2012. június 23., szombat

Mint egy paradicsomot


Ingrid Sjöstrand: Sietek


Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.

Balettelőadások

Volt szerencsém az utóbbi időben két balettelőadást is nézni: múlt szombaton a Hófehérkét, tegnap a Rómeó  és Júliát, mindkettőt az Operában. Nagyon szépek voltak!
A Hófehérkét Petrával néztük. én még kisebb koromban láttam, de nem nagyon emlékeztem rá. Fantasztikus az egész. A banya a kedvencem, de a díszletek és a jelmezek is hihetetlenek, és édesek a törpök is, főleg kuka.
A Rómeó és Júliát nagyival néztem. Gyönyörű volt, hosszú, 3 felvonásos, igényes színpadi jelenetekkel. Mikor a piacot vagy a bált jelenítették meg, egy csomóan voltak a színpadon, és tökéletesen jelenítették meg a helyzetet. A legszebb persze Rómeó és Júlia pár közös tánca, de Mercutio és Tybalt harca se volt semmi O.o Mercutio akkora forma, minden előadásban amit láttam olyan jól eltalálta eddig a színész a figurát... :) És persze imádom a történetet, és pityeregtem is rajta, nem tudom, azért volt-e, mert jó volt az előadás, vagy csak én vagyok érzékeny :)

Rohangászások

Nem annyira jutott időm pihenni a vizsgám után.
Szerdán reggel el kellett mennem jegyet beíratni, de előtte még sütöttem egy adag sütit Szilvinek. Az egyetemről potyára elmentem orvoshoz, onnan a T-pontba, ahol fél óra várakozás után átküldtek a másik T-üzletbe, ahol újabb 40 perc várakozás után végre beadhattam a telefonom. De legalább megcsinálták, és találkoztam Máté Ádámmal is. Elmentem angolórára, aztán haza, itthon pedig rendet raktam a könyvespolcon, mert  a könyvek fele már el se fért. És megkaptam az e-book olvasómat, aminek nevet szeretnék adni :D
Csütörtökön reggel elmentem az egyetemre találkozni Gergővel. Visszafelé megállítottak minket angolul beszélő hittérítő fiatalok, akik nagyon aranyosak voltak, de sajnos Gergővel, ha egyszer rákezdi, nincs mit kezdeni :D Utána bementünk az Allee-ba, beszélgettünk és kritizáltuk a Libri összes könyvét. Aztán elváltunk, én pedig kibumliztam az Ecseri útra az EFOTT jegyeimért. Háromnegyed kettőre értem oda, de Bogi nem volt ott (annak ellenére, hogy korábban azt írta, déltől négyig lesz bent) de a HÖKös lány azt mondta, háromra bejön. Olvastam háromig. Aztán még tovább. Bogi háromnegyed négykor futott be, addig is csak azért vártam, mert mellettem pár lány is épp őt várta, és ők tudták, hogy jönni fog. Mert persze én nem tudtam elérni telefonon. És ha ez nem lenne elég, mikor megérkezett, kiderült, hogy hopppsz, BME-s jegyet mégsem tud adni, így csak a sajátom vehettem meg. De arról egyébként írt előző nap üzenetet, hogy később jön, csak én nem láttam. Pech.
Így hát péntek reggel fel kellett keresnem Vivit, Choz BME-s ismerősét, hogy megvehessem nála Choz jegyét. De legalább sikerrel jártam! Ezután elmentem a világ másik végére, a Központi Okmányirodába, mert  ott nem kell időpontot kérni, az én személyim meg mindjárt lejár. Körülbelül húsz percig bírtam a tömeget és a várakozást, majd inkább leléptem és hazajöttem. Majd csináltatok személyit Putnokon... Itthon kitakarítottam a szobám, mostam egy adagot, aztán kitakarítottam a fürdőszobát is, és mentem találkozni nagyival.

Szóval mint mondtam, nem voltam tétlen ebben a 30 fokban...

