2012. július 29., vasárnap

Közeledik...

Augusztus 20.-án Amszterdamba utazom. Alig három hét, és igen, már elkezdődtek a gyomorgörcsök. Mindig meg tudom magam nyugtatni, hogy szép és jó lesz minden, aztán jön egy email, és hirtelen megint intézni kell valamit, én meg kétségbe vagyok esve, nehogy valamit elszúrjak. Nagyon furcsa: majdnem teljesen megértem az angolul írt leveleket (amiket meg nem, ott használom a szótárt) de mégis mindig van bennem egy olyan érzés, hogy elsiklottam valami felett, nem értettem meg mindent, mi van, ha valamit elrontottam... Biztos, hogy nagyon jó lesz, mert mindenki ezt mondja, és én el is hiszem, de rettenetesen be vagyok tojva és ez csak fokozódni fog. Chozzal is együtt akarok tölteni minden lehetséges percet - borzasztóan fog hiányozni. Ennek ellenére holnap még elutazunk a családdal 5 napra Demjénbe (Eger mellé).  Ha hazajöttem, lesz 2 hetem arra, hogy minden szükséges holmit beszerezzek, és minden fontos embert megszeretgessek...

2012. július 25., szerda

Bükkszent

Hazajöttem Bükkszentkeresztről. Jó volt nagyon :)

