2010. december 31., péntek

My year 2010

Zsúfolt, boldog és kevésbé boldog eseményekben, változásokban bővelkedő évet hagyok magam mögött. Követve Tenshi tavalyi példáját, a blogom és határidőnaplóm segítségével szépen összeszedem, miket is csináltam idén, aztán végzek egy kis összegzést és tanulságlevonok.

Január elseje, így 2010 is, az Almássy téri szabadidőközpont ruhatárában ért engem Gabival, Gergővel, Tacsival és Barbival. Jó buli volt, megadta a kezdőlöketet. 15-én volt a szalagavatóm, mindez sok próbát, ruhák és kiegészítők után rohangálást, szervezést jelentett - de az a nap nagyon szépnek maradt meg az emlékezetemben, mert igenis gyönyörűek voltunk, az afater party is jól sikerült. Életem első és utolsó iskolai sítáborában is részt vettem januárban, sajnos konstatálnom is kellett, hogy ez nem nekem való.
Februárban volt az első fellépésem a Madách Musical Tánciskolával, amit nagyon élveztem, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A BK megújult, számos moderálnivalóval gazdagítva a prefektusok területeit. Részt vettem a mohácsi busójáráson. 15-ig kellett leadni a felvételi jelentkezésemet. A sorrendem hosszas vívódás, majd hirtelen döntés után: 1. BCE Nemzetközi tanulmányok, 2. ELTE Szociológia, 3. ELTE Anglisztika.
Márciusban síeltünk, ami jól sikerült, bár anyu eltörte a lábát. Jártam Debrecenben Rennél, ünnepeltünk peszachot, megszültem Szirtes Alexet.
Áprilisban volt tavaszi szünet, húsvét, ahol a fiúk jöttek és locsoltak. 11-én lezajlott az országgyűlési választások első fordulója. Teljesen váratlanul ért Polgár Csilla halála - részt vettem a temetésén, sok régi táncos ismerőssel találkoztam, beszélgettem. Ebben a hónapban fejeztem be a középiskolát, eltöltöttem utolsó napjaim az iskolapadban, szerenádoztam: HCS-nak, Ongjerthnek, Buritsnak, Tarjánnénak, Zsuzsa néninek, Gábor bának. 29-én bolondballagás, kissé őrültre sikerült. 30-án elballagtam a Szilágyiból, ahol 8 középiskolai évet töltöttem.
Május első hetében letudtam az írásbeli érettségijeimet ebben a sorrendben: Magyar, matek, töri, angol, német. Betöltöttem a 18. életévemet - Csigahegyen ünnepeltük volna, ha GMS eljön. Mivel a sulit befejeztem, töménytelen szabadidőm támadt - de szerintem én voltam az egyetlen, aki tényleg minden napot masszív tanulással töltött, annyira féltem az angol szóbelitől. Egyébként akármennyit cikiztek miatta, tény, hogy hihetetlen sokat tanultam ebben a hónapban - lényegébe véve ekkor tanultam meg angolul beszélni. Szerenádoztunk Cziróknak és Szilágyinak.
Júniusban megtudtam az írásbelik eredményeit, nem voltam velük elégedett.
Letudtam az angol szóbelit, sikeresen. A többi tárgyra az utolsó hétben magoltam szorgosan, egy nap végeztem velük, nem sikerültek rosszul. Még ebben a hónapban megkaptam a bizonyítványom, és kiszámoltam, hogy 435 pontot szereztem.
Az év végi Madáchos fellépésem vegyes lett, akkor nem éreztem túl jónak, de a felvételeken nem látszanak a hibák. Utolsó szilágyis vízitúrám esős és hideg volt. Június 21-én volt a hároméves évfordulónk Gáborral. 23-án megvolt a bankettünk - a legmaradandóbb az volt benne, hogy a kelleténél több bort ittam. A rákövetkező két napot Tenshinél töltöttem, és megszültem az új blogomat.
Júliusban voltam Gáborral Balcsin, BK-sokkal Patcán, Angyalin. Kiderült a felvételi eredményem: szociológiára vettek fel, ahogy vártam.
Augusztus első hetét Ozorán töltöttem - a nyaram legmeghatározóbb élménye, hatalmas esemény, állíthatom hogy életem legboldogabb percei, amit jövőre sem szeretnék kihagyni. Ez után következett az egyhetes családi nyaralás Alsóörsön, ahol megismertem Zazut - és mikor hazaértem, 15-én, egy fájdalmasan átlagos és unalmas napon, Gábor szakított velem. A hónap második fele a gyötrődésre és a mocsárból való kimászásra ment rá. Irtó szarul éreztem magam, amin a gólyatáborom segített.
Szeptember elején jöttem haza a táborból, új élményekkel, barátokkal. Meg kellett szoknom a sulit: tárgyakat felvenni, beiratkozni, órákra járni és termeket találni: csupa új és új kihívás. Megkezdődött a táncszezon, új tanárok, csapattársak. A szobánk átalakításra került: új székek, ágy, polcok.
Októberben Buri megkapta a végzett diák rangot - érdekes, hogy azóta alig járok fórumra, szinte egyáltalán nem játszom, valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, noha a csapattal továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Voltam Protoculture bulin, ez az este tényleg nagyonnagyon jól sikerült, hosszú idő után szerzett igazán boldog perceket. Voltunk Debrecenben, szülinapoztunk Rennel és Shizuval. Egy szerdai Filteres estén megismertem Petit, akivel 24-e óta járunk. Találkoztam Zalánnal.
Novemberben Szegeden voltunk wellnessezős családi pihenésen. Nagyvelegen a BK-sokkal megnéztük az összes létező HP filmet. Részt vettem egy háromnapos cigicsikkfigyelős terepgyakorlaton, egy Exclusive goa night 10. Jubileumi partyn, Gólyabálon, ahol szép fehér ruhában keringőztem Gergővel. Elkezdtem dolgozni a Paradise solutionnél, ezzel pedig iszonyúan összezsúfolódott a napirendem.
Decemberben volt három vizsgám, egy osztálytalálkozóm. Jött a Mikulás, majd a Jézuska is, családi összejövetelekkel, kajálásokkal, ajándékokkal. Voltam BK karácsonyon is. A szilveszter totál képlékeny, de valószínű, hogy Dolékkal megyek az Almássy térre, oda, ahova tavaly. Keretes szerkezet.

