2011. június 30., csütörtök

Fáradt, de örül

Igeeen, sikerült az utolsó vizsgám is! Ha a jegyeket rendesen feltöltik majd ETR-be, akkor kiírom őket ide is. Ez az utolsó, a társpol, 4-es lett (micsoda változás a tavalyi 2-es után) de ebben komoly szerepe van annak, hogy a kérdéssor egy részét helyes megoldásokkal feltöltötték netre... Apu mondta is, hogy ez a szociológia nem igazán kihívás nekem. Igaza van, de kéne találni valamit, ami meg az, és még szeretem is.

Délután végeztem egy kis nyári shoppingolást (éljenek a leárazások :D), este hulla fáradtan még Petrára vigyáztam. Azt hittem, hamar az ágyba zuhanok, de aztán még összepakoltam holnapra, most még szárad a körömlakkom, úgyhogy itt ragadtam... Holnaptól szerdáig Bükkszentkereszten leszek, majd utána jelentkezem :)

Orsiról és Szaharról kerültek fel képek facebookra, most néztük őket végig, és irtó irigy vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Nem csak azért, mert Izraelben nyaralhatnak, hanem úgy mindenért... Nyááá!

2011. június 28., kedd

Könyvek

Az utóbbi időben keveset olvasok, ez főként mozgalmas életemnek tudható be, ahol iskolába járás, edzés, esti kockulás és Choz mellett a könyvek csak a BKV járművein eltöltött időre korlátozódnak. Viszgaidőszakban külön megfogadom, hogy nem olvasok semmit, de most már nagyon elegem van és kezd kitörni belőlem az olvashatnék. :) Ezért olvastam el egy nap alatt a felolvasót, és rácuppantam az Eragonra is, amit kisebb-nagyobb darabokban, de tegnap végleg befaltam. Mókás volt, Marci szülinapját ünnepeltük este, elhívtam Chozt is, és szerencsére elvolt és jól érezte magát, és ha már aranyos volt és késő este hazakísért, megengedtem neki, hogy nálunk aludjon ^^ <3 Körülbelül két perc után már szuszogott, mikoris én rájöttem, hogy nem vagyok álmos, ekkor csigalassú mozdulatokkal kimásztam az ágyból, nehogy felkeltsem, átmentem Orsi ágyához, ott felkattintottam az olvasólámpát, de ráakasztottam a szalmakalapom, hogy árnyékolja. Innentől kezdve két órán keresztül olvastam, míg ki nem végeztem az Eragon harmadik kötetét. Nagyon tetszett, csak most várhatok, mire megjelenik a negyedik. Choztól amúgy reméltem, hogy feceregni fog, meg felébred, hogy hol van az ő egyetlenje, de őszintén szólva remekül elvolt, olyannyira, hogy mikor visszamásztam volna, már nem találtam magamnak se helyet, se takarót. Végül az ágytakaróval másztam be mellé, miután kissé sikerült arrébblökdösnöm :D

Holnap letudom az utolsó vizsgám, remélhetőleg sikerrel. Holnapután dolgozom utoljára, és még délután fogjuk magunkat, és lerobogunk Bükkszentkeresztre egy hétig romantikázni :) Szóval eljött a könyvek ideje is, általában mindig nyáron sikerül olvasnom. Elsőnek a Rózsa nevét fogom megenni, aztán jön a többi könyv, amit Orsi kért kölcsön a barátnőitől és halmozott fel a polcán. És mikor itthon már minden betűt kiolvastam, elmegyek könyvtárazni. Tyuhúúú! :)

2011. június 26., vasárnap

Hétvége

Péntek délután volt a Szilágyiban Zsuzsa néni búcsúztatása, ugyanis volt ofőm nyugdíjba megy. Erre meghívtak meglepinek engem és Pálmát. Pálmáról én sem tudtam, csak ott láttam hogy jééé, te is itt vagy, és örültem neki, mert pont egy éve, a banketten láttam utoljára. Azóta szakácskodik, és elég fura volt vele beszélni, mert mintha megkomolyodott volna, vagy csak lehet, nekem tűnt úgy, mindenesetre kicsit zavarbaejtő volt társalogni vele. Zsuzsa néni örült nekünk, és ott maradtunk a tanári lakomára is, ami a kisudvaron zajlott bográcsolással, palacsintával, tortával, gyümölccsel, úgyhogy jól belaktam, mielőtt hazajöttem volna fogadni Chozt, aki visszatért hozzám Borsodból ^^

