2010. december 31., péntek

My year 2010

Zsúfolt, boldog és kevésbé boldog eseményekben, változásokban bővelkedő évet hagyok magam mögött. Követve Tenshi tavalyi példáját, a blogom és határidőnaplóm segítségével szépen összeszedem, miket is csináltam idén, aztán végzek egy kis összegzést és tanulságlevonok.

Január elseje, így 2010 is, az Almássy téri szabadidőközpont ruhatárában ért engem Gabival, Gergővel, Tacsival és Barbival. Jó buli volt, megadta a kezdőlöketet. 15-én volt a szalagavatóm, mindez sok próbát, ruhák és kiegészítők után rohangálást, szervezést jelentett - de az a nap nagyon szépnek maradt meg az emlékezetemben, mert igenis gyönyörűek voltunk, az afater party is jól sikerült. Életem első és utolsó iskolai sítáborában is részt vettem januárban, sajnos konstatálnom is kellett, hogy ez nem nekem való.
Februárban volt az első fellépésem a Madách Musical Tánciskolával, amit nagyon élveztem, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. A BK megújult, számos moderálnivalóval gazdagítva a prefektusok területeit. Részt vettem a mohácsi busójáráson. 15-ig kellett leadni a felvételi jelentkezésemet. A sorrendem hosszas vívódás, majd hirtelen döntés után: 1. BCE Nemzetközi tanulmányok, 2. ELTE Szociológia, 3. ELTE Anglisztika.
Márciusban síeltünk, ami jól sikerült, bár anyu eltörte a lábát. Jártam Debrecenben Rennél, ünnepeltünk peszachot, megszültem Szirtes Alexet.
Áprilisban volt tavaszi szünet, húsvét, ahol a fiúk jöttek és locsoltak. 11-én lezajlott az országgyűlési választások első fordulója. Teljesen váratlanul ért Polgár Csilla halála - részt vettem a temetésén, sok régi táncos ismerőssel találkoztam, beszélgettem. Ebben a hónapban fejeztem be a középiskolát, eltöltöttem utolsó napjaim az iskolapadban, szerenádoztam: HCS-nak, Ongjerthnek, Buritsnak, Tarjánnénak, Zsuzsa néninek, Gábor bának. 29-én bolondballagás, kissé őrültre sikerült. 30-án elballagtam a Szilágyiból, ahol 8 középiskolai évet töltöttem.
Május első hetében letudtam az írásbeli érettségijeimet ebben a sorrendben: Magyar, matek, töri, angol, német. Betöltöttem a 18. életévemet - Csigahegyen ünnepeltük volna, ha GMS eljön. Mivel a sulit befejeztem, töménytelen szabadidőm támadt - de szerintem én voltam az egyetlen, aki tényleg minden napot masszív tanulással töltött, annyira féltem az angol szóbelitől. Egyébként akármennyit cikiztek miatta, tény, hogy hihetetlen sokat tanultam ebben a hónapban - lényegébe véve ekkor tanultam meg angolul beszélni. Szerenádoztunk Cziróknak és Szilágyinak.
Júniusban megtudtam az írásbelik eredményeit, nem voltam velük elégedett.
Letudtam az angol szóbelit, sikeresen. A többi tárgyra az utolsó hétben magoltam szorgosan, egy nap végeztem velük, nem sikerültek rosszul. Még ebben a hónapban megkaptam a bizonyítványom, és kiszámoltam, hogy 435 pontot szereztem.
Az év végi Madáchos fellépésem vegyes lett, akkor nem éreztem túl jónak, de a felvételeken nem látszanak a hibák. Utolsó szilágyis vízitúrám esős és hideg volt. Június 21-én volt a hároméves évfordulónk Gáborral. 23-án megvolt a bankettünk - a legmaradandóbb az volt benne, hogy a kelleténél több bort ittam. A rákövetkező két napot Tenshinél töltöttem, és megszültem az új blogomat.
Júliusban voltam Gáborral Balcsin, BK-sokkal Patcán, Angyalin. Kiderült a felvételi eredményem: szociológiára vettek fel, ahogy vártam.
Augusztus első hetét Ozorán töltöttem - a nyaram legmeghatározóbb élménye, hatalmas esemény, állíthatom hogy életem legboldogabb percei, amit jövőre sem szeretnék kihagyni. Ez után következett az egyhetes családi nyaralás Alsóörsön, ahol megismertem Zazut - és mikor hazaértem, 15-én, egy fájdalmasan átlagos és unalmas napon, Gábor szakított velem. A hónap második fele a gyötrődésre és a mocsárból való kimászásra ment rá. Irtó szarul éreztem magam, amin a gólyatáborom segített.
Szeptember elején jöttem haza a táborból, új élményekkel, barátokkal. Meg kellett szoknom a sulit: tárgyakat felvenni, beiratkozni, órákra járni és termeket találni: csupa új és új kihívás. Megkezdődött a táncszezon, új tanárok, csapattársak. A szobánk átalakításra került: új székek, ágy, polcok.
Októberben Buri megkapta a végzett diák rangot - érdekes, hogy azóta alig járok fórumra, szinte egyáltalán nem játszom, valahogy elvesztettem az érdeklődésemet, noha a csapattal továbbra is tartjuk a kapcsolatot. Voltam Protoculture bulin, ez az este tényleg nagyonnagyon jól sikerült, hosszú idő után szerzett igazán boldog perceket. Voltunk Debrecenben, szülinapoztunk Rennel és Shizuval. Egy szerdai Filteres estén megismertem Petit, akivel 24-e óta járunk. Találkoztam Zalánnal.
Novemberben Szegeden voltunk wellnessezős családi pihenésen. Nagyvelegen a BK-sokkal megnéztük az összes létező HP filmet. Részt vettem egy háromnapos cigicsikkfigyelős terepgyakorlaton, egy Exclusive goa night 10. Jubileumi partyn, Gólyabálon, ahol szép fehér ruhában keringőztem Gergővel. Elkezdtem dolgozni a Paradise solutionnél, ezzel pedig iszonyúan összezsúfolódott a napirendem.
Decemberben volt három vizsgám, egy osztálytalálkozóm. Jött a Mikulás, majd a Jézuska is, családi összejövetelekkel, kajálásokkal, ajándékokkal. Voltam BK karácsonyon is. A szilveszter totál képlékeny, de valószínű, hogy Dolékkal megyek az Almássy térre, oda, ahova tavaly. Keretes szerkezet.

