2010. november 30., kedd

Katy Perry: Firework

Két okból teszem ki ezt a videót:
1. Budapesten forgatták, és büszek vagyok kis hazámra
2. Számos fincsi szociológiai téma lapít benne.

Egyébként a pattogó fényecskéket meg a színészi teljesítméyt elég bénának találom, de hát azt hiszem mégsem az a lényeg. :)


Eseménysor

Ma elég ideges voltam, mert annyi mindent kell elintézni...
Vasárnap délelőtt összehoztuk Annával a prezentációnkat, jóval tovább tartott, mint hittem, haza sem tudtam jönni utána, rögtön kellett mennem a Mammutba mozizni Shizuval. A ppt egyébként jó lett, ma délelőtt adtuk elő, három csoport volt rajtunk kívül, szerintem simán jók voltunk hozzájuk képest is... Amúgy az Astorián alkottuk a Coffe Heavenben, ahol én egy nagy adag kávét kértem - tartson ki, ugye - és olyan kávémérgezést kaptam, hogy ihaj. Sosme iszom kávét, és nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen erősen hasson, teljesen bepörgetett és ideges lettem tőle egész napra, nagyon rossz volt. A film tetszett, szerintem minden teljesen okés volt benne, csak ott szorongattuk meg egymás kezét Shizuval, ahol kibújt a kígyó Bathildából :D
Hétfőn volt az első munkanapom, 9-től 14-ig dolgoztam, nem volt olyan vészes, volt három eladásom, amire büszke vagyok. Délután Petié voltam, megnéztük a Poligamyt is, a végén Peti megjegyezte hogy jó lehet ez, hogy mindig így kéne, hogy együtt vagy már régóta valakivel, utána ő elmegy és pár hónapig együtt vagy egy halom idegennel, hogy utána újra az eredetivel folytathasd. :)
Ma prezentáltunk, kaptam fénymásolandó könyveket, holnap viszem őket másolni (el fog tartani egy ideig) voltam még itt-ott, és sikeresen befejeztem a terepgyakorlatunk adatainak gépre vitelét, apu segítségével az Excelt is kezelni tudtam, és olyan pró lett a végére, hogy most egész jól érzem magam, csak azt nem tudom, hogy fogjuk tudni ezt holnap a fiúkkal bemutatni,meg hogy vajon milyen filmet hozott össze Peti hozzá...
A vizsgáktól egyébként parázok, most ha letudtuk a holnapi mókát, akkor maximálisan koncentrálhatok rájuk...

2010. november 27., szombat

Life

Most nagyon fáradt vagyok, szerintem mindjárt megyek is aludni. Holnap prezentációt kell csinálnom, Tenshivel pedig megnézzük a HP 7-et.
Ez a hét, ahogy vártam, zűrösen alakult, de ez még semmi, hisz jövő héten már dolgoznom is kell. Csütörtökön Petivel filmeztem, tegnap jó kis edzésem volt, aztán meg leesett az első hó - ki is mentem mászkálni egyet benne még éjnek évadján, és gyönyörűgyönyörű volt, sajnos reggelre ebből csak hatalmas latyak maradt, de örülök, hogy én nem tartozom azok közé, akiknek ez elveszi az életkdvét. Sosem értettem azokat az embereket, akik utálják a havat. Mit fogak csinálni, ha egyszer véletlenül eltűnik a ruhásszekrényük hátulja, és átkerülnek Narniába? A latyakkal egyébként már reggel hétkor volt szerencsém testközelből találkozni, rettenetes volt felkelni edzésre, olyan voltam mint egy mosott hulla, kívülről és belülről is. De megérte, szeretek balettozni főleg most, hogy Norbi átvett minket, és Bogival elkezdtük a szteppet - talán be fogjuk tudni fejezni félévire. *lekopogja.* Meg aztán ma színházban is voltam, családilag néztük meg az Örkényben a Kasimir és Karoline-t. Nagyon nagyon jó darab, óriási ötlettel, humorral, mondanivalóval, csak ajánlani tudom.
Egyébként annyi, de annyi dolgom lenne még. Példának okáért rámjött a shoppingolhatnék, tegnap leárazás okán el is jutottam a Westendbe, nadrágért mentem, vettem két felsőt. Nem értem, hogy lehet, hogy egyesek nem ismerik a 34-es nadrágméret és az XS-es pulcsi fogalmát... De az is lehet, hogy mindent elkapkodtak az orrom elől. Még el kéne mennem pár helyre, csak azt nem tudom, mikor. Pszichó ZHt írok két hét múlva. Órákra nem jártam be. Viszont van jó kis könyvem, el kéne olvasni esetleg. És ha már egy hiperszuper sztárkosaras-videoklipszereplős csávóval járok, szeretném néha látni a buráját, és számomra teljesen megmagyarázhatatlan okokból bár, de azt hiszem, ő is az enyémet.

