2012. február 26., vasárnap

Kapd be

Gratulálok, ezennel megkapod a "hogyan basszuk el Bori kedvét két perc alatt" díjat. Hálás köszönetem!!!

2012. február 24., péntek

Off

Jövőhéten egy sor vizsgálaton kell részt vennem, pedig gyűlölöm a vérvételt. Van indokom, hogy miért hagyom ki a ma esti szülinapozást, pedig tudom, hogy nem épp emiatt hagyom ki. Nem merek átmenni a barátomhoz, mert itthon biztonságosabb. Van egy receptem Xanaxról. Pompás időszaknak nézünk elébe.

2012. február 22., szerda

Tragedy of man

– Mi lesz a vérrel? – szólt az angyal –
mely már zubog, hallod, Uram?
Én, aki élek hangtalan,
én, ki haránt-meredeken
fúródom át a tereken,
talptól szemöldökig sötét,
deres szárnyamba burkolózva,
én mit bánom? – de ő, a két
félre hasadt vérjárta forma,
aki e hal, vagy e madár
hátán kapaszkodik, hörög,
csupasz karját nyújtva riadtan,
mézgás-szemű majomkölyök,
s Te úgy nézed, úgy hallgatod,
mint ő az állatot –
Őt mire szántad? – Mire néki
a testtelenből testbe lépni?
Mire gömbnyi szemében úszva
a fenn száguldó esti ég?
a rostra-feszített ostya-vékony
szirom? mire e rothadékony
gyönyörüség?
Mire, ha majd emelkedik,
az emelet, a bakelit?
a cink? a drót? a drótvilágon
mért fennakadni, rongy az ágon,
mire pengén kis-ujjnyi-forma,
acélba-edzett vércsatorna?
Mire a benti boltozat,
a csont alatt?
A halvány idegekkel osztott,
eleven-hálós végtelen:
belülre felrajzolt horoszkóp?
Mire a lét alatti lét?
az állat-rend, a fű-család?
kövek? palák?
Vakítsd meg most! Nőjön vakon!
vagy szórd a szélbe, Fergeteg!
fújd szét, elektron-felleget!
Hiszen tiéd az irgalom –

/Nemes Nagy Ágnes: paradicsomkert - részlet/

Hosszú szerda

Röviden összefoglalva a napomat:
Felkeltem 5:45-kor, 8-ra bementem suliba, órám volt fél 12-ig, fél 1-re elmentem angolra, majd visszamentem az egyetemre, ücsörögtem kicsit 4-ig, akkor kezdődött még egy órám, majd utána még egy 6-tól, de annak csak az első negyedóráját hallgattam meg, aztán elindultam a Nemzetibe. Megnéztem Az ember tragédiáját, majd hazajöttem. Most értem haza. Éljen <3

A napom kicsit hosszabban:
Azért keltem olyan korán, hogy hajat mossak meg vasaljak, és felkészüljek az első órán tartott kiselőadásomra. Reggel még az egész a fejemben volt, aztán elfelejtettem, és az egyetem előtt jutott eszembe, hogy óriási marha vagyok, mert nem olvastam el amit kellett volna. Egyébként is botrányosan pocsékul éreztem magam. No mindegy, be az órára, gyors körkérdés, van-e valakinél könyv. Volt egy ilyen illető, elkértem tőle, gyors olvasás (szerencsére nem teljesen ismeretlen témában). Persze kiderül, hogy a kiselőadás mellé ppt-t is kellett volna készíteni. Újabb sokk, noha elég nevetségesnek tartom, hogy a 10-15 mondatos rövid összefoglaló mellé még vetítés is kéne. Nekem volt igazam, egyáltalán nem kellett semmi komolyat produkálni. Szerintem még nem említettem, de a tanár elég fura, fiatal és nagyon laza odaszólogatós, nekem tetszik, egész órán röhögök a poénjain. Az első srác 10 perces előadást tartott diavetítéssel, viszont fel sem fogtam, miről szónokolt. A tanár utána megjegyezte, hogy "te aztán jó sokáig stockoltad a jointot" és megkért minket, hogy ne nyújtsuk el ennyire. Egyáltalán nem volt gond a ppt hiánya, pár perc alatt elmondtam a magamét és annyi volt. Annyit nevettem ezen az órán, hogy teljesen helyretette a kedvem. Úgyhogy bírni fogom ezt a tanárt, még akkor is, ha van akit a hideg rázza tőle.

