2011. március 28., hétfő

Egyetemgondok

Ma rájöttem, hogy rengeteg olyan órám van, amire nem kéne bejárnom, méghozzá azért, mert tökéletesen le tudok vizsgázni a kötelező olvasmányok és a netre feltöltött diák alapján is. Lássuk részletesen a tárgyaimat.

Amikre sosem járok be:
Család és társadalom: Csupán egy órán voltam bent, de annyira érthetetlen katyvasz, hogy kihagyom - főleg, mivel hétfőn 8kor kezdődik.
Pszichológia2: Ismeretes, hogy a tanár nem magyarul beszél és a mondatainak nincs értelme. Azon kívül a kiselőadás miatt kapok megajánlott jegyet, amit bolond leszek nem elfogadni, és így mentesülök a vizsgától.
Kulturális antropológia: Az óra stand up comedy stílusú, vicces, de van jobb dolgom is. A vizsga annyiból áll, hogy Prónai megkérdezi, miről szeretnél beszélni? De még mielőtt kinyögnéd, már ott az ötös az ETRben.

Amire bejárok, noha nem volna feltétlen szükséges:
Humánökológia a társadalomelméletben: Igazából hiába ülök ott és hallgatom végig, nem tudok rájönni, mi ennek a tárgynak a lényege, így félő, hogy annak ellenére se fogok tudni rendesen levizsgázni, hogy minden egyes nyamvadt előadáson bentvoltam.
A társadalomkutatás módszerei: Az órán pontosan az hangzik el, ami a tankönyvünkben van, azt meg úgyis el kell olvasni - nagy, vastag, és gyakran teljesen triviális dolgokról esik benne szó, pl. hogy a kérdőívekben célszerű érthetően feltenni a kérdéseket, az utasításokat meg emeljük ki dőlt betűvel.
Jogi alapismeretek: Inkább mese, ami akár érdekes is lehetne, de nem hétfőn négytől fél hatig.
A szociológia alapjai 2: Szintén mese, gyakran egészen triviális dolgokról. A dia elérhető a neten, a tankönyv is mindent szépen leír.
Társadalompolitika2: Érdekes, de itt is elmondható, hogy a tanárunk a diát olvassa fel. Mivel nem a legjobb időpontban van, már kétszer is kénytelen voltam elszundítani - pedig amúgy jó lenne, tényleg.

Amiken tényleg ott kell lenni:
Német szakszövegolvasás: Érthető, miért. Szeminárium.
A szociológia alapjai4: Beszélgetős, vitatkozós szeminárium, amit nagyon szeretek.
Szabadságfilozófiák: Előadás Heller Ágnessel. Óóóóriási szerelem.
Statisztika1: Ott kell lenni, mert ha nekem nem magyarázzák el ezt szépen, sose értem meg.
Statisztika1 gyakorlat: Dettó.
Logika: Dettó.

Nos azt hiszem látható, hogy ez elég rossz arány (az óráimnak csupán 43%ára kéne bejárnom). Bosszant, mert szeretem hasznosan tölteni az időm, és a terhelést is jól bírom (ub spondere crescit palma) ráadásul ott van előttem Choz, akinél egész más a helyzet... Az órákra bejárok azért, mert nem tudom, mi mást is tehetnék. Gondolkodtam azon, hogy kéne valamit csinálnom még, de semmi se jut eszembe. Remélem, csak ez a félév ilyen, aztán jövőre jobb lesz. (A sulit meg a tárgyakat amúgy szeretem, csak az zavar hogy minden ennyire könnyű. Még hogy majd az egyetemen megtudjuk, mi a szenvedés...)

