2010. szeptember 30., csütörtök

Reklám

http://www.onelovereggae.hu/

Kaptam számot is. Juuuj.... <3 <3 <3

Insomnia...

Nem alszom át az éjszakákat.
Utoljára tíz éves korom környékén volt ilyen, hogy hajnali 2-3 körül minden éjszaka felébredtem. A mostani helyzetem annyival jobb az akkorinál, hogy nem rettegek a sötétben és nem megyek át a szüleimhez aludni - ettől függetlenül kezd aggasztó lenni a dolog, tekintve, hogy ma is elaludtam kulturális antropológián. A dolog persze valószínűleg pszichés eredetű, épp ezért fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az egészet az új ágy és a szoba néminemű átalakítása okozza, ami főként azért idegesítő, mert rengeteg pénzt, időt, munkát beleöltünk a felújításba, erre én meg szerencsétlenkedek itt vele?!


2010. szeptember 29., szerda

Fáradt?

Ma kelés után megfordult a fejemben, hogy alvajártam-e és táncoltam-e a szobában éjjel, avagy az esti edzés fáj még mindig ennyire? Megjegyezném: még most, 22:06-kor is fáj. De ez jó, a fájdalom a barátunk :)
Amúgy meg fárasztó nap volt, Sz&Sz-en majdnem elaludtam, irtó ciki volt, az az érzés mikor majd leragad a szemem és alig bírom visszatartani... mert tudom hogy ha lecsukódik, fél percen belül elalszom... Hazaérve ledöntöttem az első kávémat egyetemistaként, és ez segített, hogy a délután folyamán hasznos tevékenységet végezzek, és ne aludjak, ahogy eredetileg szerettem volna. :)

2010. szeptember 28., kedd

Sikerélményszerűség :)

Pont egy hete volt az a bizonyos Geris musical edzés, amiről írtam. Hát a mostani másképp zajlott, szépen beálltam úgy hogy igenis lássam magam a tükörben (ha már a ritka tükrös teremben vagyunk, használjuk ki, ugye) és egész jó táncunk volt, és még élveztem is. Az óra végén sorcserét rendelt el, én meg legelöl bemutattam egy zanyálást egy kényesebb mozdulatnál, de olyan gyorsan pattantam fel és folytattam, hogy Geri a feltartott hüvelykujjával honorálta. :D Sőt, most hogy látom, mit csinálok, azt hiszem nem is vagyok olyan béna... ^^
A balett: a hanyatló ág mifelénk. Igazából közutálatnak örvend, egyesek már be sem járnak rá. Tény, hogy Panni nénivel sokkal jobb volt, de azért ez mégis túlzás. A legfőbb kritika Kati nénivel szemben az, hogy keveset beszél, nem javít eleget, nem veri ki belőlünk a munkát. De ha valaki tudja, mi a dolga, akkor igenis tud dolgozni, végülis nem Kati néni emeli a lábam és nem is ő fog helyettem spárgázni. Mondjuk azt hiszem, az én szerencsém az, hogy nagyon szeretem a balettet. Hétszűnyű kapanyányimonyók is tarthatná, szerintem az sem szegné kedvem. :)

2010. szeptember 24., péntek

Minden, amit mondani szeretnék a szabadságról, szeretetről, a békéről, az elfogadásról


ELTE, szürkék, szociológia

"Csütörtök, az én napom. A szívem a szürkékre hangolom, meg akciós borra amit szürcsölök, minek is kéne több héééj-hééj-héj!!!"