2010. tényleg a változások éve volt, ezek közül kiemelném a két legmeghatározóbbat: Gábort és az ELTÉt.
A Gabival való kapcsolatom a szakításunk óta folyamatosan alakul. Augusztus utolsó két hete tényleg nagyon rossz volt. Akkor még úgy gondoltam, idővel enyhül a dolog, fogunk tudni majd beszélgetni, találkozni. A gólyatáborom után felhívtam és szerintem vagy egy órát beszéltünk, mert annyira megszoktam, mert nem is tudtam, hogy lehetne másképp. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszeres találkozás, beszélgetés - legalábbis számomra - fájdalommal jár. Képtelen voltam - és vagyok - rendesen továbblépni, elfogadni a helyzetet. Hogy hogy állunk jelenleg? Neki barátnője van, amire gondolni sem tudok. Sosem hittem volna, hogy a “maradjunk barátok” kezdetű frázis tényleg ennyire nehéz és lehetetlen, de beláttam, hogy az. Valóban kudarcként élem meg, hogy nem tudok rá máshogy tekinteni, és kénytelen voltam őt letiltani msn-ről, mert hiába kértem, hogy ne írjon rám, mert nem szeretem, ő nem tudta megállni, egyszerűen azért, mert túl rendes és érdekli, hogy mi van velem. Ha nem látom és nem beszélünk, sokkal könnyebb, sokkal jobban vagyok, teljesen okés így. Meglátjuk, hogy lesz később, egyelőre marad ez az állapot.
Aki ismer, tudja, micsoda rettegéssel vártam ezt az egyetemet, mennyit rágódtam, vívódtam, hogy hova jelentkezzek. A szociológia hirtelen ötlet, igazából lutri volt, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bejött. Tulajdonképpen magam is meglepődtem, hogy mennyire érdekel az, amit tanulok. Jól érzem magam az ELTÉn, van egy csomó ember, akiket nagyon örülök, hogy megismerhettem, a könyvtárban pedig találtam pár olyan könyvet, amit valószínűleg ki fogok kölcsönözni, csak azért, mert érdekel. Hihetetlen.

Az Újév mindig újrakezdést jelent, és nekem most extrán. Idén sok minden változott, sok mindent kellett lezárnom, magam mögött hagynom, 2011-ben egy egészen más életbe vágok bele, és tudom, hogy hiperszuper lesz. BUÉK! ^^

2010. december 30., csütörtök

Jesus Christ! Superstar! Do you think you're what they say you are?

Ma megnéztük a Jézus Krisztus szupersztárt a Madáchban. Nem voltam mindennel elégedett (mert nem lehetek mindennel elégedett) de ettől függetlenül nagyon tetszett a darab O.o Meglepő módon minden szereplőről jobban szólt, mint magáról Jézusról - persze a Gethsemane nagyon szép volt, de máshol nem nagyon nyilvánult meg Jézus, sosem tudni, mit gondolt igazán. Biztos épp ezért helyeződött a hangsúly a többi vívódó szereplőre, engem legjobban Júdás és Pilátus fogtak meg O.o
Szóval... Most egy csomót gondolkodom azon, hogy hogy is lehetett, hogy vajon mit érezhettek és gondolhattak akkor, és annak mennyi köze volt ahhoz, amit mi gondolunk... nem hiszem hogy valaha is megtudom, de azért jó rajta gondolkodni. :)


2010. december 27., hétfő

December utolsó napjai

Óriásiakat alszom és hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgokat álmodok. Azt hiszem, lassan kezdek megnyugodni. Januárban 5 vizsga vár rám, leginkább a társadalompolitikától és a közgáztól félek, már elkezdtem tanulni. Túl vagyunk a családi karácsonyi ajándéközönön, jó volt minden, kaptam sok szépet, ettünk finomakat, végiglátogattuk a rokonságot. Holnap-holnapután szokásos BK karácsony, már várom hogy találkozzam a Csücsikkel, remélem, hogy ez a nemtudommilyen NM-Maja stb. zűr nem vet árnyékot a bulira. Peti 29-én hazajön. Valószínűleg akkor fogunk karácsonyozni is. A szilveszter még mindig totál homály.