2010. tényleg a változások éve volt, ezek közül kiemelném a két legmeghatározóbbat: Gábort és az ELTÉt.
A Gabival való kapcsolatom a szakításunk óta folyamatosan alakul. Augusztus utolsó két hete tényleg nagyon rossz volt. Akkor még úgy gondoltam, idővel enyhül a dolog, fogunk tudni majd beszélgetni, találkozni. A gólyatáborom után felhívtam és szerintem vagy egy órát beszéltünk, mert annyira megszoktam, mert nem is tudtam, hogy lehetne másképp. Egy idő után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszeres találkozás, beszélgetés - legalábbis számomra - fájdalommal jár. Képtelen voltam - és vagyok - rendesen továbblépni, elfogadni a helyzetet. Hogy hogy állunk jelenleg? Neki barátnője van, amire gondolni sem tudok. Sosem hittem volna, hogy a “maradjunk barátok” kezdetű frázis tényleg ennyire nehéz és lehetetlen, de beláttam, hogy az. Valóban kudarcként élem meg, hogy nem tudok rá máshogy tekinteni, és kénytelen voltam őt letiltani msn-ről, mert hiába kértem, hogy ne írjon rám, mert nem szeretem, ő nem tudta megállni, egyszerűen azért, mert túl rendes és érdekli, hogy mi van velem. Ha nem látom és nem beszélünk, sokkal könnyebb, sokkal jobban vagyok, teljesen okés így. Meglátjuk, hogy lesz később, egyelőre marad ez az állapot.
Aki ismer, tudja, micsoda rettegéssel vártam ezt az egyetemet, mennyit rágódtam, vívódtam, hogy hova jelentkezzek. A szociológia hirtelen ötlet, igazából lutri volt, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy bejött. Tulajdonképpen magam is meglepődtem, hogy mennyire érdekel az, amit tanulok. Jól érzem magam az ELTÉn, van egy csomó ember, akiket nagyon örülök, hogy megismerhettem, a könyvtárban pedig találtam pár olyan könyvet, amit valószínűleg ki fogok kölcsönözni, csak azért, mert érdekel. Hihetetlen.

