2011. december 31., szombat

Szilveszter

Alig 4 és fél óra van hátra 2011-ből. Előre félek, hogy valahányszor leírom majd az új dátumot, a világvége fog eszembe jutni :D
27-én délután ideutaztam Chozhoz, azóta rohannak a napok. Voltunk moziban, megnéztük a Szilveszter éjjelt, készítettünk sablonokat a blogomra, találkoztunk a rokonsággal, még tanultunk is valamennyit, ma pedig szilveszteri buli lesz, remélem, jól fog sikerülni :) A szülők nincsenek itthon, hamarosan megjelenik Choz volt osztálya és egyéb ismerősei. 2-án jövünk haza, majd akkor várható tőlem beszámoló és évösszefoglaló. Boldog új évet mindenkinek! :)

2011. december 26., hétfő

-

Túl sok olyan emberről hallottam, aki utálja a karácsonyt.
Ez főként a facebook érdeme, sokan kiposztolják, hogy utálják, gyűlölik, a családjuk egy szar. Nincs benne semmi összetartás, nem létezik az, amiről a karácsonynak szólnia kellene, egy szenvedés az egész. Sajnálom őket, és kicsit magamat is szégyellem, amiért nekem ennyi minden adatott. Nagyon jó családba születtem, tényleg mindenem megvan, és ez tényleg csak azóta kezd számomra egyre nyilvánvalóbbá válni, mióta egyetemre járok. Számomra természetes, hogy kényelmes, meleg lakásunk van, a hűtőben mindig van kaja, ha szükségem van valamire, szó nélkül kapok rá pénzt - annyira megrázó arra gondolni, hogy a magyar népesség óriási hányada nem részesül ebben. Nekem annyira elképzelhetetlen, hogy hónap végén holmi számlák kifizetésével kelljen küszködnünk, pedig mennyi ilyenre van példa! Nem tudom, miért van ez így, hogy nekem annyival könnyebb minden, másoknak pedig annyival nehezebb... Nekem nem kéne szégyellnem magam érte, pedig néha valami ilyesmit érzek.

Karácsony Páléknál

Folytatódjék kis karácsonyi beszámolóm.

Mikor már csillog-villog a lakás, és a fa is áll, nekiállok a plüssök előhordásának. Gyermekkoromból megmaradt karácsonyi szokás, hogy az összes plüssfigurát körbeültetem az ágyon (hátul a nagyok, elöl a kicsik, hogy mindenki lásson) középre egy kis műfenyő és néhány gyertya kerül. Ők is karácsonyoznak.
Szépen felöltözünk Orsival, bár sokáig úgy tűnik, anyu sosem fejezi be a pulyaszeletek megtömését. Végül elkészül. Kifésülöm Petra haját, aztán bezavarom a szobájába. Mi is csendben várjuk a Télapót, aztán csengettyűszó jelzi, hogy előbújhatunk. Meglátjuk a fa alatt az ajándékokat és természetesen lelkendezünk, de mielőtt rávetnénk magunkat, meggyújtjuk a csillagszórót, és éneklünk egy karácsonyi dalt. Aztán ajándékbontás!
Kaptam idén egy új telefont, mivel a régi tönkrement - ez nem volt nagy meglepetés, mivel együtt választottuk apuval. "Okos" darab, egyelőre még tanulmányozom és igyekszem kitapasztalni a működését, sajnos a technika nem mindig a legjobb barátom, de természetesen örülök neki ^^. Kaptam két könyvet (Popper Péter: Az élet sója, Sári László: Feljegyzések Lin-csiről) előbbi a zsidó vallásról, a zsidóságról szól, úgyhogy nagyon lelkesen fogom elolvasni, ha egyszer túl leszek a vizsgaidőszakomon. :D Kaptam két színházjegyet, laptoptartó furcsaságot, kis tatyót, Petrától kerámiacsigát, Orsitól gyűrűt. Mind nagyon szépek. <3
Ajándékbontás után vacsora. Anyu mindig valami különlegességet készít, és megkérdezi, hogy ugye akkor is szeretni fogjuk-e, ha elszúrta. Persze erre semmi szükség, mert sosem szúrja el. Idén narancslevest ettünk, utána pedig gesztenyés-ananászos pulykát párolt zöldséggel. Desszertnek bejgli és gyümölcsök. És mikor már mindenki gurul, játszunk valamit. Kaptunk új Dixit kártyákat, azokat próbáltuk ki. Játszottunk addig, míg mindenki be nem ért a célba, aztán lefeküdtünk aludni. Így leírva és újraolvasva, azt kell mondjam, tényleg nagyon idilli.

