miatt érdekes. Hannah vegetariánus, úgyhogy ráébresztett arra, milyen sokféle zöldség is van a világon, és ezeket milyen változatos módon lehet megenni. Aztán itt van még Sara, az olasz-francia lány, aki egyszerűen csak irtó jó kajákat főz.
Gondolkodtam, miket is eszünk mi otthon. Anyu csak hétvégenként főz a családnak, és ilyenkor valahogy elvárás, hogy kiadós, "rendes" ebéd kerüljön az asztalra - többnyire különféleképpen elkészített húsok és változatos burgonya kombinációja. Időnként köretnek rizs, tészta, ez-az-amaz, de azért mégiscsak ez a menü. Logikus, egész héten valami vacak menzakaján tengődünk, hétvégén valami kiadósat akarunk enni, nem holmi "dörgeműzét" ahogyan apu mondaná. Viszont itt, hogy kb. minden nap magamnak főzök, sokszor kerül zöldség, rizs, tészta az asztalomra, gyakran hús nélkül. Összeszedek jó sok tapasztalatot, aztán igazi interkulturális háziasszony leszek <3 /> Most még tanulok kicsit, este pedig ugyancsak a lányokkal megnézzük az Így neveld a sárkányodat c. filmet (angolul persze) és közben befaljuk a maradék fagyit. Mert megérdemeljük! :D

2012. október 12., péntek

Táncolni szeretnék

Hiányzik a tánc. Semmi sem mozgat annyira át és dob fel, mint a táncolás. Úgyhogy egy kicsit utánajártam, és kiderült, hogy a kultúrközpont, ami szintén itt van a kampuszon, számos tánckurzust indít. Átnéztem a katalógusukat, gondosan lefordítottam Google translate-tal, ma délelőtt pedig lemasíroztam megkérdezni, hogyan is működik a dolog. Azt mondták nekem, hogy lehet még csatlakozni (igaz, teljes árat kell fizetnem) és nem baj, hogy nem beszélek hollandul, mert úgyis látom, mi történik, és le tudom utánozni. Oda kell mennem az órára, beszélnem a tanárral, többnyire úgyis megengedik, hogy egy órát ingyen végignézzek, végigtáncoljak. Ez jó, mert akkor jövő héten kipróbálok minden kurzust, aztán eldöntöm, melyik a legjobb :D Van klasszikus balett, jazztánc, modern tánc és modern jazz. Nekem utóbbi kettő a legszimpibb. Sajnos csak egy óra van egy héten, de legalább mindkettő jó későn, amikor amúgy sincs más dolgom. Diákként a legalacsonyabb árat kell fizetnem, ami egészen korrekt. Szerintem akár két kurzusra is szívesen járnék, de majd meglátom. Annyira be vagyok zsongva! Alig várom már a jövő hetet. :)

Aktuális elfoglaltságok

Lássuk csak, mivel foglalkozom mostanság... Azt hiszem, leginkább a tanulással. Az első periódusból már csak a jövő hét van hátra, az azutáni héten pedig - 23-án és 26-án - vizsgázom. Milyen bosszantó, hogy a nemzeti ünnepünkön fogok vizsgázni, míg otthon mindenki lábat lógat!
Egyelőre nem parázom túlságosan a megmérettetés miatt, de fontos, hogy ne bukjak meg, mert az egyetlen lehetőség az utóvizsgára január első hetében van. A második és a harmadik periódus utóvizsgái egyébként akkor lesznek, mikor már rég hazautaztam, úgyhogy azokból pláne nem szeretnék megbukni. Igaz, nem is hiszem hogy erre komoly esély van, viszont tényleg el kell kezdenem tanulni, amit eddig, valljuk be, nem igazán műveltem. A héten be szeretném fejezni az összes szakszöveget, a jövő hét pedig a tanulásé - jóval több időt szánok rá, mint otthon, mert angolul, szakszavakkal kifejezni a gondolataim - nos, ez nem egyszerű. A szótárhasználat megengedett, de a csizmám és a pulcsim mellé sajnos nem fért be szótár Choz táskájába, így saját kútfejemmel kell boldoguljak valahogyan. Elsősorban a S.O.G.A.M. (Sociology of globalization and multiculturalism)  kurzus miatt aggódom, a másik, a Radicalization and conflict jóval izgalmasabb és maradandóbb volt, mivel szinte minden órán vendégelőadó jött mesélni a saját kutatásáról.

