2011. január 29., szombat

Dance&Design

Ma 4, azaz négy darab edzésem volt. :D Az első kettő a szokásos délelőtti balett-sztepp kombó, a délutáni ellenben rendhagyó musical különóra. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy hazajönni se érte volna meg, így a csajokkal beültünk az Árkádba kajolni. Annyit röhögtünk :D
A táncokat nagyjából összeraktuk, jónak most sem nevezném őket. Jól elfáradt a lábam a végére, de annyira jó volt! Meg tudnám ezt szokni. Minden nap edzésre járni, tényleg komolyan csinálni... Hát nade mindegy. :(

Itthon gondoltam pihenek, de inkább mégis felkerekedtünk apuval a MOMba új szemüvegkeretet nézni nekem. Találtunk is hosszas válogatás után. Én valami jó kis színes dizájnosat akartam, de sajnos azok nem álltak valami jól (az átlagnál kisebb fejem van, így egy csomó keret egyszerűen a mérete miatt nem stimmelt :D) így végül egy fekete mellett döntöttem, amit apu szúrt ki nekem. Egyelőre még szokom, remélem tényleg jól áll és nem csak meggyőztek róla. :D

A keret egy óráig készült, azalatt apu vígan hazakocsikázott, én meg maradtam shoppingolni. Vagyis nézelődtem egy darabig, de végül az Alexandrában kötöttem ki. Láttam egy könyvet "Szex, drog és csokoládé" címmel, jót szórakoztam rajta, hogy ebben aztán minden benne van ami jó, az ember elolvassa a címet és rögtön vetné rá magát :D Na jó, annyira mégsem vonzott, inkább letelepedtem és egy órán át egy National Geographic albumot lapozgatottam (Dolgos hétköznapok). Nagyon elgondolkodtató volt. Emberek, jelenetek a világ minden tájáról. Nagyon furcsa volt így "áttekinteni" kis bolygónkat. Gyönyörű képek naplementében úszó halászbárkákról, aztán mocskos munkások a szénbányában. Elegáns japán üzletemberek a tőzsdén, majd szárazelemeket bontogató indiai kisgyerekek. A legmegrázóbb képen egy kínai csecsemő feküdt az utcán meztelenül, mellette egy zománcozott bögre az adományoknak, az utcán meg mennek a jól öltözött emberek, oda se néznek. A kisgyerek nem lehet több egy évesnél, nem is tud ülni csak fekszik tök pucéran, kitették koldulni... A következő oldalon meg pakisztáni gyerekek raknak össze pisztolyokat egy üzemben, az sem szívderítőbb. Szóval elgondolkodtam. Azon, hogy mennyire szép is ez a világ és mennyire brutálisan borzalmas, és milyen bizarr ez így együtt. Hogy milyen embertelen körülmények között élnek emberek milliói még ma is a világ egyes részein, és ivóvizük sincs, míg máshol csillogó-villogó metropoliszok épülnek. El sem tudok képzelni ilyen szegénységet. Ilyenkor hálát adok hogy ilyen jó körülmények közé születtem, egyúttal megijedek, ha belegondolok, milyen könnyen élhetnék sokkal rosszabbul. Szinte szégyellem magam, hogy nekem mindenem megvan, míg mások egész nap szemetet válogatnak fillérekért... Jó lenne tenni valamit értük. :(

Félig futva jöttem haza, mivel nem volt rajtam pulcsi. Gondoltam, ha autóval hoz apu minek... Csak ő ugye hazahúzott.. ^^"

2011. január 28., péntek

Vesztettem. :)


Jamármégcímetisadjak?

Tegnap megvolt az utolsó vizsgám, vége a vizsgaidőszaknak. Azt hiszem egészen tűrhető eredménnyel végeztem, mindenféle átlagokat meg statisztikákat majd fogok is ide felpakolni mutatóba, ha meglesznek. A lényeg, hogy vége, és ez jó, mert nem kell tanulni, de valahogy annyira azért nem vagyok oda a boldogságtól, biztos azért van mert olyan fáradt vok mostanában. :/ A suli csak két hét múlva kezdődik (ráadásul ott sem leszek az első héten, mert síelni megyünk) és abban a két hétben semmi dolgom, nyugodtan heverészhetnék...
Na ehelyett fogtam magam és beírtam magam minden napra dolgozni. -.-" Persze mikor máskor csinálnám, most van időm, most tudom megszedni magam, suli mellett örülök ha időpontot vadászok hogy mehessek. Csak az a baj hogy nem valami nagy móka ez a telefonálgatás. Hónapok óta ugyanaz a kampány, ugyanazokat az embereket hívjuk, én nem értem hogy lehet nekik bármit is eladni még. De sokaknak sikerül. Nekem meg nem. Néha-néha talán, de például ma is nulla eladással zártam az öt órámat, és azért nem jó ez így... :( Főleg hogy fogalmam sincs, meddig lesz ez még, de tuti jövő hónapban is. Na mindegy, mindegy, hát ez van, lesz ez még jobb is. A tücsök is télen dolgozott, hogy nyáron hegedülhessen. Vagy nem egészen így van a mese...?