Most volt az első angolórám Szilvivel, azzal a tanárral, akit Csilla ajánlott nekem. Tudni kell, hogy és sosem tanultam magántanárnál semmit. Nem csoda, hogy ideges voltam. Másfél órát beszélgettünk teljesen kötetlenül mindenféléről, ami szóba jött. Szilvi nagyon kedves volt és teljesen hangulatos környezetet teremtett, de attól még rettenetesen ideges voltam, majdnem annyira, mint egy vizsgám. Komolyan, néha vigyáznom kellett, hogy ne remegjen a szám. Az angoltudásom pedig katasztrofális, szégyen-gyalázat. De azért hasznos volt. Jót fog tenni ez a tanulás, meg biztos nem leszek már ideges ha megszokom, de így elsőre...

A napom végére nem kifejezetten hiányzott a színház, de mit tegyünk, mára volt jegy. Reggel eleve olyan cuccban kellett elindulnom, ami kicsit elegánsabb. Fáradt vagyok, de nem bántam meg a dolgot, nagyon tetszett a darab.

Még zárásként annyit, hogy most érzem igazán azt, hogy én szeretek erre az egyetemre járni. Valójában már elejétől fogva nagyon örültem, hogy itt kötöttem ki, mert szinte varázslatos, hogy annyi tökölés után sikerült jól választanom és azt tanulom, ami érdekel. De ebben a félévben jött el végre az, hogy minden, tényleg majdnem minden tárgyam érdekel, tetszik, és olyan tanárok tanítanak, akiknek élvezem az előadását. Kajak nem volt kedvem otthagyni Éber óráját este negyed 7-kor a színház kedvéért. Úgyhogy ennek nagyon örülök ám! :)

2012. február 19., vasárnap

Seren látogatása és a könyvek

Szóval rájöttem, hogy címeres bunkó vagyok, mert nem blogoltam a múlt szombatról, mikor itt járt Seren. Valószínűleg azért történhetett, mert aznap már fáradt voltam, másnap pedig mindent letarolt az a nagy lelkesedésem a Duna jege iránt. Sebaj. Most olvastam Zsi és Ren blogjait, úgyhogy eszembe jutott. Röviden: Seren megjött reggel, melegedtünk a WestEndben, ajándékoztunk, könyvet cseréltünk, beszélgettünk (különösen kitárgyaltuk a hajszíneket). Aztán átvillamosoztunk az Alleeba, megnéztük a Szingli fejvadászt, aztán tovább foglaltuk az egyik kanapét csokizva és beszélgetve. Ren alig érte el a vonatát, de végül feljutott, sőt felsegített egy lányt is, aki olyan későn érkezett, hogy a vonat már elindult, mikor ő félig felcsimpaszkodva és a bőröndjét feltuszkolva próbált felmászni rá. Kismillió friss könyvet kaptam, a legjobb, hogy karácsonyi (!) ajándéknak megkaptam a Szél Neve folytatását (Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme). Ez azért nagy szó, mert én ezt a könyvet már évek óta várom, viszont nem tudtam, hogy már megjelent magyarul. Az a szívás, hogy pont ma jutottam hozzá a kötelező olvasmánylistámhoz, és bizony igencsak hosszú. De azért szeretném valahogy okosan beosztani az időm, és beiktatok némi szépirodalmat is :) Sietnem nem kell, Rent ugyanis nem valószínű, hogy érettségi előtt viszontlátjuk. :D