A másnap délelőttöt végigalszom, mikor felkelek, teszek-veszek egy kicsit, de csak semmi megerőltetőt. Anyu megint különlegeset főz, spenótos-sajtos harcsát (továbbra is nagyon finom). Apu azt mondja, ha miniszter lenne, kötelezővé tenné, hogy minden nap karácsonyi menüt kelljen főzniük a feleségeknek. A család nőtagjai ezt kevésbé támogatják.
Délután elmegyünk nagyihoz, jönnek Eszterék is. Nagyi mindenkit alaposan végigmér, egyes ruhákat kritizál, másokat megdicsér. Jaj annak, aki idő előtt bele mer majszolni a kikészített chipses tálakba. Végre tudok beszélgetni Eszterrel, nagy újság van: nyár végén összeköltöznek Gézuval. Valójában az esküvőjüktől kezdve a gyerekeik számán és nevén át az otthonukig mindent megterveztek már, úgyhogy nagyon szurkolok nekik, mert amióta én koppantam, minden szerelmespárért aggódom. A nagyi-féle karácsony elképzelhetetlen a "Weihnachten, Weihnachten steht for der Tür" kezdetű dalocska nélkül. Miközben ez a szám forog, újabb ajándékbontás kezdődik. Esztertől fülbevalót kaptam, Jutkáéktól egy tök jó elegáns szőrös tatyót, nagyitól harisnyát és fülbevalót - az utóbbi időben sok ékszert kaptam tőle, azt hiszem, jobb lesz szólni, hogy semmi szükség arra, hogy ilyen értékeket vegyen nekem, elvégre nem is járok én olyan gyakran bálba, hogy hordani tudjam.
A közös kajálás közben előkerülnek a politikai témák. Kicsinek nagyon untam, most már nagyon élvezem. Határozottan szórakoztató. Mostani témánk: Kihúzza-e Orbán még két évig? S ha nem, ki jön a helyére? Egymás szavába vágva, mulatságosabbnál mulatságosabb szitkokkal illetik a kormányt családom visszahúzódóbb tagjai is. Kicsit úgy érzem, mintha ez egyfajta szelep lenne, mint amikor mi a tanárokat beszéljük ki - a felét komolyan se gondoljuk, csak jó így levezetni a feszkót.
A gyerekek tévéznek is, mert ilyenkor megy a Télapu, A Shrek meg a Madagaszkarácsony. Későn érünk haza.

A ma délelőttöm már a készülődésről és a tanulásról szólt. Az ebédünk megint nagyon finomra sikeredett, délután mentünk Magdolnagyiékhoz. Nagyapa szerencsére egész jól van, és nagyon örült az újságnak, amit vittem neki. Csilla találta nekem, A Rajk szakkoli lapja, nagyapával készítettek interjút tavaly, de úgy tűnik, neki elfelejtettek küldeni belőle. Hát most elvittem neki, nagyon örült. Nagyi elmeséli néhány üvege történetét, aztán iszunk. Karácsonyi dal következik (hosszan, több versszakkal, apu föléénekli a másik szólamot, mert azt hiszi, mulatságos) aztán megint csak ajándékozunk. Nagyiéktól olyan szőrös lábmelegítőt kaptam. Fogalmam sincs, honnan vehették az ötletet, de nagyon tetszett, rögtön fel is húztam. Megy az új szőrös tatyómhoz. Irány Lappföld! Gabi minden évben, minden szülinapra és karácsonyra kozmetikumokat ad nekünk, mert az Oriflame-nél dolgozik. Meglepő változás volt, hogy idén pénzt kaptunk tőle. Tudom hogy ez nagyon sokaknál bevett szokás, de én szerintem sosem kaptam pénzt csak így családtagtól. Valójában kicsit rosszul is esett, nem értem mi a változás oka, de inkább nem foglalkozom vele. Végül is jól jön a pénz, bár most épp nem nagyon vagyok rászorulva. :)
Nagyinál már-már hagyományosnak mondható a húsos pite, a gesztenyepüré és az egyéb nasik. Kajálás közben megint eljön a politika. Mi lesz Orbánnal? Fogom a hasam a nevetéstől. Néha nagyapa mesél, mutat egy-két albumot, emléket a múltjából, abból az időből, mikor Görffy kollégista volt. Mindig tud valami újat mutatni.
Hazajövünk, ezúttal kevésbé későn. Bekockulok a gép elé blogolni. Holnap leutazom Vadnára, és csak január 2.-án jövök vissza. Akkor majd érkezik az évösszefoglaló bejegyzésem. Addig is kellemes december végi napokat mindenkinek!

