2011. november 30., szerda

Narkolepszia

Olyan fáradt vagyok mostanában! Egy ültő helyemben el tudnék aludni. Komolyan, mindjárt ráborulok a billentyűzetre, lehet ezt a mondatot sem tudom befe;9wiu48tzhníb,jíáö346kcccl888888888888888m,ggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggggg

2011. november 22., kedd

Antiszemitizmus

Ma edzésre menet láttam, hogy a döbrentei téri buszmegálló Réz András új könyvét hirdető plakátjára valaki fekete betűkkel rápingálta: "Szar zsidó, semmihez se' értő parazita".
Azon kívül, hogy az ilyen teljesen le bír sokkolni, elgondolkoztat, mégis mi lehet annak az idiótának a fejében, aki ennyire nyilvánvaló hülyeségeket irkál. Hiszen ahhoz nem is kell kifejezetten tájékozottnak lenni, hogy az ember tudja, hogy a zsidóság évszázadok óta a legmagasabb presztízsű állásokat tölti be, és nagy hányaduknak magas az iskolai végzettsége is. Már a középkorban is ők foglalkoztak a pénzügyekkel és a kereskedelemmel, a második világháború előtt pedig nagy számban találkozhattunk velük az orvosi, ügyvédi, bankári pályán valamint a kulturális életben. Ezekre az emberekre mondaná mélyen tisztelt firkáló úr/hölgy, hogy semmihez se értenek? Réz Andrásra, aki egyetemet végzett, neves kritikus és író?
Komolyan, annyira utálom ezt a felfogást. Az antiszemitizmusnak egyszerűen semmiféle racionális alapja nincs. Mert a cigányokat még lehet utálni, mert hangosak, erőszakosak, lopnak és putriban élnek - de a zsidókat miért?!

//Pontosítanom kell. Leó felhívta a figyelmemet, hogy következetlen vagyok. Szeretném eloszlatni a tévedéseket, az utolsó mondatom csupán arra vonatkozott, hogy a cigányság esetében fel lehet olyan érveket sorakoztatni (ezt tettem én is) ami alapján a rasszizmus, vagy egyszerűen az előítélet akár jogos is lehet. A zsidók esetében sokkal nehezebben találnék ilyen okokat, ezért is voltam kiakadva. Én túl rendes szociológusjelölt vagyok ahhoz, hogy cigányozzak. Úgyhogy ne is tessék félreérteni.//

2011. november 21., hétfő

Levelet kapni jó!

Ma levelem jött :) Igaz, számítottam rá, de akkor is jólesett. Ren írta, elküldte a múlt hét előtti hét szombatján tartott szalagavatójára a meghívót :D Sebaj, nem mentem volna, mivel Debrecenben volt, de azért gondoltam rá. És ez a levél is olyan cuki! Néhány igazi Renes odakanyarintott mondat, meg csigalányos rajz. <3 Levelet kapni jó! <3

2011. november 20., vasárnap

Shake up the happiness!

Kezd olyan karácsonyi hangulatom lenni! Hideg van, és korán sötétedik, és bebugyolálom magam pulcsiba meg szőrös zoknikba, itt üldögélek az íróasztalnál és meleg teát kortyolgatok és közben mécsesek sercegnek mellettem. (Attól tekintsünk el, hogy A világ népesedésének rövid történeté-t olvasom).
Várom már!


2011. november 19., szombat

Orsi szülinapja

Orsi tegnap lett 17. Szerintem már túl nagy népszerűségnek örvend, annyi mindent kapott :D Hazajött egy kiló édességgel (télleg rengeteg: táblás csokik, cukorkás zacskók, nyalóka, Szahar anyukájától egy vödör Haribo) meg is mondtam neki, hogy nem engedhetjük, hogy rombolja az egészségét és egyedül egye meg mind. Tehát besegítünk neki. Anyu szerint a Mikulásnak nincs is mit hoznia :D De kapott még órát, rengeteg teát, ékszereket, parfümöt, termoszt. Este Erzsébet-napi gálaműsor volt, amit ugyan nem néztem meg, de Orsiék is felléptek egy tánccal, a műsor végén pedig az osztálytársai elénekelték neki a "Boldog szülinapot" és kivittek egy tortát is a színpadra :D Hát miez :D Mi ma ajándékoztunk, Orsi kapott új cuccokat és ami a legviccesebb, egy Angry Bird formájú hangszórót. Nagyot röhögtünk rajta :D
Most kellően fel lett tuningolva az outfitje, úgyhogy remélem egy darabig nem szorul rá az én cuccaimra! :D Kicsit irigylem ám, de csak egy kicsit. Most már tényleg nagylány lett, mindig ő volt a pici hugim, de most már kezd egészen beérni. :P Én már vén vagyok, Petra szokta mondani néha, ha nagyon komolyan nyilvánulok meg, hogy "Borikám, kezdesz felnőni."