2012. június 21., csütörtök

Vizsgaeredmények


A magyar társadalom statisztikai leírása: 5 (Jeles)
Adatfeldolgozás és elemzés 2.: 4 (Jó)
Adatfelvétel: 5 (Jeles)
Kommunikációelmélet: 5 (Jeles)
Közgazdasági alapismeretek II.: 3 (Közepes)
Kultúra- és művelődéstörténet II.: 5 (Jeles)
Kultúraszociológia: 4 (Jó)
Recenzió írás: 5 (Jeles)
Társadalmi szerkezetek, társadalmi folyamatok I.: 5 (Jeles)
Társadalomtörténet 2: 5 (Jeles)
Vallásszociológia: 5 (Jeles)
Városi társadalmi problémák: 5 (Jeles)

Teljesített kredit: 35   Hagyományos átlag: 4.67  
Felvett kredit: 35        Kredites átlag: 4.69
Kreditindex: 5.47       Korrigált kreditindex: 5.47

Eddigi legjobb félévi eredményem. Szerintem annak köszönhető, hogy végre nem tinglitangli dolgokat tanulunk, amik annyira lényegtelenek, hogy megtanulni se lehet őket, és a tanár kényére-kedvére van bízva a jegy, hanem végre van normális anyag, amiből föl lehet készülni. 

A magyar társadalom statisztikai leírása
Ez egy jó óra volt, a tanár előre szólt, hogy nem várja el, hogy bejárjunk, úgyhogy családias légkör volt. Amint a neve is mutatja, a magyar társadalomról volt szó, minden órán más aspektusról: foglalkoztatás, egészségügy, deviancia, vallás... Lássuk be, nem árt, ha ilyesmivel tisztában van az ember. A vizsga abból állt, hogy kiadott 500 kérdést és hozzá tartozó négy válaszopciót, megjelölve a helyes választ. Elég genyó kérdések voltak, úgyhogy kicsit aggódtam, vajon meg tudtam-e őket jegyezni, de elég alaptalan aggodalom volt, csak két pontot vesztettem.

Adatfeldolgozás és elemzés 2
Az előző félévi anyag folytatása, de jóval nehezebb volt, ezért is lett csak 4-es. Tavaly konkrét dolgokat tanultunk ("ha ezt látod, akkor tedd azt, ha meg azt, akkor amazt") amit könnyen meg lehetett tanulni. Idén már sok múlt a saját megítélésünkön, nem voltak olyan merev szabályok. Jó óra volt, és jó tanárt fogtam ki. Sokan nem voltak ilyen szerencsések.

Adatfelvétel
Imádtam a pasit, aki az órát tartotta, kár, hogy szerdán reggel 8-ra kellett bejárni. Az órán kérdőívszerkesztést tanultunk, igazából arról szólt az egész, hogy mindenki választott egy témát, elkezdtük elkészíteni a kérdőívet, és minden órán bemutattuk az elkészült részt, a tanár meg belekötött. nagyon nagy forma volt, irtó vicces :) Csak miatta érte meg bejárni. Engem különösen megkedvelt valamiért. Az én témám a kannabisz megítélése a felnőtt társadalomban volt. Szerintem jó kis kérdőívet írtam, bár a profi munkától messze áll. Az utolsó órán a tanár egyesével szólított a terembe, megmutattuk a kész kérdőívet, megbeszéltük a jegyet. nekem csak annyit mondott, hogy ezzel minden rendben volt órán is, ugye? Aztán belekérdezgetett, de mindenre adtam elmés választ. Végül azt mondta - amire nagyon nagyon büszke vagyok! - hogy könnyen fogok állást találni, mert csillog az értelem a szememben, és ragyogok xD Míg nagyon sokakról ez nem mondható el. A fülbevalómra meg azt mondta, hogy Lakatos Márk szerű. Kedvelem a fickót, na. :D

Kommunikációelmélet
55 perc volt a számítógépes vizsgára, én 20 perc alatt végeztem. órára kell járni és tanulni kell, ennyi a titok...

Közgazdasági alapismeretek II.
Csoda hogy hármas lett. Az egész évfolyam szenved a tárggyal, érthető okokból.  Úgy tűnik, megérte még félig bóbiskolva is megjelenni az órákon. És Csilla adott kölcsön feladatgyűjteményt :)

Kultúra- és művelődéstörténet II
Fú, ide iszonyatosan sokat kellett írni, szerintem vagy hat oldalt, és az utolsóra kb. 5 percem volt. Az ötösömmel ebben a tárgyban is csodabogárnak számítok, de ez a tárgy nagyon közel állt hozzám. Végül is olyan, mint az irodalom.  

Kultúraszociológia
Ez is lehetett volna ötös, mert minden olvasmányt elolvastam, sőt, érdekesnek is találtam a többségét, erre az esszét a legunalmasabb, legérthetetlenebb tanulmányból íratta. Szerintem ez egyszerűen nem volt tisztességes.