Zajlik az élet. :)

U.I.: Szeretem Király L. Norbit.

2010. november 25., csütörtök

Thoughts about love

Én nem tudom hogy működhetek, de nem normálisan, az tuti. Az már korábban meg lett állapítva, hogy hangulatom sinusgörbéhez hasonlatos, magyarán változékony, de az már nem normális, hogy ezek a változások lényegébe véve átmenet nélkül következnek be, tehát tulajdonképpen ok nélkül tudok nagyon örülni vagy szomorkodni. Olyan mintha egy kapcsoló lenne bennem. Katt, Bori örül. Katt, Bori nem örül. Katt, Bori nem szeret. Katt, Bori szeret. Ezennel tagadom azt az elvet, hogy az érzelmek lassan alakulnak ki.

Egy frászt. Egy katt az egész.

2010. november 24., szerda

Stresszes nap, vicces nap


Hát ez érdekes nap volt :D
Először is ki kell kötni, hogy majdnem végig síkideg voltam, annyira nyomasztott, hogy mennyi rengeteg elintéznivalóm van, és milyen közel a vizsgaidőszak. Amint végeztem (könyvtáraztam is) rohantam keresztül-kasul a városon, jelentkeztem jövő hétre dolgozni (grr) jelentkeztem a vizsgáimra (csúfos január lesz) és mentem is edzésre.
És itt jön a fordulópont, mert igen, tudom már hogy miért járok oda, pontosan ezért, mert hihetetlen, hogy mennyire le tudja magáról rázni az ember a stresszt a fáradságot meg levertséget azzal, hogy egy órán át "szexuál-brutál" (copyright Gábor) módon táncol a "dont stop me now" című számra.
Mikor végeztem már minden happy volt, de a napom még nem ért véget, mert találkoztam Petivel és meglátogattuk az anyukáját, aki egy éjszakára itt lakik Budapesten. :) Mégiscsak sikerült megismerkednem vele, ha már Barcikára nem mehetek 13-án a sunyi pszicho ZH miatt. :(
Ja és ma vagyunk Petivel egy hónaposak is, jédedurva hogy már ilyen sok :)

Ma egyébként annyi hülyeségen bírtam röhögni, azért is írtam eredetileg hogy bemutassak párat... Az egész politikán kezdődött, sajna amilyen gyorsan darál a tanár nem tudtam írni, ezen különben is ott kell lenni hogy fogja az ember, de haláli volt :D Legközelebb viszek laptopot csak a beszólásainak :D Elkezdte ott, hogy egy párt nem folytathat kizárólagosan nyereségorientált tevékenységet, tehát nem foglalkozhat mondjuk csakis lángossütéssel, ezzel ő nem akar senkit megsérteni, semmi rossz nincs abban, nagyon jó a lángos, náluk is van a sarkon, ő is szereti, ennyi személyes információt megoszthat magáról. Más esetben arról beszélt, hogy az állam különböző kikényszerítő szankciókat vezet be, ilyen például a szabadságvesztés bűntény elkövetésekor, tehát ha ő lelőné a szomszédját mert túl hangosan ugat a kutyája, valószínűleg élete végéig börtönben üne, pedig szörnyű az a kutya, néha ha elmennek otthonról bezárják és persze nem tűrheti az állat az örökkévalóságig, ilyenkor pedig elkezd fejhangon vonítani, ja de egyébként, mondja a tanár úr, ő nem ölte még meg sem a kutyát, se a szomszédot, mert ő törvénytisztelő állampolgár. És számít az, hogy milyen ember van a párt élén, ki foglalja el a vezető pozíciókat, szükség van karizmatikus egyéniségekre, akik megnyerők tudnak lenni - fogatlan, öreg bácsival ugyanis nehezen lehetne eladni a "fiatalság, haladás, erő" propagandát :D

Na ennyi volt Balogh Lászlóból.
Katona Peti etr-re tegnap: kipp kopp etr!engedj be! :D
Szabó Petitől face-en üzenet:

Szia.

