2010. július 31., szombat

Tesztecske

Kedvenc:

• Étel: nincs konkrét, de az egyszerű kaják híve vagyok, semmi ínyencség
• Ital: elgyümölcslevezgetek
• Alkohol: utálom az összes formáját. A citromos sört is, pedig az nem is alkohol, hanem üdítő, állítólag.
• Szín: lila
• Együttes: nincs
• Színész: nincs
• Színésznő: nincs
• Film: Gyűrűk ura trilógia. De egyébként ide sincs ötletem...
• Szám: 8



Hiszel-e:

• Horoszkópban: az újságban lévőben természetesen nem. Amúgy igen.
• Istenben: Igen.
• Túlvilágban: jó kérdés. Inkább igen.
• Földönkívüliekben: biztos van még valahol élet a végtelen űrben, de nem nagyon izgat a dolog.
• Magadban: Fú. Változó.


Mit gondolsz róla?

• Álmok: Imádom. Sokkal kevesebb lenne nélkülük az éjszakám.
• Szerelem: Isten legnagyobb találmánya.
• Élet: Nem olyasmi, amiről ide tudnék vetni két szót - és ha már itt tartunk, többet se.
• Halál: Minden perccel közelebb van.
• Káromkodás: irtó sokat segít.


Egyik-másik:

• Vanília-csoki: fagyiban vanília, amúgy csoki
• Sör-bor: bor
• Szárazföld-tenger: tenger. szárazföld.
• Fekete-fehér: fekete
• Hideg-meleg: meleg
• Nap-Hold: mindkettő. Főleg ahogy én rajzolom
• Állat – ember: Mivel az egyik kategória magába foglalja a másikat...
• Rend – rendetlenség: Rend

Közösség:

• Szeretsz vásárolni? Igen.
• Szeretsz emberekkel találkozni? Igen
• Szeretsz otthon lenni? Mindenütt jó, de itt a legjobb. Nagyonnagyon.
• Hogy jössz ki a környezeteddel? Környezetem eddig egészen jól elviselt, és én is hasonlóan érzek.
• Mikor ismerted meg a mostani legjobb barátodat? Rossz kérdés, átugrom
• Szeretsz középpontban lenni? Társaságfüggő
• Szereted, hogy ha boldog emberek vesznek körül? szörnyű kérdés. Miért ne szeretném?
• És ha szomorúak? képtelen vagyok kezelni, nem szeretem
• Milyennek tartanak a többiek? hm-hm. azt hiszem egy cuki, okos valakinek, aki azért mégis kissé szerencsétlen az élethez.


Előfordult már, hogy:

• Ültél már repülőn? Igen.
• Voltál külföldön? Igen.
• Sírtál mások előtt? Igen.
• Másztál fára? perze
• Találkoztál már híres emberrel? Gondolom, bár semmi meghatározó
• Eltört egy csontod? Nem, soha életemben. Nem tudom, hogy csináltam.
• Be kellett feküdnöd kórházba? Igen, de csak egyszer, a mandulaműtétemkor.
• Telefonbetyárkodtál? fú. talán. de nem volt soha a kedvenc időtöltésem.
• Lógtál az iskolából? Nem. Érdekes egy alak vagyok.
• Úsztál tengerben? Igen
• Voltál templomban? turistaként. Istentiszteleten nagyon kevésszer. És ha már itt a kérdés, megragadom az alkalmat, hogy kifejtsem, hogy a templom egy fura hely. Kicsiként utáltam. Sőt. Rettegtem tőle. Még ma is van benne valami ijesztő, már a szagában, meg ahogy a képek kinéznek. Hogy a kereszten agonizáló Krisztusról ne is beszéljünk. De azért van benne valami misztikus is. Furcsa hely, na.
• Fent maradtál egész éjszaka? volt, de nem gyakran...
• Táborban voltál? Igen, legmeghatározóbb élményeim. :)
• Gondolatban megöltél valakit? persze. Ne akarjátok tudni kit és hogy.
• Volt autóbaleseted? Nem.