2010. december 25., szombat

Karácsony

Tegnap annak rendje és módja szerint lezajlott a családi karácsony. A szobánk csillog-villog. Hetek óta vártam, hogy eljöjjön a nap, és végre kitakaríthassak :D Előbb ugyanis nem érdemes, úgyis csak újratermelődik a kupi. A porszívózás során még az ágyakat is elhúztuk, és rettenet, hogy mi van mögötte. De most olyan jó! Aztán délután díszítettünk karácsonyfát, az asztalra helyezése ugyan szokás szerint szentségelésbe torkollt, de így szép az ünnep :D A plüssfigurák most is az ágyamon töltötték a karácsonyt. Kilakkoztam a körmömet kékre. Kaptunk nagyon sok tök jó ajándékot, felsőket, táskát, parfümöt, Orsival hajszárítót, hogy többé ne hordjuk és dugjuk el a családi darabot :D A vacsink is nagyon finom volt, újra és újra el tudok csodálkozni anyám szakácsművészetén, hogy nem csak hogy extrakülönleges ételeket dob össze, de mindezt fejből teszi, merthogy neki született egy ötlete, hogy ez így milyen jó lenne, és megcsinálja, és tényleg jó lesz. Kétlem, hogy valaha is eljutok erre a szintre, bár tény, hogy mögötte áll jó pár év tapasztalat. Vacsi után következett az olvasásom, amit megszakítottunk egy filmmel - Love actually, természetesen. Kötelező karácsonyi darab. <3 br="">
Most is valami irtófini ebéd jön (mikooor? éhesvagyoook) és aztán megyünk nagyiékhoz. Imádom, hogy nálunk a karácsony és az ajándéközön három napig tart! Sőt most több lesz, mert lesz BK kari és Peti is. Juppíí! Most hívnak enni!

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra


Megfogadtam, hogy a vizsgák befejezéséig nem olvasok rendes könyvet. De nem tudtam megállni - főleg, mivel karácsonykor rendszerint kapok könyvet, és azt rögtön el is kezdem olvasni. Idén nem kaptam, mivel nem is kértem semmit, de az ajándékbontogatás után nem tudtam mit kezdeni magammal, hiányzott az olvasás, elővettem hát azt a könyvet, amit Orsi kapott a szülinapjára, és mostanra végeztem is vele.

Murakami Haruki - A határtól délre, a naptól nyugatra. A szerzőtől már olvastam egy könyvet, attól tartok életem legpocsékabbikát. Nem voltak hát nagy reményeim, de a könyv a témája miatt érdekelt, mivel van bizonyos fokú aktualitása.
A főszereplő Hadzsime, aki gyerekkorában ismeri meg Simamotót - bár csak 12 évesek, igazi, mély barátság szövődik köztük, amolyan "lelki társ" féle, a szavak-nélkül-is-megértjük-egymást dolog. Aztán elválnak, és évek telnek el. Látom Hadzsimét felnőni, látom, hogy tulajdonképpen jellegtelen életet él, vannak hibák, lyukak az életében, de harminc-akárhány évesen megházasodik, születik két lánya, még pénze is lesz. Aztán felbukkan Simamoto, a lány, akit sosem tudott elfelejteni, akibe mindig is szerelmes volt, és aki teljesen felforgatja az életét. A könyv valójában rém rosszul van megírva. A Kafka a tengerpartonnál lényegesen jobb, merthogy annak még jelentése sem volt. Ennek a könyvnek van, csak kicsit olyan érzésem van, mintha nekem kéne variálni, helyretenni, átértelmezni a dolgokat, hogy "igen, ezt akarja mondani az író, csak sajnos nem jött össze neki." Ha tulajdonképpen eljutok odáig, hogy mit is mond ez a könyv - vagy pontosabban - számomra mit mond, akkor nem is vagyok olyan messze a céltól. A lényeg, hogy nem sokat tudunk meg Simamotóról- valamiféle titok lengi körül. Hol eltűnik, hol felbukkan újra. Aztán elmegy végleg. Ami számomra még megfogóbb, az az, ahogyan Hadzsime életét ábrázolják. Szerető feleség, gyerekek és jól menő vállalkozás - mindene megvan a boldog élethez, és mégsem boldog. Csak Simamoto mellett ézi magát teljesnek, nélküle viszont üres bábu... És végül kénytelen nélküle leélni az életét. Azt hiszem, számomra maradandóbb ez az üresség érzése, mint a két pár kapcsolata, amit mint már említettem, elég ócskán fejtenek ki. De az üresség megfogó. Pontosan az a lényege, amitől én is rettegek, amit én is el szeretnék kerülni. Sosem akarnék ilyen életet, mint Hadzsimének volt, sose. Csak felmerül a kérdés, vajon min kéne változtatnia, hogy ne ilyen legyen..? Hol rontotta el..?

Kiválogattam pár idézetet is. De sok lenne, nem másolom be mindet. Csak ezt:
"Tudod, Hadzsime - mondta végül - az a szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha egyszer elkezdődik valami, bármit tehetünk, nem térhetünk vissza a kindulóponthoz. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad."

Persze a könyv elég erősen rámegy erre a végzet témára. A megváltoztathatatlan eseményekre, a maradandó sebekre. De szerintem el van túlozva a dolog. Persze mi is lenne velem, ha nem hinnék benne, hogy az a fenti idézet tévedés?

2010. december 23., csütörtök

Osztálytali, Sirius teaház

Andi és Lujzi késéssel befut.
Andi: Mi a helyzet? Eddig is ilyen csendben ültetek vagy csak megilletődtetek?
Toma: Eddig volt kit kibeszélni.