2011. március 26., szombat

-

Újra és újra képes vagyok megdöbbenni azon, hogy mennyi elvakult ember él Magyarországon - hogy milyen hihetetlen, ahogyan egyesek vélekednek dolgokról, ahogyan beszélnek, amilyen kifejezéseket használnak emberekre; hogy döntenek, véleményt alkotnak, ítélkeznek az első információ alapján, amit koncként eléjük vetnek, és azt rágják hetekig, hónapokig, figyelembe sem véve más érvet vagy véleményt. Egszerűen gusztustalan ez a gyűlölködés, előítélet, rágalmazás, ami közben egyesek tényleg a birkák szintjére süllyednek és nyájként követik az első szipmatikus embert, aki lengeti az orruk előtt az (árpádsávos) zászlót. Olyan óriásinak érzem a távolságot az ő gondolkodásuk és az én gondolkodásom között, hogy el sem tudom képzelni, hogy lehet így létezni. Egyre inkább szembesülnöm kell a ténnyel, hogy 19 éves létemre kénytelen vagyok felnőtt embereket elítélni a viselkedésük miatt. Felelős magyar emberek képesek ijesztően európaiatlanul gondolodni. Tényleg nagyon felzaklatnak az ilyenek, ha hirtelen nagy dózisban kapom őket. Szociológusként majd teszek ez ellen. Tényleg.

2011. március 20., vasárnap

nyaúúú!

Nyűgös vagyok, nyááá, elegem van a hétből, pedig még el se kezdődött :/ Persze nem tudom, miért is szólalok meg a két ZH-mmal, mikor Choznak meg 5 van, de ennek eredményeképp nem fogunk találkozni egy csomó ideig, aztán még haza is megy hétvégére, nekem meg holnapra el kéne olvasnom ezt a bazivastag könyvet amiről azt hittem menni fog, de csúnyán benéztem és mégse, és ááá, meg fogom szívni.

2011. március 18., péntek

Ozora

Ma böcsületesen kiszámoltam az aktuális árfolyamok alapján, hogy 73 euró hány forint, és a végeredményt, egy ropogós húszezrest odaadtam anyunak. Tessék. Az idei Ozorámat saját magamnak fizetem. Még azt is magamtól szeretném, amit ott költök. Egyelőre van némi tőkém, mert jött fizu meg ösztöndíj is. :)

Ezt csak azért írtam le így, mert ha nem is tűnik fel, valójában komoly jelentősége van. Azt hiszem soha nem adtam még ki semmire ennyi pénzt (nem is nagyon volt mondjuk ennyi pénzem soha) és rólam tudni kell, hogy elég fukar vagyok, ezerszer meggondolom, mire adok ki és mennyit, de ezen nem kellett gondolkodni. Már tavaly augusztusban tudtam, hogy idén ezt magamnak szeretném finanszírozni, ezért is kerestem ezt a pompás telefonos munkahelyet, ahol az utóbbi pár hónapban senyvedtem. Húszezer forint - az egy hónapi fizum. De megérte. Remélem megérte.

Szex rózsaszirmok között


Mostanság igen aktív kulturális életet élünk, minden hétre jut egy színielőadás. Ma a Nemzeti Táncszínházban néztük meg anyuval a Csipkerózsikát, a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Mivel kortárs, a mozgás és a történet is elég érdekesen újraértelmeződött, de nekem tetszett. Szép volt a díszlet és a jelmezek is - az előadás közepe táján rózsaszirmokat idéző piros fecniket szórtak a színpadra, onnantól abban táncoltak a szereplők, kavarodott, szállt mindenfelé. Csipkerózsika elveszett, az erdei vadak buják, a herceg pedig mulya volt - végig álmodozó arccal libbent-lebbent, megcsókolta a szeretett hölgyet, az pedig végül faképnél hagyta, és egy erdei fenevaddal jött össze.