Idén nem volt olyan hideg, mint tavaly, de azért most is voltak hűvösebb napok, és néha esett az eső. Nem sok mindent csináltunk, csak élveztük Chozzal, hogy kettesben vagyunk. Filmeztünk, és nagyon finomakat ettünk. Készítettünk lecsót, palacsintát, rakott krumplit - persze mindig anyunak telefonáltam haza receptért. Mikor jó volt az idő, tudtunk este szalonnát sütni. Hétvégén Gyógynövény napok voltak, aminek hatására egészen sok ember áramlott ebbe a kis faluba. Mi is végigjártuk a standokat. A gyógynövények mellett kivonult az összes helyi néni-bácsi, akik házi készítésű szörpöt, lekvárt, mézet, gombás vajat kínáltak. Vettem egy üveg levendulás mézet, Choz bátyjának pedig vettünk egy jó adag orbáncfüvet. Gondolkodtunk azon, hogy veszünk egy gyógynövényes könyvet, mert egészen lázba jöttünk a témától, de végül lebeszéltük magunkat róla. Viszont másnap nem állhattam meg, hogy ne szedjek egy jó köteg cickafarkot, és most azt szárítom itthon. Voltak előadások is egy színpadon, mikor odaértünk, egy szívsebész professzor beszélt épp, de egy kicsit zavaros volt a dolog. Szó esett arról, hogy a televízió szétszakítja a családot, arról, hogy Isten mindnyájunkat okkal rendelt ide, és meg kell tenni mindent, amit tehetünk - tehát menjünk el szavazni, mert hiába hisszük az ellenkezőjét, igenis számít a mi szavazatunk is! Ezen kívül vissza kell térnünk a természethez, mert több ezer éves tapasztalatokat ötvöz a természetgyógyászat. És bár az orvostudományt sem kell lebecsülni, a modern gyógyszerek néha olyanok, mint az atombomba. A biztosítékot az csapta ki nálam, mikor azt mondta, hogy az ókori görög filozófusok a szkítáktól tanulták a tudományukat. Bár utólag beláttam, hogy az én tudásom is csak a történelemórákról, könyvekből és filmekből származik, és mindig akadnak, akik ilyen-olyan összeesküvés-elméletekkel igyekeznek ezeket megcáfolni. Végül is jogos: sosem fogom megtudni, honnan is eredt a görögök tudása, de megkönnyítem a saját életem, és elhiszem azt, amit HCS tanított.
A hét legnagyobb élménye a lovaglás volt! Van a falu szélén egy lovastanya, ahol lovagolhattunk egy fél órát. De nem ám holmi unalmas kantárszáron vezetgetés volt körbe-körbe, nem ám! Choz is, én is felültünk egy lóra (nekem egy kedves, nyugodt kanca, Tünde jutott) és egy nagyon aranyos középkorú nő segített és vezetett minket. Egy erdei ösvényen lovagolhattunk végig! Odafelé még vezette Tündét, és mesélt nekünk a lovakról a lovaglásról. Visszafelé már csak jött előttünk, de a lovak készségesen követték, én pedig amennyire tudtam, igyekeztem megfelelően irányítani hátasomat a tanult módszerekkel. Nagy élmény volt, főleg, mert ilyen csodás környezetben lehettünk. :)
Vasárnap lejött Tschecc és Sanyi. Eredetileg csak egy éjszakát maradtak volna, de valahogy elfelejtettek hazamenni, hát maradtak kettőre. Nem volt baj, volt velük egy kis élet nálunk :) Sütöttünk paprikás krumplit, ami bár rosszul indult, a vége remek lett. Ugyanis mondanom sem kell, ennyi fiú mellett rám hárult az étel előkészítése. Ők ugyan megrakták a tüzet, én meg igyekeztem amilyen gyorsan csak tudtam, hogy időben megpucoljak, felaprítsak mindent. Tűzre került a bogrács, beledobtam a szalonnát, azt visszamentem valamiért a házba. Mikor kijöttem, a következő látvány tárult a szemem elé: a három fiú sörrel a kezében körülállja a bográcsot, és nagyon tanakodnak, szólnak, hogy baj van, mert odaégett a szalonna. Nos, a szalonna szénfekete volt, de ők csak álltak sörözgetve, eszükbe sem jutott, hogy esetleg rátegyék a hagymát meg a krumplit. A kajánk ezért sokáig rém gyanúsan nézett ki a fekete szalonnák miatt, de a végeredmény tökéletes lett :)
A másik este szalonnát sütöttünk, iszogattunk, és sokat játszottunk a Solo-val. Miután a fiúk hazamentek, Chozzal a Borostyán étteremben vacsoráztunk - romantikusnak szántuk, de nem volt valami jó, mert mócsingos husit kaptam, és még somlói galuska sem volt.
Könyvnek az Elfújta a szelet (szélt?) vittem magammal, de az első nap kiolvastam. Életemben nem olvastam még ilyen hosszú könyvet, 1176 oldalas volt, de szerintem egy hét alatt végeztem vele. Nagyon magával ragadott, holnap megyek a könyvtárba, hogy kivegyem a "folytatását" - amit egy másik írónő írt ugyan, de azért érdekel.
Könyv nélkül maradtam tehát egy hétre, de a nyaralóban volt egy szekrény, tele kis, régi könyvekkel. Choz kiválasztotta magának Gróf Széchenyi Zsigmond vadásznaplóját, és nagy élvezettel olvasta, és olvasott föl nekem részleteket. Megértem, tényleg nagyszerű könyv, és egyáltalán nem olyan, mint egy napló. A tájleírások annyira irodalmiak, hogy tényleg tátva marad az ember szája.
Én is találtam magamnak olvasmányt, méghozzá a Piszkos Fred, a kapitányt Rejtőtől. Egyébként senki ne gondolja, hogy egész héten olvastunk - ennél azért jobb a kapcsolatunk, de néha jólesett ez a csendes elfoglaltság :)

Most sok a változás itthon. Petra szobája át van alakítva, és bár nincs teljesen kész, már egészen klasszul néz ki! Ki lett festve, és újak a bútorok is. Csak új ágyat nem sikerült még találni neki. Orsi pedig hazajött Izraelből, engem pedig esz a sárga irigység, mert vett magának két klassz táskát, egy szandált, pólót, nyakláncot, a bolhapiacon pedig vett egy porcelán Charlie Chaplin babát. Ez utóbbi az ő személyes bolondériája. De a táskák tényleg nagyon jók. Egyébként nekem is hozott valamit: Holt-tengeri ásványokkal készült krémet, ami persze mindent tud: feszesít, ápol, ránctalanít, eltünteti a foltokat, véd az UV-tól...

