2011. február 28., hétfő

:)

"Minden ember próbálja megtalálni a helyét a világban, amely nem könnyű feladat senkinek sem. A szociológus ezt a feladatot annyival nehezíti, hogy nem csupán a saját helyét keresi, hanem másokét is."

2011. február 27., vasárnap

Black Swan


Sokat hallottam erről a filmről. Hogy milyen jó, meg milyen para, és hogy hasonlítok a főszereplőre, ami - tekintve hogy maga Amidala királynő, a gyönyörű Natalie Portman az - igen komoly bóknak számít (pláne Brigitől).

A lényeg, hogy egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Félve ültem be a moziba, mert azt hittem nagyon rettegős thriller lesz, de néhány összerezzenésem volt csak, és egész jól megvagyok, szerintem aludni is fogok tudni éjjel, egyáltalán nem volt vészes :D Azért akartam a parám ellenére is megnézni, mert nagyon felcsigáztak - a főszereplő balerina, és a film is a Hattyúk tava körül forog, érthető hát, hogy érdekelt.

Igazából kicsit összeszedetlennek és se-füle-se-farka filmnek éreztem, persze meg lehet ragadni mozzanatokat de nekem nem igazá állt egésszé. Azért örülök hogy megnéztem, és nem is akárkivel :) <3

2011. február 25., péntek

modol (L)


Jajj, hát ezer éve bizseregtek az ujjaim egy jó kis moderálnivalóért. Végre újra a prefigárdában! :D

2011. február 23., szerda

Rózsaszín felhők, cukormázzal leöntött igazságok

Nagyjából ilyen a hangulatom most. Tegnap egyébként rájöttem valamire. Elég hülyén hangozhat a dolog, de tényleg olyan fura volt, egy bevillanás, mintha valami átkattant volna az agyamban. Arra ébredtem rá, hogy rettenetesen szerencsés vagyok. És hogy egész idáig tényleg nem léptem tovább, mert görcsösen ragaszkodtam valamihez, amit akárhogyis, de el kéne engedni. Az a pillanat tényleg egészen olyan volt, mintha hirtelen ráébredtem volna, hogy milyen ködfátyolba bugyolálva éltem eddig. Amikor mondogatják nekem, hogy "majd találsz mást, lépj tovább", én pedig hisztizek magamban, hogy ők ezt nem érthetik, dehogyis találok. Aztán mégis. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy mostantól minden könnyebb lesz, de máshogy állok a dolgokhoz. Az sem igaz, hogy minden ugyanolyan, és helyrejött, és ennyi volt. De örülök most annak ami van, azt hiszem, hálás vagyok hogy végülis így alakult. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle a továbbiakban. Addig is: Rózsaszín felhőcskézésre fel!

suli ^^"

Még csak két napja járok újra egyetemre, de már elegem van belőle. Kicsit sűrű volt ez így, gyorsan utánajárni az óráknak, feladatoknak, követelményeknek, háziknak... Amúgy ez az órarendem, szerintem nem valami szép, de remélem, megszokom.
Tegnap az első órám nyolckor kezdődött, állítottam is magamnak ébresztőt negyed hétre, de vagy nem csörgött, vagy kinyomtam, nem emlékszem, a lényeg hogy arra keltem, hogy anyu hétkor jön be hozzám. Az a vicc hogy este kérdezték is, hogy keltem-e magam, én meg mondtam, hogy igen, ezért nem is jöttek korábban. Így viszont csak annyi időm volt hogy magamra kapkodtam a ruháim, és már futottam is a buszhoz. Beértem időben nyolcra, aztán kiderült, hogy az óra csak negyed kilenckor kezdődik, ráadásul szörnyen unalmas és követhetetlen is. Elhatároztam, hogy nem fogok bejárni rá, mivel a legközelebbi órám úgyis csak kettőtől lenne - akkor már inkább alvással töltöm a hétfő délelőttöt. A módszertan és a jog se volt valami hű de érdekes, ráadásul időközben megtudtam, hogy a szerdai szoc4 órára el kell olvasni két szöveget - nosza, könyvtár, ahol nagy nehezen megtaláltam őket, körülbelül 40 oldal, fénymásolgatunk, remek. Kedden német szakszövegolvasás, oda még egy három oldalas cikket kellene lefordítani, de mikor? Este a Helvéciában megint Szociológusok testközelben volt, terveztem menni. Épp kitaláltam, hogy jó, nem megyek, tanulnom kell, mikor összefutottam Gergővel, és megkérdezte, hogy ugye megyünk? Hát, ha Gergő is jön, akkor neki csak nem mondok nemet… Nade mit csináljunk, én haza akartam menni előtte. De így vele már nem mehetek haza, menjünk a Vörösmarty térre, mondja, téli kiárusítás van a New Yorkerben. Szóval igen, shoppingoltunk, méghozzá remek eredménnyel, és még jól is szórakoztunk :D De a szocos mókát untam és el is fáradtam benne, egyetlen előnye az volt hogy rájöttem, hogy szeretem a forralt bort. Éjnek évadján szótárazgattam utána a médiatörvényes cikket, reggel pedig felkeltem negyed hétkor, hogy még át tudjam beszélni anyuval. Pedig az órám csak tízkor kezdődött. És kár is volt fáradni a három oldalas szöveggel, mivel csak másfélig jutottunk (másfél óra alatt!) Összességében egyébként büszke vagyok magamra, jobban tudok németül mint sejtettem. A humánökológia órán tényleg majdnem elaludtam, most pedig azért vagyok fent, mert meg kellett írnom a szoc4 beadandót - de kész, és a héten remélem már nyugtom lesz :)