Ma meg amúgy hajnalban értem haza, reggel keltem melózni, király. Gondoltam most délután alszom, de egyelőre még a kajám fő. Nézzük meg addig az üzeneteket, mit látok, Dóri meg Lilla kér hogy menjek egy órával előbb táncra, tanítsam meg nekik a szteppet. Ennyit az alvásról. -.-
Hát hülye tánc amúgy. Holnap reggel is megyek, végzek délben, de pár óra múlva musical pótlás, hazajönnöm se éri meg, ott fogunk majd beülni valahova csajokkal kajálni. Vasárnap sztepp pótlás. Komolyan, annyi plusz órám van, a fél életem a Madáchban töltöm. Mondjuk nem fizetek ezekért az órákért :D Nadena, nem az a vágyam hogy ott töltsem a hétvégét. Különben sem az egy művészeti képzés lényege (szerintem) hogy az utolsó pillanatban rakjunk össze egy táncot, ami legyen egyszerű, gyors, készpassz, csak essünk túl rajta. Kérem. Fejlődni járnék oda.

Ja meg ilyenek is vannak: <3 <3 <3
Szóval zajlik az élet. Élek bele a világba. Majdcsak lesz valahogy. Jupjup! :)

2011. január 25., kedd

Te + én = ?

Olyan izé minden. Az egész ami történik velem. Ami tulajdonképpen hónapok óta folyamatosan megy. Mindig azt hiszem, hogy elrendeződik, aztán sosem. Kíváncsi vagyok, rendben lesz-e valaha. Vajon hogyan fogok ezekre a hónapokra (évekre) visszatekinteni? Úgy, hogy volt bármi értelmük is? Szeretném remélni, hogy igen, mert egyelőre úgy érzem magam, mint egy abszurd szerelmi dráma főszereplője. A furcsa az, hogy már nem is bánt. Nem izgat, nem aggaszt... Csak jelen van. Nem nagyon van mit kezdeni vele. Cipelem magammal tovább. Még pár évig. A baj csak az, hogy kinézem abból az illetőből odafent, hogy nem happy endet hoz ki a dologból. Én tényleg mindenhez optimistán és pozitívan állok hozzá, de ehhez már nem tudok. Homály az egész. Mi van, ha nagyon félresikerül???

2011. január 22., szombat

Mesetakaró

Ma tripla edzésem volt, egy balett és két sztepp, amin legagyobb örömömre befejeztük a táncot. A feladat már csak annyi, hogy menjen elölről a végéig hiba és fehér foltok nélkül :D

Mikor hazaértem, Petra és Luca visítva fogadott. Zsuzsi és Luca átjöttek hozzánk ebédre, de egész estig maradtak. A két lány lelkesen játszott egy cápa formájú hélumos lufival, csak "Cápi"-nak becézték. Én inkább elvackolódtam és aludtam pár órát, miközben azt álmodtam, hogy osztálytalálkozón vagyok egy kastélyban, folyosókon és termekben bolyongok, kandallókon mászom át, folyton eltévedek, és mire megérkezem az ebédlőbe, Gábor már megette a pizzám felét (kenyéren, rizzsel). Visszaadná, de csak hisztizni tudok hogy miért ette meg. :D

Zsuzsi karácsonyra csodálatos takarót csinát nekem Patchwork technikával. Biztos rengeteget dolgozott rajta. Gyönyörű szép, olyan mint az égbolt, színes csillagokkal. Egészen meseszerű, olyan mint a varázsszőnyegek :) Nagyon örülök neki. A maci és a púpos elefánt is örömmel üdvözölték. :)


(Élőben szebb ám!)


2011. január 21., péntek

Mókuskerék újra

Hátkérem. Ennyi idő után igazán rájöhetnék, hogy meg kell különböztetni azt, hogy "nem unatkozom, ki vannak töltve a napjaim" és "annyi elfoglaltságom van, hogy nem jut időm semmire."
A közgázt letudtam, 5 lett... Gergő szentségelt is, mivel ő segített nekem, menedzsmentet tanul a BME-n és neki csak 4 lett :D Igaz, ő nehezebb vizsgasort kapott...
Szóval, letudtam a közgázt és ezt megünneplendő, újra elkezdtem dolgozni. Indítottam szerdán egy lájtos 4 órával, csütörtökön meg ma viszont bent voltam 9től 4ig, mondván, úgy sincs jobb dolgom. Hát ez végülis igaz. Csak ma még edzésem is volt, és kicsit fáradt vagyok. Egyedül ma sikerült eladnom, mert még mindig a vackos helyi lapokat nyomatjuk, és ez olyan kiábrándító. Viszont felfedeztem, hogy ha becsüccsenek a terem közepére, ahol sok-sok ember vesz körül, akkor egészen elviselhető ez a munka. Mindenki beszél, hozzád szól, mégiscsak van némi ismerkedés, ami feldobja a napot, gyorsabban is ment az idő, ma például egyáltalán nem volt para. Jövő héten is megy a meló, meg majd utána is kihasználom hogy nincs suli (már csak egy könnyed társstat vizsga vár rám) viszont előre parázok, mi lesz, ha beindul az egyetem. Ha mellette dolgozni meg edzésre járni is fogok, akkor megint idegroncs leszek, pedig a pasifaktort már kiiktattam.