2012. július 16., hétfő

Ömlesztett nyáresemények, filozofálás a házasságról

Jó mozgalmas idáig ez a nyár!
Petrával itthon voltam 5 napig. Egészen kellemes volt, lényegesen jobb, mint eddig bármikor, mivel Petra most már tényleg kinőtt a pelenkás korból, és bizony, tök jó fej húgom van! ^^ Ő is örült, hogy együtt lehetünk. Csináltunk mindenfélét: gyártottunk a kivágós játékból öltözékeket a babáknak (ezt legalább annyira élveztem, mint ő) lefestettük az erkélyen lévő régi asztalt és székeket, megnéztük moziban a Madagaszkár 3-at, voltunk könyvtárban, egyik nap pedig Lilivel és Chozzal együtt elmentünk hajókázni a BKV új járatával, és sétálgattunk, játszottunk a Kopaszi-gáton. Főztem ebédet is. Petra napokig tiltakozott a spenót ellen, aztán mikor megkóstolta, rájött, hogy szereti. <3

Még péntek kora délután kivitt apu a Népligethez, és lebuszoztam Balatongyörökre. Choz már csütörtökön lement, mert egy négynapos reggae-minifesztivált tartottak ott. Tulajdonképpen csak felállítottak egy színpadot a parton, előtte kis tánctérrel és padokkal, de a kisebb magyar előadók mellett fellépett pár külföldi is, és az egész ingyen volt. Azért busszal mentem le, mert vonattal az út hosszabb lett volna, és nem is lehetett volna megoldani átszállások nélkül. Még sosem mentem így Volánnal sehová. De egészen jó volt.
A közeli kempingben sátoroztunk le. A sátorban kétféle ember volt: német és raszta. (Joci szerint az átmenet: a holland). A raszták kicsi, vacak iglusátrakban lakoztak 3-4 napig. A németek (uram bocsá, az osztrákok) ellenben igazi Wohwagenekben. Minden volt ott: terasz, fényfüzérek, fáklyák, az asztalon műszőlő, a kiskertben a kocsi mellett porcelánliba és kerti törpe. Nyilván legalább egy hónapra érkeztek, de eléggé megütköztünk, mennyire berendezkedtek.
Joci az első nap lelécelt, és maradtunk Chozzal meg Marcival, meg persze néhány raszta ismerőssel. Nem mondom, nem volt annyira nagy szám ez a hétvége, főleg, mivel hideg volt és fújt a szél. Egyszer tudtunk fürödni, esténként meg öt pulcsiban mászkáltam, és a legkevésbé sem voltam vonzó jelenség. De azért jó volt ez a kis kiruccanás.

Hazaérve azt tapasztaltam, hogy anyuék kiürítették Petra szobáját. Most minden a nappaliban van, a szoba pedig visszhangzik, nagyon vicces. Festés lesz, meg új bútorok. Kíváncsi vagyok a végeredményre!

Mostanában mindenki házasodik. A facebook tele van esküvői képekkel, minthogy nyár van, és mindenkinek van legalább egy fehér ruhás ismerőse, akivel pózolhat. A pár a tavalyi taglit-útról éppen ma jegyezte el egymást. Moncsi kiposztolt egy történetet arról, hogy elment ma megfelelő fehér esküvői cipőt keresni, és mikor a boltban előadta, mire is van szüksége, az eladó felsikoltott: "Ne menjen férjhez!".
Nem szeretnék visszamenni azokba az időkbe, ahol a házasság előre eldöntetett kérdés volt, de néha egészen károsnak látom, hogy mindenki arra a virágra száll, amelyikre csak akar. Azt sulykolják az emberekbe, hogy akárkit megkaphatnak, és senki sem szeretne megállapodni. Már tinédzserként kapcsolatba kezd az ember, miközben a házasságra csak 28-35 éves kor körül kerül sor, addig meg folyamatos padlóra kerülés van. Senki sem kötelezi el magát 18 évesen, hiába van nagyon jó kis párja. Bár Orsiéknak még tényleg szurkolok. Nekem még mindig vannak rosszabb pillanataim, bár nagyon erőlködöm, hogy túl legyek rajtuk. Főleg Amszterdamtól várok sokat. Andrissal nagyon jól megvagyunk mostanában, és kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy ki fogjuk bírni ezt is, sőt, remélem, még jót is tesz majd. :) Viszont a házasságra már nem tudok úgy gondolni, mint régen. Még szerencse, hogy egyelőre nem is kell.