2011. február 19., szombat

Újra itthon :)

Vége a családi síelésnek. Mindenki egyben, még az életveszélyes pályákat is ép bőrrel megúsztuk, és csak egyszer estem, azt is állóhelyzetből sikerült xD
Sajnos nem síeltem annyit, amennyit szerettem volna, a buckás pályák és a ködös idő miatt, de legalább utolsó nap kisütött a nap, az jó volt, és persze gyönyörű volt végre látni a tájat. :D
Rengeteget kajáltunk, mérlegre egyelőre nem merek állni :D

Még meg kell osszam egy esti családi történetünket, amit elfelejtettem múltkor leírni. Fekete-fehér-igen-nemet játszottunk Petrával:
Orsi: Fekete-fehér-igen-nem, mit vettél a pénzemen?
Petra: Vettem egy karácsonyfát!
Orsi: Karácsonyfát? Februárban?
Petra: Igen!

:D :D :D

2011. február 17., csütörtök

Igor Bombardino

Én meglehetősen optimistán álltam hozzá idáig a dolgokhoz. A síelés nálam mindig is kettős dolog volt, szeretek végülis siklani, meg hát minden évben megyünk, de emellett rettenetesen félek is a hegytől, a meredektől, a sebességtől és az alattomos jégfoltoktól. Egyszóval: szépen lassan és meglehetősen ócska technikával kanyargok le a hegyről, de ha hagyják és nem teszik szóvá, akkor szeretem csinálni.

Viszont amióta itt vagyunk, mindig van valami gond. Óriási a köd, hideg van, havazik, a pályát pedig még nem ratrakolták. Én egész idáig egészen meg voltam ezzel békülve, még idegesített is, hogy miért nyafog mindenki emiatt, de ma már kétségkívül csúnya volt a helyzet. A havazás miatt hatalmas buckák keletkeztek, a síelés inkább túlélőtúra volt, mint élvezet. Sajnálom, mert későn megyünk ki reggel, egy csomót ülünk a hüttében, aztán korán jövünk be - holott eredetileg csúszni jöttünk...

Azért nagyon sok vicces eleme volt ennek a napnak. Már reggel több kis csoportra oszlottunk, és csoportvezetőink walky-talky-n (így írják?) keresztül tartották a kapcsolatot. Mi is vígan siklunk lefelé, Gábor megáll, szól, hogy baj van, mert csak annyit értett Andris szavaiból, hogy "halál" "borzalom" meg "életveszély". A rossz vétel miatt sokáig nem tudtuk meg, miről van szó, de kiderült végül, hogy egy pályáról beszélt :D

Az Igoros poénokon még ennyi nap után is folyamatosan röhögünk.
Ebédnél mindenki megint az olaszokhoz csúszott, de a Pál család inkább az osztrák kis gőzgombócos hüttét választotta. Békésen kajálunk, mikor megszólal a tokivoki: "Itt bombardino, itt bombardino, gőzgombóc jelentkezz" :D

Annyi hó esett, hogy tudtunk családi hóembert építeni, akkora mint Orsi, sállal, anyu usánkájával, léccel és botokkal. Elkereszteltük Igor Bombardinonak, miután lehívtuk a szálloda recepciósát, hogy ugyan fotózzon már le minket :D

Ja és verset is írtunk vacsinál annak örömére, hogy Petra farsangkor kínai hercegnő lesz:

Kínai vagyok, nem japán
Kínai, anyám, kínai apám.
A szemem éppen ezért ferde
A ló németül Pferd-e?

