2011. szeptember 30., péntek

Ünneplés

Tegnap reggel elég mosott hullán ébredtem, fáradt voltam, a pocim meg nem nagyon tudott megbirkózni azzal a sok kajával, amit szerda este megettünk :D
De jól sikerült az ünnepség. Sokan voltunk, körülültük a terített asztalt, az elején Szaharék énekeltek, aztán ettünk egy sor szimbolikus élelmiszert: mindegyiket először megáldotta Szahar apukája, aztán hamm. Volt ott datolya, hal, tök, olajbogyó, gránátalma, salátalevél, kiflicsücsök, mézbe mártott alma... Mind pénzt, sikert hoznak, és azt hivatottak elérni, hogy az Örökkévaló megbocsássa bűneinket, eltépje a rossz cselekedetek listáját és az angyaloknak is először a jótetteinket mondja el, csak aztán a rosszakat :)
A szemezgetés után jött az igazi nagy kajálás, tényleg minden volt bőven, nem is tudtam annyit enni amennyit szerettem volna :D Jutka, anyu meg Hili barátnőjének anyukája körülülték Szahar nagyiját, és fél órán át recepteket körmöltek, nagyon vicces volt :D
Tizenegy körül indultunk haza. Másnap kávéztam :) Most Choznál ülök, ő leszaladt kenyér :) Reggeli után megyünk suliba. Még mindig náthás vagyok, mikor múlik el???

2011. szeptember 28., szerda

Rémálom

Ma rémálmom volt, ami esetemben nagyon ritka. Egy nagy konferenciateremben voltam, minden széken ültek idegenek: idősek, fiatalok, nők, férfiak, csupa átlagos ember. Csak egyvalakit ismertem, Gábort, de ő két székkel mellettem ült. Egy előadást akartunk meghallgatni. Egy nő tartotta, és hamar kiderült, hogy egy sátánista szertartást nyom le nekünk. Ördögi nyelven kántálni kezdett, és mindenki vele együtt motyogott, kivéve engem. A teljes közönség elkábult, transzba esett, üveges tekintettel meredt maga elé, én pedig néha valahogy le tudtam fordítani a furcsa nyelvet, csak szavak halmaza volt, ilyeneké: "Vér... Tőr... Terror." Tudtam, hogy a közönséget gyilkolásra képzi ki, és nem tudtam tenni ellene semmit. Emlékszem, hogy féltem.
Mellettem egy ázsiai lány ült, és megpróbáltam felébreszteni, de ő rám támadt ott a széksorok között, és meg akart ölni. Megkérdeztem tőle, miért. Azt felelte: "Volt egyszer egy kutyám. Meghalt." "Nem én öltem meg." feleltem, de őt nem érdekelte. Valójában nem tudom, történt-e valami ezután, vége szakadt a snittnek. Csak annyit tudtam meg, hogy ez a sátánista asszony a közönség sérelmeit, fájdalmát használja fel arra, hogy bosszúra gerjessze őket.
A második snittben már nem a széksorok között vagyok, hanem a terem hátuljában, a szertartás továbbra is folyik, én pedig arra az elhatározásra jutok, hogy a nőt kell elintéznem, hiszen tőle ered az egész. Féltem, hogy ha rosszul sül el, mindenki rám támad, de azért nekifutottam és letámadtam, egyszerre két cigit szívott, azokat megfogtam és az izzó végüket belenyomtam a testébe, de ő csak nevetett miközben folyamatosan öregedni, csúnyulni és torzulni kezdett az arca, de a varázslat nem szűnt meg, nem tudtam segíteni a többieken...

Orsi hangjára ébredtem, hogy nem fogok-e elkésni. Tiszta röhej, úgy néz ki csörgött az ébresztőm, kinyomtam, majd visszaaludtam még egy fél órára csak hogy visszamehessek ebbe a rémálomba :S Elég horror, ritkán álmodok ilyet. Ugyan apu nagyon örült neki, hogy lám, az ő lánya nem megy a tömeggel, de engem ez valahogy nem dobott fel.