A mai órán pedig lehetőségünk volt beülni az Auditóriumba, és meghallgatni egy doktori disszertáció védést. Hiába volt angolul, a felét sem értettem, de nem is ezért volt érdekes, hanem mert láttam, hogyan is zajlik egy ilyen. Fekete talárban bevonult a bizottság, azután a doktorjelölt beszélt röviden a munkájáról egy prezentáció kíséretében. Dél-Afrikában tanulmányozta a fiatalok kollektív identitástudatát. Ezután a bizottság elfoglalta helyét a pódiumon, a vezetőjük pedig megnyitotta az eseményt, legnagyobb meglepetésemre azzal a mondattal, hogy áldott legyen az Úr, aki a Mennyet és a Földet teremtette. Ezután a bizottság tagjai egyenként két kérdést tettek fel, amire a doktorjelölt válaszolt. Igyekeztem figyelni ahogy tudtam, de bizony elkalandoztam néha, mert a kérdések főként a módszertannal, az elméleti háttérrel voltak kapcsolatosak. Végül a bizottság kivonult, tanácskozott, majd visszajött, és a vizsgázót summa cum laude minősítéssel doktornak nyilvánította, hosszasan méltányolva a munkáját. Az esemény végül szintén az Úrnak való hálaadással zárult. Megkérdeztem a tanárunkat, miért is van ez így, mert az én fejemben a vallás és a tudomány teljesen összeférhetetlen - valahogy egyszerűen nevetségesnek tűnt, hogy az empirikus kutatás bemutatása és méltatása után egy ilyen babonás, elvont mondat következik. A tanárom azt mondta, hogy ez az egyetem hagyományaiból ered, mert valaha egyházi finanszírozású volt. (Jóval hosszabban fejtette ezt ki, de azt hiszem, ennyi a lényeg. :D)

2012. október 7., vasárnap

Choz in Amsterdam

Fantasztikus volt együtt tölteni ezt a hétvégét Chozzal. Hol is kéne kezdenem?

Nos, pénteken 11:50-kor kellett, hogy érkezzen a gépe. Az előző napok furcsán teltek. Nem igazán tudtam beleélni magam az érkezésébe, hiszen ebben a világban, ahol most élek, nem igazán volt helye idáig (pontosabban szólva, csupán virtuálisan létezett). Nem tudtam fölfogni, hogy itt lesz, ebben a városban, ebben a szobában.
Péntek reggel viszont amint csörgött az ébresztőm, a nyakamba szakadt, hogy te jó ég, jön! És nagyon-nagyon izgatott lettem. Korán keltem, mert még egy kicsit pakolásznom kellett a szobámban, hajat akartam mosni, és sütöttem egy adag brownie-t is - utóbbihoz csak egy dr. Oetker csomagot vettem, amit vajjal és vízzel kellett csupán mixelni - de azért aprítottam bele egy adag csokit is. Nem lett tökéletes az eredmény, de azért jólesett majszolni, és a gesztus a lényeg, ugyebár!
Annyira ideges voltam, hogy időnként emlékeztetnem kellett magamat, hogy vegyek mély lélegzeteket. Izgultam a reptérre való kijutás miatt is. Jó korán elindultam, hogy ne okozzon gondot, ha félrecsúsznak a dolgok, de persze nem csúsztak félre: elmetróztam a Zuid állomásig, ott vonatra szálltam, és néhány perc múlva már ott is voltam a reptéren, jó 40 perccel a repülőgép érkezése előtt. Minthogy a gép több mint fél órát késett, igen sokat lebzseltem a Schiphol-on, és ezalatt rájöttem, hogy kedvelem a reptereket. Egyáltalán nem olyan kiismerhetetlen labirintusok, mint hittem. Utazó emberek jönnek-mennek. És persze van egy csomó üzlet, ahol agyonütheti az ember az idejét! Éppen a H&M felé tartottam, mikor egy lány megszólított, és beinvitált a kis standjához, hogy bemutasson egy forradalmian ú hajvasalót. Ez nekem épp kapóra jött, ugyanis az esős idő miatt nem bajlódtam a  hajvasalással, és olyan volt a fejem, mint egy szénaboglya. A hajvasaló külső része is felmelegszik, úgyhogy göndörítőként s használható - szép, nagy loknikat kaptam a fodrászlánytól, úgyhogy Choz fogadására elbűvölően néztem ki! Közben persze kaptam a reklámszöveget - ugye milyen szép, ugye milyen egyszerű? Nem károsítja a hajat, élethosszig tartó garancia, most csak féláron, stb, stb... És bevallom, el is csábultam volna, ha az a "féláron" nem 100 eurót takar. Jól állt ez a göndör haj, és nekem nincsen göndörítőm :(