Alig egy hónap múlva utazom Hollandiába. Ha eszembe jut, rámtör a gyomorgörcs.

Nagyon aktuális hír most Bándy Katának, egy pécsi fiatal lánynak a meggyilkolása. Egyedül indult útnak későn egy szórakozóhelyről, de nem ért haza. Felkavarnak az ilyen esetek. Én biztos megőrülnék a félelemtől, ha velem történne. Ha pedig egy ismerősömmel, akkor borzasztó lenne már csak elképzelni is, amin keresztülmehetett. Teljesen védtelen vagyok. Kellene tanulnom valami önvédelmet. De hogyan, mikor? Nem tudom. Mindenesetre jól jönne, minden nőnek. Most egyedül a tökönrúgás van a tarsolyomban, és ez bizony elég sovány.

Már holnap utazom is Bükkszentkeresztre Chozzal. Egy hét, kettesben. :)

2012. július 9., hétfő

EFOTT

Az, hogy EFOTT-ra menjünk, Choz ötlete volt. Korábban is hallottam már a fesztiválról, de azt hittem hogy valami gagyi kis egyetemista próbálkozás. Viszont mikor végignéztük, kik is lépnek fel, kedvem lett menni. A jegy is egész olcsó volt, pláne Choznak, mivel a BME volt az esemény házigazdája. Nagyon tetszett a fesztivál, noha hagyott némi kívánnivalót maga után a szervezés.

Kedden viszonylag korán levonatoztunk, hogy elkerüljük a tömeget. Ehhez képest verekedni kellett a vonaton a helyekért, minden tele volt fesztiválozókkal, és a hozzájuk tartozó felszereléssel: sátor, hálózsák, táska... 11-re már Velencén voltunk, tűzött a nap, de szerencsére járt fesztiválbusz, ami potom 200 forintért elvitt az 5-7 km-re lévő fesztiválig. A második buszra fel is fértünk, jó korán megérkeztünk a bejárathoz. 2-kor volt a hivatalos nyitás, úgyhogy egy árnyékban tettük órákig a semmit. 2-kor beálltunk a bejárat előtt kígyózó sorba, de a sor nem haladt, órákkal később sem. Azt hittük, csak lassan megy a jegyvásárlás, de kiderült, hogy nem is nyitották ki a kaput valamiért. Senki sem tudott semmit, csak álltunk a tűző napon és bemutattunk a kamerának, ha épp vett minket. Két óra várakozás után már elfogyott az innivalónk, és elegünk is volt az egészből, így hát kiálltunk a sorból, én üldögéltem a cuccokkal, Choz meg elment boltba. Hozott két üveg üdítőt és 2 kiló jeget. Utóbbi jó döntés volt, és bár tartottam tőle, hogy rajtunk marad, elfogyott - bedobáltuk az innivalóba és kenegettük magunkat vele. A fesztiválra fél 7-kor jutottunk be úgy, hogy mikor osztottak már karszalagot, előre furakodtunk, és a csomagok ellenőrzésénél is meglehetősen pofátlanul álltunk be a sor elejére. De nem volt már kedvünk az udvariaskodáshoz. Mikor bementünk, kongott a tér, alig volt bent még pár ember. Mi lett volna, ha végigálljuk a sorunk?
A sátrunknak akadt hely, de az egész kempingben nem volt semmi árnyék. Később kiderült, hogy nincs elég hely, ezért a később érkezők a parton verték fel a sátrukat a jó kis fák alá. Nem volt ez valami jó így, mert egy egész kis partszakasz maradt meg így a strandolóknak, ahova már legkésőbb reggel nyolckor ki kellett érni, ha az ember árnyékot akart. Márpedig akart, mert a fesztivál alatt végig 35 fok volt, a nap tűzött és égetett, és mi folyton azt lestük, hova bújhatunk előle. A melegtől általában 7 és 8 között mindenki felkelt, és mi ilyenkor lebattyogtunk a partra, és ott töltöttük a napot. A víz nagyon jó volt, óránként bementünk pancsolni.