Egyéb:

• Jobb, vagy balkezes vagy? jobb
• Mi van az egérpadodon? valami foszló anyag. Nem ilyen műanyag cucc.
• Mi van az ágyad alatt? kosz, azt hiszem
• Mitől félsz a legjobban? Sötét. horrorfilmek. véres hullák. szörnyetegek. feszületek. De mindez eltörpül amellett, hogy félek, hogy sosem sikerül rájönnöm, mit keresek ezen a bolygón, semmi olyat nem hozok létre, amire büszke lehetnék, nem váltom be a reményeimet és elsüllyedek a ködben úgy, ahogyan mindenki más.
• Mi jár most a fejedben? az imént felsorolt félelmeim. Már most félek. Baj lesz az elalvással.


Múlt:

• Akit a legjobban hiányolsz: hirtelen nem jut eszembe senki. Furcsa.
• Amit a legjobban hiányolsz: mit? hm, 8 éves önmagam, amikor még hittem abban, hogy nagy varázsló leszek és megmentem a bolygót.
• Életed legszebb pillanatai: sok. de sajnos egyik sem a "túl szép ahhoz, hogy igaz legyen" kategória.
• Életed legrosszabb időszaka: 14 éves korom körül. Nagyon egyedül éreztem magam.
• Ha visszamehetnél az időben, hova mennél? pelenkáskor. akkor még nem éreztem semmit.
• Egy dolog, amit megbántál: Nem bánok meg semmit. Soha nem is bántam.
• Egy dolog, amit elfelejtenél: sok van.
• Mi akartál lenni, ha nagy leszel? balettáncos...


Jövő:

• Állás: mi leszek vagy mi szeretnék lenni? Nem mindegy. Amúgy jó kérdés. Úgy tűnik, nehezebben fog kialakulni, mint reméltem.
• Házasság: Félek tőle. Nem biztos hogy lesz.
• Gyerekek: filozofálásaim gyakori témája. Nem akarok szülni. Csak valahogy annyira az tűnik normálisnak. Állítólag ez az élet értelme. Furcsa egy lény az ember.
• Fiad neve: sok szép fiúnév van. Nem tudom.
• Lányod neve: Nem lesz lányom. Fiam lesz.
• Hol fogsz lakni? meglehetősen igénytelen vagyok. Budapest jó lesz nekem. azon belül meg - nem nagyon izgat ez még.
• Mit fogsz csinálni 20 év múlva? Őszintén remélem, hogy 20 év múlva nem leszek ilyen rakás tehetetlenség.

2010. július 30., péntek

:)

Ezúton szeretnék gratulálni Rennek, akinek meglett a felsőfokú angol nyelvvizgája! :)

GRRRRR!!!!

A facebook egy átok.
Ha valaki bejelöl egy képen, az automatikusan megjelenik az ÉN képeim között is (igen sok olyan kép, amit esetleg nem óhajtanék nyilvánosság elé tárni) - de ha épp nyaralok mondjuk, akkor mindezt csak egy héttel később fedezem fel, ameddig a fél világ látta már. Ha pedig el szeretném távolítani a képet, akkor nem tudom egyszerűen kitörölni a képeim közül, hanem ki kell szednem azt, hogy be vagyok jelölve a képen - ami szintén nevetséges, mert nem arról van szó hogy én nem adom hozzá a nevemet - más emberek profiljában ott lehet, hogy azon a képen én is szereplek - szimplán nem akarom, hogy az én albumomban ott legyen a kép és pont. De nem, ezt így nem lehet megoldani.

Most komolyan, ez annyira szar, az egész oldaltól tököm kivan.