Az Újév mindig újrakezdést jelent, és nekem most extrán. Idén sok minden változott, sok mindent kellett lezárnom, magam mögött hagynom, 2011-ben egy egészen más életbe vágok bele, és tudom, hogy hiperszuper lesz. BUÉK! ^^

2010. december 30., csütörtök

Jesus Christ! Superstar! Do you think you're what they say you are?

Ma megnéztük a Jézus Krisztus szupersztárt a Madáchban. Nem voltam mindennel elégedett (mert nem lehetek mindennel elégedett) de ettől függetlenül nagyon tetszett a darab O.o Meglepő módon minden szereplőről jobban szólt, mint magáról Jézusról - persze a Gethsemane nagyon szép volt, de máshol nem nagyon nyilvánult meg Jézus, sosem tudni, mit gondolt igazán. Biztos épp ezért helyeződött a hangsúly a többi vívódó szereplőre, engem legjobban Júdás és Pilátus fogtak meg O.o
Szóval... Most egy csomót gondolkodom azon, hogy hogy is lehetett, hogy vajon mit érezhettek és gondolhattak akkor, és annak mennyi köze volt ahhoz, amit mi gondolunk... nem hiszem hogy valaha is megtudom, de azért jó rajta gondolkodni. :)


2010. december 27., hétfő

December utolsó napjai

Óriásiakat alszom és hihetetlenebbnél hihetetlenebb dolgokat álmodok. Azt hiszem, lassan kezdek megnyugodni. Januárban 5 vizsga vár rám, leginkább a társadalompolitikától és a közgáztól félek, már elkezdtem tanulni. Túl vagyunk a családi karácsonyi ajándéközönön, jó volt minden, kaptam sok szépet, ettünk finomakat, végiglátogattuk a rokonságot. Holnap-holnapután szokásos BK karácsony, már várom hogy találkozzam a Csücsikkel, remélem, hogy ez a nemtudommilyen NM-Maja stb. zűr nem vet árnyékot a bulira. Peti 29-én hazajön. Valószínűleg akkor fogunk karácsonyozni is. A szilveszter még mindig totál homály.

2010. december 25., szombat

Karácsony

Tegnap annak rendje és módja szerint lezajlott a családi karácsony. A szobánk csillog-villog. Hetek óta vártam, hogy eljöjjön a nap, és végre kitakaríthassak :D Előbb ugyanis nem érdemes, úgyis csak újratermelődik a kupi. A porszívózás során még az ágyakat is elhúztuk, és rettenet, hogy mi van mögötte. De most olyan jó! Aztán délután díszítettünk karácsonyfát, az asztalra helyezése ugyan szokás szerint szentségelésbe torkollt, de így szép az ünnep :D A plüssfigurák most is az ágyamon töltötték a karácsonyt. Kilakkoztam a körmömet kékre. Kaptunk nagyon sok tök jó ajándékot, felsőket, táskát, parfümöt, Orsival hajszárítót, hogy többé ne hordjuk és dugjuk el a családi darabot :D A vacsink is nagyon finom volt, újra és újra el tudok csodálkozni anyám szakácsművészetén, hogy nem csak hogy extrakülönleges ételeket dob össze, de mindezt fejből teszi, merthogy neki született egy ötlete, hogy ez így milyen jó lenne, és megcsinálja, és tényleg jó lesz. Kétlem, hogy valaha is eljutok erre a szintre, bár tény, hogy mögötte áll jó pár év tapasztalat. Vacsi után következett az olvasásom, amit megszakítottunk egy filmmel - Love actually, természetesen. Kötelező karácsonyi darab. <3 br="">
Most is valami irtófini ebéd jön (mikooor? éhesvagyoook) és aztán megyünk nagyiékhoz. Imádom, hogy nálunk a karácsony és az ajándéközön három napig tart! Sőt most több lesz, mert lesz BK kari és Peti is. Juppíí! Most hívnak enni!

Murakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatra


Megfogadtam, hogy a vizsgák befejezéséig nem olvasok rendes könyvet. De nem tudtam megállni - főleg, mivel karácsonykor rendszerint kapok könyvet, és azt rögtön el is kezdem olvasni. Idén nem kaptam, mivel nem is kértem semmit, de az ajándékbontogatás után nem tudtam mit kezdeni magammal, hiányzott az olvasás, elővettem hát azt a könyvet, amit Orsi kapott a szülinapjára, és mostanra végeztem is vele.

Murakami Haruki - A határtól délre, a naptól nyugatra. A szerzőtől már olvastam egy könyvet, attól tartok életem legpocsékabbikát. Nem voltak hát nagy reményeim, de a könyv a témája miatt érdekelt, mivel van bizonyos fokú aktualitása.
A főszereplő Hadzsime, aki gyerekkorában ismeri meg Simamotót - bár csak 12 évesek, igazi, mély barátság szövődik köztük, amolyan "lelki társ" féle, a szavak-nélkül-is-megértjük-egymást dolog. Aztán elválnak, és évek telnek el. Látom Hadzsimét felnőni, látom, hogy tulajdonképpen jellegtelen életet él, vannak hibák, lyukak az életében, de harminc-akárhány évesen megházasodik, születik két lánya, még pénze is lesz. Aztán felbukkan Simamoto, a lány, akit sosem tudott elfelejteni, akibe mindig is szerelmes volt, és aki teljesen felforgatja az életét. A könyv valójában rém rosszul van megírva. A Kafka a tengerpartonnál lényegesen jobb, merthogy annak még jelentése sem volt. Ennek a könyvnek van, csak kicsit olyan érzésem van, mintha nekem kéne variálni, helyretenni, átértelmezni a dolgokat, hogy "igen, ezt akarja mondani az író, csak sajnos nem jött össze neki." Ha tulajdonképpen eljutok odáig, hogy mit is mond ez a könyv - vagy pontosabban - számomra mit mond, akkor nem is vagyok olyan messze a céltól. A lényeg, hogy nem sokat tudunk meg Simamotóról- valamiféle titok lengi körül. Hol eltűnik, hol felbukkan újra. Aztán elmegy végleg. Ami számomra még megfogóbb, az az, ahogyan Hadzsime életét ábrázolják. Szerető feleség, gyerekek és jól menő vállalkozás - mindene megvan a boldog élethez, és mégsem boldog. Csak Simamoto mellett ézi magát teljesnek, nélküle viszont üres bábu... És végül kénytelen nélküle leélni az életét. Azt hiszem, számomra maradandóbb ez az üresség érzése, mint a két pár kapcsolata, amit mint már említettem, elég ócskán fejtenek ki. De az üresség megfogó. Pontosan az a lényege, amitől én is rettegek, amit én is el szeretnék kerülni. Sosem akarnék ilyen életet, mint Hadzsimének volt, sose. Csak felmerül a kérdés, vajon min kéne változtatnia, hogy ne ilyen legyen..? Hol rontotta el..?

Kiválogattam pár idézetet is. De sok lenne, nem másolom be mindet. Csak ezt:
"Tudod, Hadzsime - mondta végül - az a szomorú igazság, hogy bizonyos dolgokat nem lehet visszacsinálni. Ha egyszer elkezdődik valami, bármit tehetünk, nem térhetünk vissza a kindulóponthoz. Ha csak a legkisebb dolog is félresiklik, az örökre úgy marad."

Persze a könyv elég erősen rámegy erre a végzet témára. A megváltoztathatatlan eseményekre, a maradandó sebekre. De szerintem el van túlozva a dolog. Persze mi is lenne velem, ha nem hinnék benne, hogy az a fenti idézet tévedés?

2010. december 23., csütörtök

Osztálytali, Sirius teaház

Andi és Lujzi késéssel befut.
Andi: Mi a helyzet? Eddig is ilyen csendben ültetek vagy csak megilletődtetek?
Toma: Eddig volt kit kibeszélni.

A fölöttünk ülő lány hasonlít Adriánára. Felvetem, hátha ő az.
Bori: Mi van ha ott ül fönt és szarik ránk?
Peti: Rám még nem szart, rád igen?

Andi: Totál hullák vagyunk, beszélgettük is Lujzival hogy most kéne egy kis marihuánás tea.
Bori: Gábor? Van nálad marihuánás tea?
Gábor: Hát... Tea nincs.