Vittem neked vmit ma. Bedoptam a postaládátokba.
Sajnos nem volt időm arra, hogy becsöngessek, és dumáljunk de remélem majd nemsokára lesz.

puszi: Peti

Na persze futok le rögtön (így, éjfélkor) és mit találok a ládában? A Dömdödöm meg a barcelosi kakas szövegkönyvét. :D Imádom Petit, de hogy ez hogy jött most neki? :D <3>
Jajaj el ne felejtsem, hogy apu megmutatta nekem azt az aktuális, alkotmánnyal kapcsolatos botrányt okozó szöveget, tényleg nyerítettem rajta, de most onnan nem hoznék példákat, különben sem emlékszem mindre, majd ha megszerzem a szöveget és végig tudom olvasni rendesen, talán. :)

2010. november 22., hétfő

Elfoglalt?

A nap 24 órából áll + az éjszaka,
arra van időd, amire akarod, hogy legyen, és

a sírkövedre nem az aludt órák számát vésik.

Ennek ellenére nem igazán tudom még, hogy fogom túlélni a most következő időszakot. Nemrég még arra gondoltam, hogy az egyetem nem vészes, jövőre befér mellé másik szak, de most rá kell jönnöm, hogy igenis elveszi a napjaim nagyrészét már maga az az hogy bentvagyok, vizsgaidőszak közeledtével tanulni kellene, van hetente 3x2 óra edzésem, ezen kívül barátok, akikkel összefutnék, ügyes bajos dolgok, amiket intézni kéne, karácsonyi ajándékok, amiket le kéne vadászni és persze egy Peti, akivel szeretnénk normális időközönként látni egymást. Ma voltam próbanapon a Paradise Solutionnél, telefonos marketing, szerintem rettenet, de közel van, fizet és nem olyan nehéz csinálni, most meg már nem lehet halogatni, és különben is egy diák ne válogasson, de akkor most úgy néz ki, hogy ezeket a fix órákat is be kell suvasztani valahova az időbeosztásomba, és tényleg nem tudom, milyen állapotban leszek pár hét múlva...

És akkor még szót se ejtettünk a BK-ról, ahova úgy néz ki, visszamegyek. Vagyis eddig totál egyértelmű volt, most meg az jutott eszembe, mi lenne, ha mégse tenném, úgyse járok fel hónapok óta, merthogy semmi kedvem hozzá. Sőt, most úgy néz ki időm se lesz... De szerintem nem merném megtenni. Leszednék a fejem. Meg szegény Trixi se lóghat a szószban, több ő annál.

2010. november 21., vasárnap

Happy birthday!

Ha sejtéseim nem csalnak, pontosan egy éve történt, hogy megírtam életem első blogbejegyzését. Ugyan ha visszateleportálsz a régi blogra, a kezdő dátum nov. 23., de úgy tűnik a blog kétnapos csúszásban van (anyu sznapját is 25-nek írja 23 helyett). Nem értem mitől lehet, a lényeg, hogy álljunk meg egy pillanatra és emlékezzünk meg, és fújjuk el a gyertyát és kívánjunk valamit. Szeretek blogolni, tulajdonképpen rákattantam azóta hogy elkezdtem, és még olvasótáborom is van, szóval azt hiszem, egy darabig lesz folytatás. :)

Aranyköpések

Jajaj, ezt le akartam írni csak elfelejtettem, néhány tegnapi aranyköpés:

Random valaki: Halkítsd le a zenét.
Choz: Lehalkítottam.
Random vki: Nem igaz, láttam, hogy hangosítottad.
Choz: De így a fasza!