Kényszernyugdíj

Másfél hetet töltöttem Angyalin, közvetlenül a táborból való hazaérkezésem után - akkor, amikor a leginkább vágytam arra, hogy itthon lehessek, rendezzem a fényképeimet, kibeszéljem a dolgot másokkal, moderáljak, játsszak, aludjak, és eljárkáljak társasági eseményekre (kimaradtam Franci szülinapjából, Balcsiból, a POP buliból és rengeteg sütős összeröffenésből.) Akármennyire igyekeztem is hangot adni nemtetszésemnek, nem bírtak előbb hazaereszteni, úgy tűnik ragaszkodtak ahhoz, hogy ez egy "együtt van a család" nyaralás (ami kimerült abban, hogy egész nap a hintaágyon olvastam.) Nem tudom, hogy ment el ez az idő, mert túl sok érdemit nem csináltunk. Jó, persze, társasoztunk, strandoltunk, meg ünnepeltük nagy családdal Mimi és Andris szülinapját. Kitaláltuk Orsival ezt a szépségszalon dolgot, és minden reggel új frizurát készítettünk Petrának, amit imádott. Még a körmeit is megcsináltam, mert tűrhetetlenül nézett ki. Node azért a napom nagy része alvással és olvasással ment el. Kiolvastam Ren könyvét, a Tizenkilenc percet, ami olyan botrányosan fejeződött be hogy csak duzzogni bírtam rajta. Kiolvastam a Hp1-et, mert a tábor után szükségét érezzem, hogy kicsit kiműveljem HP-s ismereteimet (Cahrlie barkochbában az ötödik kötetben Sirius által énekelt kis karácsonyi dalra gondolt, na, az tette be nálam a kaput). Nem vagyok olyan óriási HP rajongó, az első kötetet talán háromszor olvastam, először 9-10 évesen, és így "felnőtt" fejjel annyit mondok csak rá, hogy: érdekes kis könyv. Az első kötet még meglehetősen gyerekes.
Amire leginkább büszke vagyok, az a Darren Shan - Vampire Blood Trilogy, amit szintén Rentől kaptam, és ami három kötetet foglal magába - angolul. Ami igazi csoda, hogy értettem amit olvasok, sőt, izgulni is tudtam rajta, alkalmanként még nevetni is. :) Teljesen rákattantam, a gond csak az, hogy a sorozat 12 kötetes, nemtom a többit hogy szerzem meg, mert most érdekel a folytatás...

Ja és nem hagyható ki:

OFIK nem hivatalos tájékoztatás: Ön besorolást nyert: ELTE-TÁTK szociológia ANA.
22/17/2010
20:07:56

Aki nem ismerné fel, ez egy SMS. Én kaptam. Nos mikor ránéztem, az első gondolatom az volt, hogy ez mi a franc és hogy én télleg ide fogok most járni? De lassan kezdek hozzászokni a gondolathoz, mert az utóbbi időben kismillió embernek meséltem el, akik kedvesen kérdezték, aztán olyan furcsán felvont szemöldökkel rámnéztek, hogy vajon megbolondultam-e.
Gábort biomérnökire vették fel. A vegyészmérnök ponthatára tízzel emelkedett.
Tenshi megy tanárképzőre.
Másnap reggel anyu úgy fogadott, hogy "Jó reggelt, te egyetemista!" - mire én úgy éreztem, most azonnal visszarohanok és a fejemre húzom a párnát.

Nem, nem várom.

2010. július 29., csütörtök

Sárgadinnye

Közvetlenül a tábor után szerettem volna blogot írni, de ez nem jött össze - anyu megszervezte az életem - úgyhogy kicsit megkésve, most írnék néhány gondolatot, merthogy kihagyhatatlan.

Ahogy a legtöbb tábornál, itt sem a program volt a lényeg, bár sok minden volt, amit nagyon élveztem - kiemelném a kviddicset (még most is látszik az ujjamon a heg, ahol a seprű leszedte a bőrt. Meglepően sok gólt dobtam!), az élményfürdőzést, a dinnyefaragást, a batikolást, a reggeli minielőadásainkat és az esti színdarabot, ahol Potterként domborítottam (a csapattal állati sokat röhögtünk, nem csoda, hisz Remus és Will velünk voltak), az esti énekléseket, a sárga körömlakkokat, a krétarajzolást, a hupikékre ébredést, a kardozást, ahol Ren miszlikbe aprított...

De ahogy említettem, nem a program volt a lényeg, hanem a társaság. Elsősorban ezért mentem a táborba, és nem bántam meg. Amellett, hogy egy hetet együtt tölthettem Shizuval és Rennel (és még mindig bírom őket! :D) megismertem egy csomó új arcot is. Nem tudok kiemelni mindenkit (bár Ren megtette a saját blogjában, ott olvasson akit érdekel). Nálam top befutók: Dol, őt nagyon-nagyon jó volt megismerni, mi kis cukink, mondja rá mindenki, és tényleg cuki, de emellett nekem még aranyember is és persze szuper szerepjátékos. Ja, és akármiről beszéltünk épp (film, könyv, japán rock) ő hozzá tudott szólni. Óigen.
Will rám mély benyomást tett, remekül szervezte a dolgokat, csinálta a hangulatot, emellett lehetett róla komoly dolgokról is beszélgetni, és külön érdekesnek találtam, hogy lelkésznek készül, úgyhogy csupa fül voltam, mikor mesélt a dologról.
Viszonylag újak voltak nekem még a Jordanek, első öröm: életemben először láttam hármasikreket. Lee a tábortűz hangulatembereként és Pókemberként, Ang Voldemortként és buzgó karkötő-fonóként, Ash pedig Crakként villantott, és tűrte, hogy sárgára lakkozzam minden körmét.
Snufi egy halom négylevelű lóherét talált. Aztán egy ötlevelűt is. Nem tudtam, hogy ilyen létezik.