Marci kifejti, hogy nála az egész karácsonyi ajándékvásárlás kimaradt, ő nem ad senkinek semmit.
Bori: És mit kapnak a szeretteid?
Andi: A mijei?

Peti: Na és mit csináltok szilveszterkor?
Andi: Még nem tudom. Ha ha jobb nem lesz, akkor a palace-os.
Peti: Na és te Lujzi?
Lujzi: Ha jobb nem lesz, akkor Andival.

2010. december 22., szerda

2010. december 21., kedd

Geri is back! :)

Ma megvolt életem első vizsgája, szociológia alapjai 1. Nem tudom miért, de 5-ös lett... összesen két pontot vesztettem, amit nem vágok, mert egy csomó fontos dolgot kihagytam, pl. az állam jóléti funkciói közül a szociális segélyezést meg a közoktatást meg ilyenek... :D Na mindegy, lényeg hogy tök jól megvan.
Peti ma hazautazott Barcikára, nem látom egy hétig :(
Geri visszatért musicalt oktatni, aminek örülök - igen, annak is örültem, mikor elment, de Gáborról, a helyetteséről hamar kiderült, hogy bár jól táncol, a koreografálásban kevésbé remekel. Geri ma azonnal belecsapott a lecsóba, nagyon jó kis pörgős-seggrázós táncot dobott össze, de hogy ez lesz-e a félévink, nem tudom. Ideje volna eldönteni, mivel februárban vizsga. A tánc nagyon nagyon jó, de nehéz - fel kéne nőni hozzá. :S
Norbival ma nyújtottunk, a kis genyó egyenként ment körbe hogy mindenkit a földre nyomhasson. De olyan jó volt! :D Jót tett most az edzés, mert nagyon kész voltam a nap végére. Itthon fürödtem, Üvöltő szelek a tévében, most meg alvás, mert holnap kultantrop vizsga. Hogyleszmeg..?

2010. december 20., hétfő

Punnany Massif - Nincsen Zsé

Peti szerepel ebben a klipben, és olyan büszke vagyok rá, nemtom miért :D Mondjuk legtöbbször erősen kell koncentrálni, hogy kiszúrja az ember. A zsebkihúzós rész a kedvencem :D <3

2010. december 19., vasárnap

Dráma...

Tegnap délelőtt Orsival szörnyű tettet hajtottunk végre. Kiválogattuk a plüssfiguráinkat, és egy részüket el is küldtük a Mikulásgyárba. Talán elsőre fel sem fogjátok, mekkora dráma ez, de igyekszem érzékeltetni. Tehát minden egyes kis puha figurát a kezébe vesz az ember. Előjön egy csomó emlék. A legtöbbnél tudom, kitől kaptam, miket játszottam vele, sőt a nagyja névvel is rendelkezik. Valahányszor megfogtunk egy-egy újabb figurát, Orsival egyszerre visítottunk fel, hogy "juuuuj!" és egyszerre kezdtük hadoválni, hogy "emlékszel amikor ezzel..." És természetesen évek óta hozzá se nyúlunk ezekhez a játékokhoz (csak karácsonykor) de ilyenkor úgy fáj a szívem minden kis aranyosért, mert az ovis szerelmemtől kaptam, mert vele volt a legjobb világutazósdit játszani, vagy csak mert egyszerűen annyira puha és aranyos. Végül azt hiszem, jó munkát végeztünk, mert a kevésbé szeretett játékokat sikerült elengedni, és remélem, az a soksok gyerek aki megkapja örülni fog neki. Minden egyes plüss kapott puszit, mielőtt a zsákba került. Nem növünk fel azért olyan gyorsan.

Telemarketingeztem is, elfogadható sikerrel, de a többség nem teljesített ilyen jól, folyamatosan jöttek az olyan üzenetek, hogy "aki fél órán belül nem ad el az hazamehet" és társai. Örülök, hogy engem ezek nem érintettek. Viszont még este felhívtak, hogy ma már ne menjek be, mert ingerültek az emberek. Ez jó volt, mert Petinél aludtam és nem kellett korán kelnem. Viszont ez a harmadik alkalom a hónapban hogy nem tudok dolgozni (rendszerleállás és hasonlók) és így aztán nem fog megugrani az összeg a bankszámlámon.
Ma díszítettünk mézeskalácsot, aztán megnéztem Peti egy meccsét, ahol mindenki az ellenfélnek szurkolt, nem volt jó kisebbségben érezni magam. :D
Holnapután vizsga. Pedig már olyan karácsonyi hangulatom van, hó is van meg minden (és rettenetes hideg) szóval elegem van abból, hogy a migrációt tanulmányozzam. Utálatos dolog ez a vizsgázás. Pedig még el se kezdtem.