Joci böködi Anitát a lába között egy ropival.
Choz: Csak tesztel, ha ezt nem érzed akkor őt se...

ezvanépp

Meséljük el a rend kedvéért, hogy pénteken gólyabálunk volt, ahol keringőztünk, és az izgulástól ugyan nem sikerült kifejezetten elegánsra, de a lépés nem lett elszúrva, a ruhák szépek voltak, a haj is miután utólag rendbehoztam (a fodrásznak ugyanis nem sikerült). Ismételjük el, hogy hálásak vagyunk Gergőnek, amiért eljött, és állapítsuk meg, hogy a buli ugyan vacak volt, ahogyan vártuk, de azért megérte ott lenni. Ejtsünk szót továbbá a szombati családi szülinapról, ajándékokról, tortáról, ami jól sikerült, és a mai szilágyi gáláról, ahol volt alkalmam megnézni Orsi produkcióját és elmerengeni azon, hogy szomorú egy olyan közösségben lenni, aminek már nem vagyok a része.

Legvégül tegyük hozzá, hogy a külső történések szörnyen eltörpülnek amellett, ami bennem zajlik.

2010. november 18., csütörtök

Hugi16


Peti jött, látott és győzött, Petrát mindenesetre hamar megnyerte magának (öt perc után az ölébe mászott - mármint Petra Petiébe) Orsinak is szimpi volt, anyuék is azt állították hogy okés... Szóval pipa. Orsi amúgy egy csomó tökjó dolgot kapott, irigyelem is érte, most van egy halom fülbevalója, természetesen kizárólag azért, hogy ellopjam. *Sóhaj* Nincs igazán írhatnékom, csak azért alkotok mert ez az esemény megérdemli. Holnap gólyabál. Inkább túlélni szeretném, mint megélni, de remélem azért jól fog sikerülni. Fáradt-melankólikus-boldog vagyok.

2010. november 15., hétfő

... és Neked, ha elkísérted Harryt útja végéig.

Most fekszem. Már éjfélkor ágyban voltam, de aztán a kezembe vettem a Halál ereklyéit, és... és igen úgy tűnik három órán át olvastam anélkül, hogy feltűnt volna, hogy repül az idő. De kiolvastam.
Vége.
Nyár elején kezdtem újraolvasni a teljes sorozatot... Most így a végén... Írnom kell, amíg tart a katarzis. Azt nem elismerni, hogy a Harry Potter sorozat zseniális, nos, véleményem szerint ostobaság... Sokszor hallottam már, hogy szegényes a karakterrajza meg hasonlók... De micsoda sületlenség már ez? Meg se lehet fogalmazni, milyen határtalanul fantasztikus az, ahogyan a kalandok, a történet szövődik... Persze a hetedik a legjobb, a legkomolyabb, mert ott dől el minden... Ha lehet még a varázsvilágban is meglehetősen szürreális az utolsó jelenetek egyike, mikor Harry Dumbledore-ral beszélget élet és halál küszöbén, egy másik dimenzióbeli King's Crosson... Ott, abban a részben, de úgy általában ebben a kötetben, olyan fontos - és nagyon szép - igazságok hangoznak el, amiket eleinte írni akartam, de rájöttem, hogy nem érdemes, túl sokan vannak... Közhelyek is lehetnének, csakhogy igenis facsarodik az ember szíve, miközben olvassa... Valahogy... Persze, valahol gyerekes is, a fiú legyőzi a főgonoszt, hogy máshogy végződhetne - de akkor is, azt hiszem ez a katarzis, igen...
Még pár gondolat: az olvasás közben motoszkálni kezdett bennem valami. Harry a főszereplő, és mindent meg is tudunk róla, érzéseiről, kétségeiről - a többiekről viszont semmit. Mondhatnánk, hogy ez normális, hisz ő a főhős - de én arra gondoltam, hogy ennek a könyvnek nagyon sok hőse van... Sőt, jobban belegondolva, hemzseg a nemes lelkektől... De a két legfontosabb nekem Harry mellett: Dumbledore és Piton. Valójában sosem tudjuk meg, mit érezhetett Dumbledore annak tudatában, hogy a világ legerősebb varázslójaként neki kell legyőznie Voldemortot, neki kell helyes döntéseket hoznia. Ez akkora felelősség, amit felfogni se lehet, de a Roxfort igazgatóját mindig kedves, szilárd emberként ábrázolja Rowling, aki sosem inog meg, akit nem gyötörnek kétségek... És Piton... Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy az emlékfolyam, amit tőle kapunk, a reménytelen szerelme és a felismerés, milyen irtóztatóan nehéz lehetett éveken át kettős ügynököt játszania - mekkora bátorságra utal. És milyen szívfájdító.