A fölöttünk ülő lány hasonlít Adriánára. Felvetem, hátha ő az.
Bori: Mi van ha ott ül fönt és szarik ránk?
Peti: Rám még nem szart, rád igen?

Andi: Totál hullák vagyunk, beszélgettük is Lujzival hogy most kéne egy kis marihuánás tea.
Bori: Gábor? Van nálad marihuánás tea?
Gábor: Hát... Tea nincs.

Marci kifejti, hogy nála az egész karácsonyi ajándékvásárlás kimaradt, ő nem ad senkinek semmit.
Bori: És mit kapnak a szeretteid?
Andi: A mijei?

Peti: Na és mit csináltok szilveszterkor?
Andi: Még nem tudom. Ha ha jobb nem lesz, akkor a palace-os.
Peti: Na és te Lujzi?
Lujzi: Ha jobb nem lesz, akkor Andival.

2010. december 22., szerda

2010. december 21., kedd

Geri is back! :)

Ma megvolt életem első vizsgája, szociológia alapjai 1. Nem tudom miért, de 5-ös lett... összesen két pontot vesztettem, amit nem vágok, mert egy csomó fontos dolgot kihagytam, pl. az állam jóléti funkciói közül a szociális segélyezést meg a közoktatást meg ilyenek... :D Na mindegy, lényeg hogy tök jól megvan.
Peti ma hazautazott Barcikára, nem látom egy hétig :(
Geri visszatért musicalt oktatni, aminek örülök - igen, annak is örültem, mikor elment, de Gáborról, a helyetteséről hamar kiderült, hogy bár jól táncol, a koreografálásban kevésbé remekel. Geri ma azonnal belecsapott a lecsóba, nagyon jó kis pörgős-seggrázós táncot dobott össze, de hogy ez lesz-e a félévink, nem tudom. Ideje volna eldönteni, mivel februárban vizsga. A tánc nagyon nagyon jó, de nehéz - fel kéne nőni hozzá. :S
Norbival ma nyújtottunk, a kis genyó egyenként ment körbe hogy mindenkit a földre nyomhasson. De olyan jó volt! :D Jót tett most az edzés, mert nagyon kész voltam a nap végére. Itthon fürödtem, Üvöltő szelek a tévében, most meg alvás, mert holnap kultantrop vizsga. Hogyleszmeg..?

2010. december 20., hétfő

Punnany Massif - Nincsen Zsé

Peti szerepel ebben a klipben, és olyan büszke vagyok rá, nemtom miért :D Mondjuk legtöbbször erősen kell koncentrálni, hogy kiszúrja az ember. A zsebkihúzós rész a kedvencem :D <3

2010. december 19., vasárnap

Dráma...

Tegnap délelőtt Orsival szörnyű tettet hajtottunk végre. Kiválogattuk a plüssfiguráinkat, és egy részüket el is küldtük a Mikulásgyárba. Talán elsőre fel sem fogjátok, mekkora dráma ez, de igyekszem érzékeltetni. Tehát minden egyes kis puha figurát a kezébe vesz az ember. Előjön egy csomó emlék. A legtöbbnél tudom, kitől kaptam, miket játszottam vele, sőt a nagyja névvel is rendelkezik. Valahányszor megfogtunk egy-egy újabb figurát, Orsival egyszerre visítottunk fel, hogy "juuuuj!" és egyszerre kezdtük hadoválni, hogy "emlékszel amikor ezzel..." És természetesen évek óta hozzá se nyúlunk ezekhez a játékokhoz (csak karácsonykor) de ilyenkor úgy fáj a szívem minden kis aranyosért, mert az ovis szerelmemtől kaptam, mert vele volt a legjobb világutazósdit játszani, vagy csak mert egyszerűen annyira puha és aranyos. Végül azt hiszem, jó munkát végeztünk, mert a kevésbé szeretett játékokat sikerült elengedni, és remélem, az a soksok gyerek aki megkapja örülni fog neki. Minden egyes plüss kapott puszit, mielőtt a zsákba került. Nem növünk fel azért olyan gyorsan.

Telemarketingeztem is, elfogadható sikerrel, de a többség nem teljesített ilyen jól, folyamatosan jöttek az olyan üzenetek, hogy "aki fél órán belül nem ad el az hazamehet" és társai. Örülök, hogy engem ezek nem érintettek. Viszont még este felhívtak, hogy ma már ne menjek be, mert ingerültek az emberek. Ez jó volt, mert Petinél aludtam és nem kellett korán kelnem. Viszont ez a harmadik alkalom a hónapban hogy nem tudok dolgozni (rendszerleállás és hasonlók) és így aztán nem fog megugrani az összeg a bankszámlámon.
Ma díszítettünk mézeskalácsot, aztán megnéztem Peti egy meccsét, ahol mindenki az ellenfélnek szurkolt, nem volt jó kisebbségben érezni magam. :D
Holnapután vizsga. Pedig már olyan karácsonyi hangulatom van, hó is van meg minden (és rettenetes hideg) szóval elegem van abból, hogy a migrációt tanulmányozzam. Utálatos dolog ez a vizsgázás. Pedig még el se kezdtem.