Még péntek este elsétáltunk a Clark Ádám térre, ahol felépett a Tűztánc. Elég nagyszabású produkció volt, profi néptáncosok és egyéb modern táncosok járták több mint egy órán keresztül, és a zene se volt semmi! Érdekes hangszerelés, brácsától kezdve dobon, zongorán és szaxofonon át gitárig minden volt benne, magyar népdalokat dolgoztak fel a 21. század embere számára emészthetően. Egy leányzó énekelte a szólót, a tipikus magyar dallamokat, és itt jön a vicc, volt még ugyanis a zenekarban egy háromtagú vokál, az "African voices": kizárólag fekete nőkből állt, akik afrikai dallamokat búgtak a magyar nótákba, és a harmónia így is tökéletes volt. A legjobban az tetszett, mikor az énekesnő épp szép hazánkat dicsérte a dalban, alatta meg ment a vokál: "Oh Mama Africa". :D

Szombaton lementünk Angyalira, és Choz megtapasztalhatta, mennyire flúgos a családom, ugyanis itthon hagytuk a telek kulcsait, és két órát ácsorogtunk a parton, míg apu fordult egyet. A hatalmas szél és a gyenge teljesítményű motor miatt a szigetre jutni is igazi küzdelem volt, de ott már rendben ment minden. Elvégeztünk néhány kerti munkát, de jutott idő pihenésre is. Petrát nem igazán lehetett lekoptatni, kihasználta, hogy úgy nyuzigálja Chozt, ahogy akarja, de nem baj, mert legalább megszerette ^^

Érdekes, hogy még sose hoztam senkit Angyalira, de ez érthető, elvégre nem szoktunk Orsi nélkül lejönni. Jó volt, csak rövid, meg persze fárasztó.

2011. június 22., szerda

Bernhard Schlink: A felolvasó






A könyvet Orsi kapta jutalomkönyvként, és itt hevert az ágyán. Vékonyka volt, rövid, pont jó ahhoz, hogy bepakoljam a táskámba és magammal vigyem a BKV-n olvasgatni - a 700 oldalas Eragon erre sajnos nem alkalmas.
Egy nap alatt elolvastam. 220 oldal, nem nagy ügy. Eléggé súlyos történet. Kate Winslet Oscart kapott a filmváltozat főszerepéért, kedvem is támadt megnézni - talán Chozzal, ha lesz valaha is ilyen hangulatunk...

2011. június 21., kedd

Nosztalgia június huszonegyedikén

Ma lennénk Gáborral 4 évesek. Ezen gondolkodni persze óriási szamárság, mivel lassan a szakításunknak lesz évfordulója, hurrá. Nem tehetek róla, de a dátumok nagyon meg tudnak ragadni a fejemben. Vízitúra, vízitúra... Sok osztálytársam elment, Gabi is. Én nem értem rá. Mondjuk lehet jobb is. Nem tudom.Vicces, pont a BK talin olvastam, hogy 21-e a napforduló, és ehhez kapcsolódik a Szentiván-éj is (jún. 24), ami eredetileg akkor lett volna, csak valamiért eltolódott. Ennek valamiért örültem, mert ez egy varázslatos éjszaka ám, én meg hajlandó vagyok minden hasonlónak jelentőséget tulajdonítani. Tudnék most itt filózgatni, de azt hiszem nem venné jól ki magát. További szép estét.