Az imént mélységes tiszeletemet fejeztem ki néhány kitalált karakter iránt. Olyanok bátorságról beszéltem, akik valójában nem léteznek. Rengeteget írtam, és még legalább ugyanennyit fogok elmélkedni a kis túlélőről és a kalandjairól.

Szeretlek, Harry Potter.

2010. november 13., szombat

Go

A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét.
/Szmájlibödön/
Vinnyogunk, nyafogunk, sírunk felalá, rágjuk magunkat belülről és roncsoló golyókról elmélkedünk, de nem sokáig, mert eljött a napja annak, hogy letépjük láncainkat és bitangpusztulatosan bemutassunk ennek az egész reteknek ami körülöttünk uralkodik és életnek nevezi magát, magyarul: elmenjünk bulizni. Igen, pár óra múlva már a Supersonic Technikumban (remélem a fiúk tudják holvan) fogok partyzni a goamuzsikára, és nem is kérdés, hogy kurvajó lesz. :D
Peti végül nem jön, mindenki más viszont valószínűleg igen. Na, küldjük.

2010. november 9., kedd

Ez legyen olyan... black.

A mai tánc csupacsupa örömhírben úszkált. :D
Kezdjük ott, hogy az utóbbi időben nagy parában voltunk Fanni miatt: ugyanis a tandíj, amit befizetett elkeveredett valahova, ő pedig elhagyta a bizonylatot és nem tudta igazolni, hogy valóban befizette a pénzt. A gazdaságin meg közölték vele, hogy vagy befizeti újra, vagy mehet a suliból. Szegény totál kivolt, és nem csak ő, mi is, hisz Fanni nélkül roppant volna csak meg igazán kis társaságunk. Ma már ott tartott, hogy még egyszer befizeti azt a pofátlanul nagy összeget, mikoris nekiálltak megkeresni, hogy csak megvan valahol az a pénz, és lám, negyedóra kutatás után meg is találták a bizonylatot. Na erre mondom én, hogy menjenek a fenébe. Viszont Fanni maradhat - ráadásul Gyula bá annó felajánlotta, hogy ha meglesz a pénz, a hibáért kárpótlásul fizeti az egész éves tandíját. Azt kell mondjam, Fannus überfaszán keveredett ki a történtekből. :D
A sikersorozat folytatódott, ugyanis Geri, a hiperszupetáncos ámde kissé vadállat tanár valamiért most nem taníthat minket egy darabig, a helyettesítője pedig király volt! Gábornak hívják, Amerikában volt egy csomót, onnan szedte a tudását, és egy kicsit négeres táncot tanított nekünk, egyből beleszerettem a pasiba meg az egész stílusába. *.* Remélem Geri hosszasan időzik valahol jó messze innen, mert én Gábort akarom! :D
Na és a balett. Magunkban elmormolt és kissé hangosabban az iskolavezetőség felé elsírt imáink meghallgatást nyertek, ugyanis Kati nénit kicserélték Norbival, aki rendes, követel, javít, megmutat, és kísérletet tett a nevek megtanulására is, amivel száz százalékosan belopta magát a szívembe.

Még egy napi poén: (facebook chat)


Én (az ELTÉről): nem ide járnak a világ legjobb pasijai .:).
Körmendi Tomi: hát igen én Szilágyis vagyok még:D.