2010. december 17., péntek

Nagyvárosok

Jövő héten két tárgyból is vizsgázom, de akkor le is tudtam a decembert. Épp a szociológia könyvemet bújom, és a város és falu témánál bukkantam erre:

"Néhány kevésbé ismert nagyváros, amelynek népessége az agglomeráció nélkül is meghaladta az 5 millió főt az ezredfordulón: Dakka, Dongguan, Kinshasa, Lahore, Madrasz, Lagos, Rangun, Senjang, Tiencsin. (Forrás: Nemzetközi Statisztikai Évkönyv, 2004.)

Hallott közületek bárki is ezekről a városokról? Ugye, hogy nem. Még arról is csak halvány tippjeim lennének, hogy nagyjából hol helyezkednek el a térképen. És több mint feleannyian laknak bennük, mint Magyarország össznépessége. Bele se tudok képzelni, mennyien élnek még rajtunk kívül a bolygón. És még azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe.

Ezeket meg kell osztanom :)

Ilyen pedig KELL.

2010. december 15., szerda

Rain lover

Life isn't about waiting for the storm to pass.


It's about learning how to dance in the rain.




Tears

Azt akarom, hogy legyen itt valaki, aki átölel, akinek elmondhatom, aki végighallgat, megérti, és utána tud valami értelmeset mondani. Nem is kell hogy értelmeset mondjon. Csak azt akarom, hogy itt legyen, öleljen át és sírhassak neki.

De nem létezik ilyen személy. Soha nem is létezett, és nem is fog. A magamfajta különcöknek úgy tűnik, nem adatik meg ez a luxus.

2010. december 14., kedd

Tököm kivan mindennel

Nyaúúú. Kezdek ráébredni, hogy Krisztus urunk nem jó időpontban született. Vizsgaidőszak van. Nem tudok a karácsonnyal foglalkozni! Életemben először semmi ünnepi hangulatom nincs. Fáradt vagyok, nyűgös, mindenhová rohanok, és egész nap csak azon kattog az agyam, hogy mit mikor tudok elintézni, hogy lehet összeegyeztetni és útbaejteni. Fáj a fejem. Elmentem edzésre, hogy mégis, de ultraszar volt. Eleinte szerettem Gábort, aki Gerit helyettesíti, de nagyon béna táncot rakott nekünk össze. Nem tudom, ez lesz-e a félévink. Tényleg, lassan félévi bemutató, és annyira gáz a csoport, tele vagyunk kicsikkel, a színvonal a béka segge alatt, semmi csapatérzet, az óráink is... Nincs elég időm. Egy gépnek érzem magam, akinek már érzései sincsenek.

2010. december 13., hétfő

Pszichológia, szociológia

Nyauuu. Milyen vacak volt ez a pszichó. Mármint az egész helyzet, hogy rövid idő alatt kellett felkészülni könyvből, diákból... Szerencsére a kérdések nem voltak nehezek. Igazából mindről tudtam, hogy nagyjából mi lehet. Nem lett persze tökély, de azt hiszem elfogadható :) Egyébként vicces volt, két turnusban írtuk, én a másodikban voltam, a kérdéseket a tanár dián vetítette ki, és mi szépen kileshettük, mik a kérdések... Bár nem nagy dicsőség, mivel sokat nem segített. Mindenesetre örülök hogy túl vagyok rajta, nagyon elegem volt már belőle a végére.
Este SzHék interaktív beszélgetőesten voltam, felsőbb éves szocosok szervezték nekünk, elsősöknek. Nem voltunk valami sokan, de ha lesz ilyen a jövőben tuti többen leszünk. Ismertettek pár MA képzést, de az időt leginkább azzal töltöttük, hogy beszélgettünk - több téma volt, mindneki választott, hova szeretne ülni, és 5-6 fős csopikban dumáltunk. A mi témánk a hajléktalankérdés-vallásszociológia-erkölcs furcsa egyvelege volt. Kezdetnek tanulságos.

Irtó fáradt vagyok. Megyek is...

2010. december 12., vasárnap

Gingerbreads


Sütöttünk mézeskalácsot. Annyira szépek! Se nem puffadt, se nem kemény. Szép, formás, finom - Orsi angyalkái is perfektek. A díszítést majd máskor, most pihennek karácsonyig! :)