2011. december 24., szombat

Boldog karácsonyt!

Idáig hagyományosnak tűnik a karácsonyunk: Orsival takarítottunk, lepakoltam a polcaimról is (elhatároztam, hogy jövőre december elején rendezek egy ilyen pakolást, mert rengeteg olyan holmit találtam, amit el lehetne vinni a Mikulásgyárba), az ágyak alatt ismét érdekes dolgokra bukkantunk. Feldíszítettük a fát, giccses mint mindig, de így szeretjük. Anyu főz. Apu szentségel. Este még visszanézek, addig is:

Minden kedves blogolvasómnak boldog karácsonyt kívánok!




2011. december 23., péntek

Karácsonyi nagytakarítás

Mindjárt karácsony!
Én már nagyon varázslatos hangulatban leledzem. Csütörtökön megvolt a 3. vizsgám, a következő januárban lesz, úgyhogy most egy kicsit szusszanhatok. Choznál aludtam, megnéztük az Igazából szerelmet, ma pedig csaptunk náluk egy nagytakarítást. Nem tudom, pontosan hogy vehettem rá, valószínűleg úgy, hogy a hangulat feljavítása érdekében bedobtunk pár felest :D Joci meg Peti már hazamentek, úgyhogy csak ketteskén dolgoztunk, leginkább azért, mert megelégeltem, hogy a fürdőszobában meg a konyhában felgyülemlő kosszal senki sem törődik, és mert nem lehet így várni az ünnepeket, ugyebár. Viszont most minden csillog-villog, és igazából jól szórakoztunk :)

2011. december 21., szerda

Villon

XLVIII.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogy itta a bút,
s hogy indult végül álmos és kanyargó
vizekre, honnan nincsen visszaút.

//Francois Villon: A Testamentum, részlet//

Olvassatok Villont. Nekem kötelező néhány verse a holnapi vizsgámra, és épp le vagyok nyűgözve. Szóval olvassátok.

2011. december 20., kedd

Anyai áldozatok

Anyut nagyon jó anyának tartom, bár ez az érzésem gyakran háttérbe szorul, mikor éppen a takarítással noszogat. Ma azonban határozottan tanújelét adta a jó-anyaságnak, mert este, mikor kétségbeesetten felhívtam a Corvinból, hogy nem találok normális alkalmi ruhát, odautazott hogy válogasson velem. Végül üres kézzel távoztunk, de legalább nem vettünk olyat, ami ne lenne tökéletes... És mikor hazaértünk, nyomban nekiállt Orsinak segíteni, mivel szeretett húgom azt vette a fejébe, hogy a barátnőinek karácsonyra bábokat varr (WTF?!) és ezzel csupán egy a bökkenő: ő maga nem tud még a legtökéletesebben varrni. Úgyhogy anyu egészen mostanáig a varrógép mögött ült. Egyébként mind az ötletelés, megrajzolás, kivagdosás Orsi érdeme, így ne tessék azt gondolni, hogy mindent anyura hárított, és lássuk be, zseniálisak lettek, különösen a kézre húzható BANÁN. :D Czhoznak báboztam is vele egy sort a webkamerába. Na de lényeg a lényeg, anyu nagyon megható áldozatokat tud hozni értünk (lásd banánvarrás...)