LOL. :D

Alma mater

Totál fel vagyok most dobódva. Pár napja merült fel facebookon ahogyan volt osztálytársakkal beszélgettünk, hogy ma van ex-ofőm, Zsuzsa néni szülinapja, menjünk be hozzá. Mindenki mondta, mikor érne rá, az óráink persze ütötték egymást, végül nem maradtunk semmiben. Mégis úgy gondoltam ma, csak bemegyek beszélgetni, körülnézni, felköszönteni, úgysem jártam ott szeptember óta. (Most jut eszembe, hogy meg is akartam kérdezni valamit, na az jól elfelejtődött.) Tehát bementem, vittem egy kis doboz Ferrero-t, Zsuzsa néni nagyon örült - és ott tudtam meg, hogy bizony már járt bent Peti, Gábor, Franci, Andi és Szinti is. És ahogy beszélgettünk mindenféléről, megérkezett Marci, majd Toma. Ez valahogy annyira jó volt - hihetetlen, hogy ezúttal nem csak beszéltünk a dologról, hanem igenis felkerekedtünk és megleptük Zsuzsa nénit, aki tényleg nagyon nagyon meghatódott. Ahogyan Bajkó mondta egy pillanatra, mikor megállt mellettünk: Megpróbáljuk visszaadni azt a sok szeretet, amit kaptunk... És igen, ez tényleg így van... Nade a lényeg: jó volt ez így... Örülök, és egy kicsit szomorkás is vagyok valahogy. Olyan jó együtt látni azokat, akikkel nagyon gyorsan távolodtunk el egymástól...

2010. november 8., hétfő

Maszkabál

Másodszorra nézem végig, ahogyan szerelmem, Khachaturian: Masquerade Suite keringője elúszik az orrom előtt. Szalagavatón ez volt az egyik opció, de le lett szavazva. A gólyabálra négy zenét hozott a tanár, hogy válasszunk - ez volt az egyik, de sajnos megint nem győzött. Pedig annyira gyönyörű, mindig is egy kísértetkastélyt képzeltem el hozzá, fáklyákkal, sötét alakokkal hatalmas báli ruhában, sejtelmes maszkokkal... Már akkor, mikor még nem is tudtam, hogy maszkabál a mű címe. Na de sebaj. Egyszer táncolni fogok rá. Érzem. Különben nem kísértene folyton. :)


2010. november 7., vasárnap

HP maraton

Dol ötlete volt. A barátaival akarta megcsinálni, aztán valahogy megemlítette Shizunak meg nekem. Lelkesedtünk. Így az ötlet kikerült fórumra. Sokan lelkesedtek. Dol megszervezte. A helyszín: Nagyveleg, Grünfeld kúria: tökéletes szállás ilyen csoportoknak nagy szobákkal, emeletes ágyakkal. A résztvevők: 24 BK-s arc, közülük sokan újak. Program: A Harry Potter filmsorozat összes eddigi részének levetítése. Végignézése. Büszkén állíthatom: sikerült. Pokrócokba, hálózsákokba bugyolálva kuckolkodtunk a projektor elé, sok-sok kukac egyrakáson, tömtük a popcornt, chipset, sütit. Délután 5től hajnali 4ig megnéztük az első öt részt, a hatodik reggelre maradt, miután már aludtunk kicsit. Egész jól bírtam, picit aludtam csak el a filmeken. :D Nagyon örülök, hogy volt időnk ismerkedni, játszani, hülyülni - sok volt az új arc, és örültem ám nekik. :D