2011. június 19., vasárnap

a Fellépés

Szombaton megvolt a táncfellépésünk, vegyes érzelmekkel. A művésznek elvileg nem kéne megosztania ilyen kulisszatitkokat a közönséggel, de most megteszem :)

Eleve tartottam kicsit a dolgotól, mivel nem lehettem ott az utolsó órán. A ruhákat reggel szedtem össze, rá kellett ébrednem, hogy nincs meg a melltartóm, a tesóm pedig, akin mindezt számonkérhetném, épp Eilatban sütteti a hasát. A ruháim egy egész sporttáskát tettek ki. A Tháliában léptünk fel fél 4-től, de nekünk már délre oda kellett menni hogy felkészüljünk és próbáljunk. Az öltözőnk akkora volt mint egy lyuk. A főpróba nagyon rosszul sikerült, a modern össze-vissza ment, a lábamon se tudtam megállni (kicsit bekavart ez a mezítlábas téma) a végén Jani közölte, hogy ehhez nem tud mit hozzáfűzni, a szervező megkérdezte a maga gusztustalan módján, hogy ez vajon már a tánc volt-e, vagy csak bemelegítettünk. Jani is félősen vallotta be, hogy igen, kicsit ő is megijedt. A sztepp jól ment, a musical viszont gagyin, Geri a maga stílusában elő is adta, hogy mennyire szarok vagyunk és a közönség nem ezt akarja látni.

Ezután elég nyomott hangulatban érkeztünk az öltözőbe, kicsit kétségbe is voltam esve, hogy így nem léphetünk fel. Igyekeztünk felrázni a népet, fellépőruhát válogattunk, öltözködtünk, fotózkodtunk.

A fellépés előtt nagyon vacakul lettem, nem értettem, mi bajom, gyenge voltam és szédültem. Nem kívántam a kaját, úgy éreztem, vitaminra van szükségem, gyümölcsre vagy hasonlóra... A lányok segítettek, kaptam cukrot és kólát, de nem igazán sikerült helyrepofozni magam. Az első számunk a modern volt, az rázott fel, mert a színpadon már csak a táncra figyeltem. A lábamra kötözött izé bevált, mentek a forgások, jók voltunk. Mikor lejöttünk, nagyon fel voltam dobódva, sokkal jobban éreztem magam, de végig megmaradt ez a fura érzés. A sztepp volt a következő táncunk, és az gyengére sikeredett - többször rontottam, annak ellenére, hogy nagyon tudtam ezt a táncot, és képtelen voltam mosolyogni. A musical szintén tök jól ment, és örülök neki, mert eléggé féltem tőle.



A fellépés után rögtön mentem kis családomhoz. Igazából ők nem sok mindent mondtak, és megijedtem, hogy azért, mert rossz volt, csak nem merik bevallani. De azt hiszem inkább csak nem akartak semmit hozzáfűzni...


Choz nálunk aludt, másnap némi lustálkodás után kidobtam, és mentem BK talira. <3 Ezer éve nem tudtam összefutni a többiekkel, és most egész sokan voltunk, jött Seren meg Tenshi is! A nap nagyrészét a Siriusban töltöttük, hülyültünk meg beszélgettünk. A Csücsköktől kaptam megkésett szülinapi ajándékot, jól meg is lepődtem. Süti formájú fülbevalók és a Rózsa neve, amit már ezer éve el akarok olvasni, úgyhogy nagyon ráhibáztak :P


UPD.: A táncos videók megnézése után helyrekerült a lelkivilágom: nem is volt ez rossz! Igaz, a szteppben tényleg nem mosolygok. Kiteszem ide a youtube videóinkat, ezeket egy csoporttársam csinálta. Apu is készített felvételt, de sehogy sem sikerült rávennem, hogy végig az egész csapatot vegye, és ne zoomoljon rám néha. :D


Musical

Sztepp - bár itt szinte végig nem látszom :D

Modern

2011. június 17., péntek

Stylewalker Night

Ma az 5. kerületben Stylwalker Night volt, designer shopok nyitva tartottak egész éjfélig, mindenre 20% kedvezmény. Csillával vetettük bele magunkat a shoppingolásba, és nagyon jó volt. Oda vagyok ezekért a kütyükért, persze elég drágák, de garantáltan nem jönnek szembe veled az utcán. Vettem fülbevalót és képeslapot, gyűjtöttünk matricákat további kedvezményekért, kitöltöttünk totót, ittunk limonádét a Buborékban és ovis kakaót a Csendesben (megtaláltam a falon azt a feliratot, amit még Petivel írtunk az első randinkon!^^) adtam interjút egy helyi újságnak (a pasi le is fotózott, mert nagyon beleillettem a boltba a designos szemüvegemmel :D ) és fényképezkedtünk egy ennivaló bagolydísszel is, amit ha elegem likeolnak a facebookon, meg is nyerhetünk. Nagyon jól éreztem magam, szeretek néha-néha venni ilyen apróságokat. Ha egyszer saját lakásom lesz, az is tele lesz hasonló kütyükkel, persze ahhoz mindenekelőtt pénz kéne :)