Recenzió írás
Na, ez is egy érdekes óra volt. Első alkalommal tíz percben elmondta a félév menetét. Aztán kihagytunk egy hetet, majd el kellett olvasni pár recenziót, és órán azokat beszéltük meg, de kb semmi haszna nem volt az egésznek, nem is értettem, mit olvasok. Ezután hónapok kimaradtak, ekkor nekünk kellett megírni a saját recenziónkat. Az utolsó négy órán egymás írását kellett kritizálni. Mindenki rettenetesen unta a dolgot. Én az utolsó pillanatra hagytam az egészet, és jó sokat szitkozódtam miatta. Rácz József: Drog és társadalom c. tanulmánykötetéből írtam a recenziót, és már végigolvasni is sok volt, nemhogy besűríteni 6 oldalba. Mondjuk végül 10 oldal lett. És a tanár azt mondta rá, hogy "egészen kiváló", aminek hallatán kis híján kiestem a zoknimból. Merthogy - mondta - nem könnyű tanulmánykötetet elemezni úgy, hogy kitérjünk a részletekre, és mégis egységes képet adjunk az olvasónak. Hmmm... tényleg nem volt könnyű.

Társadalmi szerkezetek, társadalmi folyamatok I.
A tanáromat ismertem korábban, mert ő tanított német szakszövegen. Fiatal, laza pasi, tegeztük, és mivel ismert személyesen, tök jó fej volt velem. Szerda este 6-tól volt az órája, és nem is volt annyira jó, de bejártam, mert azt hittem, kelleni fog a jegyzetem. Igazából tévedtem - a tanár feltöltött minden órához összefoglalót, amiből nagyszerűen le lehetett vizsgázni. Persze ezt csak utólag tudom, ezért még átszenvedtem magam egy csomó olvasmányon is. És mivel egy csomóan megbuktak nála, tökre paráztam, és majdnem áttettem a vizsgát. Ehhez képest ötös lett, és mikor mentem jegyet beíratni, leültetett, és megmutatta a dolgozatomat. Csak két pontot vesztettem, azt is a tesztben, ami azt jelenti, hogy az esszém max pontos lett. Azt mondta, nem is emlékszik, hogy valaha is írtak neki ilyen jó vizsgát, de szerintem túlzott. És azt is megkérdezte, nincs-e szociológus a családban, hogy ennyire szociológus módon gondolkodom. Eléggé zavarba ejtő volt. nem tanultam annyira sokat erre a vizsgára... De nagyon aranyos volt tőle :)


Társadalomtörténet 2
Tavaly csak 4-est kaptam, idén viszont már ravaszabb voltam, és elolvastam és kijegyzeteltem a tankönyvet. A szóbelin szép, összefüggő szónoklatot adtam le, és csak a végén tett fel pár kérdést, de szerencsére tudtam válaszolni. Így terveztem. :)


Vallásszociológia
Ez is szóbeli volt, de még a felelet negyede hátra volt, mikor a tanár megkért, hogy írjam be magamnak az ötöst, mert az ő kezével valami baj volt, épp csak alá tudta írni. Ez volt az utolsó vizsgám, könnyed és boldog lezárás.


Városi társadalmi problémák
Jaj ez annyira szar óra volt. Az elején a tanárunk igazi kutatást ígért és gyakorlati jegyet, végül az egész félévben statisztikai adatokat kellett gyűjtenünk Budapest kerületeinek népességéről és a vándorlási különbözetekről, aztán táblázatba rendezni, grafikont készíteni, elemezni. Aztán elolvasni a kerületek Integrált Városfejlesztési Stratégiáját, azt elemezni, ppt-t készíteni, végül az egészről írni egy többoldalas izét az év végi jegyért. Az utolsó órákon végig Fekete özvegyet játszottam. Ráadásul olyan a jegybeírási időpont, hogy Gergőt kellett megkérnem, hogy vigye el az indexem, mert persze a másfél hónapos vizsgaidőszak utolsó hetében ír csak be jegyet, mikor én már nyaralok.




2012. június 19., kedd

Nyár!!!