2010. november 3., szerda

A plüss szarvasfej, a keringő és a csajok furcsa egyvelege

Ma elstartoltam itthonról reggel fél nyolckor, és hazaértem este tízre. Szóval ettől volt hosszú a nap, az érdekes része pedig inkább az órák után kezdődött.
Gólyabál. A bogarat Leó ültette a fülembe, mikor folyton azt kérdezgette, jelentkezek-e keringőre, mert ő is volt annó és jó volt. Aztán beszéltem Fannival, és ő is azt mondta, hogy mekkora buli. Így hát körbekérdeztem ismerősöket, hogy esetleg van-e másnak is ilyen ambíciója, de nem, a kutya sem akar a gólyabálon keringőzni, és néznek az emberre hogy vajon megbolondult-e, hogy ilyesmit kíván. Le is tettem a dologról, de nemrég Gergő mégis azt mondta, hogy táncolna velem. Irtó rendes tőle a dolog, jelentkeztünk hát. Gergőt nagyon szeretem, mert imádnivaló ember, és bárhogy el lehet ütni vele az időt. Ott kezdődött a dolog, hogy mikor ma végeztem fél négykor, találkoztunk, és befizette a táncra a pénzt. Aztán mondta, hogy csináljunk valamit a 6kor kezdődő próbáig. Nos én eredetileg haza akartam menni ebédelni (merthogy azt délben nem tettem meg, mondván anyu otthon van és biztos főzött valami finit) de így persze nem tehettem meg. Kínait kajáltunk, dumáltunk, de még így is csomó időnk maradt, elmentünk hát megnézni az új Corvin bevásárlóközpontot. 4/6 villamossal mentünk, amin még mindig tolják az '56os szövegeket. Meg kell mondjam, kezd sok lenni, ki is figuráztuk a dolgot rendesen ("2010. november 3.-án szerdán Pál Borbála és Dékány Gergő a hatos villamoson éppen az '56-os forradalmat röhögték ki."). A Corvin amúgy tök jó. Egy csomó jó üzlet van benne. Eltöltöttünk vagy fél órát az Alexandrában, na meg a Butlersben, ahol remekül szórakoztunk. Már karácsonyi dekókat lehet kapni. Van egy halom giccs, de rengeteg ötletes dolog is - sajnos elég drágán. Kedvencem a falra akasztható plüss állatfej: szarvas, bölény, vaddisznó... Mint a preparált fejek a vadászkunyhókban. Plüss. PLÜSS. Úristen! :D
Szóval miután kiröhögtük magunkat, visszamentünk az egyetemre táncolni. A betanítónk az a páros, akik az ásoknak tanították a keringőt a Szilágyiban; a lány kettővel felettem végzett, meg is ismert, vicces volt. Maga a tánc is tetszett, a gond őszintén szólva egyedül Gergővel volt. Nem volt jó kedve. Oké, úgy általában nincs jó passzban. A próbák miatt ki kell hagynia egy óráját. Be kellett fizetnie a pénzt. Éhes volt. És nem szeret keringőzni. De valahogy mindez annyira meglátszott rajta, hogy tiszta rosszul éreztem magam; főleg mivel nem is akart ő táncolni, csak miattam vállalta el, ami irtó rendes tőle, de a próba közben tök rosszul éreztem magam emiatt. Nem tudott valahogy figyelni, nem is ment olyan igazán szépen. De mikor mondtam neki, hogy miattam nem kell ezt csinálnia, ha nem jó ne erőltessük stb., azt mondta csak belemagyarázom és nincs is vele semmi gáz. Oké, egyelőre hiszek neki. Legközelebbi próba előtt remélem kajál. Most mindenesetre ez egy kicsit megkeserítette a próbát, amit amúgy élveztem volna.
Szerencsére nem voltam sokáig lehangolt, mert csajos estét tartottunk a táncos lányokkal: Fannival, Annamarival, Zsókával, és ott volt a volt csopitársunk, az idén szakis Adri is. Kajáltunk, dumáltunk, röhögtünk, és olyan nagyon nagyon jó volt, hogy tökre fel vagyok dobódva, és lám, máris mennyit írtam. :D

Holnap ZH, péntek-szombat Nagyveleg, sütit kell sütnöm, és még ki kell találnom, hova passzírozom be Petit, mert nem volna jó, ha szombaton látnám leghamarabb... És előbb-utóbb itthon is be kéne mutatni, ami valahol azért igencsak parás, fodrászhoz akarok menni, intézni kell a melót (hátha mégiscsak összejön), megyünk Angyalira, lesz nagynagy buli ahol exem és jelenlegim is jelen lesz, szóval zajlik az élet, van mit várni és van miért izgulni.

2010. november 1., hétfő

Szeged

Szeged, családi őszi pihenés, három nap. Városnézés, geoládák, és welness hotel, ahol masszázs, szauna, jacuzzi és csúszda kényeztetett minket. Jó volt, szép volt.

Korrigálás két bejegyzéssel ezelőttről: Nem nyomorék, hanem fogyatékos. Igen, apu ezt a szót használta, mert ő még a magánbeszélgetéseiben is pc. A hibáért elnézést kérünk.

Egyébként megint ócska kedvem van, de mi a töktől? Miért van ócska kedvem akkor is, amikor semmi okom rá? Vajon szándékosan generálok okot, mert perverz örömömet lelem a szenvedésben, avagy télleg van velem valami gáz, ha ezek a bosszantó gondolatok időről időre végigkísérik a napjaimat, mint mi az élet értelme, mi a szart keresek itt, ki vagyok valójában és vajon tényleg azt teszem, amit tennem kell..?