Első órám 8-tól adatfeldolgozás volt, a tanár a táblázat adatsorait ismételtette velünk, úgy fogalmazott, ez egyfajta reggeli mantra lesz, és hozzátette, hogy "egész jó, de még tényleg messze van a vallási önkívület". Na ez már sok volt. :D

2011. szeptember 27., kedd

Happy new year 5772

Holnap Rosh Hashanah, azaz zsidó újév. Erről bőségesen kaptam információt most a facebookon és a taglitosokon keresztül (jókívánságok, események, bulik, ez meg az) de külön szenzáció, hogy Szaharék meghívtak minket magukhoz estére. Anyu egy ideig gondolkodott, hogyan utasítsuk vissza (udvariasan), de mivel nem talált jó módot, kénytelenek vagyunk menni :D Persze semmi gond nincs a meghívással, csak tényleg annyira közvetlenek, hogy teljes természetességgel hívnak minket egy családi ünnepre, ahol lesznek nagyszülők, meg nagy kajálás... és jönnek Eszterék is, és nyolckor kezdődik, ami azt jelenti, hogy elég későn jutunk majd ágyba, pedig csütörtökön suli. (Ez elsősorban Petra miatt gond, anyu itthon is akarta hagyni, de kikönyörögte, hogy jöjjön - anyu viszont rászólt, hogy akkor másnap reggel semmi nyafogás! :D)
Lényeg: este jelenésem van. A sok ember frusztrál, az esemény viszont érdekel (sosem ünnepeltünk ilyesmit, és mivel minden évben más napra esik, nem is tudtam sose hogy épp mikor van).

Tehát: SHANA TOVA VEMETUKA! :)




2011. szeptember 26., hétfő

Életképek a Pál lányok szobájából

Kockulok a gép előtt, néha megtáncoltatom az asztalon Orsi plüss mosómakiját, egyszer csak hátrafordulok, és a szemem elé táruló látvány: Orsi betakarózva fekszik az ágyban, kezében nagy, cirádás könyv, címe: Ezópusz meséi.
Én: Háháháá, te Ezópusz meséit olvasod!
Orsi: Te meg egy mosómakival játszol!

Fifti-fifti. :D

2011. szeptember 25., vasárnap

Agárd

A hétvégét Agárdon töltöttük, péntek este utaztunk le, ma jöttünk haza. Choz is jött, kaptunk külön szobát is, jó volt együtt lenni vele egész hétvégén. :) Szombaton volt szokásos nagy banzáj, kajálás, jó is volt az egész, igazából csak a betegségem árnyékolta be. Úgy tűnik még múlt héten megfáztam Vadnán, és mostanra nem hogy gyengült, de felerősödött, köhögök meg fújom az orrom. Szombaton meg sokat kajáltam vagy elkaptam valami gyomorbacit, mert végig rosszul voltam este meg vasárnap is. Mást se csináltam, csak feküdtem meg aludtam egész nap. A családom többi tagja se volt valami jól... Este mikor hazaértünk, kértem anyut, hogy főzzön valami levest. Valami egyszerű zacskósra gondoltam, de mikor kimentem a konyhába, láttam, hogy nekiállt húslevest főzni, és azt mondta, hogy ha az ő lánya levest kér, akkor nem fog holmi zacskósat főzni. Olyan rendes volt tőle! Ez volt az egyetlen kaja, amit ettem a nap folyamán, és jól is esett. Most épp anyunak van hányingere, ugyanúgy mint tegnap nekem... Remélem holnapra elmúlik ez a kis gyengeség, mert be kell mennem órára és Csillával is találkozom.
Csak az bánt hogy tényleg nem tudtunk sok mindent csinálni, de remélem azért Choz is jól érezte magát, igaz, lehozta a Tartók statikája könyvét és egy csomó időt feladatmegoldással töltött :D Én is olvastam Platónt, de Arisztotelészt nem tudtam befejezni :(

A betegség előnye, hogy az egész napos fekvés alatt végig az Angyali játszmát olvastam, és az imént sikerült is végeznem vele. Jó lenne ha itt lenne Ren, mert akkor meg tudnám beszélni vele. Nagyon tetszett a könyv, de a vége valahogy kevésbé jött be, ott egyszerűen besűrűsödött a sztori, egyre jobban összegubancolódtak a szálak, mindenki elhalálozott, a végkifejlet pedig szerintem a katyvaszok katyvasza. Happy end sehol. Azért ezt sajnáltam.