Holnap fellépés, nagyon nagyon szurkolni! Nem tudtam próbálni, cuccokat összeszedni - remélem minden menni fog...

2011. június 16., csütörtök

Zsúfolt napok

Kicsit megint összesűrűsödtek a dolgaim.
A keddem katasztrofálisra sikeredett. 9-től írtam volna humánöko vizsgát, 7-re állítottam ébresztőt, 7:45-kor keltem - magamtól. Nem értettem, hogy történhetett ilyesmi, lényeg, hogy full idegesen pattantam ki az ágyból, negyed óra alatt kellett elkészülnöm, közben pedig felhúztam magam azon, hogy a szomszédos ágyban Szahar aludt Orsival (aki bizonyára reggel lopózott be, de hahó, ez még mindig közös szoba, én is itt vagyok...) Tehát rohantam, és mindent elértem, és még korán is érkeztem meg. A terem főként felsőbb évesekkel telt meg, alig láttam ismerőst, vártunk, vártunk, vártunk fél órát, tanár sehol. Felment valaki megnézni, de a tanszéken se volt egy lélek se, így feloszlattuk magunkat azzal, hogy a tanár nem jelent meg, majd köteles lesz új időpontot megadni.
Sejthetitek, milyen ideges voltam, túl akartam már lenni végre ezen a vackon. Aznap melóban is elküldtek egészen a TÓK-ra, ami a Kiss János altábornagy utcában van... Fáradt voltam, és ideges, és délután még el kellett mennem a postára, meg az elkészült útlevelemért, meg orvoshoz. Este Taglit tali volt, a nyomulós srác persze rögtön felbukkant mellettem, hiába próbáltam levegőnek nézni, nem vette a lapot és folyton locsogott. A találkozó 18:00-22:30-ig tartott, ezt kicsit sokallottam. Ebben benne volt egy kétórás film egy holokauszt-túlélőről, akivel fogunk személyesen is találkozni, ezért néztük ezt meg, hogy tehessünk fel neki kérdéseket. A film nagyon jó volt, és elismerem, hogy szükség van arra, hogy az ember néha nézzen ilyeneket, de cseppet sem volt szívderítő, és a fejem is irtóra megfájdult a végére. Amint elengedtek minket, mint az őrült vágtáztam ki az épületből, hogy a nyomulós nehogy megint arrafelé akarjon hazajönni, amerre én. Csak az utcán jöttem rá, hogy az útlevelem az épületben maradt, de annyira elegem volt, hogy már nem mentem vissza.

A többi nap nem volt olyan vészes, de még mindig ki vagyok kicsit készülve. A humánöko vizsgámat jövő hétfőre tették (a tanár azt hitte, 10-kor kezdődik...). Kedd: szabadságfilozófiák. Szerda: Társadalompolitika... Hétvégén táncfellépés, akkor nem lesz időm tanulni, ráadásul Choz a szememre hányta, hogy csak miattam maradt Pesten, és alig találkozunk, és nem is tudunk együtt aludni, mert én ma osztálytalálkozón voltam, holnap Csillával leszek, bla bla. Ennek az lett az eredménye, hogy tegnap nála aludtam - a teljes holdfogyatkozást akartuk nézni, de semmit sem láttunk - és ma megint zombiüzemmódban működtem. Végül áttettem a szerdai vizsgámat 29-ére. Nem akartam, hogy olyan későn végezzek, de jobb lesz így - most lehetek Chozzal, nem kell kapkodnom, nyugodtan koncentrálhatok a táncra meg a másik két vizsgámra. Jövő héten Choz úgyis hazautazik, majd tanulok akkor. Olyan jó lenne, ha már vége lenne! Senki másnak nem tart ilyen sokáig a vizsgaidőszak. Az osztálytársaim elmehetnek vízitúrára, de én nem. Dolgozom, úgyhogy a nyaralás is csak júliustól kezdődik. De nagyon jó lesz akkor már! :)