Tehát összességében, nagyon örültem, hogy hosszas hezitálás után végül elmentem a táborba. Most néztem meg a facebookom, tele lett a profilom táboros képekkel, amiken bejelöltek. Nem vagyok biztos benne, hogy örülök, hogy bárki lát talárban és pálcával a kezemben rohangászni, de Orsi azt mondta, hogy hülye vagyok, és felesleges titkolni. Biztos igaza van. :D

2010. július 12., hétfő

^^

Ma láttam az Eclipset és este végignéztem a foci VB döntőjét, és körülbelül ennyi a véleményem:


2010. július 11., vasárnap

Törölt karakterek...

Hazaérve átrágtam mindent - ami BK-n fogadott, az egy óriási törlődési hullám, aminek eredményeképpen most már nincs Nic, Les, Jazz, Grim és a Vikoszármazékok sem - egyszerűen borzalmasan érzem magam, ahogy fellapozok egy régi játékot és az díszeleg ott, hogy Hakuron Kowai - Vendég. Mert... Mert én azért szerettem vele játszani. És ez egy kicsit gyorsan jött...

2010. július 10., szombat

Balcsiiii

Egy hetet Gáboroztam! Ez a harmadik nyár, hogy kettecskén balcsizunk. Nagyon jó volt - a legtöbb időt strandolással töltöttük, lent voltunk a parton, fürödtünk, fagyiztunk, valahogy eltelt az idő. Két napig Tacsi is velünk volt, mivel neki nincs sok lehetősége a nyaralásra - jó volt így, csinálta a hangulatot. Együtt néztük a focimeccseket - Endréden a holland-uruguay játékot (10-kor bezárt a kocsma, két gólról lemaradtunk) Zamárdiban pedig a spanyol-német meccset. A spanyoloknak szurkoltunk, lelkesen ugráltunk a tévé előtt, bár a német nyaralók ezt nem tolerálták. Hazaúton a fiúk nagy élvezettek (gonooszok!) felhíták a köztudottan németdrukker Tomát ("Szervusz, baszadék, hogy tetszett az a góóól?").
A parton csütörtöktől beindult a Balaton Sound is, úgyhogy volt zene, buli, részegek, szemét ezerrel. Boró a Soundon dolgozik önkéntes elsősegélyesként, így párszor össze is futottunk vele. Azt mesélte, hogy nem olyan jó a buli odabent... Sok ismerősünk jött a Soundra (Szonja, Marci, Barbi, Franci) de velük már nem tudtunk összefutni.
Tegnap bementünk este újra Zamárdiba, szabadtéri moziban vetítették a Becstelen brigantykat. Nagyon érdekelt a film, mindenkitől csak jót hallottam róla (és az Exit 10 pontból 10-et adott rá...) Valahogy csak a film kezdetekor esett le, hogy ez bizony második világháborús. Ez két és fél óra izgulást és felkavaródást jelentett, ami egész éjjelre adott elég emésztenivalót. Maga a film nagyon jó volt... Éjfélkor ért véget, amikor persze már nem megy busz Endrédre. Ezt tudtuk, fel voltunk készülve az öt kilométeres gyaloglásra a napraforgótáblák és búzamezők mellett, de óriási szerencsénk volt. Gondoltuk, kitesszük az ujjunkat, hátha felvesz valaki - és lám, az első autós megállt nekünk! Fiatal csávó volt, és irtó rendes - semmi dolga nem volt Endréd felé, de elvitt minket, mondván, "a cég fizeti". Hazáig furikázott! Gáborral még órákig azt tárgyaltuk teljes eufóriában, hogy úristen, vannak még rendes emberek. Ma reggel pedig szintén összefutottunk egy illetővel, aki felszedett minket a buszmegállóban és behozott a kocsiján a vasútállomásig. Zsúfolt vonattal zötyögtünk haza - én cipeltem a megmaradt kajákat is, amik ugyan mind Gabit illetik, de ő lusta volt hazavinni őket.