2011. szeptember 23., péntek

Szösszenetek

Más ez a félév, mint az eddigiek.
Túl sok kapcsolatot nem nagyon sikerült kialakítanom az egyetemen, a gólyatábor arra volt igazán jó, hogy ne menjek teljesen idegenek közé, de az azért hamar kiderült, hogy a több száz fős arctalan tömegben nem igazán lehet ismerkedni, nagyjából megtanulja az ember, kik a szaktársai, a szemináriumi órákon pedig esetleg megtanulod 20-30 fő nevét, akikkel, ha mondjuk kényszerű 3 percet kell tölteni a liftben, van miről beszélni ("Elolvastad már a kötelezőket?")
Tavaly még viszonylag sok ilyen "alkalmi beszélgetőpartnert" tudhattam magaménak, de annyira jelentéktelenek voltak ezek a kapcsolatok, hogy a nyár teljesen elfújta őket, szóval most már úgyszólván köszönőviszonyban sem vagyunk. Igazából annyira nem bánom. Maradt nekem Gergő, akivel viszont tényleg jól megértjük egymást, csak ő meg elég ritkán teszi tiszteletét az órákon.
Úgyhogy most többnyire egyedül ülök. Egész hasznosnak és érdekesnek ítélem az idei óráimat, és most legalább tudok figyelni meg jegyzetelni. Azt hiszem, idén stréber leszek. Van egy csomó kötelező olvasmány, filozófiából olvasónaplót kell vezetni, én pedig elhatároztam, hogy becsülettel belevetem magam (kezdek rájönni, hogy ha itt tanulni is akarok valamit, akkor hiába várok arra, hogy a professzorok szájából tudjam meg a tutit, sajnos vissza kell nyúlni Marx meg Bourdieu bácsikhoz).
Az olvasásra amúgy is nagyon rákattantam most. Kaptam sok könyvet Shizutól és Rentől, és nyár végén gyorsan befaltam amennyit csak lehetett. Így végeztem a Házirenddel és két Coelho-könyvvel: A Piedra fólyó partján ültem és sírtam, valamint a Tizenegy perc. Igazából nem számítottam nagyon sokra, de Coelho még a gyenge várakozásaimat is alulmúlta. A nagy kedvenc viszont most az Angyali játszma: zseniális, de sajnos megsínyli a tanévkezdést, hurcolom magammal mindenhová és buszon, óraközi szünetekben araszolok fejezetről fejezetre. Ha pedig végeztem, nos, akkor jön a filozófusok és a devianciaszakértők hada. :(

Reggeli beszélgetés apámmal:
Én: Choz szeretne szerezni Corvinusos diplomát, hogy dr. Kozma András mérnök-közgazdász lehessen.
Apu: Te meg dr. Kozma Andrásné hamburgersütő.
Éljen a lelkes szülői támogatás :D

Ma olvastam, hogy be fogják zárni a ZP-t. Gergő annyit mondott rá, hogy "tudom, már olvastam. idióták, szopná le őket a vacogós cápa" amit elég fura volt tőle hallani, mert ő sose használ ilyen szavakat :D De lényeg a lényeg, hiába volt a tüntetés meg az elég nagyszabású kampány, aláírásgyűjtés, neves zenészek fellépése, végülis csak be fog zárni a hely. Csak Kiss Tibort, a Quimby énekesét tudom idézni: "Minden társadalom úgy kezdi a hanyatlást, hogy először a kultúrát bassza agyon."

2011. szeptember 20., kedd

Edzés után

Au. Szerintem nem is fájt még így soha semmim. Na jó, izmom tuti nem. Azt hittem elég hajlékony vagyok, de mégse. :D Már most érzem, milyen rettenetes izomlázam lesz holnap. Azért bekenem magam izomlazítóval, és várom a csodát, ami úgysem fog jönni. Nyüszis holnap lesz, de ez olyan jóóó :) A keddi haladó edzéseken egyébként zöldfülűnek számítok, de azért bírom az iramot. Szerencse, hogy van tükör, mert így legalább látom, hogy nem is vagyok én olyan béna. Nyuffnyuff, táncolni jó. <3

Melyik a legédesebb állat? A kakaós csiga.