2011. március 17., csütörtök

PPPT, azaz Pszichológia prezentáció

Tavaly decemberi bejegyzéseim között akad, amelyekben a pszichológiáról írok, emlékszem, akkor szerencsétlenkedtem azzal, hogy egy hét alatt olvassam el azt az iszonytatóan vastag könyvet, amiből vizsgáztunk - mivel az órák olyan rettenetesek, hogy nem jártam be rájuk.
Ezt a jó szokásomat továbbra is tartom, mert idén is szerencsénk van a tárgyhoz és a tanárhoz (pszichológia2 néven, sőt, jövőre szociálpszichológia is lesz - azt hiszem, a jó példája annak, hogyan lehet az izgalmasból is rettenetesen unalmasat varázsolni) és szerencsére olyan időpontban van, hogy vígan kihagyható. Viszont kaptam fülest, hogy irtó kevesen járnak be, baj lesz, be fog rágni és szivat majd vizsgán. Lehet csinálni prezentációt, sőt, megajánlott jegyet ad rá. Előadsz 45 percben, lehet társsal is, elolvasol pár könyvet meg kicsit dolgozol vele, és voila, máris megúsztad az év végi cécót ("Mégis miről szól ez az óra?!") - A hülyének is megéri.
Lényeg a lényeg: Előadok jövő szerdán Herczeg Diával a társas viszonyokból. Ma készítettük el a prezentációt röpke két és fél óra alatt, előtte pedig elolvastunk pár könyvet és tanulmányt, amik főként rém unalmasak voltak, de egyet közülük hihetetlenül jónak találtam (Berne: Szexuális játszmák). Sajnálom is, hogy nem találtam meg a neten, belinkeltem volna, vagy legalább idézek belőle, mert nagyon szórakoztató és érdekes. A lényeg, hogy aki teheti és épp unatkozik, olvassa el.
Gondoltam, bemegyek szerdán az előadásra, mert idén még nem tettem ott tiszteletemet - nézzük meg, hol a terem, hogy működnek a dolgok, hogy szerepel az első prezentáló. A 115 főből, aki felvette a tárgyat, 17 volt bent. De mikor késve bementem, még csak 14-en voltunk. Ez azért nagyon, nagyon elszomorító. De legalább nem kell félnem jövő héten, hogy tömegek elé állok ki. Különben is, ahogyan olvashattam, közönség előtt egész másképp viselkedünk, mert...

Na, csak ennyit akartam mára. :D

Amikor egymás után túl sokszor lépek be a coospace-re :D


2011. március 16., szerda

Summer memories

Megvan az Ozora jegyem! Choz vette meg délután, miután tegnap Gabi szólt, hogy mától árulják a 100 db 70 eurós elővételes jegyet. Nekünk még jutott, a sors csúnya fintora, hogy Gáboréknak pont nem, sajnálom is őket érte. :(
Nade a lényeg hogy névre szóló jegyem van, ami nem örökíthető, eladható és hasonlók. Nekem augusztus 2-7-ig programom van, a facebookon is bejelöltem, hogy ott leszek. Ozora hatalmas élmény volt tavaly, sőt, merem azt állítani, hogy életemben ott voltam a legboldogabb, de azóta nagyon sok minden változott, úgyhogy nem vagyok egészen biztos benne, hogy idén ugyanolyan lehet.

Amúgy olyan furcsa ez a tavasz, már néha majdnem nyár van, nyárillat van a levegőben. Az érzékszervek közül a szaglás kötődik legerősebben az emlékekhez, és most is ahogy jöttem este haza egy csomó minden eszembe jutott, hogy mit csináltam az utóbbi pár évben a hasonló tavaszi/nyári estéken. Akkor még minden annyira másképp volt...