Chozzal azt beszéltük meg, hogy a főcsarnokban találkozunk a piros-fehér kockás stand előtt. De írtam neki SMS-t, hogy inkább odamegyek, ahová a gépe érkezik majd. Ez persze hiba volt, mert nem nézte meg a telefonját leszállás után. Én hiába vártam a kijáratnál, hogy egyszer csak megjelenik egy raszta fej és a nyakába ugorhatok.... Az emberek jöttek, láttam, hogy Choz gépe leszállt, de ő nem volt sehol. Felhívtam, felvette, kiderült, hogy a piros kockánál vár. Így a találkozásunk nem volt olyan igazi hollywoodi, de azért rendesen a nyakába vetettem magam, mikor megláttam, és percekig szorongattam is. A hazaúton konstans pityeregtem örömömben. Rengeteg puszit váltottunk, mire elértünk a Bagolyvárosig. Ott kipakoltunk, és megkaptam a cuccaimat: egy csizmát, egy pulcsit, egy kapucnit, és 3 (!) csomag Túró Rudit! (amiért egyébként azt hiszem, gondoskodó anyukámat illeti köszönet. ^^)

Délután bementünk a városba. A Leijdsepleinről elsétáltunk a Centraalra, onnan pedig vissza a Dam térre. Ettünk sült krumplit majonézzel, csináltunk fényképeket, sötétedéskor végigjártuk a red light districtet, ahol én lányos zavaromban csak néztem magam elé, Choz viszont érdeklődve tekintgetett jobbra-balra. Itthon összevackolódtunk, és megnéztük a Taxi2-t :) Aztán pedig úgy aludtunk el, hogy egész éjszaka össze voltunk bújva :)

Szombaton nem kapkodtuk el a felkelést, kényelmesen megreggeliztünk, lezuhanyoztunk, és dél körül vágtunk neki a városnak. Készítettünk fotókat az I amsterdam betűivel, sétáltunk a Vondelparkban, aztán ittunk egy kávét és elmajszoltunk egy kiadós, jól megpakolt ebéd-szendvicset. A délutáni program a Heineken Experience volt, ami a régi Heineken sörgyár interaktív múzeuma. Elsősorban Choz miatt választottam ezt a programot, és én a magam részéről jobbra számítottam. Az egész kiállítás egy igencsak jól álcázott promóció. Az elején az ember végigsétál a Heineken történetén (családi fotók stb.) aztán következik egy terem, ahol a söröket főzték, majd meg lehet nézni a lovakat, akik a söröshordókkal megpakolt szekereket húzták. Ezután egy szimulációs szoba következik, ahol az ember 5 percben megtapasztalhatja, milyen is sörnek lenni. A 4D-s moziban rázkódtunk, megfőztek minket, bapalackozódtunk, zörögtünk a futószalagon, míg megérkeztünk egy buli helyszínére ^^
Ezután kaptunk egy pohár sört, majd beértünk egy olyan terembe, ahol csak Heineken reklámokat vetítettek. Amelyek között akad egy pár igen jó is.



Aztán volt terem a fociról, amit a Heineken támogat, aztán a fesztiválokról, ahol szintén ő a szponzor - itt megtaláltuk a Balaton Soundot is. Külön terem volt arra, hogy az ember válogatott Heinekenes hátterek előtt lefotózza magát, aztán hazaküldhesse a famíliának. És az egész túra végül egy bárban ért véget, ahol plusz két pohár sör járt az ember jegyéért. Ez engem annyira nem nyűgözött le, minthogy nem szeretem a sört, de az egyik poharamat kólára tudtam cserélni. Elüldögéltünk a "bárban", mire megittuk az itókánkat, aztán elsétáltunk a kicsit távolabb lévő Heineken márkaboltba, ahol kaptunk egy ingyen sörnyitót. Sok klassz cucc volt még egyébként, csak persze mind nagyon drága, de ha az embernek sörszerető barátai vannak, akkor sok jó ajándékötletre lehet itt bukkanni. :)

Késő lett már, mire hazaértünk. A mexikói hétvégéről maradt tortillám, és ahhoz készítettem husit meg zöldséges mixet, ami Choz szerint kissé lecsós lett, de egyébként nagyon finom vacsora volt. Ekkor már egyikőnknek sem volt kedve visszamenni a városba, pedig Choz előzetesen kinézett valami reggae bulit ^^

Ma reggel kicsit korábban keltünk. A városban megnéztük a Hemp Museumot, ez sem volt annyira nagy szám, de nagyon hangulatos kiállítás volt. Ezután sok-sok idő ráment a szuvenírvásárlásra. Még egy kávézásra és sétára volt időnk, aztán jöttünk is haza. Ebédeltünk, összepakoltunk, és mentünk is a reptérre, ahol azért jutott bőven idő búcsúzkodásra.
Hihetetlen, milyen gyorsan elment ez a pár nap! Nagyon jól éreztük magunkat együtt, minden ugyanolyan volt, mint eddig is, úgyhogy büszkén jelenthetem, hogy nem tapasztaltam az elhidegülés szemernyi jelét sem! :D Olyan rossz volt megint elválni. Sírdogáltam is. Furcsa, hogy most vissza kell térnem a saját kicsi világomba, mert vele mintha egy egészen más univerzumban léteztünk volna. Olyan jó volt együtt felfedezni Amszterdamot! Büszke vagyok magamra, mert meg tudtam mutatni a várost, nem tévedtünk el, és nagyon ügyesen intéztem mindent. Choz mindig a "te beszélsz" felszólítással utasított a jegypénztárakhoz, és örülök, hogy nem okoz gondot angolul kifejezni magam. Choz szerint az is meglátszik rajtam, hogy többet sportolok! Ennek a női egóm nagyon-nagyon örült. Nekem nem tűnt fel semmilyen változás, de hát én naponta látom magam a tükörben.