Végeztem a vizsgaidőszakommal!!!
Fogok betenni részletes elemzést, ha minden jegyem bekerült az ETR-be. Elöljáróban annyit, hogy a legjobb félévemet teljesítettem az ELTÉ-n - nem teljesen tiszta, miért, hiszen ez a második év jóval nehezebb volt, mint az első. Mindegy. Lényeg, hogy túl vagyok rajta, és nagyon örülök neki. :)

Choz már csütörtökön hazautazott, én pedig szombaton megyek utána. Ezt az időt sajnos még ki kell bírnom a zsúfolt, meleg városban, és sajnos nem is annyira tudok pihenni: még mennem kell angolra, vennem kell EFOTT jegyeket, csináltatnom kell személyigazolványt... Ma pedig még el kell küldenem az olvasószerkesztői pályázatom írásbeli feladatsorát. Ugyanis még nem említettem, hogy a kari újság, a TátKontúr olvasószerkesztőt keres, én meg gondoltam, megpályázom... Eléggé nem semmi ez az egész procedúra. Kaptunk egy feladatsort, mindenféle van benne, hibajavítgatás, fogalmazás, hír- és esszéírás... És ezután jön a szóbeli. Ráadásul kiderült, hogy 18-an jelentkeztek. Nagyonnagyon szeretném ezt a melót, és 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nekem való. De 18 jelentkező... az bizony sok.

2012. június 17., vasárnap

Egyedül

Egyedül vagyok.

Petrát nekem kellett altatni, Orsi a Múzeumok éjszakáján van, anyu és apu a házassági évfordulójukat ünneplik valahol. Nem akarok így lefeküdni, bár még álmos sem igazán vagyok.
Sötét van, kuksolok a gépem előtt a szobámban, csak az olvasólámpám világít.
Egy kis bizbasz rovar repdes órák óta a lámpám körül, de nincs szívem megölni.

Ismeretlen ismerősök

Melegblogokat olvasok.

Na jó, tiszta véletlenségből - egy keresett kép miatt kidobta a google, aztán ott ragadtam. Tulajdonképpen arra akartam kifuttatni az egészet, hogy a blogolvasással mennyire közel kerülhet hozzánk egy tök random ember. (Nem, most nem a szélsőjobboldali bloggerekre gondolok, ők nem kerülnek hozzám közelebb). De bármilyen szimpla blogot olvas az ember, tegyük fel, hogy olvassa tíz percig, és kezdi megkedvelni az írót. Egy óra, és már komplett kötődést érez iránta. Ennek az az egyszerű oka, hogy rájövünk, hogy - jé - a másik is ember. Kiderül - példámnak megfelelően épp a meleg srácról - hogy ugyanúgy izgul az érettségije miatt, mint bárki más. Vagy épp Etyekre látogat borfesztiválozni. Te jó ég? Lehet hogy tényleg emberből van?!
Egyébként hasonlót tapasztaltam a kérdőívezés során is. Kb. 1 órát beszélgettem az emberekkel, és megszerettem őket. Egyébként volt köztük egy jobbikos is, utána is azt éreztem, hogy hát tényleg, ő is ember, nem is különbözünk olyan sokban. És az is érdekes, amin elgondolkodtam, hogy szerintem nagyon könnyen teszünk szívességet valakinek, akit akár csak egy picit is jobban ismerünk a semminél. Akkor már könnyen jönnek a kedves gesztusok. A városban ezrekkel találkozik az ember egy nap, nyilván nem lehet mindenkire mosolyogni. De ha mindegyiküktől elolvasnánk 5 blogbejegyzést, mindjárt más lenne a helyzet.
Erről jut eszembe még egy - az utolsó! - példa. Sok-sok éve olvastam egy könyvet, az a címe hogy Stargirl, és egy elvont, kicsit dilis, de a végletekig emberbarát lányról szól. Ő játszik néha olyat, hogy kiszúr magának egy embert az utcán, és elkezdi követni. És miután végignézte azokat az egyszerű jeleneteket, ahogy szappant vesz a boltban meg pénzt vesz ki a bankautomatából, hirtelen elkezdi egészen közel érezni magához. Szerintem ez annyira szép. :)
Jó, utolsó példa: az avataralanyaimat is úgy szeretem, pedig gondolom nem kell mondanom, nem sokat tudok róluk, és ez a kapcsolat is elég egyoldalú. :D

2012. június 12., kedd

Fehérvári úti mesék

A fehérvári úti villamosmegállóban koldult egy egészen fiatal hajléktalan fickó, még mondta is, hogy kannás borra gyűjt. Idős bácsi totyogott arra az esernyőjével, és pár perces vita következett arról, "miért nem mész dolgozni" meg "kihívom a rendőröket". A hajléktalan azt felelte, hogy 14 éve az utcán él, és semmit sem jelentenek neki a rendőrök. Aztán elcsoszogott. A bácsi tovább szidta, újból felvetve a "miért nem mész dolgozni" ötletet. A mellette lévő srác néha hümmögött erre valamit, mindenesetre nem ellenkezett vele. Ha épp nem telefonálok közben, lehet óvatosan megjegyeztem volna, hogy egy hajléktalant senki sem foglalkoztatna, így pettyet nehézkes a munkába állás.