Közvéleménykutatás. Peti

Ma nem értékesítenem kellett, hanem közvéleményt kutatnom - pontosan azzal a kérdőívvel, amit az előző bejegyzésemben említettem. 117 kérdés - jó esetben is 20 perc, azonban a legtöbb eset nem jó eset. Leghosszabb beszélgetésem egy pasassal 42 percig tartott. Ahogyan már írtam korábban, a kérdések piaci vásárlási szokásokra, táplálkozásra és - sajnos - politikai nézetekre kérdeznek rá. A húsfogyasztásos kérdések után hirtelen felbukkanó "ön szerint hogyan mennek a dolgok az országban" kérdés (a 83. a sorban) annyira alattomos és undorító, hogy minden esetben szörnyen szégyelltem magam, mikor feltettem. A zöldséges kérdések viszont úgy tűnik, elaltatják a válaszolót, vagy csak ez a néhány ember volt rendes - mindenesetre tisztességesen végigcsinálták a kérdőívet. 4 óra alatt 7 kérdőívet sikerült elkészítenem. Akkor lesznek igazán hosszúak, ha az emberek elkezdenek nekem hosszasan beszélni az életükről, elmondanak olyan dolgokat is, amik nem tartoznak a témához, vagy amikkel nem tudok mit kezdeni. Vegyük például azt, mikor értékelni kell egy állítást 1-5 -ös skálán. Az illető személy elkezd magyarázni, hogy ebből a szempontból igaz, ebből nem, rá ugyan igaz, de pár éve nem volt az, és ha az ismerősei így tennének, akkor úgy meg úgy lenne... Na ezzel meg nem tudok mit kezdeni, és sokszor nagyon sok idő elmagyarázni, mi is az a tiszta fekete-fehér válasz, amit várok. A hosszúbeszélgetős pasi (42, azaz negyvenkettő perc) például hithű fideszes volt. Mikor feltettem neki azt a kérdést, hog politikai nézetei szerint hová sorolná magát (válaszlehetőségek: jobb, jobbközép, közép, balközép, bal) azt mondta, ő a becsületes emberek közé sorolja magát. Hiába erősködtem, hogy legyen szíves a megadottakból választani, váltig hajtogatta, hogy ő becsületes ember, és a "kisasszony" e szerint kategorizálja be. Végül azt mondta, legyen a közép. Pedig a jobboldalisága annyira nyilvánvaló volt, mint... Na mindegy. Nagyon tanulságos ilyen kérdőíveket csinálni, biztos azért is, mert szociológusnak tanulok, de tök jó volt, tényleg annyi mindent meg lehet tudni. Például ha a politikára szorítkozunk. Természetesen 7 ember adatai alapján nem lehet komoly állítást megfogalmazni, de mindegyiküknél igaz volt az, hogy ha most lennének választások, ugyanarra szavaznának, mint áprilisban (vagy el se mennének, ahogy akkor se tették.) A fideszes továbbra is állítja, hogy a kormány jól teljesít, hogy a magánnyugdíjpénztáras intézkedés szükséges, Orbán rátermett figura, az ellenzék semmit se tesz. Az MSZP-s ennek az ellenkezőjét mondta. Azt hiszem, csak egy MSZP-s volt, ő rendelkezett egyedül egyetemi végzettséggel, a többiek mind 8 általánossal vagy érettségivel. Általában idős emberekkel beszéltem, és sokan panaszkodtak, hogy kevés pénzből élnek.

Mikor eladni próbáltam, könnyen lehetett betartani az érkezés-távozás-szünet időpontjait, mert a beszélgetések rövidek, alig 1-2 percesek. Mivel itt a kérdőív 30-40 percig tartott, örültem, ha jutott szünetem, és később is végeztem - fél órával. Mikor kiérek, látom, hogy Peti hívott sokszor, visszahívom, kiderül, hogy az MTI előtt vár már vagy háromnegyed órája, de épp most adta fel és ült fel a buszra, mert majd szétfagy. Végül leszállt, találkoztunk, feljött melegedni - nagyon örültem, hogy láttam, és tényleg olyan rendes volt tőle, hogy meg akart lepni - szegényke, rossz időpontot fogott ki! O.O

2010. december 11., szombat

Munkaa

A mai volt idáig a legjobb munkanapom, mondjuk tegyük hozzá, nem dolgozom valami régóta. Ma könnyebb volt, mert csak 4 órát voltam bent, de az igazi örömöt a jó társaság jelentette :D Két idősebb csávó közé ültem be, az egyik ugyanazt csinálta, mint én, a másik viszont közvéleményt kutatott. Elég vicces fazon volt, ahogy néha belehallgattam, mit is cseverészik a vonal túloldalán lévőkkel. A kérdőív mindenféle kérdést tartalmazott, elkezdődött a piaci vásárlási szokásokkal majd a húsfogyasztással, végül megjelent Orbán és hogy mi a véleményed a magánnyugdíjpánztárról (szerintem elég undorító dolog a répás kérdések után ilyeneket feltenni, de hát nem véletlenül vannak így szerkesztve ezek a kérdőívek). Szomszédom gyakran helyeselt, hogy valóban, a hazai fokhagymánál nincs jobb a világon. S mikor egyszer visszautasították, megkérdezte, hogy "biztos nem akarja hallgatni a kellemes hangomat?" Egyébként tuti, hogy egy ilyen laza emberrel szívesen beszélgetnek az emberek, csak nem mindenki tudja így adni magát. Egyébként mikor volt egy kis időnk, váltottunk egy-két szót az eladások között, és ez segített, hogy jobban teljen az idő. Ő a szüneteiben egy verset is alkotott a munkánkról, de nem merem kitenni, mert mi van, ha nem akarná :D

Egyébként a reggeli edzésem is jóóóó volt, szeretek balettozni :) Tényleg vannak nehéz gyakorlataink, és érzem hogy fejlődök, már egész jól tudok állni fél lábon (nem tom leírni francia szakkifejezéssel helyesen) és most fáj is minden tagom, ami azt jelenti, hogy dolgoztam és erősödök. Juppííí! ^^