2011. december 17., szombat

Gyors beköszönés

Vége a szorgalmi időszaknak, jövő héten lesz is három vizsgám. Elég jól állok velük, és a karácsonnyal is, úgyhogy remélem kezd véget érni ez a szörnyű rohanós időszak :) De már megyek is szervezetszociológiát tanulni.

2011. december 13., kedd

The cello song



"Ez még nekem se menne". Erre táncoltunk tegnap egy balettosat, és olyan szép volt, szinte libegtem utána hazafelé :)

2011. december 11., vasárnap

Féltékenység?

Furcsa ez a féltékenység-dolog.
Azt teljesen természetesnek tartom, hogy legszívesebben villát forgatnék bárki belében, aki Gáborhoz egy centivel is közelebb kerül a kelleténél, de azt igazán képtelen vagyok megérteni, miért bosszant az, hogy Petinek barátnője van. Természetesen a kettő össze sem hasonlítható, de akkor is furcsa. Szerencsére nem érint nagyon a dolog, mert ha Choznál vagyok, akkor sem látom Petit szinte sosem, csak néha a facebookon görgetve üt szíven egy-egy kép vagy üzenet, amit hirtelen megpillantok. Olyan butaság pedig.

Általános életérzés

2011. december 8., csütörtök

Élet a Földön kívül? nem, köszi

Ma olvastam a Metropolban, hogy 600 fényévre innen találtak a Földhöz hasonlatos, életre alkalmas bolygót.

600 fényévnyire innen?!!!

Hogy a tökbe? Már itt tart a tudomány? Uram atyám. Én nem is mernék olyan messzire tekinteni. Mégpedig azért nem, mert most hirtelen eszembe ötlött - hahó! - hogy mi van, ha találnak egyszer ottan valami? No? Annyi filmet láttam már marslakókról, de miután elolvastam ezt a cikket, hirtelen olyan kézzelfoghatóvá, olyan valóságossá vált az egész. Tegyük fel, hogy találnak életet. Na és akkor mi lesz? Szerintem bennem egy csomó változást indítana el. Úgyhogy én személy szerint jobban örülnék, ha megmaradnának a fenekükön és ezzel a bolygóval foglalkoznának, mert van itt elég teendő. 600 fényév! Cöh! Persze lehet, hogy csak a felfedezés vágya hiányzik belőlem, esetleg félek az ismeretlentől vagy selejtes vagyok.

2011. december 7., szerda

Beadandók és olvasmányok

Ez a 302. bejegyzésem, a kettővel ezelőtti értelemszerűen a 300. volt, meg kellett volna ünnepelni, de nem vettem észre, lecsúsztam róla, ennyi. :D

Hát kérem szépen, én tegnap interjúztam, ami ugyan nem volt nagy szám, pedig izgultam miatta, mert ilyet még sosem csináltam. Bevonultam Pista bácsihoz 11-kor egy kamerával, egy adag felkészültséggel és néhány kérdéssel, bár utóbbiakra nemigen volt szükség, mert Pista bácsi csak beszélt, csak beszélt, s ha el is kalandozott, sem tudtam közbeszólni, valahogy úgy áradt szavainak folyama. Így hát többnyire hallgattam, és most van egy két és fél órás videoanyagom, amit jócskán meg kell vágni (a beadandó 40 perc hosszúságú lehet...) Kiábrándító, hogy semmit nem értek a movie makerhez, pedig most úgy néz ki, munkám oroszlánrésze ott fog zajlani. Épp ezért nem is sózhatom ezt a melót holmi Choz-félére (aki nem tudom hanyadik ZH-jába és házi feladatába fullad épp bele) úgyhogy valószínűleg atyai segítség és párnapos bénázás lesz a dologból. Az interjúért viszont természetesen hálás vagyok, érdekes és tanulságos a történet, megérte meghallgatni.