De legalább pénzem legyen, na. O.o

2011. január 19., szerda

dream

Na ezt csakleírom. Tehát mostanában csupa zagyva dolgot álmodok össze. Persze, az álmok általában zagyvák, főleg az esetemben, de ezek még a megszokottnál is zagyvábbak. Általában több kis képből állnak, amik egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, és minden előzmény nélkül váltanak. Tegnap volt apu aki tojást lopott egy pulyka alól és én, aki gumicukorból főztem teát, most volt hóvihar, hógömb, szökés-menekülés Orsival, de nem ezt akarom részletezni, hanem ami utána jött.

Tehát Domival jártam. A Nagy Domival. A HCs osztálya féle Domival. A Dakó Eszter Domival. Nagyon együttvoltunk, olyan igaz szerelem módon. Még azt is hittem hogy a felesége vagyok. Aztán rájöttem, hogy mégse. Mindenesetre hirtelen bevillant, hogy de hiszen ő Eszterrel jár. Már vagy öt éve. Vele is táncolt a szalagavatón. De akkor miért van velem? Hiszen mi is tökjól megvagyunk. Akkor megcsal Eszterrel. De hát nem csalhat meg, vele már vagy száz éve együttvan. Akkor velem csalja őt? Mindegy nagyon para volt xD

Azért álmodok ilyeneket, mert nemrég megnéztem a szalagavatós képeket, és Eszterék táncoltak, és fura hogy még mindig Domival... Ha Domi nem ballag el, ők maradtak volna a leghosszabban együttlevő pár a suliban. De elment. Szóval mi voltunk Gáborral. >:-) Érdekesek. Kíváncsi vagyok, mi lesz velük így, hogy ők nem követték el azt a hibát/nemhibát, amit mi... De mindegy is.

Ja igen, szóval filóztam ezen az álmon, bementem az ELTÉre, visszavittem a könyvtárba a könyvet (Mikroökonómia, nyamm) és rájöttem, hogy a könyvtáros csávó hasonlít Domira. Hopp. Ez az álom tuti égi jel, hogy hajtsak rá. Na jó. Nem gondoltam komolyan. A nevét se tudom. Elég ciki hogy ilyesmi egyáltalán eszembe jut. :D

A hülye álmaim hibája az egész. Rendszeresen álmodok ilyen igazszerelmeset. Az a lényege, hogy van egy fiú, akivel ugyanazt a tökéletes harmóniát érzem... A fiú általában fiktív, vagy az ismerőseimből áll össze. Sőt rendszeresen jött már egy srác, akivel soha nem is taliztam, a képzeletem rakhatta össze. Lehet hogy egyszer majd tényleg szembejön velem az utcán és elvesz felségül. Jót szórakoznék rajta.

2011. január 15., szombat

Shooting star


Before you, Bella, my life was like a moonless night. Very dark, but there were stars - points of light and reason... And then you shot across my sky like a meteor. Suddenly everything was on fire; there was brilliancy, there was beauty. When you were gone, when the meteor had fallen over the horizon, everything went black. Nothing had changed, but my eyes were blinded by the light. I couldn't see the stars anymore. And there was no more reason for anything." -/Edward Cullen, New Moon. /


Nem szeretem a könyvet, de ez az idézet tetszett, szépnek találom a hasonlatot... És lássuk be, van itt is nem kevés aktualitása. Mert most vége van. Vége, és most nyugi lesz, jó sokáig, nagyon sokáig. Nem a sötétben fogok ücsörögni, ahogy Edward, csak egyszerűen más dolgokkal foglalkozom, és várok. Amíg el nem jössz. Igen, Te. Éppen Te.

*Lelkes*

Neeem, ez csak illúzió, hogy ilyenkor én még fentvagyok. Azonnal surranok is el, de tényleg, már félig meg van ágyazva. Csak pörgök mint a búgócsiga. Hepirohamaim vannak. Durva. :D Szóval eszembe jutott, hogy ma baletten egy gyakorlat után Norbi odajött hozzám, és megkért, hogy menjek fel balance-ba. Hát én felmentem neki rettegve, hogy mit fog most csinálni. Mire bejelentette, hogy a súlyláb bokám el se mozdult és így kéne ezt mindenkinek csinálni. Hát azt hittem rosszul hallok. Eddig csak akkor kért meg vkit, hogy mutasson be valamit, ha a hibára akarta felhívni a figyelmet :D Szerintem soha az életben nem dicsért meg senkit. Hajhdejóvagyok! :D

És a modern is jóóóó, és ha ott fogok állni ahova most tettek, akkor vuuuh! *-*

2011. január 14., péntek

Helyzetjelentés

Közmegegyezés szerint a január szar hónap. Vagy lehet csak azért találkozom ezzel a kijelentéssel folyton, mert egyetemisták között mozgok :D Egyébként én nem értek egyet vele. Az én januárom nem szar. Persze nem is egyszerű, de gondoljunk már bele, szegény pici hónap, kis szeretné ha még én is elfordulnék tőle?