A hét röviden

Mozgalmas volt ez a hét. Elkezdődött az egyetemen a tanítás. Nagyon jó órarendem van, tényleg barátságosan lett összerakva, pénteken például nincs is órám, és két nap is van, mikor nem 8-ra kell mennem, csak 10-re. Az órák is jónak ígérkeznek, az eddigi bevezető és értelmetlen tárgyak helyett megjelentek a gyakorlati, szakmába vágó órák. Az egyik szeminárium például épp egy kutatás része, és nekünk kell szakirodalmat, adatokat, anyagot gyűjteni, majd kérdőívet szerkeszteni és interjúzni is. De van egy másik kérdőíves órám is, meg recenzióírás (arról sem tudom, hogy micsoda, de mindenesetre önálló munkát igényel). Tehát fix, hogy nem fogok unatkozni ebben a félévben.

Másfél hetem van arra, hogy beadjam a pályázatomat az Erasmusra, én pedig még nem kezdtem neki, de már kicsit be vagyok tojva. Voltam egy tájékoztatón, ahol tényleg minden fontosat elmondtak, és elég világosan látszik, hogy a túljelentkezés miatt bizony nem biztos, hogy bekerülök - elég komoly a követelményrendszer, meg lennék lepve, ha összejönne. 4 pályázatot kell megírnom magyarul és angolul is, kicsit félek, holnap állok neki.

Kedden Valentin-nap volt, ezt Chozzal csak annyira akartuk megtartani, hogy összejövünk meg jól érezzük magunkat együtt. Nem tökéletesen jött be, Choz ugyanis kért, hogy hívjam fel, mikor indulok, hogy lejöhessen elém az Örsre. Hát én hívtam, hívtam fél órán át, mikor elindultam, mikor buszosztam, mikor felszálltam a metróra - végül akkor hívott vissza, mikor már az Örsön voltam. Kiderült, hogy fürdött, azért nem hallotta a telefont (ami elég bosszantó, hisz ő maga kérte, hogy hívjam) szóval a romantikus fogadtatásnak lőttek. Egyébként nem volt rossz az este, kaptam szív alakú csokit is, de sajnos főleg az maradt meg bennem, ami a hazaúton történt. Viszonylag későn találkoztunk és éjszakai busszal jöttem haza, a buszon pedig hirtelen rosszul lettem és az út haza a Keletitől valóságos kínszenvedés volt. Itthon úgy éreztem, jobban vagyok, de nem tudtam elaludni, úgyhogy fél óra után átmentem anyuékhoz, és akkor már látszott, hogy tényleg baj van. Fogalmam sincs, mi történt velem, sosem volt ilyen azelőtt. Iszonyatosan remegtem és kapkodva vettem a levegőt, a szívem nagyon gyorsan vert és magas volt a vérnyomásom. Semmi olyat nem ettem vagy ittam ami ezt indokolta volna, úgyhogy nem tudom, mi történhetett. Utánanéztünk könyvben, valami idegi alapú dolog - ami azért érdekes, mert így a vizsgaidőszak után, két hét pihi elteltével nem tudom, miért lehetnék ideges. Mindenesetre elég rossz volt, hívtuk az ügyeletet, de ők csak két órával később jöttek ki. Addigra már jobban lettem, mert apu tanácsára zacskóba lélegeztem - hogy szívjak be széndioxidot is - és ez valamiért segített. A doki nem tudott mit mondani, mikor megvizsgált, már minden rendben volt velem. Persze az egész éjszaka ráment a cécóra, én meg bementem másnap 8-ra suliba, mert nem akartam kihagyni a gyakorlatot. Persze elég vacakul éreztem magam, úgyhogy utána inkább hazajöttem és kihagytam egy órát meg egy találkozót a leendő angoltanárnőmmel. Aludtam, aludtam, és az helyre is tett nagyjából. Bár még néha érzem magam furán, úgyhogy tényleg el fogok menni dokihoz.