Tegnap GT after volt; fél hatkor kezdődött, én fél hatkor végeztem, tehát esélyem se volt hazamenni, úgyhogy végül mindenféle partiszerkó nélkül toltam végig az éjszakát. :) Először a gólyatáborról készült kisfilmet néztük meg (néha én is felbukkantam rajta) és eltáncoltuk a gólyatáncot is. Ezután jött a kocsmatúra, három kocsmát látogattunk meg, feladatok is voltak, de elég fantáziátlan volt a dolog, bár, ha belegondolok, logikus, hogy az ivásról szólt. :D Amiből nekem már személy szerint nagyon elegem van, úgyhogy csak mértékkel, a kicsi is bőven elég... A buli a B7 klubban volt, most voltam ott először. Zene, tánc a szokásos módon - sztárvendégnek itt volt MCDC freestyle rapper, aki élőben kommentálta az elé vetített gólyatáboros képeket! Aztán rólunk is verselt, a "Sziasztok lányok ott középen, ez a mozgás csábít merészen" - ben kicsit én is benne vagyok. :) Fél négyre értem haza, és nagyon büszke voltam magamra, mert ügyesen ki tudtam nézni a menetrendet, elértem a buszt, nem tévedtem el. :)
Reggeli ébredés: kicsit kómás, de semmi sem lehetetlen, emberré kapartam magam és egyetem. Kezdem megszokni, de a tömegek még mindig lenyűgöznek. Akármilyen időpontban érkezem vagy távozom, mindig hömpölyög ki az emberáradat. Azon gondolkodtam, hogy ha itt láthatatlan akarnék maradni, simán ki tudnám járni a sulit úgy, hogy senkinek nem tűnne fel, hogy valaha is léteztem...
Gergővel együtt jöttünk haza, és mindenféle témáról csevegtünk a gyermektelenségi adón át a Jobbikig. Vele jó beszélni, mert nagyon tájékozott egy ember, de a végére már az volt az érzésem, hogy az egész villamos minket hallgat és röhög magában. Automatikusan a TáTKontúrban olvasott szociológusokokról szóló cikk jutott eszembe: "Olyan társadalmi problémákról vitatkoznak, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek."

2010. szeptember 21., kedd

Álom és valóság

Bár nagyon szeretek táncolni, lényegesen különbözök attól az embertípustól, akinek úgymond lételeme a tánc - ez a faj könnyen felismerhető, nézed, nézed, és sugárzik belőle, hogy vááá, imádja, amit csinál, és az egész lényét átadja neked a mozgás során. Ez a fajta átélés nem megtanulható: vagy van neked, vagy nincs, és én az utóbbi kategóriához tartozom. Főleg most, hogy Geri tanítja a musicalt, és roppantul élvezi, hogy a lánycsapatoknak jó kis "shake your body" koreográfiákat talál ki. Mikor már egyenesen az az utasítás, hogy legyél szexi, úgy közeledj felém bébi, mintha... Na itt van az, hogy nekem komoly gondjaim vannak. Egy jó adag gátlást le kéne vetkőzni, de menni is fog, csak nem olyan magától értetődő a dolog, mint egyeseknek, sajnos.

Más: Ma azt álmodtam, hogy Káposztár Adrián megkéri a kezem. Igent mondtam. Csak tájékoztatásképpen: Adrián az osztálytársam volt, 10. (vagy 11.?) év végén ment el, mert két tárgyból is megbukott, és a pótvizsgán meg sem jelent. Az utolsó években amúgy is csak tépni járt a suliba, és a maradék agysejtjeit is szétszívta, pedig nagyon értelmes srác volt, de nem volt valami szimpatikus alak. Szóval ő kérte meg a kezem, és egy rozsdás fémkarikát is kaptam tőle gyűrű gyanánt, amibe bele volt gravírozva, hogy Bori. Tudtam az álmomban, hogy nem ő az igazi, ugyanakkor két dolog biztosított arról, hogy a döntésem helyes:
1.: Úgysem találok jobbat.
2.: Hamarosan úgyis mindketten meghalunk.
Utóbbi nem tudom, honnét jött, de biztosan tudtam, hogy nincs sok időnk hátra, meg akartak ölni vagy valami ilyesmi, nem kifejezetten izgatott.

Ha az álmot szépen lefordítom, akkor azt jelenti, hogy olyan társhiányom van, hogy már bárki jó lenne.... De jó reggelt, itt még nem tartunk. Nem is fogunk.

2010. szeptember 19., vasárnap

MIÉRT?

A napok nagyon lassan csordogálnak... nem tudom mi felé.
Valahogy minden olyan értelmetlennek tűnik. Fogalmam sincs, miért csinálom ezt, hogy kinek jó ez ágyáltalán. Hiányzik valami... Nem tudom, mi lehet, de nagyon, nagyon itt kéne lennie. A hiánya ott ül bent valahol, és mindig jelen van, olyan kicsi, de annál idegesítőbb nyomasztó gombóc formájában. Kicsit úgy érzem, mintha a most rám váró évek csak azért lennének, hogy túl legyek rajtuk... Gimibe járok, hogy majd egyetemre mehessek, egyetemre járok, hogy majd dolgozhassak, dolgozok, hogy majd...

Hogy majd?

Miért, miért, miért? MIÉRT?