Ma kaptam szép új díjcsomagot a mobilomra (szép új mobilt nem kaptam hozzá). Egész egyszerűen lezavartuk a dolgot. Sajnos a régi számom nem tarthattam meg, pedig amióta mobilom van, mindig is 30/856-34-52 voltam. Viszont az új számomat is sikerült egy pillanat alatt megjegyeznem, és két nyolcas is van benne, úgyhogy megbarátkoztam vele. Elvileg mostantól mindenkit 15 ft-os percdíjjal hívok, három választott személyt pedig ingyen, úgyhogy Chozzal boldogok vagyunk :D Az egyetlen apró ijedtség akkor lett úrrá rajtam, mikor megnéztem az SMS-eimet és láttam, hogy a legrégebbiek közül eltűnt néhány. Azok már több éves SMS-ek, amik egészen a szívemhez nőttek. Még el is pityeredtem egy kicsit az Allee-ban, de itthon beraktam a régi SIM kártyám, és úgy látom még azt a néhány SMS-t. Ez is valami, legalább nem vesztek el végleg. :) Az új számomat mindenkinek meg fogom adni, szerintem még ma este nekiállok a facebook segítségével.

2011. szeptember 19., hétfő

Napi beszólások

Két srác ma reggel:
Srác1: Szerintem nincsen olyan óvoda, aminek az udvarára legalább egy gesztenyefát ne ültetnének. És ilyenkor ősszel gladiátorharc megy a gesztenyékért.
(zárójeles megjegyzés: Ugyanez igaz az általános iskolákra is - tapasztalat.)

Lyukasórában fent ültem az első emeleten és békésen írtam a társtöri anyagot, velem szemben pedig egy srác üldögélt. Hamar kiderült hogy valami kémiás kocka forma, az alábbi könyvet olvasta: "Asimov teljes science fiction univerzuma". Jó vastag könyv volt. Aztán jöttek ismerősei. A barátnője, aki szegény nem a bolygó legszebb teremtése (nem kéne ilyeneket leírnom, de valahogy ez annyira megragadt) meg egy másik szintén olyan nagyon kémiaszakosnak kinéző csaj, aki ott ült még egy fél órát és beszélgettek és hát nem lehetett nem odafigyelni. Izgibbnél izgibb témák merültek fel persze, a kedvencem:
Srác: Egész nyáron festettem. De most tök jó, sárkányos a szobám. Vannak fent képek facebookon, majd nézd meg.

Hát istenem, szerintem ez annyira röhej. xD (*Nem, semmi baja a TTK-sokkal...*) - ez gonosz bejegyzés volt. Bocsánat.

Jaaa, és szintén ettől a csajtól hallottam az "Itt még a falnak is Fila van" mondatot, ez vicces volt, tényleg mindenki ilyen tatyóval mászkál, a random leányzó adatai szerint másfél millió darabot adtak el a Tesco akciójában. Durva.

Na mindegy, megyeget az élet, megvolt az első hét a suliban, talán nem is lesz olyan vészes, azt leszámítva hogy minden nap 8-ra (na jó negyed 9-re) kell bemennem. Hétvégén Choz szülinapját ünnepeltük Vadnán, vasárnap pedig még elnéztünk a ZP-s tüntetésre. Az nagyon jó volt, a rakparton tartották, népszerű magyar előadók léptek fel és csak pár számot játszottak (Quimby, Magna Cum Laude, Kiscsillag) és állítólag vagy negyvenezren voltunk.

Ma apám kiiktatta a telefonomat se szó, se beszéd. Még egy darabig puffogni fogok, mert valszeg megváltozik a telószámom, de állítólag 15 ft-os lesz a percdíjam. Holnap megyek szerződést kötni, meglássuk.

2011. szeptember 12., hétfő

Első nap

Gondolatok a félév első napján:
1. Tömegundorom van.
2. Meg kéne számolni, hány Fila táska van az egyetemen.
3. Én is ilyen szerencsétlen gólya voltam?

Túlzás lenne azt állítani, hogy jó indítás volt. Eleve bosszant az egész órarend-ügy (még nem fix, a héten változik, és tuti leadok valamit) az ETR megint keresztbe tett nekem, és most minden nap 8-ra kell bejárnom, ez botrány. >.< Amúgy már kezdek megbarátkozni vele. Bementem ma szépen annak rendje és módja szerint (biciklivel) az első órára, filozófia. Szerintem Felkai egész jó órát tartott, de még mindig nem elég érdekes ahhoz, hogy másfél órában élvezettel hallgassam. Azon kívül a vizsgára bocsátás feltétele egy olvasónapló vezetése a megadott irodalmakból :D Ez vicces, utoljára általánosban írtunk ilyet. És még örülök is neki, hogy végre elvárnak tőlünk valamit.
Volt még egy Szervezeti korrupció és szervezeti hatalom nevű órám, elég érdekesen hangzik és a tanár is jól vezette be, csak az a probléma hogy a terem húsz fős, a tárgyat meg hatvanan vettük fel. Mivel ott nyomorogtunk, inkább nem tartotta végig az órát és nem sikerült kiderítenem, megéri-e rajta maradni vagy adjam inkább le.
Ja, és az utolsó társadalomtöri volt, amin folyton elbóbiskoltam. Abban a rettenetes, ablaktalan és levegőtlen teremben van, ami még csak nem is lejt, szóval maximum az előttem ülők tarkóját látom, a tanárt és a diákat tuti nem. De különben is, olyan szörnyen unalmas dolgokról volt szó, hogy az életkedvem is elszállt.