Csütörtökön késődélután vonatoztunk le Chozzal Vadnára. Pénteken volt a görögkatolikus bál, amire tavaly is hivatalos voltam (akkor jártam náluk először). Jól éreztem magam, volt szép rucim, frizurát meg sminket is egész ügyesen gyártottam magamnak netről ellesett tippek alapján :D Volt műsor, ettünk finomakat, táncoltunk, és volt tombola is. Négyszer nyertünk, de elég érdekes tárgyakat. Egy kis hűtőtatyót, ez hasznos; egy egyszerű üvegvázát potpurrival - ez se rossz, csak hova teszem? Aztán nyertünk egy könyvet, ami római templomokról szól, egy ébresztőórát, és a legjobb - egy 33-as méretű ministráns cipőt. Utóbbiról a pap előre bejelentette, hogy 4 éve próbálják odaadni, és mindig valaki visszahozza. Naná, hogy én nyertem meg... De nem hoztam haza, ottmaradt Vadnán, jövőre visszük vissza. :D
Szombaton volt Csecc szülinapja, úgyhogy Barcikán ünnepeltünk egy kellemesen lepukkant kocsmában. Jól éreztem magam, és ez nem csak a bevitt vodka-narancs mennyiségnek köszönhető, hanem annak is, hogy már elégszer találkoztam Choz barátaival ahhoz, hogy jól érezzem magam a társaságukban, és ennek nagyon örülök ^^

2012. február 12., vasárnap

A Duna jegén

Ma gyalog sétáltunk át az Angyali-szigetre! Nem is tudom, történt-e ilyesmi valaha, én mindenesetre nem emlékszem rá. A Duna teljesen befagyott, gyerekek szánkóztak-korcsolyáztak rajta, és mi is nagyon élveztük az átkelést. Mentünk mind az öten, és Choz is velünk tartott. A sziget gyönyörű most, mindent vastagon fed a hó. Eredetileg azért mentünk, hogy leégessük a nádat, csakhogy egyáltalán nem akart meggyulladni. Jobb híján ollóval vágtunk és kupacoltunk, így is sikerült elég nagy területet megtisztítani. Nem voltunk kint sokat, szendvicsezés-csokizás után már indultunk is haza, koradélután már itthon is voltunk. Nagyon nagy élmény volt ^^

Itthon ettünk gulyáslevest és aranygaluskát, aztán ledőltünk aludni. Hulla fáradt voltam! Biztos a jégen-hóban rohangászás meg a nádkupacolás miatt. Mindenesetre azt volt a terv, hogy pihenünk, Choz sokáig marad, esetleg megnézünk egy filmet. Ez meghiúsult, mert felhívott Gergő, hogy a Spinozában ma este lesz egy monodráma, ami állítólag nagyon jó, és menjek el vele. Hát elmentem. Tényleg jó volt. Az volt a címe, hogy A Magam Asszonya Vagyok, és arról szólt, hogyan éli át egy német transzvesztita a nácizmust, a kommunizmust, majd napjainkat. Több szerep is volt, de mindet egyetlen színész játszotta, nagyszerűen. Az étterem kis színházterme is nagyon hangulatos, érdemes volt elmenni.

Holnap újra suli, a tárgyaim már felvettem. Hajrá 4. félév.

2012. február 8., szerda

Gárdonyi Géza: Ida regénye

Sötétben állunk néha, magunk se tudva, hogy kerültünk belé. Csak meresztjük a szemünket, csak tapogatódzunk, bizonytalankodunk. És a szívünk hüledez.
- Merre?
S véljük, hogy semerre.
Csak tapogatódzunk. Lépünk. Meg-megállunk vakul. Fejünk felett talán kőszikla csügg? Lábunk előtt talán farkasverem vagy szakadék tátong? Talán kígyóra lépünk? Szívünk remeg, mint a nyárfalevél.
- Istenem!...
De mennünk kell, hogy kijussunk valamerre. Hát lépünk, bizonytalankodunk tovább és tovább. Az iránytalanságban. Vakon. Dermedezve. Tapogatódzva. Szemünket olykor könny önti el. Szívünket olykor elszorítja az aggodalom. Aléldozunk.
- Hova jutok?!
S nem érezzük a sötétségben, a bizonytalanságban, a veszedelmek között, a Halál el-ne-csússz ösvényén, nem érezzük, hogy egy láthatatlan jóságos kéz van a kezünkön. Vezet.



