2011. április 30., szombat

...ebéd?

Hát ilyen szerintem még életemben nem történt velem.

Tegnap elfelejtettem ebédelni.

Igazából nem is tudom, hogy történt. Csak este villant be, ahogy ballagtam táncról haza, és hiába gondoltam végig a napom, sehogy sem találtam azt a mozzanatot, ahol ebédeltem volna. Hogy a tökbe? Az oké, hogy tavasz van, és ilyenkor mindig van egy olyan periódusom valahogy amikor nem nagyon eszem. Nem éhezek meg. De én akkor is folyton a kaján kattogok, könyörgöm! Hogy lehet, hogy egy ilyen fontos esemény, mint az EDÉD, kimenjen a fejemből? Délelőtt postáztuk az ELTÉs leveleket, hazajöttem dél körül, beültem a számítógép elé turmixot meg epret majszolni, és háromnegyed négykor álltam csak fel halál nyugodtan, hogy én most találkozom Csillával. Tali, tánc... Estére már kicsit megéheztem, de odáig eszembe se jutott... Mi a szösz van velem..?!

2011. április 29., péntek

Hey, it's springtime!


Fúúú de jót tett ez a tavaszi szünet. Azóta friss vagyok, fel tudok kelni reggel, nem alszom el az óráimon, még akkor sem, ha unalmasak. Tegnap sikerült lefénymásolni a kötelező olvasmányaimat - talán idén kevésbé lesz kapkodós a vizsgaidőszak! Süt a nap, meleg van, és jó a kedvem, pamparam.

Tegnap Choz bátyjánál aludtunk. Amolyan bemutatkozós-beszélgetős alvós dolgot terveztünk, de ebből nem sok semmi lett, mert belecsöppentem egy kis családi perpatvarba, végül Lili, Choz unokahúga is hazajött, vele kellett foglalkozni, úgyhogy nem kerültem túl közeli kapcsolatba Lacival :D Viszont jó volt nála, mert puha volt a paplan, Lili adott egy plüssmajmot Choznak, nekem pedig egy pandát, hogy legyen mivel aludnunk (<3) reggel pedig a 212-es busz háztól-házig kényelmesen elvitt az egyetememhez.

Déltől kezdődött az órám, és úgy volt, hogy háromnegyed tízkor talizok Mónival, aki eddig volt a TáTK kézbesítője. Késett, de aztán tényleg lelkiismeretesen megmutatott mindent. A munka valóban összetett: be kell járni több tanszéket, szét kell osztani leveleket, meg felvenni párat, tudni kell, mit kell aláiratni, mit kell személyesen átadni... Füzetek, dobozok, sárga cetlik tömkelege. Ez kicsit megrettentett, de azért pozitívan állok hozzá, egyelőre úgy érzem, ez tetszene nekem :) Móni amúgy mindenkivel dumált, fecsegett, az összes titkárnővel, tanszéki ügyintézővel puszipajtás, sütit osztogatott az utolsó munkanapján... Aztán átvitt a postára, a Szerb utcába, ott is megmutatta, hogy működnek a dolgok. Nem tudom, én hogy fogok tudni kijönni azzal a kismillió emberrel, akivel találkozom majd a munka során, de őszintén szólva nem is szeretnék mindenkinél teadélutánt rendezni, mert ha csak kiszórom a leveleket és iszokolok is tovább, jóval hamarabb végzek.

Az órámra végül nem értem be, de nem baj, majd elkérem az anyagot, így itthon csövezhetek most kicsit, de mindjárt sietek Csillával talizni. Aztán edzés, Choznál alvás, edzés, majd haza megint, szombaton. Nem tudom, miért panaszkodnak itthon, hogy keveset látnak... >.< Igazából már annyira nyár fílingem van, le akarom tudni a vizsgákat meg a sulit, aztán szabadsáááág!