Még csak hideg sincs. Konkrétan tavasz van, tegnap madarak csicseregtek és tavaszillat volt. Páratlan látványosságnak számít már néhány koszos hófoltocska.

A vizsgáknak nem örülünk, de legalább haladok velük, egyszer ezeknek is vége lesz. A politika ötös lett, most izgulhatok a közgázért, és tényleg félek a bukástól :/

Amúgy meg rájöttem, hogy utálom a bizonytalanságot. Rettenetesen utálom, szörnyen, nemjó, nemjó dolog. Csak valahogy folyton bizonytalan vagyok mégis. Elhatározok valamit, aztán hiába mert richtig nem úgy történik. És akkor csak annyit tehetek, hogy hagyom hogy menjenek maguktól a dolgok valamerre. Azt hiszem mindegy is az egész. Mostanában akármi történik, semmi sem tud igazán felbosszantani vagy elszomorítani. Biztos azért van, mert olyan szarul voltam tavaly, hogy annál rosszabb már nem is jöhet :D De tényleg, idén sokkal boldogabb vagyok. Gáborral annyira jól megvagyunk és annyit beszélgetünk, hogy lassan megijedek. Nehogy neki legyen baja belőle. Szóval akármi van, a maximum amit hozzáfűzhetek, hogy majd lesz valahogy. És hagyjon békén mindenki, aki komolyabb kifejtést vár :D

2011. január 12., szerda

Balett, reménytelen, magányos örök szerelmem


Ja igen, a balettvizsga. Nem tudom elfelejteni, mert annyira iszonyúan fáj mindenem, hogy még napokig emlékezni fogok rá szerintem :D Szóval jól ment, már olyan értelemben hogy nem nagyon égtünk, igaz voltak hibák. Gyula bá bent volt, most először. Ami nekem csalódás volt, hogy kizárólag azokkal foglalkozott, akik közvetlenül érettségi előtt állnak, így esetleges leendő szakképzősök, vagy akik 8.-osok (mert ilyen is van, igen, 13 éves, hihetetlen) akik jövőre a gimijébe jöhetnek. Bárkinek aláírom, hogy Lilla hihetetlenül jó és valóban, őt dicsérje amennyit akarja, de az a sok 13-14 éves, aki fogalmam sincs miért van itt, mert minden lelkesedés nélkül emelgeti a lábát, de állítólag sokat fejlődött... Egyszerűen bántott, hogy majd megszakadok, gondolom ezzel nem voltam egyedül, és tényleg semmi észrevétel. Ja igen, a végén annyit mondott nekem, hogy "Itt is látok dolgokat". Nem vagyok szerénytelen csak pontosan tisztában vagyok a tudásommal, amikor azt mondom, hogy balettból vagyok a legjobb, tényleg nagyon odateszem magam a gyakorlatokban és minimum úgy, ahogy Lilla. Életemben nem fáradtam még ki baletten ennyire. De érdekel ez bárkit is? Persze, sosem fogok a szakképzésére járni és kétszer ennyi pénzt kiadni havonta, akkor meg minek? Sosem lesz belőlem táncos, hiába vannak ilyen szép távoli szivárványszínű gonolataim. Azért járok csak, mert szeretem csinálni... De tényleg, akkor minek is foglalkozna velem?


:)

Gabci üzenete:
tacsi azt üzeni hogy most ha szakítottál petivel és kancás vagy akkor vár este
és nem kell a kamuduma h nem érsz rá
meg h tanulnod kell
Szingli Kamu üzenete:
én is várom őt
egy jó játékra
Gabci üzenete:
akkor most nálad vagy nála?
Szingli Kamu üzenete:
hm, szabad a alkás?
Gabci üzenete:
a szobája szabad annyi legyen elég
csak ne sikongass
bár ez úgy is elkerülhetetlen
na megyünk tanulunk :D :D :D

"Bár ez úgyis elkerülhetetlen" :D Jajj tacsiiii xD

Amúgymellesleg csak ebédszünetelek, fél perc és megyek vissza a politikához. De ez valami pusztulat, nem lehet ilyen állapotban tanulni, egyszerűen nem lehet.

2011. január 11., kedd

Szingli újra...

Balettvizsga után (amiről szintén lehetne írni, de most nem tudok róla) felmentem Petihez, és szakítottunk. Ez tulajdonképpen nem volt meglepő dolog. Elég régóta itt volt már az ideje, és meg is beszéltük, csak most sikerült kimondani. Az ok igazából elég egyszerű, egyáltalán nem passzoltunk össze, semmilyen téren, semmilyen tekintetben. Egy hazugság lett volna ezt tovább folytatni. Úgy tudom igazából példázni, hogy hiába van két gyönyörű fogaskerekünk, ha a fogak nem illenek egymáshoz, a szerkezet nem fog előrébb haladni...