Aztán visszaszállt, mert este elmentem táncolni :) Remek döntés volt idejönni, mert a Madáchban már nem is tanít Jani, átvette a helyét Iregi xD Csak sajnálni tudom azokat, akik ott maradtak... *kárörvend*

Amúgy már megint sok a dolgom és kevés az időm. De ez pár hét alatt rendeződik. :D

2011. szeptember 6., kedd

tánc tánc tánc!

Ma végre végre táncoltam! Jól otthagytuk a Madáchot, és Fannival elmentünk a Casa de la Músicába, ugyanis itt tanít modernt Jani. A hely teljesen jó, az Uránia mellett van, tükrös a terem, és van WC papír. Jani a megszokott formáját hozta, és főként az ismert gyakorlatsorokat nyomtuk végig, úgyhogy nem égtünk annyira :D A többiek - főleg lányok - már ide jártak tavaly is, és elég jó a csoport. Én egész nyáron nem mozogtam, és teljesen kikészültem ettől az órától, de nagyon élveztem. Edzések hétfőn, kedden és szerdán vannak fél hattól hétig, Jani azt mondta, a kedd kicsit haladóbb lesz. Egyelőre a szerda picit ütközik az órarendemmel, de hát amúgy sem kell az összes edzésre járni - szerencsére bérletes rendszer van, igaz, nem olcsó, de legalább tényleg csak azokért az alkalmakért fizetek, amiken ott is vagyok. És Jani tényleg minden pénzt megér, fantasztikus órákat tart :D Choz is lelkes. Azt mondta, örül, hogy táncolok. Szerintem attól retteg, hogy ha abbahagynám, hirtelen elcsúnyulnék :D De nem fogok! Jippíííí!!!

2011. szeptember 5., hétfő

Kerti parti születésnapi köszöntéssel egybekötve

Tegnap délutánra Szaharékhoz voltunk hivatalosak kerti partira. A dolog már önmagában meglepett, mert esetemben egyik fiúnál se merült fel, hogy a családoknak össze kellene ismerkedniük, pedig Gáborral együtt voltunk 3 évig. Aztán kiderült, hogy jönnek Jutkáék is, valamint Beni családja (Beni Orsiék osztálytársa, Szahar legjobb barátja.) Azután pedig arra kellett rádöbbennem, hogy Szaharnak 6.-án lesz a születésnapja, és mi veszünk neki ajándékot, és még köszönteni is fogjuk. Hát ez meg micsoda?
Félreértés ne essék, a délután nagyon jól sikerült. Szaharék gyönyörű házban laknak, nagyon kedvesek és vendégszeretőek, irtó finom kajákat ettünk és öröm volt hallgatni Szahar apukáját, ahogyan az üzleti életről beszélt. De mégis bökte a csőrömet, hogy nálam korábban fel se merült ilyesmi. Ez annyira tisztességtelen, hogy Orsi irtó boldog párkapcsolatban él, a barátját pedig nemhogy a szüleim, de még az unokatestvéreim is imádják és még ajándékot is vesznek a születésnapjára. Őszintén szólva örökké attól rettegek, mi lesz, ha egyszer szakítanak, úgyhogy remélem, nem lesznek hülyék és nem_fogják_megtenni.
Én meg mindig a kevésbé népszerűeket fogom ki. Hozzá kell szokni.