2011. április 27., szerda

Szünet után

Nagyszerűen kiterveltem, hogy most, hogy ilyen irdatlan sok szabadiőm lesz, majd tanulok. Hát tanultam? Természetesen nem. Persze valamelyest haladtam előre, de közel sem annyit, amennyit szerettem volna. Ez nem azt jelenti, hogy kifutok az időből, csak azt, hogy szokásomhoz híven megint ugyanakkor fogok végezni: az utolsó pillanatban.

Fogalmam sincs amúgy, mivel telt el így a szünet. Nagyon sokat tudtam aludni, találkoztam Chozzal, shoppingoltam. A szombati Vibrasphere-t végül kihagytam, annyira elegem lett a kavarásból meg a bizonytalanságból, de akik ott voltak, azt állították, hogy jó volt. Vasárnap-hétfőn Angyalin voltunk. Esett az eső. Fújt a szél. Hideg volt. Megfáztam. Folyik az orrom. Anyu azt mondja, ő szólt, hogy hideg lesz, de nekem annyi az utolsó emlékem, ahogy azt mondja, hozzunk bikinit. Hát én vittem, meleg pulcsiból viszont annál inkább hiány mutatkozott.

A Húsvéti Nyúl Angyalira is letalált, kaptunk sok-sok finom csokit. Apu meglocsolt az alábbi kis versikével:

Húsvét napján fent a várban
Schmitt Pál elnök urat láttam.
Kezében toll, nem szagos víz,
Új Alkotmány, mit aláír.


Ugyanis köztársasági elnökünk húsvéthétfőn alárírta az új alkotmányt.
Choz csak kedden jött vissza Pestre, de akkor ő is meglocsolt egy szép vers kísretében. Megint kezdődik a zsúfolt tanulós időszak neki is meg nekem is (már megvolt a vizsgajelentkezésem) de remélem, tudunk azért rendesen találkozni.

Ma elvállaltam egy munkát - én leszek az ELTE kis futára, hurcolom a postát a tanszékek között. Egyelőre nem tudom, milyen lesz - majd segítenek, de azért félek kicsit, hogy nem fogom tudni megjegezni, hogy pontosan kinek, mit, hova... A munka megszerzésében amúgy a könyvtárosunk, Tamás segített - na ugye, hogy megéri jóban lenni vele :D Remélem tényleg beválik, fogom tudni csinálni - minden nap van, de olyankor, amikor amúgy is az egyetemen lennék - és még fizet is. Jepp! :)

2011. április 22., péntek

Tavszi szünet II.

Szerdán Choznál aludtam. Délig ásítoztunk az ágyban, reggeliztünk, aztán összeszedtük magunkat és elindultunk - én jegyet venni Vibrasphere-re, Choz suliba. Épphogy megvettem a jegyet, Chot már hívott is, hogy a konditerem zárva van, az órája meg nem fontos, úgyhogy hamarosan megint találkoztunk a fővám téri Burger Kingben, de ekkor már nálam volt egy húsz kilós zöldségekkel teli zacskó, amit anyu sózott rám, mikor totál véletlen a Baross utcánál összefutottunk. Chozzal kajolás után átcipekedtünk hozzánk, ahonnan lepakolás és átöltözés után már le is léptünk; a Margitszigetre mentünk, mert aaaannyira szép idő volt. Kis sétálás és fűben fekvés után gyorsan megkívántunk egy kis nasit, de kettőnknek összesen 250 forintunk volt. Nekiindultunk automatát keresni, ennek az lett az eredménye, hogy a 26-os busszal elfurikáztunk az Árpád híd pesti hídfőjéig, Choz vett ki pénzt az ORFK melletti automatából (amit ő szúrt ki saszemmel) vettünk egy csomó fincsiséget a közeli olcsó boltocskában, és elégedetten nyammogva kiagyaltuk, hogy menjük a Normafára. Buszozás, metrózás, csókolózás a mozgólépcsők fölött, aztán Normafa. Itt is feküdtünk, néztük a várost, piskótatallért nyammogtunk és elmélkedtünk az élet nagy dolgairól. A hazaúton elkezdtünk azon szenvedni, hogy mindjárt el kell válnunk, Choz nem tudta eldönteni, hogy a bátyjánál aludjon-e, vagy sem, és ha igen, hogy jusson oda - hát ennek az lett vége, hogy megint fogtuk magunkat és elmentünk az Örsre, pedig már késő volt és elég hűvös. Csak Chozhoz akartunk felugrani, hogy összepakolhassa a cuccait, de bementünk az IKEÁba, mert kitaláltam, hogy vegyünk ezerforintos pokrócot a legközelebbi hasonló fűben fekvésekhez. Végigjártuk a teljes áruházat, minden kanapéra leültünk, és már megterveztük a saját lakásunk konyhabútorzatát is. A pokrócot végül a piactéren leltük meg, miután végigjártuk a teljes IKEÁt, de legalább tényleg csak 700 ft volt. A 100 ft-os ikeás hotdog után végre eljutottunk Chozhoz és összeszedtük a motyóját, és felültünk a metróra, és az Astoriánál tényleg elváltunk. Mivel ma hazautazik, nem fogom látni egészen keddig :( De jó volt ez a nap, hogy tényleg azt csinálhattuk, amit akartunk :)