Múlt szombat...

Nem volt időm akkor leírni, de gyorsban összefoglalnám a múlt szombatomat, mert azért történt esemény.
No, kezdjük ott hogy nekem szokásom dolgokat a fejembe venni, és ilyenkor olyasmiket csinálok, amitől mások csak a szemüket meresztik, hogy vajon sok időt töltöttem a napon, vagy mi van velem? Hát, ilyen hirtelen elhatározással vonultam el Humana people to people infomeetingjére. A szervezetet még régebben fedeztem fel, leveleztem is egy szervezővel. Önkéntesprogram - 6 hónap felkészítő tréning Norvégiában, 6 hónap önkéntes munka Afrikában vagy Indiában, utána pedig még 2 hónap adatfeldolgozás. Érdekesnek találtam - maga az önkéntesség vonz, egy ilyen program biztos óriási élmény és tapasztalat. Talán egyszer majd belefér az életembe, egyetem közben/után. A meeting mindenesetre érdekes volt, bár meglehetősen hosszú - 11-re mentem és 16-kor szabadultam. Kint tartották Aquincumban, mire odaverekedtem magam...

Szombaton volt egy naaagy BK-s tali is, amire csak az infomeeting után mehettem el. Sajnos addigra a társaság jórésze lelépett, de így is láttam új arcokat (Anna például megjegyezte, milyen jó fej vagyok. :D) Lógtunk egy kicsit a Mekiben, aztán elmentünk a Siriusba (hosszú bolyongás után találtunk csak oda!) de addigra elég kevesen voltunk. Maja és Alexa tanakodtak az estén, én meg véletlenül megjegyeztem, hogy nálunk üres a lakás (az egész család Angyalira ment a hétvégére) ebből pedig az lett, hogy mindketten itt aludtak. Ez nagyon jópofa volt, remekül elszórazoztunk, de másnap alig tudtam kitenni őket, és épphogy sikerült összecsomagolnom, mert Gáborral utaztunk Balcsira!!!!!

2010. július 2., péntek

Toy story (L)

Fél 11-kor találkoztam Zsuzsival a Mammut előtt. Kieszeltem, hogy előtte elviszem a telefonomat szervizbe - aztán a nagy szervezkedésben elnéztem az órát, és egy órával előbb érkeztem a Mammuthoz. Rettenetesen idegesítő mobil nélkül élni! Senkit sem érek el, és az időt sem tudtam sehol sem megnézni. Végül leadtam a telót szervizbe (miután nagy kegyesen kinyitottak az üzletek...) jövő hétre lesz kész, majd elmegyek érte, ha hazajöttem... Szerencse, hogy apu nekem adta az ő régi mobilját, így már félig megmentve érzem magam.

A Toy story 3-at néztük meg, ami hihetetlenül jó volt. Nem láttam ugyan az első két részt, de nem is volt szükség rá. A film egyszerűen zseniális. Már az, hogy milyen tökéletes az animáció: a plüssmackó szőre, a játékok műanyaga... Barbie és Ken, a mozgások... Hihetetlenül élethű. A történet is nagyon jól sikerült, nagy poénok vannak benne és szép tanulság - a film utolsó tíz percét végigbőgtem.

2010. július 1., csütörtök

Hajnalhasadás

Ma Petra, Orsi és én Szentendrére mentünk segíteni, és az oda -és visszaúton végre sikeresen kiolvastam a Breaking dawnt. Végülis nem volt annyira vészes, határozottan jobbnak találom az előző köteteknél, de még mindig egyszerűen az az érzésem, hogy el van szúrva és kész. Iszonyatosan hosszú, közben meg nem szól semmiről. És amiről meg szólnia kéne, az meg úgy van megírva, hogy nekem nem igazán jön át...

Napi poén: Orsi, Petra meg én levendulát kötözgettünk. Petra rendezte a szálakat, Orsi kimérte a fonalat én meg elvágtam. És kitaláltuk, hogy mi vagyunk a pálkák, amin hosszú percekig szórakoztunk... :D