2011. szeptember 4., vasárnap

Tegnap és tegnapelőtt

Tegnap Debrecenben jártam, és rendhagyó módon nem csak hárman voltunk, hanem Zsi és Ren mellett ott volt Dol, Jennis és Riell is. Már a vonatutunk is remek hangulatban telt, és megérkezve is hamar elfoglaltuk törzshelyünk, a Carpe Diemet (nem, sose jártunk még ott :D)
Ajándékoztunk. Méltóképpen kívántuk megünnepelni Ren leendő 18. szülinapját, úgyhogy készültünk neki egy kis túlélőcsomaggal, amit bármikor felkaphat, ha jönnek az oroszok vagy szökni kell otthonról :D A tegnapelőtt azzal telt, hogy Dollal és Shizuval ajándékokat válogattunk bele. Dollal beszabadultunk egy százforintos boltba és bevásároltunk, nagyon vicces volt. A túlélőcsomagba került mindenféle: Mini Bols vodka, sertésmájkrém konzerv, zacskós leves, körömreszelő, sebtapasz, szemöldökcsipesz, óvszer, körömlakk, édességek... Hátha egyszer tényleg jól jönnek majd :D
Megünnepeltük Shizut is, ittunk pina colada ízű shake-et, kaptam kölcsönegy halom könyvet, megvettük a Nők lapja pszichét Rémusz miatt, vettem Gyrost egy aranyos töröktől, végignéztünk egy esküvőt a nagytemplomnál és megállapítottuk, hogy a koszorúslányok kissé teltek és a ruhájuk is előnytelen :D

Hazaérve sikerült elérnem a taglitosokat, leültünk a Gödörhöz és ott voltunk egészen 11-ig. :) Nem voltunk sokan, de nagyon jó volt látni az embereket, jól elvoltunk :)

2011. szeptember 2., péntek

Tesztecske

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?

Hogy hol? Nem is tudom... Biztos, hogy Choz keze volt, tegnap, az albérletükben.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?

Vagy túlélném, vagy hősi halált halnék. A lényeg, hogy a magamfajta ember nem veszhet kárba O.O De inkább a túlélés.

3. Bealszol a tévé előtt?

Ritkán nézek tévét, szinte soha. Ha nézem, akkor azért, mert érdekel, tehát nem, nem alszom be a filmen.

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?

Szerintem nem.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?

Nem tudom, mi az.

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?

Vita és barát - mind a kettő elég távol áll tőlem. Általánosban veszekedtünk hülyeségeken. De mostanában? Szerintem soha...

7. Gyorsan gépelsz?

Igen.

8. Félsz a sötétben?

Nagyon.

9. Most van valaki, aki tetszik?

Van :D

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?

Baromi mértékben nem illettünk össze.

11. Szerencse számod?

8 :P

12. Nyertél már lottón?

Igen, még kicsi voltam, én mondtam mit jelöljenek anyuék, és megkaptam a nyereményt. 2-3 találat lehetett, nem nagy pénz :D De én örültem neki.

13. Most iszol valamit?

Nem.

14. Okosnak tartod magad?

Tulajdonképpen igen. Bár az okosságnak is vannak típusai :D Van a stréberokos, aki bármit meg tud tanulni, ez vagyok én :D Némi értelem is szorult belém, bár a világ dolgaival kapcsolatban nem vagyok túl tájékozott... És IQ tesztet se mernék végezni. Néha hihetetlenül szőke vagyok.

15. Ettél valaha bogarat?

Maximum véletlenül.

16. Most van valaki, aki hiányzik?

A taglitosaim <3 :)

17. Mit kérsz karácsonyra?

Távol van még ahhoz, hogy ezen törjem a fejem.

18. Ismered a muffinembert?

Yes I know the muffin man, who lives in Drury lane...

19. Beszélsz álmodban?

Szerintem ezt még senki se mondta. Inkább csak szuszogok.

20. Emlékszel az első csókodra?

Tudom, hogy történt, de már nem emlékszem, milyen volt. Viszont Gábor megjegyezte utána, hogy az első csóknál csak a második a jobb. Arra sem emlékszem... :D

21. Reptettél valaha sárkányt?

Nem.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?

Óóó, volt egy tó Uprisingon, a partján volt a kemping. Tempóztam kettőt aztán ki is jöttem. :D

23. Sikeresnek tartod magad?

Igen. Általában jól veszem a kisebb-nagyobb akadályokat, még ha ezt nem is mindig lehet konkrétan a "siker" szóval jellemezni.

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?