2011. március 15., kedd

Angyali

Március 15. most keddre esik, ezért a hétfőt szünnapnak nyilvánították, amit szombaton dolgozunk le (illetve én nem, nekem nem lesz egyetemem, maradok itthon Petrával) és kaptunk egy hosszúhétvégét. A hétfőt-keddet Angyalin töltöttük, mert végre igazán jó idő van. Egész télen nem jártunk ott,volt jó sok tennivaló, és mi ki ihasználtuk a két napot: Összegereblyéztük és elégettük az avart, kitakrítottuk a házat, vízre tettük a csónakot, lemetszettük a bokrokat, felmásztam a padlásra összesöpörni a menyétürüléket :D. Volt idő pihengetni is, este pedig mindannyian a kőházban aludtunk - én a padlón hálózsákban, mert nekem már csak ott jutott hely. A kályhába befűtöttünk, a jó meleg mellett füst is lett a szobában, mondta is apu hogy a füst meg fog rekedni lent a fejemnél, reggel arra fogok ébredni hogy meg vagyok halva, még Misi patkányt is a hátára fordította, hogy lám, így fogja ő is feldobni a mancsait. De azt hiszem, még élünk mindketten :D

2011. március 12., szombat

Tavasz!

A tavasz nagyon gyorsan ütött be, egyik napról a másikra lett olyan jó idő, hogy ihaj :) De tény, hogy ideje volt már:)

Tegnapelőtt békésen fekszem az ágyamon és olvasgatok, és azt látom, hogy mellettem a falon egy fekete pötty, egy hangya araszol felfelé. A hangyákról tudni kell hogy megszokott vendégek itt a szobánkban, biztos valahol az erkélyajtó alatti résen jönnek be, de nyáron sehogy se lehet tőlük megszabadulni - ilyen korán viszont elég szokatlan, hogy találkoztam eggyel. Nyáron idegbajt kapok tőlük és nem kímélem őket, folyton folyvást porszívózunk és kínosan ügyelünk a morzsákkal, de ez az egy kis hangya olyan aranyos volt, a tavasz első pici hírnöke, hogy óvatosan az ujjaim közé csippentettem és kitettem az ablakba, ahol azután tovább folytathatta vándorútját. :)

Tegnap Choznál aludtam, és kaptam tőle IKEÁs patkányt (egeret?) ő Misi egér. Most is itt cincog a laptop mellett. Szeretem Chozt :)

2011. március 8., kedd

Nőnap

"Ezért megéri nőnek lenni!"

Ma reggeltől estig csokrokkal tovasiető lányok és tulipánnal-rózsával megszeppenten álldogáló fiúk népesítették be az utcákat. Eddig nem is tűnt fel, hogy ez tényleg ilyen elterjedt szokás, de hát tényleg. Én is kaptam Choztól gyönyörűszép vörös rózsát, meg csokit is mellé :) Olyan rég kaptam virágot... O.o
Aztán mikor este hazaértem, várt egy virág aputól, ő négy darab különböző rózsát hozott a négy nőnek, akivel együtt él, de végül nem szedtük szét őket, ott virítanak a nappaliban egy közös vázában :)
Tacsi írt facebookon: "Boldog nőjátéknapot Riska!" És akármilyen hülyeség, valójában az a tény, hogy eszébe jutottam és még egy mosolygó virágos képet is mellékelt a levélhez, nagyon-nagyon jólesett :$
Eszembe jutott napközben, hogy gimnazista koromban (de rég volt) a padokon reggel sárga tulipán várta a lányokat. Erről persze egyetlen IDB elnökhelyettesem, Peti gondoskodott, aki ma - szintén facebookon - írt a hajdani osztálytársaknak egy kis vicces köszöntőt :)
Norbi edzés után kívánt boldog nőnapot, mikor még a saute-któl lihegtünk. Gerinek nem jutott eszébe a dolog, de emlékezett rá, hogy ott voltam az előző óráján, sőt, megdicsérte hogy lendületesen táncolok :D Eddig nem gondoltam volna, hogy tud a létezésemről, úgyhogy ezeket az apróságokat betudom nőnapi ajándéknak :D