Ez után a hétvége után úgy érzem, nem okozhat gondot az, hogy még egy darabig távol leszünk. Kicsi az esély rá, hogy karácsony előtt találkozunk, az pedig még két és fél hónap, de ha az idő úgy fog repülni, mint eddig, nincs is az már olyan messze. :)

Nagyon jó volt, hogy mikor szomorkásan hazaértem, bekopogtathattam Hannah-hoz, és ő átjött a szobámba. Ettünk Túró Rudit és gumibékát, elmeséltem, mit csináltunk hétvégén, ő pedig beszámolt arról, mi minden történt a "távollétemben". Beszélgettünk egy csomót hétvégi tervekről, utazásokról, suliról, úgyhogy azt hiszem, egészen gyorsan vissza is billentem az itteni valóságba. Főleg, mert Viky és Jolijn barátai is elmentek, úgyhogy újra mi vagyunk itt, a kis összeszokott csapat. :)

Ha bárkinek a nyakába szakad egy adag pénz és szabadidő, vagy egyszerűen csak kedvet kapott, továbbra is bátorítom arra, hogy meglátogasson. ^^

2012. október 5., péntek

Előkészületek

Nincs is nagyobb öröm a magamfajta blogger számára, mint hogy leszidják, hogy nem blogol eleget. Szóval tűkön ülve várjátok a bejegyzésemet? Jól van... Lássuk csak, miről is kéne írnom.

Holnap 11:50-kor leszáll Choz képe a Schiphol reptéren. A héten igyekeztem felkészülni az érkezésére. Kitakarítottam a szobámat és a fürdőszobát is (utóbbira már nagyon ráfért egy alapos pucolás, mert amióta kint vagyok, nem sokat takarítottam arrafelé...) Két adagban bevásároltam, hogy legyen elég kaja kettőnknek, és akkor se éhezzek, amikor majd elmegy. Vettem nasikat is, hogy kicsit kirúghassunk a hámból :) És tervezgettem a programjainkat, nem mintha olyan sok minden férne bele két és fél napba... Vettem online két jegyet a Heineken Experience-re, kíváncsi vagyok, milyen lesz, remélem, Choznak tetszeni fog, végül is ő a sörös kettőnk közül :) És persze tanultam is, mert amíg itt lesz, nem éppen szakszövegolvasással szeretném tölteni az időm.

Tegnap Jolijn és Viky hatására lementem kipróbálni a kickboxot. Ez volt az első óránk, kezdő csoportba mentünk, de azért nem volt mindenki annyira kezdő... Az edzőnk egy nagydarab néger volt (ez így nem PC, igaz?) de csak az elején féltem tőle :D Az óra amúgy elég ambivalens érzéseket keltett bennem, az egyik énem élvezte hogy ütéseket meg rúgásokat tanulunk, de mikor tényleg beküldtek minket párosan verekedni, az már nem annyira volt jó. Túlságosan emberszerető vagyok ahhoz, hogy az ilyet élvezzem, úgyhogy többször nem hiszem hogy tiszteletem teszem az órán.

Ma délután Jolijn és én elmentünk az Albert Cuypmarktra. Ez egy hosszú piac alig 20 percre tőlünk, Hannah volt ott a barátnőjével, és sok jót mesélt róla. Azóta mindig akartam menni, de hol az eső hiúsította meg a terveim, hol más. Most kapóra jött, hogy Jolijn el akart nézni oda, és csatlakozhattam hozzá. Sajnos kicsit későn érkeztünk. Végigsétáltunk a piacon és láttunk egy csomó klassz dolgot, úgy terveztük, hogy a visszaúton vesszük meg őket, de sok stand elkezdett már bezárni. Azért vettem két csomag füstölőt és egy füstölőtartót, valamint egy csodaszép nyakláncot mindössze 1 euróért. Minden nagyon olcsó, lehet hogy a jövő héten visszajövök még pár ékszerért meg esetleg csizmáért, mert ott is voltak klasszak, és nem tűntek olyan rossz minőségűnek.

Nnna, megnéztem az útvonalat a reptérre, remélem, nem tévedek el. Choz is nagyon izgul. Remélem, remek hétvégét töltünk együtt! :)