Gőzöm sincs. Ma véletlen félrenyomtam valamit és totál meglepődtem, hogy benne van NM. Megnézem. Hm. Nem tudom, hogy kell megnézni. Nem hiszem hogy sok szám van benne, és a háromnegyedét nem is hívtam soha.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?

Nem.

26. Mik a terveid holnapra?

Kimegyünk Debrecenbe Serenhez, és ha mázlim van, este hazaérve még el tudom csípni a taglitosokat.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?

Uprisingon voltam.

28. Most hiányzik a suli?

Nem hiányzik, de már megcsapott a hangulata. Mindjárt kezdődik a tárgyfelvételem! :)

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?

Ma.

30. Szeretsz szingli lenni?

Azt hiszem nem. Bár jó kérdés. Mikor legutoljára szingli voltam, az csak azért volt rossz, mert irtóra depiztem Gábor miatt. Nem tudom, milyen érzés úgy szinglinek lenni, hogy nem sír az ember senki után. Biztos annak is megvannak az előnyei. Néha arra gondolok, jó lenne csak szabadon tengni-lengni és elflörtölgetni azzal, akivel csak akarok. Mindenesetre szeretek kapcsolatban élni.

31. Szereted a szobádat?

Szeretem. A szobatárssal egyre nehezebb :D Na jó, ez hülyeség, szeretem Orsit és meg is szoktam már, de ez a kupi nem nekem való.

32. Ki a hősöd?

Piton :D Lényegébe véve bárki. Az összes könyvben, filmben, meg a hétköznapi életben is vannak hősök. Mindet szeretem :)

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?

Táplálkozni és tantárgyakat felvenni.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?

Sok emberrel el tudnék tölteni annyi időt, per pill valszeg Choz volna a legjobb választás :)

36. Mi a kedvenc ételed?

Nincs konkrét.

37. Ettél valaha kutyakaját?

Nem :D

38. Őszinte ember vagy?

Eléggé.

39. Szereted a ham&eggs-et?

Sosem ettem szerintem igazit, de milyen jó lenne, ha valaki csinálna nekem!

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?

Mobil, személyes okmányok, lakáskulcs.

41. Van valamilyen sebhelyed?

Jaja, az államon, Gabi néha megkérdezi, mi is az :D

42. Szereted az akciót, a pörgést?

Nem kifejezetten. Néha én is tudok ilyen hangulatba kerülni, de nem jellemző.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?

Emberijogi aktivista :D Szociológus, naná! :D Nem tudom. Olyasvalaki, aki fontos dolgot csinál, megmenti az emberiséget, eltörli a társadalmi egyenlőtlenségeket és ételt ad minden afrikai éhezőnek, vagy valami hasonló.

44. Mi a legnagyobb titkod?

Hát eszembe jutott most valami, nem biztos hogy ez a legnagyobb... de nem írom le, jobb lesz így mindenkinek :D

45. Milyen gyakran telefonálsz?

Gyakran. Főleg Chozzal, naponta többször. Szerintem a szülőket is hívom eleget, de ők nem biztos, hogy így látják. :)

46. Hiszel a szerelemben?

Mit kell azon hinni? Hiszek-e abban hogy van szerelem? Hát ez hülye kérdés. Ki szerint nincs?

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?

Vanvan. De ez csak átmeneti állapot >:D

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy lányban?

Egy lányban? Valószínűleg fiúknak készült a teszt. Sebaj. Egy lányt komplexen szoktam megnézni... Úgy egyszerre mindent. De talán az arc a legfontosabb.
És egy fiúban? :D Négy dolog??? Ott is leragadok az arcnál :D

49. Mikor sírtál utoljára?

Hát azért nem kell messzire menni. A héten tuti. De nem emlékszem, mikor.

50. Kit öleltél meg utoljára?

Shizuuuut! :D

51. Jól kijössz a családoddal?

Jól. Kortársaimhoz képest abszolút.

52. Hol van a mobilod?

Az asztalon, mellettem.

53. Mit ettél utoljára?

Maracujás tictacot.

54. Mi a kedvenc színed?

A lila.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?

Harry Potter 7/II.

56. Most milyen dalt hallgatsz?

Semmilyet. És ez ritka.

57. Most mire vágysz? Ebben a pillanatban?

Ennivalóra!

58. Melyik a kedvenc kocsid?

Nincs kedvenc kocsim. A márkajeleket se ismerem fel.

59. Most nézel valamit a tévében?

Nem.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?

Chozzal.