Robert Darnton: Lúdanyó meséi című művét kellett a mai szocgyak órára elolvasni. Nagyszerű volt! A könyv a 18. századi Európa (elsősorban Franciaország és Németország) parasztjainak életét, gondolkodását próbálja felderíteni, méghozzá a mesék által. Rengeteg példát hoz és felsorakoztat egy kilónyi népmesét, ez már önmagában is baromi érdekes. Piroska és a farkas korabeli brutál változata (a farkas feldarabolja a nagymamát, a húsával megeteti az érkező Piroskát. Majd megkéri a kislányt, hogy vetkőzzön le, bújjon be mellé az ágyba, és csak akkor eszi meg). Csipkerózsika 18-as karikával (A herceg nős, ennek ellenére megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát, aki álmában egy sor gyereket szül neki. Csak akkor ébred fel, mikor a gyerekek szoptatás közben megharapják a mellét. Ekkor kénytelen megküzdeni a herceg anyósával, aki meg akarja őt gyilkolni). Nem is folytatom a sort, de egyszerűen zseniális. Összehasonlítja a mesetípusokat, bemutatja a hősöket, ezzel párhuzamosan feltárja az olvasó előtt a 18. századi Franciaország parasztjainak világát. Én magam sosem gondoltam arra, ami minden mese eleme, hogy hát tényleg, akkoriban nyomor volt, senkinek nem volt egy betevője sem, a földesúr sanyargatott, a gyerekek sorra születtek, de eltartani már nem lehetett őket. A halál gyakori vendég volt, s ezért az újraházasodás, a "gonosz" mostohák léte is. Mivel alig jutott ebéd az asztalra, nem csoda, hogy minden mesehős a tündértől első kívánságként valamilyen ételt kér.
Jópofa egy könyv ez, ezt tényleg mindenkinek tudom ajánlani. :)

2011. december 4., vasárnap

Rövid panaszáradat lelkem megkönnyítéséért

Mostanában megint szörnyen kicsinek érzem magam. Úgy értem, hogy fiatalkának. Hogy semmit sem tudok a világról. És nem is néz ki úgy, mintha ki akarnék nőni ebből a kiskorúságból. Nincs bennem semmi önállóság. Az egyetem továbbra is arról szól, hogy leadnak egy anyagot, én megemésztem, aztán jól levizsgázom. Csak erre vagyok képes, a megemésztésre. Vannak egyáltalán önálló gondolataim? Egyáltalán nem vagyok tájékozott, semmilyen téren, és akárhogy is szeretnék az lenni, ez nem alakul át bennem késztetéssé, hogy na akkor most kövessem a napi híreket, a politikát, a gazdaságot, a statisztikákat, és olvassak szakkönyveket. Szociológiai tudásom valahol a nulla körül kering, és nem hiszem, hogy sokkal több lesz attól, hogy csak azt tanulom meg, amit elém tesznek. Tulajdonképpen ezért szeretnék külföldre menni, hogy valahogy kierőszakoljam magamból a "felnövést". De amilyen szerencsém van, lehet, hogy nekem az sem fog beválni.
Mintha a kinézetem se változna semmit. Olyan vagyok, mint egy 17 éves. A tesóm már rég lekörözött. És sápadt vagyok, mert tél van, és nincs semmi színem. És nem tetszem magamnak, pedig ez általában nem szokott gondot okozni. Nincs egy félmeztelen képem sem a facebookon, ami azt jelenti, hogy lájkolóim sincsenek. Szürke egér vagyok, úgy bizony, és sovány vigasz azzal biztatnom magam, hogy úgysem szeretnék olyan söpredék lenni, mint ők.

2011. december 2., péntek

First snow

Ma leesett az első hó, igaz, hogy olyan idegesítő dara formájában, és csak a párkányokat meg az autókat lepte be egészen vékony rétegben, de én ettől is akkora lelkendezést csaptam, hogy Choz azt mondta, ő egész életében nem örült ennyire hónak :)

Lassan tényleg itt a vizsgaidőszak. Minden vizsgámat felvettem már, decemberben 3 lesz, januárban 6. Addig pedig igyekszem elkészülni a beadandóimmal. Szocgyakra kutatási tervet kell készítenem, és nagyon úgy néz ki, hogy a BK-ból fogom írni. :D A XX. század menekülési stratégiái órámra pedig interjúzni fogok, pont ma kértem fel Pista bácsit, és belement a dologba. Ezekre fel kell ám készülnöm, még sose csináltam ilyet. Van is most nálam három módszertani könyv :D