Az osztálytalim amúgy jól sikerült, a Fakaliban voltunk, és jött Zsuzsa néni is :) Sokmindenkivel beszélgettem, külön örültem Krisztinek, aki véletlenül pont visszajött Londonból pár napra, és lenézett hozzánk - mesélt a kinti élményeiről, jó volt hallgatni :) Mindig kicsit félek az osztálytaliktól, nem tudom miért, talán mert nagyon sok mindne változott azóta, hogy együtt voltunk, és kicsit fáj ezekre emlékezni. De azért jó volt most. :)

Orsi holnap Izraelbe utazik 3 hétre, ki is fogjuk kísérni reggel a repülőtérre. Végre tartósan rend lesz a szobánkban, el sem hiszem.

2011. június 13., hétfő

Tincitánci megint

Ma a táncról álmodtam. Baletteztem, igazi balettcipőben, balerinák között... És valahogy keringőzni kellett, de én nem ismertem a lépéseket, csak próbálkoztam a párommal, és figyeltem a többieket, de nem ment, és mikor végeztünk, a párom azt mondta, hogy nem is az a baja, hogy nem ismerem a táncot, hanem hogy képtelen vagyok ritmusra lépni.

Reggel elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is tovább a tánccal. A Madáchot nagyon megszerettem - sehol máshol nem tanítanak ennyi stílust, ilyen profi színvonalon - de úgy néz ki, jövőre nem folytatom. Messze van, drága, de a legfőbb indokom, hogy Annamari és Fanni nem jönnek - nekik az egyetem és az egyéb elfoglaltságok jobban bekavarnak, mint nekem, sok edzést ki kell hagyniuk, és igazuk van abban, hogy így aztán végképp nem éri meg. Beszélgettünk arról, hogy keresnénk táncsulit valahol a Blaha környékén, ahol Jani is tanít, és ahol bérletes rendszer van, tehát csak annyit kell fizetned, amennyit tényleg részt vettél az órákon. Biztos jó lenne, de a Madách... Szóval szomorú vagyok kicsit. Még van időm eldönteni, mit csinálok, de Fanniék nélkül nem hiszem, hogy ugyanaz lenne, ráadásul a csoportok is állandóan változnak, talán jövőre még több kicsit kapunk, akikkel nem igazán lehet megtalálni a közös hangot.

Holnap lenne az utolsó edzésem, és nem tudok rá elmenni, mert Taglit tali lesz. Nagyon sajnálom, egyrészt, mert szükségem lett volna gyakorlásra a fellépés előtt (Geri még nem állított térformát se -.-) másrészt, mert ha tényleg otthagyom a Madáchot, egy kicsit ünnepélyes alkalom lett volna ez az utolsó... Sebaj, ez van, ezt kell szeretni.

2011. június 11., szombat

Tánc^^

Mostanában nagyon tánclázban égünk, egy hét múlva fellépés, minden órán a táncokat gyakoroljuk, ma vettünk fellépőruhát. Azt hiszem, kezdek biztosabb lenni magamban, minden koreó színpadképes, szeretem is őket, remélem jól fognak siekrülni :)

Sztepp - A hercegnő és a béka - Dig a little deeper, to find out who you are

Modern - Ralph Towner, John Abercrombie-Caminata (2011 Japán - a földrengés emlékére)

Musical - Király Nyálgép Viktor: Solo

2011. június 5., vasárnap

Hétvége

Agárdon töltöttük a hétvégét, nagyon jó volt. *.* Jó lett volna, ha Choz is jön, de ő most egy héten át Gödön méricskél húszlábú háromkilós szerkezetekkel, úgyhogy nem tartott velünk - ez olyan szempontból jó, hogy mégiscsak tudtam tanulni, de emellett pihentünk, pingpongoztunk, fürödtünk, napoztunk és kajáltunk rengeteget. Szombaton sokan lejöttek, volt 3 baba is O.o