2011. szeptember 1., csütörtök

Nyárzáró blogbejegyzés szeptember elsején

Igen tartalmas nyarat tudhatok magam mögött. Volt benne három fesztivál: Balaton Sound, Ozora és Uprising. Homlokegyenest különbözik a három. A legjobb egyértelműen Ozora volt, bár annyira nem élveztem, mint tavaly. Soundra tuti, hogy többé be nem teszem a lábam (ha hozzám vágnak egy jegyet, akkor se) mert bár nem rossz, de egyáltalán nem az én stílusom. Uprising nem volt rossz, csak közbeszólt az időjárás. A kétnapos fesztiválnak csupán az első napját tartották meg, abból is csupán három koncerten voltam jelen, mert után kidőltem a fáradtságtól. A másik napot elfújta a szél, buszozhattunk haza az éjszakában. Azért jópofa volt.
Nyaraltam Chozzal egyszer Bükkszentkereszten, aztán egy hetet Vadnán. Hát ehhez nem sok mindent lehet hozzáfűzni, a nap nagyrésze az aktív pihenésről szólt :D
Két külföldi nyaralásom volt, egy Olaszország és egy Izrael. Egyértelműen az utóbbi viszi a pálmát a teljes nyarat tekintve. Utólag még nagyobb élménynek tűnik, mint mikor ott voltam. Csak most kezdem felfogni, megérteni. Rendszeresen az útról álmodom. Sokat gondolok a többiekre. A facebook csoportunk folyamatosan izzik, rendszeresen érkeznek üzenetek, találkozók, programajánlók. Én még egy összeröffenésen sem tudtam ott lenni, de nagyon várom hogy egyszer sikerüljön. :) És mindenki írja, hogy hiányzik neki az egész, és Barnabás elkezdett héberül tanulni, és októbertől májusig kint lesz egy kibucban - és mindezt az út hatására döntötte el. Mindenki agyondicsérte a Taglitot, hogy mennyire jó lesz, satöbbi satöbbi, és én azt hittem, hogy ez csak a reklámszöveg, és őszintén úgy álltam hozzá hogy na persze, lesz egy klassz utunk de engem aztán nem fog lelkem mélyéig átjárni meg minden, de mekkorát tévedtem, uram atyám :D Ez a tíz nap naggyon durván jó volt :D

Az egyetem 12-én kezdődik, van itthon most két nyugisabb hetem. Szombaton megyünk Debrecenbe Serent látogatni. Ma összefutottam Csillával, beszélgettünk egy csomót és tartottam neki élménybeszámolót. :) Tartottunk a családdal őszi bevásárlást is, álmaim csizmája jelenleg az előszobaszekrényben várja, hogy végre magamra kaphassam :P

Ha már család, leírom, bár kevésbé vidám téma, hogy mostanában folyamatosan azon puffogok, hogy el kéne költözni itthonról. Nyáron keveset voltam itthon, és ha Pesten voltam, akkor is gyakran eljárogattam ide-oda, és valahogy folyton úgy éreztem, hogy neheztelnek rám ezért. Az már el van fogadva, hogy nagylány vagyok, úgyhogy ha elkéredzkedek estére, természetesen sosem szoktak tiltani. De akkor is idegesítő, hogy be kell számolnom mindenről, és jelentéseket kell tennem, és hogy már félek odaállni azzal, hogy ma este is elmegyek, mert tudom, hogy elengednek, de közben látnom kell ahogy elhúzzák a szájukat meg tartanak olyan kínos kis szüneteket. Borzalmas. Nem akarok elszámolási kötelezettséggel tartozni senkinek. Abból is elegem van, hogy ha valakinek rossz napja van, automatikusan átragasztja a másik négy emberre és akkor mindenki full ideges lesz. Igazán kellemes légkör teremtődik így, gondolható. Nem akarok itthon csak állandó cseszegetést kapni. Szóval tényleg legszívesebben már húznék el innen. Csak ahhoz pénz kéne, pénzem meg nincs. És igazából csak ezen múlik a dolog, mert Choz már eleve albérletben él. Neki könnyű, ő nem ugyanabban a városban tanul ahol a családja van :( Nade jövőre megyek valahová Erasmussal. Choz szerint csak meg akarok lépni innen, de azért ez nem teljesen igaz. Még azt is hozzátette, hogy én már ki is tűztem a szakításunk időpontját. Engem mindenki csak bááánt :D