De ha külső növendékei nem is lettek volna az iskolának, már csak azért se lépett volna be az apácarendbe, mert minden csütörtökön káposzta volt a főzelék. S meg kellett enniük. A válogatás a hét főbűn egyikébe ütközik. Engedetlenség is. Ő többnyire a vasárnapi süteményével fizetett Papp Juliskának, hogy egye meg helyette, mikor az ügyelő apáca hátat fordít. Papp Juliska megette, néha még a másikét is megette, tíz-húsz fillérért; sőt egyszer három helyett megette. Éjjel beteg volt tőle mindig, de másnap cukrot hozatott a pénzen, s néha attól is megbetegedett megint. Szombatonként aztán mindnyájan meggyónták alázatosan a csínyjeiket.


De napnyugta után minden nő érzi, hogy fölötte a hatalma a férfinak. Esti virág a nő, napnyugta után mutatkozik teljes pompájában, s holdvilágnál varázsában is. Romeo nem reggel nyolc órakor kérdezi:
- Ki az a hölgy ott, aki egy lovagnak nyújtja épp most szépen a kezét?


- Hova mehetett? Mit gondolsz: hova mehetett? Te asszony vagy, jobban ismered az asszonyok eszejárását: hova mehetett?
- Csak nem a Dunába? - képedezett Jolán.
Csaba elhőkölt.
- A Dunába? Hogy gondolhatsz ilyet!
- Az asszonyi észjárást kérdezted.

Soha neki senki nem vett ékszert, csak Csaba. És Csaba a maga pénzéből vette. És Csaba őt mondta jónak és nemesnek, pedig ő a jó és nemes.
Ha nem a férje volna az a Csaba, hogyan borulna most a nyakába, és csókolná meg a hála-örömnek könnyével! Ha nem a férje volna Csaba, senkihez máshoz nem menne feleségül!

S míg az úr ebédelt, az asztaláról eltűnt a szemét, az üres tubusok, az üres olajos és terpentines és szikkatívos üvegcsék. A padlóról eltűnt a por. A kosztümök a fogasra kerültek, amely üresen állt ott.
Meg se köszönte, csak vidáman rázogatta a fejét.
- No hát, ha feleségem nem volna - mondta tréfásan - csakis magát venném el feleségül.

Tu bishvat

A tu bishvat a fák ünnepe, és nem is ismertem egészen addig, míg Szaharék meg nem hívtak magukhoz ünnepelni. Nagyon szimpatikus ünnep, bár ebben az időben itt nálunk nem nagyon van aktualitása. Izraelben viszont ekkor már egészen meleg van, és megünneplik a tavaszt, a föld újjáéledését, és legfőképpen: hálát adnak azért, hogy van mit enni. Hát ezért volt ez nekem nagyon szimpatikus.
Természetesen annyi kaja volt, hogy ihaj. Az ünneplés azzal kezdődik, hogy különböző gyümölcsöket eszünk és négyféle bort iszunk, természetesen meghatározott sorrendben, mindre áldást kell mondani, és mind van valami szimbolikus jelentőségük. Hogy miket ettünk? Hát datolyát, olívát, aszalt barackot, aszalt szőlőt, dióval töltött palacsintát, szentjánoskenyeret, banánt, gránátalmát és ki tudja még, mennyi finomságot (mind Izraelből, természetesen). Már az asztalt gyümikkel jól lehetett lakni, de utána még jött a vacsi is különféle husikkal és köretekkel. Hát határozottan kellemes volt. :D Izraelben ilyenkor mindenki ültet egy fát, de Pesten mínusz 10 fok van (nappal) és masszívan havazik is, úgyhogy erre esetünkben nem kerülhetett sor.