2010. szeptember 15., szerda

Szingliségem egyhónapos fordulóján

Weöres Sándor - Rongyszőnyeg, 117

Valaha ültem Verával zöld lugasban
s az évek mint a hullámok eldörögtek
s a percek mint szunyog-rajok szertehulltak
és mint a madarak világos kéklő magasban
ki tudja hova lettek -

De minden év valahol összefut egyetlen karámba
hol minden rég-szertehullt szunyog-raj együtt döngicsél -
e helyen, e sose változó helyen
az aki voltam és aki már nem vagyok,
ül Verával zöld lugasban -

2010. szeptember 14., kedd

Dol blogjáról. :D

Szegeden megálltunk, voltunk tescoban, voltunk McDonaldsban. Taco-burger nem olyan nagy szám, mint ahogy előadták. Sajtburi ftw. Buri... ^^ Ha Buri sajtnak öltözne, sajtburi lehetne. Á... az ilyen poénoktól már biztos herótja van...:D

Second day

Jaj, ez már nem volt olyan jó. Az első órám, a bevezetés a politikatudományba, az tetszett, korrektnek néz ki a tanár, nem lesz itten baj. A második órám, az ifjúságszocilógia volt csak borzalmas. Én nem is értem, nem tudom miről volt szó másfél óráig, de lényegébe véve a semmiről, majd elaludtam, a tanárunk olyan mint a Mikulás és Einstein keveréke, és valaha filozófiát tanított, így ezen az órán is csak filozofált... Azonnal kitaláltuk, hogy jó, akkor leadjuk a tárgyat, de 3 kreditet ér, és nincs semmi, amit felvehtnénk a helyére. Válogathatnék más féléves tárgyakból, asszem, de olyan kis elveszettnek érzem magam, mindenképp konzultálni akarok valaki tapasztalt okos emberrel, mielőtt ezt meglépem. Itt viszon nem maradhatok, ennek a vizsgáján sose megyek át. O.o
Az utolsó órám meg elmaradt. Na menjenek a csudába. >.<

2010. szeptember 13., hétfő

First day :)

Első nap egyetemen, hááát, mókás volt xD

Szóval csak egy órám volt, kettőtől négyig, de előtte már találkoztunk Gergővel, mert ügyeket kellett intézni. Kilenc óra négy perckor keltem, de nem tudom hogy, a telóm a kezemben volt, és elvileg ébresztenie kellett volna pontban kilenckor, de én nem emlékszem, hogy felébredtem volna a csörgésére. O.o Na mindegy, élet nagy rejtélyei közé soroljuk. Kikecmeregtem az ágyból, és fél tizenegyre valahogy üggyel-bajjal elverekedtem magam az egyetemig. A tanulmányi osztályon sorbaállásra számítottunk, de nem volt ott senki, így pár perc alatt sikerült leadni a bizimet és kaptam iskolalátogatási igazolást is. Szerencse, hogy velem volt Gergő, mert egyedül tuti nem találtam volna fel oda. Nade mi legyen ez után? Kitaláltuk, hogy akkor elmegyünk a Questurába diákot csináltatni. Elég kacifántos utakon mentünk. A 19-es villamoson valamilyen forgatás volt. Egy szőke csaj meg egy csávó vették kamerával a villamos életét, míg a vezető folyamatosan beszélt mikrofonba arról, hogy milyen megálló következik, milyen épületek sorjáznak baloldalt, miért csukják rá a szemét vezetők az utasokra az ajtót és hogy mosolyogjunk sokat, mert az minden országba útlevél. Sokat röhögtünk. :D A kamera meg vett mindent, a szitkozódó nénit, amikor a vezető tényleg rácsukta az ajtót, és a káromkodó csövest, aki úgy általában elküldte az egész emberiséget a fenébe.
A Questurába ugyan eljutottunk, de akkora tömeg volt, hogy rögtön térültünk is ki onnan. Nem baj, majd megyek jövő héten, akkorra már igazolványképem is lesz. Még mindig volt időnk, úgyhogy meglátogattuk a Moszkva teret (hogy megnézzük, hogy újították fel. Az egyik ilyen gomba vagy mi a szösz tetején az ozorás Magic Gardenből származó törzsi fej van :)) Aztán hazamenés, ebéd, és majdnem elkéstem az első órámról, mert még mindig nem tok hozzászokni ahhoz, hogy egy rakat idő tőlünk az egyetemre jutni. Jó kis óra, több mint 300 emberrel, köztük jó pár ismerős. Már csak az első sorba ülhettünk. Bevezetés a pszichológiába - egy másik tanár tartotta, olyan beszélgetős-érdekes dolog volt, véget is ért egy órával előbb, háromkor már szabadultam. A délután további részében Balázs bizonytotta be, hogy józanon is élvezhető a társasága, remélem az enyém is az volt. :)
Holnap reggel 8-tól órám! Orsi úgy örül, hogy együtt fogunk kelni. Apu meg totál belelkesedett, hogy csinál nekem szendvicset. :D EGYETEMISTA VAGYOOOOOOOOK!