Azt hittem a röhögéstől kiköpöm a kaját. xD

2011. február 15., kedd

Sonne, wo bist duuuuuuu?

Köd. Leginkább ez jellemez mindent. Tegnap volt napsütés, de ma semmi. Fehér takaróba burkolóztak a hegyek, alig pár méterre látni el. Csoportban síeltünk, minden szakasz alján bevárva egymást. A pálya sem volt kifejezetten jó, jég és buckák édeni keveréke, de azért én élveztem. Szép lassan leóvakodni a hegyről, nyugodtan, úgy hogy nem sürget senki, közben a felfedezés izgalmai (vajon merre van a pálya széle?) nekem tetszett ez a nap.
Átsíeltünk Olaszországba, ami azért érdekes, mert eddig mindig csak Ausztriában síeltem - igaz, itt sem csúsztunk, csak beültünk igazi olasz pizzát enni és bombardínót inni, ami finom tojáslikőr O.O

Hát amúgy délutánra már kicsit felhúztam magam. Meg kell mondjam, nem komálom ezt a társaságot. Andrisékkal vagyunk, és vannak itt rokonok, barátok és üzletfelek - a felnőtt társaság nyilvánvalóan nem köt le, és az se tetszik, hogy számon kérik rajtam, miért nem mentem át hozzájuk délután piálni. Úgy általában nem nagyon van kedvem velük lenni, csakhogy a síelés is közös. Ez csak azért baj, mert ennyi embernél kénytelen az ember kompromisszumokat kötni. Nem csak arról van szó, hogy minden dombocskán meg kell állni bevárni a lassúbbakat (persze vannak, akik meg engem várnak be, ilyen oldala is van ennek) de az sem tetszik, hogy a hegytetőn tíz perc vita és tanácskozás eldöntenti, most épp melyik pályán menjünk le. A hüttében üdögélés is tovább tart. Én síelni jöttem, és szeretném is ezt kihasználni, akár van köd és jég, akár nincs. Ma már elég ideges lettem attól hogy folyton állunk és alig síelünk, de délutánra kicsit szétvált a csapat és akkor már haladtunk, az jó volt.

2011. február 14., hétfő

Virágárusok napja

Nem szeretem a Valentin napot. Nagyon nagyon nem, és ennek semmi köze ahhoz, hogy épp van-e valakim, vagy sem. Úgy általában elég fölösleges dolgonak tartom. Mindenesetre itt a havas hegycsúcsok tövében, ahol a szállodánkat szívecskék lufik díszitik és ahol rózsaszirmok vannak az asztalokon, kicsit mégis elfogott a honvágy O.o Tulajdonképpen szerencse, hogy itt vagyok, és nem otthon, mert a rajongóimnak nem kell kifosztaniuk a virág -édesség -és plüssmackó-boltokat. Azért egy rózsát mégiscsak kaptam ma, méghozzá ilyet: --%-@

Nagyon-nagyon meghatódtam tőle. :)

2011. február 12., szombat

A fellépés

Na, nem volt rossz. Sőt, azt mondanám idáig legjobb Madáchos fellépésem volt, de nem merek nyilatkozni, míg meg nem néztem a felvételt. Sokan panaszkodtak, hogy rontottak, így-úgy, meg hát eleve nem voltunk megelégedve a táncokkal; de nekem sikerült hibátlanul végignyomni, noha a mosolyommal állítólag még mindig baj van :D
Örülök, hogy túl vagyok rajta. Még nem fejeztem be a pakolást a holnapi síelésre. Furcsa lesz kiszakadni innen olyan hosszú időre. :(

2011. február 11., péntek

Pééééntek!