2011. november 18., péntek

Helyzetjelentés

Tök rég nem írtam, és nem is nagyon van mit. Most épp eléggé nyűgös vagyok. Nem alszom valami sokat mostanság, ide-oda rohangászom, Chozt alig látom, és ha igen, akkor is csak 1-2 órára, könyvtárból könyvtárba megyek és kb. most is van nálam vagy 15 könyv, amit el is kéne olvasni, és mindjárt vizsgaidőszak, és karácsony, és születésnapok.
Hideg van, reggelente dér ül a lehullott faleveleken. Tavaly ilyenkor Petivel voltam, néha eszembe jut. Egyébként úgy tűnik, szokása télire becsajozni, mert nem régóta van megint barátnője Dorinának hívják és szerintem nagyon jó csaj. :) Kicsit bosszant a dolog. Peti bekaphatja.

2011. november 9., szerda

Vizsgaparák

Tessék visszaolvasni a tavaly ugyanekkor írt bejegyzéseimet, és rögtön kiderül hogy ez egy kritikus időszak. December 19-től vizsgák. December 24. karácsony. Sehogy sem jó a kettő együtt. Bár úgy érzem, most jóval korábban futok neki, mint tavaly, lehet, kicsit rágörcsöltem a dologra. Kötelezők beszerzése, fénymásolása, olvasása, nyomtatás, ide-oda rohangálás, tematizálás. Szeretnék mindenekelőtt a filozófiával végezni, hogy utána elolvashassam a többi kötelezőt. A TáTK-n ugyan nem nagyon vannak ZH-k, vizsgaidőszakban viszont annál inkább megkapjuk a magunkét. 8 vizsgám lesz, 3 vizsga ZH-m és 2 beadandóm. Szeretnék néhány tárgyat kivégezni még decemberben, a maradékot pedig január első heteiben. Az lenne a legjobb, ha több szabadidőm maradna és nem húzódna az egész, mint a rétestészta. Úgyhogy most elkezdem a pedálozást.

2011. november 7., hétfő

Ghetto tonight





















Tündér :D És az a vicces, hogy tényleg ez az a szám^^ Meg is mutatom, bár nem olyan nagy szám (ha-ha).

OLR a Gödörben!

Végtére is jól sikerült ez a családi üdülés. Második nap nagyi is levonatozott hozzánk - miatta ugyan lassítanunk kellett a tempón, de ez nem befolyásolta nagyban a programot. Megnéztünk pár szép régi templomot, skanzeneket, múzeumokat (tipikus családi kultúrprogramok :P). Jártunk Vásárosnaményban, és mivel Frost is onnan származik, folyton ő járt a fejemben. Még izgultam is kicsit valamiért, ami hülyeség, hiszen ő eleve Pesten lakik már.
A szállásunkhoz fürdőház is tartozott, jólesett délutánonként pezsegni :) Utolsó nap indulás előtt pedig a híres állatkertet jártuk végig. Az nagyon jó program volt, ezer éve nem jártam hasonló helyen. Kb. félpercenként hangoztak el hasoló mondatok: "Tartsunk pingvint! Tartsunk lámát! Vigyük haza a kismajmooot!" Anyu nagy örömére megcsodálhattuk az egyedülálló fehér tigrist is. Szegény, csak fel-alá sétált a ketrecében :(

Hazaérve végre tölthettem egy kis időt Chozzal. Tegnap este - ahogyan kis reklámomon is olvasható volt - A one love reggae rádió élőben adásozott a Gödörből! Jelen is voltam eme remek eseménynél. Körülbelül héttől a rádiósok kis csapata felállította DJ pultját és zenélgetni kezdett az egyelőre csak néhány egybegyűlt, iszogatni-beszélgetni vágyó társaságnak. Choz is zenélt, és olyan büszke voltam rá :) Én sem voltam egyedül, ismerkedtem néhány OLR-es arccal, és vettem egy pólót és egy vászontatyót is, hogy támogassam a rádiót :) Később élő műsor vette kezdetét, beszélgetésekkel, kommentárokkal, kilenctől pedig a Pozitív és a Kingston Criusers koncertezett, na, ahhoz már felállt a közönség, és lehetett ugrálni vagy inkább csak szemlélődni. Én élveztem, sajnáltam is, hogy korábban ott kellett hagynom a bulit, de így is éjfélre értem haza, és ma reggel álmosan keltem :(