Jó volt ebben a fesztiválban, hogy tényleg a diákoknak szólt, a legtöbb résztvevő egyetemista volt, nem volt túl nagy tömeg, családias volt a hangulat. Nagyon sok stand volt, ahol diákszervezetek, projektek mutatkoztak be, és mindegyiknél lehetett valamit játszani vagy tesztet kitölteni, persze ajándékokért. Egy nap végigjártuk az összes standot, és így tettünk szert strandlabdára, stresszlabdára, legyezőre, villogó szívecskére, zseblámpára. Persze számos márka is reklámozta magát: szexi lányok ragasztgattak mindenkire Bomba energiaitalos tetoválást, az Axe angyalai fürdőszivaccsal mosták meg a szerencsés férfiak testét, ha Heinekent ivott az ember, mehetett vízicsúszdázni, a vodkaivás blobbingolásra jogosított fel. Mi bőszen ittuk a Rauch üdítőitalait, és a fesztivál végén beváltottuk a 12 kupakunkat, amiért járt nekem egy rikító sárga pólót. Mindig élvezem ezt a sok promóciót, és el tudnám viselni nyári melónak is, mert nem valami megerőltető, szépen kell mosolyogni, és elég sokat lehet vele keresni.

Jók voltak a koncertek is. Főleg magyar előadók léptek fel, meghallgattuk Péterfy Borit, a Quimbit, a Kiscsillagot, a Brainst. Sajnos azon a napon, mikor Ocho Macho, PASO és Irie Maffia lett volna, szakadt az eső, és mi végig a sátorban kuksoltunk. Volt pár külföldi előadó, például Dub FX, amire nagyon nagyot buliztunk a szitáló esőben. Utolsó nap pedig Roni Size DJ setjén kellett ott lenni, bár azt kevésbé élveztem.

Jó volt még a fesztiválban, hogy sok ismerőssel futottunk össze. Főleg Choz találkozott egyetemi barátokkal, de én is összefutottam Francival, Sebők Eszterrel, Annamarival és Vivivel. Együtt jött velünk Marci, Choz barátja, aki az egyetemi zsonglőrkör vezetője, és 3 társával ingyen bejöhettek a fesztiválra, mert megnyertek egy pályázatot. Az volt a terv, hogy kapnak egy standot, ahol játszóházat tartanak, de a szervezők mégsem adtak standot, őt pedig nem törték magukat érte, és végig ugyanúgy fesztiváloztak, ahogy mi. Kétszer elmentek esti tűzzsonglőrködésre. Csak az egyiket láttam, de nagyon jó volt. És társaságnak sem voltak utolsók, én nagyon örültem, mikor együtt voltunk, mert akkor röhögtünk a legtöbbet. Az utolsó este együtt buliztunk. Bementünk a silent discoba, ami nagyon vicces volt ^^