Igazából az utóbbi időben csak a rossz dolgok kavarogtak bennem. Sokáig haboztam, de aztán biztos lettem benne, és elhatároztam, és megvolt, és ennyi. Furcsa, hogy most, hogy vége, egyszerre jut eszembe egy csomó jó dolog (sőt, csak a jók) amikkel nem is foglalkoztam idáig. Szerettem vele lenni, szerettem filmezni, nála aludni, mert egész éjjel átölelt :) Rendes volt velem, kaptam tőle nyalókát, rántottát, egyszer elkísért színházba... Szerettem nézni, ahogy kosarazik, és szerettem nézni a klipet, amiben szerepelt.

És annyi dolog van, amit nem tettünk meg, nem jártam Barcikán, nem is ismertem meg a szüleit, a barátait, és sose vitt el autózni és nem hallhattam ahogy énekel a kocsiban, és nem voltunk korizni, és nem építettünk hóembert, és nem tettük ki a kosaras posztereket a szobájában... és még egy csomó minden.

Szóval annak ellenére, hogy én is akartam, hogy tudom, hogy ez így jó, és tudom viszonylag könnyen venni, azért mégis szomorú vagyok. :(

"Ennél csak szebb jegy van, jobb nincs"

Nem valami nagy, de legalább görbül. Kettessel átcsúsztam társpolon, és nagyon épphogy, mert 50-ből 26 pontot értem el, és 25,1-től kettes :D Amikor először megláttam, fellélegeztem, hogy megvan, de azért ennél többet vártam volna, főleg, mivel tényleg úgy érzem hogy rendesen készültem rá. Volt egy csomó olyan kérdés amihez hozzá se tudtam szagolni. Sehol se találkoztam azokkal a nevekkel meg kifejezésekkel... Na mindegy, lényeg hogy megvan... Sőt, ebből a tárgyból a 2 jó jegynek számít, legendák szólnak ugyan olyanokról akiknek jobb lett de szerintem azok emberek már nem lehetnek... Mindegy, megvan az a lényeg, nem érdekel annyira, bár utána kicsit azért bántott. Legalább lehetett volna több pontos kettes...

2011. január 10., hétfő

Vizsgák

Holnap társpol vizsga, az utóbbi időben folyton azt rágom. Remélem menni fog, mert elég parás tárgy. Néha úgy érzem, tudom, néha meg úgy, hogy nem. Mondjuk azon is múlik, milyen kérdéseket kapok, szóval remélem, szerencsém lesz. :S Utána rögtön poltud, amire még nem is készültem a társpol miatt... Aztán azután közgáz, amire még gondolni se merek. Nem akarok megbukni...

Holnap lesz a balettvizsgám is. Kicsit tartok attól is. Mindenből új gyakorlatot vettünk, és nem igazán van meg a sorrend... úgy senkinek. Ott fogunk bénázni. Nem értem Norbi ezt hogy gondolta... Mindenesetre néha nekiállok csinálgatni itthon, mert megkaptuk a gyakorlatok leírását. Elég vicces leírva látni ezt a sok francia kifejezést.

"Fondu: 1 fondu a'la quatriéme 90°-on, 1 fondu előre plié foutté en dedans /rúd felé/, plié foutté en dehors /rúd felé/ 2 fondu a'la seconde 90°-on 4 rond de jambe en l'air, rövid balance /elenged a rúd/, átfordul - BALRA"

És az a durva, hogy értem. :D

Ni, most tették fel a pszichó eredményeket, nekem 3-as lett. Ejnye. Mondjuk az átlagos. Hülye vizsga volt. De akkor is. Nem szeretem a hármasokat. Ennél azért jobban törtem magam. >.<

Ezt meg Lányi írta a vizsgaeredményekhez kommentbe:

1. Mint emlékeznek rá, a társaság két csoportban írta a felmérő dolgozatot. A második társaság egyes tagjai a terem zárt, ám de üveges, azaz átlátható ablakán át keresztül nagy buzgalommal igyekeztek a projektorral kivetített kérdéseket elolvasni. Ezt az egyébként igen helytelen, noha szokványos diákos ügyeskedést én legalább két módon is hatékonyan kiküszöbölhettem volna: a második társaságnak külön kérdéssort készíthettem volna - és ezt akkor mindenképpen meg is tettem volna, ha tudtam volna ama bizonyos ajtó jelzett átláthatóságáról. A problémát azonban sajnos csak a helyszínen, mondhatni "in statu nascendi" (= a jelenség működése közben) észleltem. Így aztán csak azt tehettem, hogy a két társaság papírjait nem vegyítettem, az eredményeket pedig összehasonlítottam. Annak részletezésébe nem bocsátkozom, hogy mit tettem volna, ha markáns különbség lett volna a második társaság javára. Az elvégzett matematikai statisztikai összehasonlítás (átlag és szórás)azonban ilyen különbséget nem mutatott ki. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyesek a második társaságból a "leskelődésből" nem profitálhattak, de az eredmények markáns torzítását ez mégsem eredményezte.