Hál' istennek itt a péntek. Ez most tényleg egy korszaklezáró péntek: holnap táncfellépés, vasárnap sí, és miután onnan hazajöttem, kezdem a sulit.
Az egyik dolog aminek örülök, hogy nem kell reggelente korán kelnem csak azért, hogy felcaplathassak a Paradise-hoz órákon át telefonálgatni. Nem is tudom, fogom-e tudni folytatni egyáltalán a munkát, nem gondolok rá addig míg nem lesz egészen égető a probléma :D

Nem érzem színpadképesnek egy táncunkat sem, de igazából nincs is szereplős hangulatom, tök fura, hogy holnap színpadra állunk... Az egész napom rá fog menni, és remélem jól sikerül. A holnappal lezárul ez az egész táncos őrület, a pluszpróbák, izgulások, szitkozódások sorozata.

A sulim első hetéről lemaradok, de majd kipuhatolom, milyen volt. A tárgyfelvétellel szenvedek még, kialakítottam ugyan egy órarendet (borzalmas - idén rosszak voltak a mázlipontjaim) de remélem, még csiszolhatok rajta, viszem is a laptopot Ausztriába :D

Petit elvileg nem zavarja, hogy Choz meg én, és úgy néz ki, mást se nagyon, legalábbis a szüleim ma azt mondták, hogy aranyos :D Igaz csak fél perc erejéig találkoztak, Choz pont jó időpontot fogott ki: mindnenki Oli szülinapjára készült, rohant, tehát úgy nézett ki hogy család be, köszönés, öltözés, család ki. De talán elég is volt elsőre.

Balett helyett mentem át a Syma-ba a családi ünneplésre, ami rövid volt, mert jöttünk haza hamar aludni. A pincér meg is jegyezte, hogy nem tartózkodtam ott valami sokat, igaz, tényleg csak a somlóit dézsmáltam meg, de hát mire való az ingyenkaja :D
Családi legendáink gyűjteménye újabb darabbal bővült. Anyu a kocsinál vette észre, hogy nincs meg a sálja, apu visszament érte, de hamarosan lejött, hogy nincs meg a sál. Sebaj, hazaindultunk, majd meglesz. Út közben jutott apunak eszébe, hogy ó, hiszen látott ő egy olyan anyu-féle barna-arany sálat egy széken, egy ridikülön volt, mellette pedig ült egy nő. Hát az volt az a sál, de csak nem mehetett oda megkérdezni, hogy "ne haragudjon, hölgyem, ez a sál az öné vagy csak lopta? Mondja csak, egy bulin hány sálat szokott elemelni?" És különben is olyan jellemző ez, ilyenek a nők, mellettük valaki égre-földre keres egy sálat, és eszükbe nem jutna szólni, hogy "uram, itt egy sál, nem ez az?" Na szóval apu belemelegedett, és csak mondta, mondta, hogy milyenek a nők, mi meg jobbára hallgattunk, mert ilyenkor nem tanácsos zavarni. Teljesen elfogadtuk már a "sállopó nő" teóriáját, mikor itthon Petra kabátjából kiesett a sál. Ott lapított végig. Mégse lopták hát el :D

2011. február 7., hétfő

Nyomorúságos sorsom ecsetelése


A száj fontos dolog. Először is azzal eszem, de azzal beszélek, mosolygok, csókolózom, izé, jó még egy halom dologra, aljasság, hogy egyszerre azt rohamozza mindenféle nyavalya. A torokfájásom kicsit enyhült, de nyelni még mindig nem szeretek (tegnap jöttem rá, hogy az a két fura nagy dudor a nyakamnál a mandula! Nem is tudtam hogy ott lapítanak, de lám, a kétszeresükre nőttek hogy megejtsük a boldog találkozást) de ha ez nem lenne elég, most kezdett el nőni a bölcsességfogam. Igen, szerintem is röhejes, hogy utóbbi miatt rágni, előbbi miatt pedig nyelni nem tudok, de úgy általában, ááá, vacak érzés, pedig a szám az sacred. :(


Ja és igen, az ELTE csúfos játékot űz velem, úgy tűnik minden lehetséges módon igyekszik megkeseríteni az életem. Nyilván fel kell vennem egy bizonyos számú kreditet, de mégis hogyan, ha a jó választható órákról ledobnak, a többi pedig vagy rossz időpontban van, vagy egyáltalán nem érdekel? Azt hittem azért vagyok itt, hogy azt tanuljam, ami érdekel, de már látom hogy ezzel a félévvel szeretnének engem elűzni. Jelenleg ott tartok, hogy csütörtökön kettőtől egyszerre két helyen kell legyek. De megoldom, igénylek időnyerőt, osztódom, mi az nekem.