A standok között felbukkantak a politikai pártok standjai is. Nem mentem oda egyhez sem, de a Jobbik kiadványa, amely kifejezetten az EFOTT-ra készült, eljutott hozzám. Természetesen tipikus politikai propaganda, az volt a lényege, hogy a Jobbik mennyit törődik a fiatalokkal. Volt a végén egy társasjáték, jobban mondva csak mezők, amin lépkedni kellett, ilyen feliratokkal: "Cigánynak vallottad magad, hogy a gyermeked ingyenes eü-ellátáshoz jusson. Lépj vissza egy mezőt." "Cigányok megfenyegették a mamádat, és te nem a rendőrséget, hanem az Új Magyar Gárdát hívtad. Lépj előre egy mezőt". Ezen mondjuk szörnyülködtem egy sort. Járt továbbá egy kis csomag a laphoz: fűmag volt benne, és az alábbi szöveg:

Magyar fű, Árpád vezér ajánlásával

Kedves EFOTT-osok!
Mielőtt bevonultam a Kárpát-medencébe, földet, vizet és füvet kértem Szvatopluktól. Ő egyébként a jelenlegi szlovák nyelvtörvény értelmében szintén büntetésre számíthatna. Na de mindegy. Adott tehát nekem füvet, de szerencsére nem szívtuk meg: gyönyörű hazánk van. Tiszta fejjel tervezzétek a jövőtöket: ti se szívjatok! Ha felszeditek a sátraitokat, vessétek el helyére a fűmagot, ha hazatértek, akkor is gondoskodjatok a zöldről, és bízzatok a jövőtökben! Üdv. Árpád

Őszinte riszpekt annak, aki ennyi meszidzset be tudott zsúfolni ilyen kis szövegbe:
1. Seggfej szlovákok!
2. Szép a haza!
3. Ne drogozzatok!
4. Legyetek környezettudatosak!
5. Szebb jövőt!

Katasztrófa. De a fűmagot elvetettem.

Reggel 8-9 körül keltünk és sátrat bontottunk. Elég kótyagosak voltunk, mert nem sokkal 4 előtt fekhettünk le. Kicipeltük a cuccokat a bejárathoz, és ott kiderült, hogy noha a fesztivált 10-ig kell elhagyni, a busz az állomásra nem járt, csak 8-ig. Ismét megcsillant a szervezők hülyesége, és az a töménytelen ember kénytelen volt gyalogolni (ha bátor volt) vagy taxizni (mint ahogy mi tettük). Ettünk, felszálltunk a vonatunkra, a Déliben elváltunk, cipekedtem hazáig, itthon pedig óriásit aludtam. Nagyon jól éreztem magam, erre a fesztiválra szívesen ellátogatnék máskor is. És olyan jól lebarnultam! ^^

Viszont Andris ma hívott, hogy elmarad a Reggae Camp. Azt már korábban megbeszéltük, hogy Ozorára sem megyünk. (A visszaszámláló azért ketyeghet, miért ne). Úgy tűnik, ez volt az egyetlen fesztivál idén nyárra. :(

2012. július 2., hétfő

Patrick, Kvothe és társaik

Még karácsonyra kaptam Rentől és Shizutól A bölcs ember félelmét, ami A szél neve folytatása, amit még Gábortól kaptam, és jó pár éve olvastam el. Nagyon nagyon tetszett, de fel sem tűnt, hogy megjelent a második kötet. Még jó, hogy Ren észrevette! Mikor már nagyjából végeztem a vizsgáimmal, elkezdtem újraolvasni az első kötetet, hogy képbe kerüljek, és mikor végeztem, nekiláttam a másodiknak. Tegnap olvastam ki, és ez is nagyon tetszett, majdhogynem űrt érzek, hogy végeztem vele. A harmadik kötet még nem jelent meg. Az írót (Patrick Rothfuss) ismerve üldögélni fog még rajta darabig. De azért most kicsit utánanéztem a honlapján. Sajnos semmi hír a harmadik kötetről, még említés szintjén sem. Viszont megtaláltam ezt, amin jót nevettem (viszont a megértéshez ismerni kell a könyvet):


Meg ezt is találtam Patrick Rothfuss blogjában (lásd a fenti linket), amin jót mulattam:


There should be a word for that. I think we have a hole in the language. We need a word for something that feels more significant that it actually is. Or perhaps something which is only significant in that it possesses a feeling of significance beyond any practical value or purpose.