Vicces. Amúgy meg inkább gáz. Én is a 2. csopiban voltam, de hát nem segített. :D

2011. január 8., szombat

Happy girl dancing

Háááááát nagyon jól vagyok mostanság :D

Tegnap este (ja nem, ma hajnalban) postolnom kellett Gwen Stefanit, de azért hozzáfűzök némi magyarázatot. Tehát edzés után fáradtan és nem a legszebb állapotomban felhívott Csöbi Tomi, hogy nem-e megyek el a szülinapjára. Már azon meglepődtem hogy egyáltalán gondolt rám, aztán sorolta, kik vannak még ott, volt osztálytársak, Gábor meg Brigi... De a Délinél voltak, ahonnan nekem könnyű a hazajutás, úgyhogy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam, megyek. Nem tudom mi változott, de újév óta (mondtammm hogy kell a szimbolikus újrakezdés és idén minden tuti lesz igaz?) teljesen jól vagyok, Gáborral is normálisan tudok msn-ezni, halovány árnyéka se maradt a régi rossz érzéseknek. Úgyhogy úgy éreztem, készen állok erre a találkozóra, és így is volt.

Jó volt látni volt osztálytársakat. Pénz egyáltalán nem volt nálam, de a fogyasztásomat valamiféle talált közpénzből finanszírozták :D Megvolt a hangulat, dumáltunk, röhögtünk, Gáborral meg Brigivel is, egyáltalán nem volt para, és ettől még extrán jól éreztem magam. Háháhá, vége vaaan!

Fél egykor jöttem haza azzal, hogy reggel bizony edzés és talán pihenni is kéne. Nem tudom hogy telt el az éjszakám de nem aludtam valami sokat, hajnalban felkeltem és félálomban feküdtem fél hétig, amikor kelnem kellett. Azt hittem hulla leszek de nem így volt, friss voltam és még mindig vidám az estétől. :D

Hát a tánc érdekes volt. Balett. Kedden vizsga. Ki zongorázott nekünk? Andor. Andorról tudni kell, hogy szeret beleszólni az óra menetébe. A jó zongorista kussol és azt teszi amihez ért: játszik. Andor ellenben szeret a tanár szerepébe helyezkedni, rendszeresen átveszi a szót és szurkálódik a hibák miatt, máskor meg az egekig magasztalja a csoportot. Olyan szavajárásai vannak, mint "keresztfiam ott hátul, ez a fok még pálinkának is kevés" (mikor Szása alig 30 fokra emelte el a lábát a talajtól) meg "legyen szaftja annak, amit csináltok, mintha ruzsasándor beszélne angolul, magyar akcentussal", és "olyanok vagytok, mint a csiszolatlan gyémántok, persze bizonyos gyémántokban vannak széndarabkák, de amelyik tiszta, az az igazi érték, és ez az óra a csiszolás folyamata..." Tulajdonképpen az ember nem tudja, legyen-e dühös rá az állandó okoskodása miatt, vagy röhögjön. Ma konkrétan felállt, hogy "csak mint zongorista" bemutassa, hogyan is kéne csinálni a gyakorlatot, és tényleg odaállt a rúdhoz sportcipőben balettozni. Norbit biztos nagyon idegesíti, hogy átvette a szerepét. Egyébként ma engem is megdicsért, valami olyasmit mondott hogy látja az értelmet vagy mi :D Ja és persze majd ő gondoskodik arról, hogy az érdemesek profi csoportba jussanak. Egy fityiszt. Persze az egész balettóra egy rakás kutyagumi, mert kérdem én , miért kell vizsga előtt mindenből új anyagot venni? Hónapokig gyakorunk valamit, talán hasznosabb volna azt bemutatni a bizottságnak, amit tudunk, nem azt, amit nem tudunk. Nyilván nem fogok arra figyelni, hogy szép is legyen, amit csinálok, ha arra kell koncentrálnom, hogy mi a mozdulatok sorrendje. És akkor még legyen benne "ruzsasándoros" szaft. Jóanyád.

A sztepp a másik katasztrófa. Szokásos tünetek: lemaradás, túl gyors tempó. Első sorban állok, hol máshol...

Ennyi is lett volna ma reggelre, köszönöm annak, aki végig bírta olvasni :D

I'm glad to say that after 5 months, I'm ready to post this video.