2010. december 10., péntek

Szilveszter

Ahogy közeleg az év vége, úgy tudatosodik az emberben, hogy meg kéne szervezni a szilveszteri bulit. Azt hiszem ilyenkor nem is a hol, hanem a kikkel a kérdés. Szilveszterkor az ember azokkal van együtt, akikkel...
Az egyik felmerülő ötlet valami goabuli lett volna, természetesen a szokásos csapattal. Én ebben lettem volna benne legszívesebben. Ma viszont azt mondta Gábor, hogy ez a bizonyos buli valószínűleg Bécsben lesz, lebuszozós-visszabuszozós, és persze az elsődleges gondom nem is ez, hanem hogy hozná Brigit, az új barátnőjét. Azt hiszem a mazochizmusom még nem terjedt ki odáig hogy ezt bevállaljam, nem pont a szilveszterem (meg mások szilveszterét) szeretném rosszkedvvel szétrombolni, annak pedig igen kicsi az esélye, hogy tudnám kezelni a helyzetet (és ezen semmilyen bevitt alkoholmennyiség nem segít.)
A másik kézenfekvő ötlet persze valami Petivel történő dolog lenne, aminek egyetlen hátránya, hogy bármi is legyen az, minden bizonnyal az ő kiterjed baráti körével történne, aminek én nem vagyok része, és amibe egy éjszaka beintegrálódni, úgy hogy az ember jól érezze magát, igen nehéz (megint csak független ez az alkoholmennyiségtől, ami pedig sok problémára jó megoldás).
Na és akkor el is érkeztünk ahhoz a nagyon csúnya és rettenetesen kiábrándító felismeréshez, hogy Borcsának nincsen normális, stabil baráti köre. Ez nem kéne, hogy újdonságnak számítson, viszont nem szoktam gyakran rádöbbenni. Alapvetően nem vagyok magányos, mert nagyon sok kis társaságnak vagyok a tagja: Ott vannak a volt osztálytársak, a táncosok, ELTÉs ismerősök, BKsok, akik garantálják, hogy a hétköznapokban ne érezzem egyedül magam. És nem is mondhatni, hogy ez a probléma gyakran foglalkoztatna, bántana. Csak most, szilveszterkor. Szilveszterkor tényleg az igazi ilyenolyan cimboráival van az ember. De vajon kíváncsi bárki is rám?

2010. december 6., hétfő

Pszichó

Á nem, Orsi gépén se nyitja meg, a nettel lehet gond. Sebaj, itt ez a remek könyv, ebben is ott van minden okosság. Például ez:

"Az ember tudatálapota folytonosan változik. Ebben a pillanatban az olvasó figyelme minden bizonnyal erre a könyvre irányul, néhány perc múlva azonban lehetséges, hogy álomba merül."

Hát ezen akkorát röhögtem :D
Szeretem az ilyen könyveket, feldobják egy kicsit az anyagot.

Lieber, guter Nikolaus


Nekülök pszichót tanulni, rászánom magam, nekigyűrkőzöm - erre mi történik? Ó igen. A gépem képtelen megnyitni azokat a diákat, amiket tegnap még vígan nyitogatott. Ez olyan jellemző. Nem tudom, kinek jó ez, hogy most szivat. Nincs ebben pedig semmi vicces. Mehetek át Orsi gépére pszichódiákért. Röhej.

Ma egyébként rénszarvaspaták nyomait találtam a ház előtt a hóban, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a Mikulás itt járt. Na jó, valójában csak sejtem, hogy jöhetett, mert a combközépig érő csizmámat is sikerült teletuszkolnia édességgel, és ha ez önmagában nem lenne elég, Petitől is annyi csokit kaptam, hogy irtóra zavarba jöttem tőle. Mármint... oké, hogy szeretem a csokit, de ennyire? Szerintem túlzás. Főleg, mivel tőlem csak egy krampuszt meg egy Mikulást kapott. Most ezek után ott tartok, hogy félek a karácsonytól.
Egyébként pedig tévhit, hogy Borcsa bármilyen csokiból bármennyit felfal. Ez egyszerűen nem igaz. Szépen hagytam ezt elterjedni magamról, mert olyan cuki. De szoktam én csak úgy magamtól csokikat enni? Ugye, hogy nem. Most meg ittvan tonnaszám. Nem fog egyhamar elfogyni. Az ünnepek végére pedig már gurulni fogok.

2010. december 5., vasárnap

cry

Szegény ő. Szegény én. Szegény mi.

De jó is annak, akinek nem rossz!

WAMP

Gergővel voltunk WAMPon, azt hiszem, mégiscsak szebb lett így a napom. A WAMP, vagyis Wasárnapi Művész Piac, design ruhák, ékszerek, tárgyak és mindenféle ilyenolyan holmi lelőhelye. Szinte minden második tárgyba szerelmes lettem. Ez a baj a karácsonyi vásárlással: magamnak ezer holmit találok, másoknak meg soha semmit. Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet találni nekem ajándékot, amikor annyi, de annyi szuperjó cucc van, aminek örülnék. Imádom ezeket a különleges ékszereket, amik tuti nem jönnek velem szembe az utcán. Ruhák tekintetében már nem vagyok ilyen merész. De télleg nagyonnagyon jó, érdemes benézni. ;)