2010. szeptember 11., szombat

Sziasztok blogolvasók!!!! :)

Az utóbbi időben kiderült, hogy egész sok ember olvassa a blogomat. Ez jó, köszi a bizalmat, és csak így tovább. Feltűnési viszketegségből írok ám. Na jó, nem, csak jó tudni, hogy van olyan ember a bolygón, akit érdekel a személyem. Hihetetlen erőt tud ám adni. :D

Mostanság nem írtam túl sok értelmeset, pedig vannak történések is.
Csütörtökön elmentem Gabi szülinapjára, másfél órát lehettem a Fakaliban, de az is jó volt, mert a fél osztályom megjelent, jó volt látni az arcokat. Meg persze az Ozora-szekciót (Tacsi, Boró <3). href="http://www.daath.hu/showText.php?id=71">http://www.daath.hu/showText.php?id=71

Jaa, és ma (tegnap) van Seren szülinapja, füle érjen bokáig, és bocs a cserépszavazatért. xD

2010. szeptember 8., szerda

Today

Ma hivatalosan is hallgatói jogviszonyt létesítettem az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel. Igazából eléggé elveszettnek éreztem magam eddig is, de most annyi infó zúdult a nyakamba, hogy még rosszabb lett a helyzet. Viszont összeszedtem Gergőt meg még pár GT-st, holnap meg megyünk bulizniiii :P
Délután tök véletlenül (:P) összefutottunk Chozzal. Úgyhogy ha már így alakult, megnéztük a rakpartot, körbejártuk az egész kampuszt és ücsörögtünk valami egyetemista törzskocsmában. :)

good question

Óhogyafrancért kell az életem bonyolítani...

Vagy én bonyolítom magamnak...? O.o

2010. szeptember 7., kedd

Első edzés

Naszóval, kezdtünk Gerivel, nagyterem, tükör, ez király. Mozogtunk, jó volt, ez is király. Úgy látom szereti a seggrázós táncolást, ez engem leginkább hidegen hagy :D
Ami kevésbé jó, hogy új balettanárt kaptunk, és már most visszasírom Panni nénit a "Gyerekek úgy utálom a baletettet mint a szart de tény hogy ez mindennek az alapja" és az "úgy szorítsd a segged mint a rosseb" típusú mondataiért. Állatira feldobta az órát. Ha a balett heti háromszori elalvást jelent, akkor nem fogok ám annyira örülni neki.

Nade ez még csak az első óra volt, majd meglássuk.

R.I.P

2010. szeptember 6., hétfő

Matisyahu - One Day

Gyönyörű ez a szám... Nagyon megvoltam rá tegnap a koncerten, kb büszke voltam rá, hogy a többieknek kevésbé jött be. :D

Tánctánctánc!

Ha minden igaz, holnap már lesz edzésem. Csak azért mondom így, mert semmilyen infót nem kaptunk, a híres-neves suli honlapja is annyira béna hogy iszonyat, így hát csak erős tipp, hogy holnap kezdünk. Az órarendem változott tavalyhoz képest, szerintem csúnyább lett:

Kedd: 18:15 - 20:25
Péntek: 18:15 - 20:25
Szombat: 8:30 - 10:40

Gondolom nem kell mondanom, hogy a szombat reggel enyhén szólva is kiakasztó. Annak sem örülök, hogy csütörtök helyett péntkeen lesz edzésem - így most van kettő közvetlen egymás után, azon kívül meg sok lyuk...
Szintén hír, hogy két pasi tanárunk lesz, egyikük a Megatánc győztese, Kováts Gergely Csanád. Vele kezdünk holnap. Na, ez érdekes lesz. Főleg hogy három hónap kihagyás után nem tudom, milyen állapotban vagyok... :)

2010. szeptember 4., szombat

Kreatív magyarázatok

Petra ebédnél kifejtette, mitől dörög az ég. A meghalt medvék szelleme dörmög fent a mennyországban. Merthogy néha veszekednek.