It's hard to remember how it felt before
Now I found the love of my life...
Passes things get more comfortable
Everything is going right

And after all the obstacles
It's good to see you now with someone else
And it's such a miracle that you and me are still good friends
After all that we've been through
I know we're cool

We used to think it was impossible
Now you call me by my new last name
Memories seem like so long ago
Time always kills the pain

Remember Harbor Boulevard
The dreaming days where the mess was made
Look how all the kids have grown
We have changed but we're still the same
After all that we've been through
I know we're cool

And I'll be happy for you
If you can be happy for me
Circles and triangles, and now we're hangin' out with your new girlfriend
So far from where we've been
I know we're cool


2011. január 6., csütörtök

Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről

Mindenféle mögöttes tartalom nékül, csak azért, mert gyönyörű.

Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.

Fakó zseblámpafény erőlködik,
hogy kimentsen az éjből valamit.
Kölcsön-létre lobbantsa, ami nincs.
A múlt kihamvadt évtizedeit
villantaná törött tükördarab.
Ahogy a kő fölött beforr a hab,
ahogy a gyűrű szétfut a hangtalan vízen –
a végén ránctalan nemlét marad,
mintha sosem lett volna semmi sem.

2011. január 4., kedd

Jajne...

Geri mégse ér rá. Persze mert ő akkora sztár, Diótörőt próbál meg mindenfélét, nem képes nekünk órát tartani. Igen, megkérte Gábort hogy járjon be helyette, igen, Gábor csinálja a koreónkat, és igen, ugyanaz és ugyanolyan szar mint a múltkor. Ez eléggé lehangolt. Szeretném érezni, hogy fejlődök, és félévkor szeretném megmutatni, hogy igenis, jók vagyunk. Igenis, tudok én is jó lenni. De ha nem bízom a táncban és nem bízom a csoporttársaimban, akik fiatalok és újak és ismeretlenek, akkor nem lehet jól teljesíteni. Lelkesen, átéléssel kell táncolni, nem ímmel-ámmal :( Most mindenesetre a térformában bent vagyok középen. :D Gábor megkérdezte ki akar ott állni, csend, csend, végül mondtam hogy hát jó akkor én :D Annyira idegesített hogy tavaly nem látszott belőlem semmi, hogy most elöl akartam lenni ebben is, meg a modernben is odaverekszem magam valahogy. Szteppen szívesen állnék hátul, de ott tuti első sor lesz, olyan kevesen vagyunk akik járnak órára meg próbálkoznak :D Vakok között félszemű a menő :D

Jaj ezt amúgy még leírom, igaz, délelőtt történt, hogy vizsgáztam tér és társadalomból, ami vacak volt, mint az egész tárgy maga. De nem vágom miért kérdez ilyen hatalmas anyagból konkrét száraz tényanyagot, amikor annyi érdekes dolog lenne, aminek haszna is van. Amikor elolvasok öt könyvet, utána nem a részletekre emlékszem, de van egy átfogó képem a folyamatokról, az egésznek a lényegéről, és azt hiszem, ez az ami fontos. HCS is mindig azt mondta, hogy nem a dátumokat meg hasonlókat fogja visszakérdezni, mert a lényeg az az, hogy lássuk az összefüggéseket. :( Mindegy, a tizenhat pontos álomhatár csak megvan, onnantól kezdve meg hátra lehet dőlni, nagyjából. Amúgy miközben a vizsgát írtam, a szemem a padra tévedt, ahová valaki ezt írta: "Japán ornitológusok és birkapásztorok baráti köre." Ezen annyit röhögtem magamban, nem tudom miért, olyan viccesnek tűnt. :D És a szünet óta most találkoztam először Gergővel, örültem neki is :) <3

Haladó Trixi :)




Juhúúú! végre, valahára, idáig is eljutottam, és Trixi haladó :D Négy hónap alatt sikerült megírnom 55 nyamvadt hsz-t :D De nem baj, most már más lesz, most már vissza tudok jönni, csak volt egy kis szünet.

Amúgy ma játszottam Tamival (ez a harmadik karija akivel játszom, mivel igen gyakran váltogatja őket, na mindegy :D) és hozzá híven ez a kari se lehett normális. Ezekben a fóbiákban szenved:

Haemofóbia — a vértől való félelem, és látására való elrettenés, Kuloulrofóbia — bohócoktól való félelem (nem csak gonosz bohócoktól való), Oktofóbia - félelem a nyolcas számtól, Peladofóbia - félelem a kopasz emberektől, Tafofóbia — a sírtól és élve eltemetéstől való rettegés, Ichthiofóbia — halaktól való félelem, Efebifóbia — a fiataloktól való félelem, vagy gyanakvó tekintet a fiatalokra, Xenofóbia — félelem az idegenektől, külföldiektől, azokra való gyanakvás, azok elkerülése, Arachibutyrophobia (magyarra átírt név nélkül) — a szájpadlásra ragadó földi mogyoróvaj utálata, Megalofóbia – félelem az olyan nagy térbeli kiterjedésű dolgoktól, amik fajtájuk szerint nem kellene, hogy olyan nagyok legyenek.

Már a megalofóbia is vicces, Tami a plüss katica példáját hozta fel rá, de a legepicebb akkor is az arachibutyrophobia. Rákerestem, és bazz, tényleg létezik:
Arachibutyrophobia is defined as the fear of peanut butter sticking to the roof of your mouth.
De ez akkor is csak valami poén lehet. Mert nemááár...