2012. február 5., vasárnap

Kedvesemmel Szoboszlón :)

Szerdán Chozzal elutaztunk Hajdúszoboszlóra, ma jöttünk haza. Afféle telelés volt ez kettecskén, hogy kiheverjük a vizsgaidőszak fáradalmait.
A helyszínre azért esett a választás, mert Choz anyukája révén kaptunk kedvezményes szállást. Szoboszlón van Európa legnagyobb élményfürdője, ez már önmagában is elég nagy szó :) A fürdő tulajdonképpen egy gyógyfürdőből és az élményfürdőből áll, illetve a strandból, de ez most természetesen nem üzemelt, a medencék félig befagyva, a játék vízilovak, teknősök behavazva álltak. Mi egy vendégházban laktunk a strand területén, ahova közvetlenül a gyógyfürdőből jutottunk be. A szállás ingyen volt, csak a fürdőbelépőt kellett kifizetnünk. Jó kis házikó volt, kényelmesen el lehetett benne vackolódni, kaját mi vettünk magunknak, főzni nem főztünk, viszont rengeteget nassoltunk.
A gyógyfürdőbe főként a 80+ -os korosztály járt, első nap, miután megérkeztünk és berendezkedtünk, ellátogattunk ide. Jó volt ázni a melegben és kiúszni a kinti részhez (meleg víz, fagyos levegő) de nagyon zavaró volt, hogy mindenki, de tényleg mindenki minket bámult. Túl fiatalok vagyunk, úgy látszik.
Másnap már az élményfürdőbe mentünk, ahová külön kellett belépőt fizetni. Itt már alacsonyabb volt az átlagéletkor, de hétköznap lévén alig voltak bent páran. Jól ki is használtuk ezt. Tényleg klassz hely, jól kiépített medencékkel (barlangfürdő, tengeri fürdő, római fürdő...) mindenféle masszírozó vízsugarakkal meg bugyogásokkal. Csúszda is van, meg egy külön terem többféle szaunával, gőzkamrával. Ezzel zártuk a napot :)
Most köszöntött csak be az igazi tél, hideggel, hóval. Ott több esett, mint Pesten, és nem is volt olyan koszos. A házunk mellett nem járt senki, fehér szűz hó borított mindent, nagyon szép volt. Pont erre a napra terveztünk egy kis szoboszlói sétát, apu előre kikereste nekünk, merre vannak geoládák. Meg is találtuk őket, de majd szétfagytunk. Alig haladtunk valamennyit, mikor bementünk egy dm-be melegedni (ha már ott voltunk, vettünk Negrót) és nem sokkal később kénytelenek voltunk beülni a Nelson Pubba is, ahol hosszasan elidőztünk egy forró rumos tea felett. Tényleg csak így volt elviselhető ez a kis kirándulás, de legalább elmondhatjuk, hogy láttunk valamit a városból, este pedig ismét bementünk a nénikhez melegedni, az is jólesett.
A tegnapot is az élményfürdőben töltöttük bugyogva és csobogva, ma pedig szépen reggel fölkeltünk, összecsomagoltunk, kinéztünk buszt-vonatot és hazadöcögtünk.
Nagyon hangulatos volt ez az egész, még sosem voltam így kettesben senkivel. Jó volt pihenni... Esténként forralt bort ittunk, popcornt ettünk, és olyan hülyeségeket néztünk mint Barátok közt meg Való Világ. Azért néztünk pár rendes filmet is, általában későn feküdtünk le és sokáig lustálkodtunk :)

Ma egyébként színházjegyünk volt estére, ezért nem sok időt töltöttünk külön. A Vígben néztük meg a Rómeó és Júliát, ez még karácsonyi ajándék volt, Orsi és Szahar is jöttek. Nekem nagyon tetszett a darab, a többieknek kevésbé. Szerintem nagyszerű ötletek voltak benne, az egészben van valami eredetiség miközben a hagyományos drámától nem rugaszkodik el. Az erkélyjelenet a legjobb, mikor a színészek a páholyokban rohangálnak, a nézők pedig nagyon meg vannak szeppenve :)