A héten amúgy kisebb vagyont shoppingoltam el, de a ruhatáram végre teljes mértékben felkérszült a nyárra. Hihetetlen, hogy elment ez a hét a semmittevéssel. És én még tanulni is akartam! O.o

2011. április 19., kedd

Tavaszi szünet

Ne is törődj azzal a kis szösszenettel idelent. Vagyis lehet vele törődni, mert tényleg vacakul voltam, de most jó, most sokkal jobb, kellett egy ilyen, hogy tényleg rendezzem magamban a dolgokat. Tenshi felhívott, hogy mi van velem, mert úgy ráijesztettem. Olyan aranyos :) <3 br="">
Amúgy már szünet van az ELTÉn, egész jövő hét keddig. Tiszta ciki, ha belegondolunk, hogy semmi szükségem pihenésre, a TáTK-n nem szakadok meg a tanulástól, de mondjuk Choz, aki meg megszakad, csak a húsvéthétfőt kapta meg kegyesen szünnapnak. Sokáig úgy terveztem, hogy dolgozok ezen a héten, de Choz meggyőzött, hogy inkább pihenjek, a pénzre annyira nem szorulok rá, és tényleg utálom azt a melót... Szóval szabad a hetem, de ezalatt tervezek tanulást, shoppingolást, találkozgatást, a húsvétot pedig Angyalin töltjük a családdal. Remélem a nyúl ott is megtalál minket :) Ma volt egyébként peszach, a maga megszokott furcsa hangulatával. Egykor keltem, tizenkét órát aludtam. Mégiscsak jó ez a tavaszi szünet.

2011. április 17., vasárnap

Nyöszörgés a csigaházból

Úgy érzem magam, mint akit egész nap szurkáltak egy tűvel, keresztülnyomtak egy fokhagymanyomón és kicsavartak mint egy vizes törülközőt. Fáj. Szeretnék is visszahúzódni a csigaházamba, csak sajnos már ezt sem tehetem meg. Utálom, hogy a tetteimért csak én vállalom a felelősséget, és mikor a legfontosabb kérdésekről van szó, a kutya sem áll mellettem, hogy segítsen. Amikor itthon ülök, hogy basszus, ezt most kurvára meg kéne beszélni valakivel, akkor arra jutok, hogy nem, nincsen kivel, és akkor csodálkoznak, hogy bekattanok, hogy nem tudok rendet tenni a fejemben, és csinálom a hülyeségeimet, és a végén nem tudom eldönteni, hogy óriási bakit követtem el, vagy végre helyretettem a sors kerekét. Azt hiszem tényleg csak annyit tehetek, hogy igyekszem mindent a legjobban végiggondolni, aztán dönteni... Csak néha úgy érzem nincs is jó döntés :( Nem akarok mindent tönkretenni :( Annyira sajnálom :(

2011. április 16., szombat

Alkotmány a kétharmad árnyékában

Szeretem, hogy az egyetemen találkozunk aktuális gazdasági/politikai/társadalmi kérdésekkel, és végre lehet is róluk beszélni. Sőt, tulajdonképpen kell is, mert az orrunk alá tolják. Örülök, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik határozottan kiállnak a véleményük mellett. És úgy általában örülök annak, hogy egy liberálisan gondolkodó közösségben lehetek. Az én véleményem, értékrendem is kezd határozott formákat ölteni, de még mindig nagyon tudatlannak érzem magam.