Ma este még jelenésem volt a Madáchban, ma nézte meg Gyula a színpadi táncainkat. A sztepphez nem szólt hozzá - először érzem amúgy azt, hogy tényleg biztosan tudom ezt a táncot - a modernhez viszont egy komplett órát tartott nekünk. Vicces volt, mert a másik csoport letáncolta, ahhoz hozzá se szólt, a miénket viszont mozdulatról mozdulatra megállította, mindegyikhez fűzött valamit - szerintem vagy fél órán át gyakoroltunk. Ennek nagyon örültem, mert rávilágított arra, hogy Jani tényleg egy nagyon komoly koreográfiát csinált nekünk (lassú, drámai szám, a japán földrengés emlékére) amely tele van érzelmekkel, de egyszerűen egyáltalán nem tudjuk visszaadni. Ahogy Gyula magyarázott, kezdtem rájönni, hogy egy-egy mozdulatnak mi az értelme, és tuti, hogy ezek után másképpen fogom csinálni - ahogy ő fogalmazott, ha ezt profik táncolják, a közönség bőg a végén - mi azonban nem vagyunk profik, és tartok tőle, hogy a bőgés helyett inkább ásítás lesz. Ugyanez a helyzet a musicallel - attól meg végképp rettegek, mert oda kéne a lendület és az energia, meg a gátlások leküzdése, és hát... sajnos egyáltalán nem érzem biztosnak sem saját magamat, sem a csoportot. Őszintén szólva jóval megnyugtatóbb profi, 20-25 éves lelkes lendületes lányokkal kiállni, mint 13-17 évesekkel, akik csak most fedezik fel a testüket. Első esetben nem félek attól, hogy én kicsit gyengébb vagyok, mert tudom, hogy a produkció úgyis jól sikerül. Most viszont sokkal nagyobb a nyomás, úgy érzem a maximumnál is többet kell hozzak, hogy lenyűgözzem a nézőket - az igazat bevallva nem kicsit frusztrál, hogy Choz is a közönség soraiban fog ülni...

2011. június 2., csütörtök

Egy gyűrű mind felett

Azt hittem, hogy tegnap elhagytam a gyűrűmet. A gyöngyörűséges, kék üvegből készült csodálatos születésnapi ajándékomat. Teljesen kétségbe voltam esve. Emlékeztem, hogy reggel felhúztam az ujjamra, aztán levettem, mikor kezet mostam - úgy emlékeztem, az egyetemen. Ma megnéztem a mosdót, persze nem volt ott, érdeklődtem a portán, levadásztam a takarítókat, végül végső kétséégbeesésemben rózsaszín cetlit ragasztottam a tükörre, hogy aki megtalálta, hívjon - erre a kis drága mindvégig itt lapított a nagyfürdőszobában. Gondoltam rá, hogy hátha itt lehet, de ez csak az utolsó reményem volt, sosem hittem volna, hogy ekkora szerencsém van. Annyira megkönnyebbültem! Nagyon bántam volna, ha elvesztem... Ígérem, most már sokkal jobban fogok vigyázni rá! <3

Érettségi

Tegnap korrepetáltam Tacsit magyarból, mert hétfőn szóbelizik. Furcsa volt. Elve negyed óráig tartott itthon, mire előkapartam a régi jegyzeteimet és a kidolgozott tételeimet - arra sem emlékeztem, hova írtam őket, pedig nem volt az olyan rég. Vicces volt megint Móricz novellisztikáját meg Arany balladáit magyarázni. Az érettségi óta eszembe sem jutottak ezek a dolgok. Rájöttem, hogy mindenkinek igaza volt abban, hogy ez bizony fölösleges tudás - tényleg soha az életben nem lesz rá szükségem, persze műveltebbnek érzem magam tőle, meg szeretem én a magyart - de ha életem hátralevő részében senkit sem kell többé korrepetálnom, sosem fogok már azon elmélkedni, vajon milyen nőkhöz is írt József Attila verseket.