Eötvös Loránd Tudományegyetem, te vagy az oka mindennek... >.<

2011. február 6., vasárnap

Brutálisan gyönyörű vers

Szergej Jeszenyin - Bokraink közt

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Arcod haván bogyók bíbor vére -
szép voltál, te kedves, illanó!
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.

Szemed magvai kihulltak régen,
neved, a törékeny, messze szállt.
Gyűrött sálam őrzi már csak híven
fehér kezed hársméz-illatát.

Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere.

Bokraink közt már az ősz barangol,
kóró lett a fényes laboda.
Zizegő, szép zabkéve-hajadról
nem álmodom többé már soha.

Az a bizonyos termi főpróba

Nem is volt rossz. Itthon miután eljártam, totál kimerítettem az elemeimet és jól legyengültem, így élesben már csak enyhén remegő lábakkal, egyensúlyproblémákkal ment, amiket azonban szerencsére senki nem tett szóvá.
Mivel mi a szombati csoport vagyunk, mindent mi adtunk elő hamarabb. A sztepp nekem nagyon rosszul ment, de nem volt para, pár dolgot említett Gyula bá és mehettünk. Bezzeg a B csoport! Őket negyed órán keresztül szívatta, eljárták újra és újra, egyenként, itt rossz a ritmus, ott a lépés, így-úgy. Nem is értettük, hogy lehet, hogy mi semmiféle fejmosást nem kaptunk, holott közmegegyezés szerint mi vagyunk a gyengébb csoport.
A musicalnél lejátszódott ugyanez. Eltáncoltuk, kicsit gyenge voltam, aprót hibáztam, mehettünk le a végén, nem volt gond. A másik csoport megint újrakezdte többször, ez a baj, az a baj, így tartsd a kezed, úgy gyere be - mintha nem csináltuk volna mi is hasonlóan gyengén előttük! Arra gyanakszom, hogy a mi hibáinkat is nekik magyarázta el, ezért jobb, hogy mi táncoltunk előbb. :)
A legjobb a modern volt, ahol egyikünk produkciójába sem kötött bele. Nem hiába ez az, amit elkezdtünk már év elején próbálni és amiben biztosak vagyunk. Még a lábam is engedelmes volt. Rájöttem, hogy tényleg ez a leginkább nekem való műfaj: még Gyula bá mustráló szeme előtt is tudtam átélésel, hiba nélkül, örömmel táncolni.

gyenge

Ma este Gyula bá megnézi a táncainkat, és pálcát tör, vagy nem tör. Lázam már nincs, nemsokára indulok. Elpróbáltam itthon párszor, és nagyon kimerít. Nem vagyok még annyira erős mint a betegség előtt, de remélem ez menni fog, és a lépéseket sem rontom el. Jó lenne, ha sikerülne!

2011. február 5., szombat

Ezek a mai fiatalok

Apuval megbeszéltük, hogy a politikai szocializáció serdülőkorban nevezetű tárgyam lényege: A mai a fiatalok isznak, drogoznak, szexelnek, agyontapostatják magukat, így mire elérik azt a kort, hogy választójoguk legyen, már annyira be vannak állva, hogy nem is érdekli őket a politika. :D

(Mellesleg a gonosz kis ETR ledobott erről a tárgyról, de reménykedek, hogy valahogyan mégis visszaverekszem magam rá, mert olyan aranyos órarendet állítottam össze: kis cuki, 30 kredit, kedden nincs órám...)

Félévi teljesítményem

A szociológia alapjai 5 (Jeles)
A szociológia alapjai 5 (Jeles)
Angol haladó 5 (Jeles)
Bevezetés a politikatudományba 5 (Jeles)
Bevezetés a pszichológiába 3 (Közepes)
Közgazdasági alapismeretek 5 (Jeles)
Kulturális antropológia 5 (Jeles)
Színház és szociológia 5 (Jeles)
Társadalompolitika 2 (Elégséges)
Társadalomstatisztika 4 (Jó)
Tér és társadalom 5 (Jeles)
Terepismeret5 (Jeles)

Teljesített kredit: 28
Felvett kredit: 28
Hagyományos átlag: 4.5
Kredites átlag: 4.46
Kreditindex: 4.17
Korrigált kreditindex: 4.17

Hát ez valami gyönyörűségesssss.