Csütörtökön volt az egyetemen egy előadás a Jövőképp! - Fiatalok Magyarországért! Egyesület szervezésében, Alkotmány a kétharmad árnyékában II. címmel. Ősszel volt már egy ilyen vita, két fideszes politikussal és két liberális jogásszal, akik az ELTE oktatói. Annak idején nem tudtam elmenni, de most ott voltam, és nem bántam meg. Rengetegen voltunk - ITT a harmadik képen rajta vagyok, tessék megkeresni! - a vita pörgött, érdekes volt. A közönség szintén főként liberálisan gondolkodókból állt, akadt egy-egy hevesebb bekiabálás, az ELTE tanárainak szellemes megjegyzéseit mindig lelkes tapssal jutalmazták/tuk. Megérte elmenni.

A hvg.hu írása a vitáról ITT olvasható

2011. április 13., szerda

A vér kötelez

Petra első lett az iskolai helyesírás versenyen, Orsiék csapata megnyerte a "Ki tud többet Izraelről" versenyt. Anyuék szerint én is felmutathatnék végre valamit.

2011. április 12., kedd

Geotúra a Mátrában

Szombaton részt vettem életem harmadik geotúráján, ezúttal apuval és Chozzal. A tavalyi kirándulásról krónikát írtam, az idén viszont inkább apu kis szösszenetét lopom el:

Kedves Föld-lakó barátaim!
Köszönöm, hogy csillagközi barátságunkra tekintettel immár harmadszor is résztvehettem a csillagjárók számára kissé primitív, mégis megkapó rendezvényeteken. Magunkat Föld-lakónak, galaxisjárómat pedig egyszerű Nissannak álcázva jelentkeztem a versenyre két társammal. Jóelőre tudatták velünk, hogy a teletranszportáció használata tilos, az egyébként nem túl hosszú távot izomerővel kell teljesíteni. Belátom, ebből eme primitív bolygó lakóinak több van, mint nekünk. A hagycsúcsokra való feljutásnál sem használhattunk semmiféle vertikális transzportert, a felszíni dihidrogén-oxid átfolyásoknál pedig az antigravitáció helyett mindenféle trükkös mászásokat kellett alkalmaznunk, melyben földi barátaink igen találékonynak bizonyultak. A Föld-lakók primitívségére jellemző, hogy a pozíció meghatározására általunk használt, a kozmikus tér tenzortorzulásain alapuló mikroszkópikus pontosságú módszer helyett ún. GPS-t használnak, mely rendkívül bonyolult, nehézkes és pontatlan, ám ők jól elboldogulnak vele. A földi természet sokkal gazdagabb, mint a mi bolygóinkon, de sajnos a földiek sem vigyáznak rá eléggé, ahogyan mi sem a mi bolygóinkon sokezer évvel ezelőtt.
Földi barátaim igen vendégszeretőek, ezért ezt a rendezvényt is nagyon jól megszervezték, melyért galaktikus köszönet illeti őket.

2011. április 8., péntek

Matek szociológusoknak

Ma volt statisztika órám. Elég kevesen járnak be, amit olyan szempontból megértek, hogy pénteken van, viszont fontos tárgy, amit szerintem igen nehéz megérteni tanári segítség nélkül. Én mindenesetre bejárok rá, és egyelőre értem. Tök aranyos tanárunk van, ma például a normális eloszlásról tanultunk, és a Kis hercegből vette az elefántos példát, aztán úgy próbált magyarázni az értetlenkedőknek, hogy "az elefánt hány százaléka nagyobb 2 standard hibánál?"