2012. június 11., hétfő

A nyár szele

Bár még tart a vizsgaidőszak, kezd az életünk kissé kötetlenebbé válni, érezzük a nyár fuvallatát. Balgaságomra például elkezdtem egy könyvet (A szél neve, másodjára olvasom) és képtelen vagyok letenni, olyan, mintha a kezemhez ragadna. El lehet képzeli, milyen hátrányosan érinti ez a nagybecsű Magyarország társadalomtörténete könyvet.
Aztán Chozzal is egyre többet vagyunk. Az utóbbi évben nagyon sokat tanult közösen egy évfolyamtársával, Fruzsival, és párszor már csináltunk közös programot vele meg a barátjával. Szombaton pedig meghívtak magukhoz, és hajnalig iszogattunk, beszélgettünk és társasjátékoztunk. Most játszottam először Carcassone-t, kis kártyákkal kell várakat meg mezőket meg utakat építeni, aztán elfoglalni őket, de néha jön egy sárkány, és ha peched van, lezabál. Nagyon jól éreztük magunkat :)
Másnap, bár nem volt nehéz felkelni, mégis elmentünk Chozzal az Árkádba, hogy kihasználjuk a kedvezményes napokat. Sosem vásároltunk még együtt, ezért kicsit aggódtam, hogy elő ne adjam a csajos órákig-állunk-a-próbafülkében dolgot, de szerencsére nem volt semmi gond, mindketten sikeresen bevásároltunk nyárra. :)
A New Yorkerben láttam egy jó bikinifelsőt, de nem találtam hozzá alsót. Mikor érdeklődtem az eladótól, azt mondta, nem egyben kapják meg a szetteket, lehet az alsók csak később jönnek, jöjjek vissza 1-2 hét múlva. Pfff...

Most már egyébként tényleg tanulnom kéne. A könyvemet el kéne dugnom valahová. Ha minden jól megy, alig több mint egy hét, és úgyis szabad leszek!

2012. június 4., hétfő

Nemzeti konzultáció

Azért ez röhejes. Legutóbb is annak tartottam, de idén ha lehet, még röhejesebb, mint tavaly volt.
Először is, olyan kérdéseket tesznek fel, mintha az egész világ fekete-fehér volna, és egyértelműen dönteni lehetne ilyen összetett kérdésekben. A másik, hogy azért vannak szakemberek, hogy ők átlássák ezeket, és ne Mari néni meg a Pál Bori próbáljon dönteni olyasmiről, amiről fogalma sincsen.
Az egész kérdőív olyan sugalmazó kérdésekkel van tele, amiért már egy elsőst is meghúznának a TáTK-n. Annyira átlátszó az egész, hogy nem is értem, ki veheti ezt még komolyan. Képesek feltenni olyan kérdéseket, hogy szeretném-e, hogy támogassák a magyar családokat, emeljék a minimálbért és segítsék a fialtok munkába állását. Nem bazmeg, nem szeretném. Van ember aki nem ezt jelöli be? Vagy ha mégsem, mert mérlegel bizonyos szempontokat - például, hogy jó lenne támogatni a családokat, de nincs miből - akkor meg kénytelen azt a választ behúzni, amely mellé majdhogynem az is oda van írva, hogy "ha ezt jelölöd, az egyenlő a hazaárulással".
De az igazi lehidalás ma következett be, mikor megláttam a 6-os villamos oldalán a Nemzeti konzultáció reklámját. Mosolygó emberek, nagy feliratok: "Úgy gondoljuk, hogy segíteni kell a munkahelyteremtést", "Úgy gondoljuk, növelni kell a minimálbért" - EZ MÉGIS MI? Ha megvan a válasz, minek kérdezel? Ez a sugalmazás olyan netovábbja, ami mellett szerintem egyetlen agymosott fideszrajongó sem mehet el szó nélkül.

Mindegy. Nem is értem mi az egésznek a lényege, csak jól felbosszantom magam rajta. Visszaküldeni nem fogom, persze.