Na, annak örömére, hogy ma végre felvettem a tárgyaimat, kitettem az előző félévi teljesítményt, lehet szemlélni, Gábornak sem kell már naponta megkérdeznie, hogy mennyi lett az átlagom :) Én ezzel elégedett vagyok :)
A vizsgaidőszakról még annyit, hogy nem volt olyan vészes. Decemberben idegbajos voltam, mert egyszerre szakadt a nyakamba a tanulás, a meló, a karácsony és Peti, de januárban szépen nyugisan elüldögéltem itthon és tanulgattam. Emlékszem folyton azzal fenyegettek minket, hogy majd az egyetemen megtudjuk, mi a szenvedés, ahol egy vizsgaidőszakban többet kell tanulni mint az egész érettségire! De vegyük ehhez hozzá, hogy az érettségire se tanultam 2-3 napnál többet (tárgyanként). Nyilván szociológián nem volt olyan nehéz dolgom mint mondjuk Zazunak az orvosin vagy kedves BME-s ismerőseimnek, de azért én is megtettem a magamét. :) Jó lenne ösztöndíjat kapni érte!

2011. február 3., csütörtök

Beteg :(

Csúfosan lerobbantam. Tegnap már délután nem voltam valami jól, lefeküdtem aludni, éjfélkor keltem fel, és láttam hogy ruhástul fekszem az ágyamon. Felkeltem megágyazni, de éreztem hogy valami nincs rendben, megmértem a lázam, és magam is meglepődtem hogy 38 fokot mutatott a lázmérő O.o Mikor reggel felkeltem, akkor se lettem jobban, úgyhogy kihagytam a melót, Tenshit, és egész nap feküdtem. Reggel apuék csináltak nekem termoszba teát, az jó volt. *.* A lázam valamiért az istennek se akart lemenni, anyu bejött este borogatni, tett vizes kendőcskéket a csuklómra, a bokámra és a homlokomra, és félpercenként újrahűtötte őket. :) Használt is mert most jobban vagyok. Amúgy olyan jólesett hogy így törődött velem. Apu meg holnap elvisz dokihoz, pedig mondtam, hogy elmegyek egyedül, mert ő most költözik a céggel, de anyu rámförmedt, hogy ezért vagyunk család, összetartunk a bajban, nem mint a zsiráf a Madagaszkárban aki megássa a sírját, beleül a többiek meg nézik :D (nem valami jó hasonlat, nem tudom honnan jött neki :D) Amúgy még akkor is velem maradt, mikor Petra kiabált, hogy már kiválasztotta a könyvet az esti meséhez.

Most jobban vagyok, de kicsit aggódom. Fontos edzésem lesz holnap, holnapután és vasárnap is. Hónapok óta várok a szombati Ace Ventura bulira, amit betegen kénytelen leszek kihagyni. Vasárnap nádat égetnénk Angyalin, este főpróba Gyula bával, hétfőtől meló megint. Aztán sí. Szóval jó lenne ha rendbejönnék, de nem tudom mi bajom, makacsnak tűnik, pedig nem szoktam ennyire beteg lenni. O.o

2011. február 1., kedd

Kortárs koreográfusok estje

Ma este anyuval a MÜPÁban voltunk, megnéztük a Kortárs koreográfusok estjét, amire még Julitól kaptam jegyet annak örömére, hogy leérettségiztem (vagy azért, mert felvettek az egyetemre? Mindegy, valamelyik.)
Nagyon jó volt nézni ezeket az előadásokat. A legjobban az fogott meg, mikor a szereplők álarcot húztak a fejükre: az arcuk előtt fekete harisnya volt, de a tarkójukon egy hófehér emberi maszk, így minden mozdulatot háttal végeztek, és egészen groteszk volt. Ráadásul az egész tánc vonagló volt, a zene szaggatott, néha egészen bizarr... Volt egy jelenet, mikor egy férfi és egy nő táncolt, és a maszkjaik csókolóztak. :)
Különösen tetszett még egy kanapé segítségével eltáncolt duó, de mindegyik előadás nagyon szép volt. Örültem a jegynek, sajnálom, hogy a másikat, a Cseh Táncmozaikra szóló febr. 13-it el kellett adnom, mert akkor síelünk.