2011. április 6., szerda

Shame and Scandal

In Trinidad, there was a family,
with much confusion as you will see.
There was a mama and a papa, and a boy who had grown,
who wanted to marry and have wife of his own.

He found him a girl who was suiting him nice.
He went to his papa to ask his advice.
The papa said, "Son, I've got to say no.
That girl is your sister, but your mama don't know."

The weeks went by and the summer came down,
and soon, the best cook in the island he found.
He went to his papa to name a date.
His papa shook his head and to him he did say,

"You can't marry this girl; I've got to say no.
That girl is your sister, but your mama don't know."

He went to his mama, he covered his head,
and told his mama what his papa had said.
The mama she laughed, she said, "Go man, go!
Your daddy ain't your daddy, but your daddy don't know!"

Beszéljünk szociológusul, nem baj, ha mi se értjük

A fenti mondat az egyik tanárom szájából hangzott el egy kocsmai kerekasztal-beszélgetés alkalmával, és lassacskán valóban kezdem felfogni az értelmét. Gyakran kapunk olyan házi feladatot, hogy olvassunk el egy-két szöveget, majd reflektáljunk rá, írjunk érvelést stb. Az esetek nagy többségében ilyenkor kiakadok, hogy hogy lehet ilyen szövegeket írni; a mondatok általában öt sornyi hosszúságúak, hemzsegnek az idegen szavaktól, és mire a végére jutok, már rég nem tudom, mi volt az elején. Fölösleges szócséplés, ráadásul értelme sincs, gondolom, de azért becsülettel végigrágom magam rajta, amíg frissebb vagyok, esetleg többször is átfutok egy-egy mondatot, hátha úgy megértem, végül feladom, és megírom a saját reflexiómat - pontosan ugyanazokkal a kifejezésekkel és olyan nyelvezettel, amiben olvastam.

Az is kezd egyre inkább rám ragadni, hogyan kell hozzáfogni az ilyen feladatokhoz. A dolog ott kezdődik, hogy a szociológus minden fogalmat meghatároz (konceptualizál). Ahogyan Mirkó mondta nekünk: Szerintem nem lehet eldönteni, hogy az internet demokratizálja-e a társadalmat. Mert mi az hogy internet, mi az, hogy demokratizálni, mi az, hogy társadalom?
A mai feladat: érveljünk a társadalmi fejlődéssel kapcsolatban. Az egészet azzal kezdtem, hogy hosszasan fejtegetem, hogy egyáltalán mi lehet az, hogy fejlődés (a végén megállapítom, hogy fogalmam sincs, mi az). Aztán megpróbálom a társadalmat szektorokra bontani, mert az milyen jó, az be szokott válni.

Ezek a szociológusok hülyék. :D

2011. április 5., kedd

Hejesírás?!

Helyesen írni tudni kell. Vagy legalábbis ezt verik a gyerkőcök fejébe kisgyerekkorban, így az enyémbe is, tehát ezzel az állítással már nem vitáznék. Helyesen írni tudni kell, és ha az iskola jól végzi a dolgát, mindenki többé-kevésbé meg is tanulja a ly és j, az egybeírás-különírás és a furmányos tulajdonnevek, ravasz becsapós szavak és más finomságok leírási szabályait.

Legalábbis így kéne lennie. Sajnos túl gyakran szembesülök vele, hogy a mai fiatalság - de sokszor a felnőtt generáció is! - NEM tud helyesírni. Amióta újra moderátor vagyok BK-n, hetente fetrengünk röhögve a sírástól (sírva a röhögéstől) Rennel, hogy milyen szánalmakat képesek alkotni érettségi előtt álló, 14-18 éves diákok (lesulytó, kötöszködik, szabadúl, stb. stb.)és tényleg az a szégyen, hogy az efféle hibák mindennapiak. Mostanában keltek hírek szárnyra arról, hogy köztársasági elnökünk sem a helyesírás bajnoka (ezt én továbbra sem vagyok képes felfogni) ma pedig egy szórólapot nyomtak a kezembe, melynek a hátulján ez állt: "Ez a hírdetési felület kiadó! Bővebb információ a 06-23/440-863-as telefonszámon kapható, hétköznap 10-17 óra között."