2011. március 7., hétfő

Hétvége

Pénteken leutaztam Chozzal Vadnára, és csak ma délelőtt vonatoztunk haza (én egyenesen suliba mentem a keletiből, vonszolhattam a kis motyóm). Nagyon jó volt kiszakadni kicsit hétvégére... Pénteken báloztunk, ami egy élmény volt, mert felvehettem a fekete ruhámat (amire egy csomó ideig vadásztunk itthon, mert már sehol nem lehetett kapni) és szép voltam, és kajáltunk meg táncoltunk meg megismertem a szomszédoktól kezdve a rokonokon át a papig mindenkit, és nagyon rendesek voltak velem, a szülők se ettek meg, sőt, azt mondták jöjjek legközelebb is :D
Egész hétvégén nem csináltunk semmit tulajdonképp, csak punnyadtunk, filmeztünk, sétálgattunk a környéken, rengeteget kajáltunk, felfedeztem, hogy nagyon szeretem a barackos Nivea tusfürdőt, és Choz egy bolygóközi űrállomás... Jó volt így együtt, nagyon nagyon nagyon :) <3

2011. március 1., kedd

Merevedési zavarokra majd nutellát kenünk

Új bejegyzésbe írom, mert oda nem illik. Csak volt még egy vicces sztori táncon, mert most újra Gerivel vagyunk, aki állati jól táncol, pörgünk folyamatosan, közben pedig ontja a szöveget és a hasonlatokat (amik általában arról szólnak, miért vagyunk szarok).
Ma elmesélte, hogy egyszer volt egy térdsérülése, óriásira bedagadt, egy rakat orvosnál volt és egy se segített, már a karrierjét féltette, mikor végül elment valami természetgyógyász féléhez, aki hümmögve körbejárta miközben a kezével az auráját vizsgálta, aztán azt mondta: "Tegyen rá káposztát meggylekvárral estére". Na Geri hitetlenül bár, de odakötözte a cuccot, és reggelre lement az egész. A sztori végére hozzátette: "Merevedési zavarokra majd nutellát kenünk. Fűben, fában orvosság. "

LOL. :D :D :D

Elmélkedés a párkapcsolatokról

Egy 25 fős csupa-lány tánccsoportban lenni többek között azt is jelenti, hogy az öltözőben automatikusan csajos témák kerülnek elő. Én személy szerint szeretem ezeket az öt-tíz perces kibeszéléseket és lelkizéseket, bár azelőtt nem nagyon voltam ilyen, de azt kell mondjam, néha szükség van ezekre a nagyon csajos beszélgetésekre, ugyanúgy, ahogy havonta egyszer el kell tölteni egy délutánt rózsaillatú fürdőkádban és zöld pakolással a fejünkön (nem, az enyém nem zöld).
A szerelmi életek kitárgyalása rendszeres, ma is épp XY-é volt a téma, és ettől kaptam egy kis ihletet. Együtt vannak három éve, de már szar. Mert nem is keresi, és ingerült lesz egy puszitól is. És mióta szar? Hát úgy két éve... De a szakítást pár hónapja fontolgatja... meg kéne tennie...?

Bazz.

És akkor jönnek a hasonlók, "mi két évig voltunk együtt de a végén tök bunkók voltunk egymással" meg a "nekem négy év volt, mondjuk szép emlékeim vannak róla", aztán a szerencsésebbek, a "mi nyolc hónapnál járunk", "nekem mindjárt hét" én meg virulok a majdnem kettőmmel, Adri rám néz, "jaj, te akkor még nagyon boldog lehetsz!"

Elég kiábrándító volt látni, hogy egy csomóan még csak az "együtt vagyunk, elvagyunk, romlik, szar, vége" tendenciát tapasztalták meg. Őszintén szólva nekem a boldog kapcsolat annyira természetes volt, hogy mostanáig bele se gondoltam, hogy nem ez a normális, sőt, ez, ilyen fiatalon, határozottan ritka. Őszintén bevallom, az a bizonytalan érzés fogalmazódott meg bennem, hogy talán vannak, akik ezt az érzést sosem tapasztalják meg életük során... Mindig azt gondoltam, hogy egyszer mindenkire rátalál ez és akkor boldogan él amíg meg nem hal, de már azt hiszem, nincs ez így...