I think the word should be…. hygapean. Maybe just ‘agapean?’ Can you adjectiveize “agape?”


Is adjectiveize even a word? It should be. Adjectiveate?


Either way, I’m pretty sure I’ve just invented at least one word up there. So I can cross that off my list for the day.


I think ‘hygapean’ is the right way to go though.


Pronunciation: Huh Gape Ian. Emphasis on the first syllable.


Proper usage: “I used to have a crush on her, but it turns out my attraction was primarily hygapean.”


“Look at this hygapean rock I found.”


There. Now each of you has to use it at least once today and we’re all set.

2012. július 1., vasárnap

Itthon

Hazaértem, több mint egy hetet voltam Vadnán. Nagyon jó volt! Igazából ott lenni olyan, mintha nyaralnék. Most is egész jó idő volt végig, bár azt azért megbántam, hogy nem vittem hosszú nadrágot. De sikerült is egészen jól lebarnulnom. Remélem nem híztam, mert Andriséknél mindig annyi kaja van... Nagyon fincsiket ettünk. Nemcsak főtt étel és süti van, hanem jégkrém is a hűtőben, amit a Falmily Frost kocsi hoz <3 És volt három fekete kiscica, akik hol hagyták magukat gyömöszölni, hol nem. :)
Általában dél körül keltünk fel, nap közben igyekeztünk dögleni, filmeztünk is párszor, de azért szerveztünk programokat. Egyszer bementünk Putnokra nekem személyit csináltatni, mert mindjárt lejár, itthon nem adtak időpontot és ahol nem kell időpont, ott akkora a sor, hogy még ma is ott állnék, ha Andris nem szólt volna, hogy náluk a környékbeli városokban is meg lehet csináltatni. Így hát Putnokra buszoztunk érte :D
Voltunk kirándulni a Várhegyen. Délután mentünk fel, kb. másfél óra volt, de majd' megdöglöttünk a melegben. A hegy tetején ültünk kb. három órát, majdan lejöttünk. Ráment a délután, pedig nem volt nagy táv. De jól megéheztünk a végére.
Találkoztunk a többiekkel is. Voltunk Vanczákék kertjében, ahol megkínált pálinkával, de végül mégsem kaptunk. Voltunk a Garázsnál, ahol egészen sokan összegyűltünk és tabuztunk. A legjobb viszont a tegnapi délután volt, ahol Emesével, Ritával és a barátjával kikocsikáztunk délután a Szelesi-tóra. Emese vezetett, és fél órát bolyongtunk a napraforgóföldön, mire odaértünk a tóhoz. De megérte. Volt vagy 36 fok, és végre tudtunk pancsolni. Andris és Rita betettek egy sört egy zacskóba, aztán beengedték a tóba, hadd hűljön. Később vagy negyed órába telt megtalálni, de mi, többiek legalább röhögtünk rajta :D Készítettünk magunknak fincsi paprikás krumplit. Vittünk bográcsot, hozzávalókat, mindent. A fiúk gyűjtötték a fát, a lányok pucolták a krumplit. Jópofa vicces vén krumpli volt, ráncos, teli csírával. A virsli is egészen mókás állapotba került a napon. De a kaja isteni lett. Szedtünk mindannyian legalább háromszor, aztán árnyékba vonultunk, meg a fürdéssel is fel kellett hagyni, mert a helyi cigány lakosság kijött pecázni. Az árnyékban a többiek kártyáztak, én meg elaludtam :D
Ma Choz apukája hozott fel minket kocsival. Jó meleg van. Még szerencse, hogy holnapután megyek EFOTTra, szóval víz mellett fesztiválozva vészelem át a hőséget! :)