Komolyan, fel kéne hívni őket, hogy inkább egy szótárt keressenek. Mondjuk rájöttem már az évek folyamán, hogy a helyesírás az én személyes rigolyám. Ha hibát látok, alig tudom megállni, hogy ne szóljak be az elkövetőnek. A helytelenül leírt szavak szinte fizikai fájdalmat okoznak, ingerültté tesznek. Azért erről sem gondolnám, hogy normális volna.

2011. április 3., vasárnap

Talamasca

Na jó, elolvastam Timi blogját és arra gondoltam mégiscsak írok erről a pénteki Talamasca buliról, mert mégiscsak az első rendes bulim volt szilveszter óta. Mondjuk annyira nem volt nagy szám. Jó volt. Régóta vártam, és mindig úgy képzeltem, hogy jó sok ismerősöm lesz és az milyen jó. Volt egy kis megijedésem csütörtökön, mikor kiderült, hogy Tacsi, Némó tuti nem jönnek, Gáborék meg "majd meglátják, van-e kedvük" - ettől egyszerűen az egész bulinak semmi értelme nem lett, de tudom, hogy hülyeség... Csak mindigis velük buliztam. :-( Nem tudom eléggé sajnálni, hogy elvesztettem őket. :-( Végül Gabi, Brigi meg Boró jöttek, és ez akkor is megnyugtató volt, ha nem is voltunk velük. Megismertem személyesen is Timit, és találkoztunk Dórival és Pierre-rel. Dóri azt mondta, hogy fogadtak, hogy összejövünk Chozzal. Még közvetlen Ozora után. Azért ez eléggé ütött, azóta se tudok rájönni, honnan vette ezt, főleg mivel Chozzal akkor még csak párszor beszélgettünk egy társaságban, és annyi. Nemár hogy vibrált köztünk a levegő, vagy hasonló szamárságok.
Ja, szóval a buli. Dolt is hívtam, de végül ő se jött el. Meg Marci se. Ennyien voltunk. És persze jó volt, de őszintén szólva az egyetlen, ami megmaradt belőle, hogy milyen hihetetlenül gyorsan eltelt. Annyira furcsán gyorsan, hogy arra sem emlékszem, jó volt-e, bár persze jó volt, sokat táncoltunk, jólesett ennyi idő után... Aztán egy napon keresztül mást se csináltunk, csak döglöttünk Chozzal. Döglésben jók vagyunk.
Ma családi szülinap volt. Igazából nem nagyon akaródzik leírnom, de néha olyan baljós érzések törtek rám. Olyan elmúlásszaga volt, nem tudom, miért. Talán csak az én számomra.

What's in your head, zombee

Tegnap láttam az I am legend című filmet. Ez igazából annyira nem érdekes, főként, mivel én is elismerem, hogy nem akkora nagy szám. Valamiért azonban mégis folyamatosan kattog rajta az agyam, mióta láttam. Ez nálam ritka, ezért is említettem meg. Nem tudom, mi fogott meg ennyire benne. Nem hiszem, hogy a zombik. Talán csak a főszereplő félelmeivel tudtam azonosulni. Félésben jó vagyok.
Hát egyébként meg csak úgy vagyok itt a világba. Már megint kezd minden olyan tinglitangli lenni (ha nem írok sokáig a blogba, az a tinglitangliság jele). Vagyis inkább úgy fogalmaznék, érdemes elgondolkodni, ha sokáig nem írok. Általában van okom rá. Sokszor én sem tudom, hogy mi. De talán fontos. Talán fontos gondolataim vannak, amik túlságosan csaponganak ahhoz, hogy összefogjam őket, vagy túl kényesek ahhoz, hogy bárki olvashassa.