2011. november 3., csütörtök

Nyíregyháza, első nap

Tegnapelőtt reggel a család autóba szállt, és elindultunk Nyíregyházára. Út közben megálltunk Polgárnál, van ott ugyanis egy archeológiai park - azokat a tárgyakat mutatja be, amelyeket az autópálya építésekor találtak a régészek. Őszintén szólva semmi olyasmi nincs benne, amit ne láttunk volna már skanzenekben, múzeumokban. Berendezett életképek, hogyan vadásztak, halásztak elődeink, milyen egy honfoglaláskori jurta stb. Ami viszont nagyszerű volt, hogy egy macska szegődött idegenvezetőnkül. Már mikor megérkeztünk, megjelent szájában valami rágcsálóval, bemutatta nekünk, majd kedélyesen elfogyasztotta. A cirmos onnantól kezdve mindenhová követett minket - az összes jurtába, az összes kis életképhez. Ő természetesen bement a kordonon túlra is, és zavartalanul sétált a kitömött madarak, használati tárgyak és pákászkunyhók között. Még a magaslesre is felkaptatott velünk, és hagyta, hogy lelkesen simogassuk. Néha egy-egy nyávogással tájékoztatott minket a kiállítási tárgyakról. Baromi jó fej volt, nagyon megszerettük :D
Ezután továbbautóztunk, és megnéztük nagyapa szülőfaluját, Balkányt. Én utoljára tíz éve jártam itt. Megvan még a szülőház, a lakói készségesen elmesélték, hogy épp nemrég cserélték ki a nyílászárókat. Jártunk a temetőben, megkoszorúztuk dédnagyszüleim sírját.
(Csak érdekesség, bár valószínűleg a legkevésbé rám tartozik: szeretem olvasgatni a sírfeliratokat, nézegetni az évszámokat. Az egyik sírban egy 27 éves férfi nyugodott, valószínűleg baleset áldozata lehetett. A kőbe már be volt vésve a felesége neve is, aki alig egy évvel fiatalabb nála. Ezen meglepődtem. Egy 26 éves nő előtt még sok lehetőség áll - férjhez mehet újra... Ő viszont valamiért úgy látta jónak, hogy belevésse a nevét abba a kőbe, és egész életére özvegységre kárhoztassa magát. Érdekes.)
Felkerestünk egy rokont is, nagyapa unokatestvérét (Lengyel Mari - most hallottam róla először). Egész idáig azt gondoltam, anyu révén van nagy családom, de alaposat tévedtem. Apai ágon is számos rokon akad, csak róluk kevesebbet hallok. Annyi név és emlék merült fel, én pedig azt sem tudtam, kikről lehet szó. Úgy volt, hogy csak pár percre ugrunk fel, és "nem, dehogy fogunk ott mi kajálni", ehhez képest leves, főétel és többféle desszert is várt ránk (délután négykor) én alig tudtam enni, de enni kellett, mert kínálták (nem szeretem a vidéki vendéglátást). Aztán beszélgettünk a nappaliban, miközben a TV-ben igazi brazil szappanopera ment, ahol a szereplőket Maximiliánónak meg Diegónak hívják, ahol a férfiak mind macsók, a nők pedig álnok kígyók, és ahol ilyen mondatokat lehet elcsípni, hogyaszondja:
Férfi: Paulá, csináltasd meg a műtétet!
Nő: Semmi értelme... Az én sorsom a hideg sír lesz.
Hihetetlen, hogy ilyeneket leforgatnak és van, aki nézi is. Őszintén szólva vártam, hogy túl legyünk ezen a látogatáson. Estefelé értünk a szállásunkra, a Sóstó melletti Svájci lakba. Hangulatos kis kuckó, van mellette egy fürdőház. Háromfogásos vacsorát szolgálnak fel. Alig bírtunk enni, olyan ciki volt. :(

Buszos kalandok

Lássuk csak... Október utolsó napján tényleg elmentem bulizni, és jól is sikerült az este, nem volt vele semmi gond. Másnap délután még találkoztam Serennel és Shizuval, megbeszéltünk egy-két halaszthatatlan rém fontos dolgot, aztán jöttem haza csomagolni. Ekkor történt egy kis incidens a buszon. Leültem egy nővel szemben, és mikor keresztbe tettem a lábam, véletlenül a nadrágjához értem a csizmámmal. Természetesen rögtön elnézést kértem. Ő erre meglehetősen indokolatlanul teljesen kikelt magából, vadul porolgatta a nem létező koszt a nadrágjáról, majd legnagyobb meglepetésemre felemelte a lábát és belém rúgott. Bevallom, ilyen reakcióra nem nagyon számítottam, eléggé le voltam döbbenve, de azért jeleztem neki, hogy amit én tettem, véletlen volt és hiszen bocsánatot is kértem érte. A méregzsák csak annyit vetett oda erre, hogy "ez is véletlen volt" - ami egyszerűen szánalmasan röhejes. Még megjegyeztem, hogy ez nem véletlen volt, hanem szándékos gonoszság, és szerencsére a következő megállónál szállhattam is le, de elég szörnyen éreztem magam, bevallom, ritkán intéznek hasonló támadást szeretett személyem ellen.
Este még átmentem Chozhoz, hogy együtt tölthessünk pár órát az elutazásom előtt, és hazafelé szintén hozzáértem hasonló módon egy szemben ülő nőhöz (de ezúttal csak a busz rázkódása miatt történt!). El lehet képzelni, milyen megszeppenve kértem ezúttal is bocsánatot, de a hölgy elintézte ennyivel: "Nincs semmi gond".
Nem vagyunk egyformák.