Megduzzad a folyó, átszakad a gát

Konstans szarul vagyok. Persze tudtam, hogy így lesz. Előre sejtettem, hogy ha ennyi dolgom van, előbb utóbb a tököm kilesz vele. Szeretem a leterhelést, csak azt nem, amikor határidőre várnak mindent, és egyszerre hatszáz fronton kell teljesíteni, közben pedig az, amit igazán szeretnék, legesleghátra szorul. Ilyenkor minden vacak, és nem tud senki felvidítani. Előbb utóbb egyszer csak elmúlik magától. A vizsgaidőszakom teljesen tönkre fogja vágni a karácsonyt. Vagy fát díszítek vagy tanulok, nade a kettőt együtt...
Ha az ember blogot ír, automatikusan vállalja, hogy akárki olvashatja, igaz? Egyrészt ezért is írom. Másrészről elég frusztráló, mert vannak dolgok, amiket esetleg nem írhatok le, mert tudom, hogy valaki olvassa. Vagy valakik. Persze ilyenkor megkérdőjeleződik, hogy mi értelme ennek az alakoskodó blogolásnak. Írjunk le mindent, vagy ne is blogoljunk, nemigaz? Tiszta nevetséges az egész. Szoktam olvasni Timi blogját. Ő meg az enyémet. Szia Timi! :)
Tiszta röhej, de komolyan. Szánalmak a köbön. Meg hogy ilyen idézeteket találok:

"Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni."

Legalább beszámolhatnék aktív továbblépésről, de a maximum, ami felmutatható, még mindig a "ha nem beszélünk, nem látlak és nem gondolok rád akkor okésan vagyok" című dolog, ami elég kiábrándító. És akkor még álmodok is róla, hát erre mondom, hogy basszák meg az álommanók, kell még engem éjszaka is cseszegetni.
És igazából még mindig ott tartok, hogy élünk, éldegélünk, de semmi sem fix, a gyökerek kitépődtek, egyszer az érettségimmel, egyszer ott augusztusban, az, aki én vagyok, vagy aki akkor voltam, elúszott valahova, a mostani valami árnyék, valami olyan létező, ami létezik, mert mást nem tehet, de a meggyőződés, a lelkesedések, az őszinte érzelmek... Azok hiányoznak.

2010. december 4., szombat

Shit

A fényvillamos a 19-es vonalán csak kedden és pénteken közlekedik, de mindezt csak a megállóban konstatáltuk, miután már negyed órát vártam így is, mert késtek. Oké, ez most a hiszi helye. Tehát késő volt. És hideg. És hat órát dolgoztam ma, és igen, minden egyes átokverte percben arra gondoltam, hogy ha ezen túl leszek, mehetek azon a villamoson. De így valahogy nem igazán tudott az se feldobni, hogy találkoztam Petiékkel. Sajnos nem vagyok abban az állapotban, hogy hasonló baklövéseket tolerálni tudjak, igen, szörnyű vagyok és hisztis, de szerintem teljesen érthető. Enyhén kezdek parázni az idióta vizsgáim miatt. És akkor még miért vagyok kiakadva, mert órák esnek ki az életemből fölöslegesen. Hát basszusmár...

Work

6 óra munka. Az elején végig az volt bennem, hogy úristen, én ezt már most utálom és te jó ég, hogy a fenébe fogom ezt kibírni ma, aztán holnap, aztán a jövő héten, aztán azután... De végül valahogy megszoktam, és nem is volt olyan rossz. Egy idő után gyorsabban teltek a percek, és lám, már itthon is vagyok. Túlzás lenne azt állítani, hogy holnap lelkesen fogok beugrálni az MTI-be, de hát istenem, azt hiszem, ez van. :(
Két eladásom volt, az egyik nő, miután bemutatkozam, lelkesen közölte, hogy az édesanyját is Pál Borbálának hívják, sőt, ő maga is Borbála, és boldog névnapot is kívánt, mire én visszakívántam, és ki tudja, ezért-e, de végül vett tőlem egy ilyen izét. :D A többség egyébként egész kedves. Egy pasas volt, aki udvariasan felajánlotta hogy kapjam be a f*szát, de én jó szociológusként a társadalom ezen tagjaira is (sőt főleg ezekre) kíváncsi vagyok:D

Most viszont megyek Petivel fényvillamosozni :) És előbb-utóbb talán tanulni is fogok, ki tudja, kiszámíthatatlanok a sors útjai.

2010. december 3., péntek

Lánglelkű egyetemista

http://index.hu/video/2010/12/03/nem_ciki_politikailag_aktivnak_lenni/

Vuuuh, mennyire itt lettem volna!
Kiszúrtam pár ismerős arcot, és az egyik csaj aki beszélt, volt tánctársam, Boros Ilona. O.O
Azzal az anyai okossággal mentem el este tüntetés helyett inkább Petivel a Disney on ice-ra (azért vágjátok, van némi különbség a kettő között) hogy lesz még alkalom, amikor ilyenre mehetek.
De akkor már tuti ott leszek. Az egyetemistáké a jövő! :)


Ja, és most megtaláltam ezt, ez is csütörtökön történt, az a fiú fura piros fényben, aki kétszer beszél, kedves cigicsikkfilmezős csoporttársam, Katona Peti :)
Egyébként hihetetlen, hogy ilyen dolgok léteznek. Döntsük már el, hogy a színházzal van bajunk, a buzikkal, az idegenekkel, vagy csak mindenkivel, aki más mint mi?!

Büszke vagyok rá és örülök neki, hogy az egyetemen egy csomó nagyon értelmes és felelősségteljesen gondolkozó emberrel találkozom, mint pl. Gergő és Peti. Még jobb, hogy tudok is velük beszélgetni igazán komoly dolgokról, még úgy is, hogy érzem, hogy tájékozottságban messze elmaradok tőlük, de ezen tervezek változtatni.

2010. december 1., szerda

Nadányi Zoltán: A két szemed szerett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.