Egyértelmű.

Happy day :)

Reggel felkeltem és elmentem csücsülni egy kád jó forró vízbe. Aztán kilakkoztam a körmeim színesre. Piros-kék-rózsaszín-zöld-srága, mindkét kezemen más sorrendben. Délután meghozták az új ágyunkat. Apu összerakta. Most ott vannak bent, nagyok és szépek és irtó furák. Nemsokára felvatom!
Átrágtam magam a tantárgyfelvételen. Dol segített eloszlatni a fejemben lévő homályt, megepő sikerrel. Most úgy állok, hogy fel vannak véve a tárgyaim, és csak várnom kell, mikor dönt a rendszer úgy, hogy kipenderít pár tárgyról, vadásszak magamnak másik időpontot. Pedig kábé minden órámon együtt lennék Timivel. Gergővel is szeretnék, de neki nem tudom a vezetéknevét és így még fészbúkon se vehettem fel. Nyüüüüsz. O.O

Ettől függetlenül jó nap ez. Tudtam én, hogy a GT (dzsítííí) a mérföldkő. :) <3

2010. szeptember 2., csütörtök

GT (L)

Csak a szürke, csak a szürke, hejj! hejj!

Kik vagytok ti?
TáTKsok!
Kik vagytok ti?
TáTKsok!
Kikvagytok ti?
TáTKsok, TáTKsok, TáTKsok!!!


Niiiincsen haaangotok. Nincsen hangotok!
Niiincsen seeemmitek. Csak a hangotok!
Kuurva jóóók vagyunk. Kurva jók vagyunk!

Szimpatikus csapat! Szimpatikus csapat!

Hollandia, Amszterdam
Az anyádat megb*sztam
Világosszürkék mi vagyunk
Iszunk, szívunk, beb*szunk!


Szürkeállomány! Szürkeállomány!

Sz mint szuper! Ü mint überfasza! R mint rrrrrrrrr! K mint kurva jók vagyunk! E mint eszméletlen!

Mikor a világosszürkék megjöttek, mindenki tudta már hogy ők győznek! Amszterdamban szívunk!
Mikor a világosszürkék megjöttek, mindenki tudta már hogy ők győznek! Mindenkit legyűrünk!

Egy, két, há négy, Eötvös Loránd Tudományegyetem te vagy az oka min-den-nek!
Eötvös Loránd Tudományegyetem, hogy a fene egyen meg! Hogy a közgáz vegyen meg! hogy a... cssss...

Amszterdam tud inni
Hága tud inni
Holllandia tud inni
De nem mindenki tud inni, de mindenki tudja, hogy mit kell tudni, felénk mindenki tud inni, mindenki tud bulizni! :D


"Látott engem valaki tegnap éjjel?"
"Igen."
"Felejtsétek el. "
Gólyatánczene.

Hát szóval. Búúú!
Ottvolt a szeren ez a tábor, na. Pedig esett és hideg volt és megfáztam és szétfagytam, és azt hittem hogy mégse lesz olyan jó mint reméltem de jó nagyot tévedtem ám. Akkora hangulata volt... Főleg a társaság, a csapat meg a csopvezek miatt. Egy csomó marhaságot játszottunk, skandáltuk a fent olvasható még nagyobb marhaságokat, este meg buli. Vodkaváltók, rakétaivások, harcipuszik, csoportos ölelések. Talán kitalálható, hogy mi voltunk a világosszürke csapat, és 14-ből az 5.-ek lettünk. Fel is dobáltuk érte Szandit és Csukit a levegőbe, bár utóbbi erre reggel már nem emlékezett. xD
Annyi, annyi mindent lehetne mesélni, de túl hosszú lenne ez a bejegyzés. A lényeg, hogy megismertem új embereket, de főként a saját csapatommal voltam, a maradék 200 fővel nem tudtam mind szót váltani. :) Ott volt Rita, aki a győztes sötétkék csapatban volt, és tökre meglepődtem Badalay Ricsi évfolyamtársamon, akivel szintén összefutottunk. Furcsa most itthon. Kíváncsi leszek az egyetemre, hogy mégis kikkel leszek együtt, hogy sikeredik felvennem az órákat...