2011. január 1., szombat

Húszilveszter.

Nem szeretem a szilveszetereket. A szilveszternél elvárás, hogy legyen kurvajó és érezd nagyon jól magad, és talán épp ezért, mert elvárásokkal állsz hozzá, valahogy mégse sikerül úgy. Vagy legalábbis én így vagyok vele. Na jó, nem igaz hogy rossz szilveszterekben volt részem, de ha összeszedem életem jó partyjait, egy dec. 31.-i sincs közöttük. Az idei szilveszterhez pedig extra szkeptikusan álltam hozzá, mert Bécsen, Petizésen, Tenshinél alváson és itthon maradáson keresztül kismillió alternatívám volt, ennek ellenére mégse volt semmi, ahova igazán mentem volna. Sokáig úgy volt, hogy Petivel megyek, de nem akartam olyan társasággal lenni, akiket nem is ismerek, és az ivararány is kicsit aggasztott volna (egyedüli lányként száz fiúval azért nemolyanjó). Szóval legeslegutolsó, tegnapelőtti ötlet volt, hogy megyek Dollal. Mert Dolnak úgyis van társasága, Dol szereti a goát, úgyhogy neki nagy lelkesen ajánlottam az Almássy téri bulit, ahol ugye tavaly is voltunk - jónak ígérkezett, meg tudtam hogy lesz ott ismerős is.
Végül úgy kötöttünk ki, hogy Dol, NM, Zoey, Eena és én mentünk T-Bone-hoz. Maja nem jött el. Éjfélig Bone-nál voltunk, alapoztunk, poénkodtunk, még labirintuskártyával is játszottunk xD Szóval megvolt a hangulat, a koccintás, a himnusz és Schmitt Pál beszéde. Ezután lassacskán felkerekedtünk és mentünk az Almássyra. Sor ugyan már nem volt, de bent annál nagyobb volt a tömeg. Rengeteg ember. Rengeteg. Sokkal több, mint tavaly. Alig lehetett közlekedni. A ruhatárak megteltek. A wc előtt sor állt. Valójában elég felháborító, hogy egy ekkora szórakozóhely ennyi pénzért képtelen biztosítani a kellő körülményeket. Eléggé rontott a hangulaton, hogy bár odamentem full feldobva hogy táncoljuuunk, az első óra arra ment rá hogy sorba álltunk a ruhatárnál, majd miután közölték hogy nincs hely, kerestünk egy termet és egy falat ahová betuszkolhattuk a cuccunkat (és örülök, hogy reggel még ugyanott volt), és sor állt a wc-knél is. A kosz, a dugulás, az árvíz nem volt valami kellemes. Igazából nekem nincsenek nagy igényeim, de azért ez sok volt. És valahogy a zenével sem voltam annyira megelégedve, egyedül a goa tetszett, de azért az se maximálisan. És persze az is okozott némi gondot, hogy sokan voltunk, különböző igényekkel - gyakran szétáváltunk, különböző stílusokhoz mentünk, aztán SMS-ben kerestük egymást - és persze ha valaki pisilni ment, a sorok miatt fél óráig színét se láttuk.
Mindezek ellenére, magam sem tudom, miért, nem nyilvánítom rossznak ezt a szilvesztert, sőt. Mivel tényleg úgy mentem oda, hogy lesz ami lesz, ezeket a negatív dolgokat nem igazán vettem fel. Nem volt para, hogy se NM-et, se Zoeyt nem ismerem igazán, az se, hogy nem olyan jó a buli. Megvoltam. Valahogy elment az idő, 4-5 órát az Almássyn töltöttünk. Találkoztam Dórival és Pierre-rel, és persze ott volt Choz és Marci, akikkel lépten-nyomon egymásba botlottunk. 5 fele mehetnékem lett, mert már nem élveztem annyira a zenét és ki is merültem, Choz is fáradt volt, úgyhogy végül együtt jöttünk el. Dolék (túl?) jól érezték magukat, elbúcsúztam tőlük, és indultunk. Én eredetileg haza, aztán rájöttem, hogy fáradt nem vagyok, Choz meg mondta, hogy menjek hozzájuk, úgyhogy mentem. Nem igazán tudom megmagyarázni minek, de végül jól jött ki, mert jól elvoltunk és hamarosan hazaérkezett Peti is, aki örült nekem :) Aludtunk délutánig, kajáltunk, aztán jöttem haza. Pancsolás és kajálás után kezdem embernek érezni magam.
Fura egy szilveszter volt, csak ennyit tudok rá mondani, se nem negatív, se nem pozitív értelemben. De mindenképpen maradandó élmény :D Azt sajnálom, hogy ezzel lezárultak az ünnepek, holnaptól nincsen más előttünk, csak a kíméletlen vizsgaidőszak. El kell kezdenem tanulni és dolgozni is...