2010. december 17., péntek

Nagyvárosok

Jövő héten két tárgyból is vizsgázom, de akkor le is tudtam a decembert. Épp a szociológia könyvemet bújom, és a város és falu témánál bukkantam erre:

"Néhány kevésbé ismert nagyváros, amelynek népessége az agglomeráció nélkül is meghaladta az 5 millió főt az ezredfordulón: Dakka, Dongguan, Kinshasa, Lahore, Madrasz, Lagos, Rangun, Senjang, Tiencsin. (Forrás: Nemzetközi Statisztikai Évkönyv, 2004.)

Hallott közületek bárki is ezekről a városokról? Ugye, hogy nem. Még arról is csak halvány tippjeim lennének, hogy nagyjából hol helyezkednek el a térképen. És több mint feleannyian laknak bennük, mint Magyarország össznépessége. Bele se tudok képzelni, mennyien élnek még rajtunk kívül a bolygón. És még azt hisszük, hogy mi vagyunk a világ közepe.

Ezeket meg kell osztanom :)

Ilyen pedig KELL.

2010. december 15., szerda

Rain lover

Life isn't about waiting for the storm to pass.


It's about learning how to dance in the rain.




Tears

Azt akarom, hogy legyen itt valaki, aki átölel, akinek elmondhatom, aki végighallgat, megérti, és utána tud valami értelmeset mondani. Nem is kell hogy értelmeset mondjon. Csak azt akarom, hogy itt legyen, öleljen át és sírhassak neki.

De nem létezik ilyen személy. Soha nem is létezett, és nem is fog. A magamfajta különcöknek úgy tűnik, nem adatik meg ez a luxus.

2010. december 14., kedd

Tököm kivan mindennel

Nyaúúú. Kezdek ráébredni, hogy Krisztus urunk nem jó időpontban született. Vizsgaidőszak van. Nem tudok a karácsonnyal foglalkozni! Életemben először semmi ünnepi hangulatom nincs. Fáradt vagyok, nyűgös, mindenhová rohanok, és egész nap csak azon kattog az agyam, hogy mit mikor tudok elintézni, hogy lehet összeegyeztetni és útbaejteni. Fáj a fejem. Elmentem edzésre, hogy mégis, de ultraszar volt. Eleinte szerettem Gábort, aki Gerit helyettesíti, de nagyon béna táncot rakott nekünk össze. Nem tudom, ez lesz-e a félévink. Tényleg, lassan félévi bemutató, és annyira gáz a csoport, tele vagyunk kicsikkel, a színvonal a béka segge alatt, semmi csapatérzet, az óráink is... Nincs elég időm. Egy gépnek érzem magam, akinek már érzései sincsenek.

2010. december 13., hétfő

Pszichológia, szociológia

Nyauuu. Milyen vacak volt ez a pszichó. Mármint az egész helyzet, hogy rövid idő alatt kellett felkészülni könyvből, diákból... Szerencsére a kérdések nem voltak nehezek. Igazából mindről tudtam, hogy nagyjából mi lehet. Nem lett persze tökély, de azt hiszem elfogadható :) Egyébként vicces volt, két turnusban írtuk, én a másodikban voltam, a kérdéseket a tanár dián vetítette ki, és mi szépen kileshettük, mik a kérdések... Bár nem nagy dicsőség, mivel sokat nem segített. Mindenesetre örülök hogy túl vagyok rajta, nagyon elegem volt már belőle a végére.
Este SzHék interaktív beszélgetőesten voltam, felsőbb éves szocosok szervezték nekünk, elsősöknek. Nem voltunk valami sokan, de ha lesz ilyen a jövőben tuti többen leszünk. Ismertettek pár MA képzést, de az időt leginkább azzal töltöttük, hogy beszélgettünk - több téma volt, mindneki választott, hova szeretne ülni, és 5-6 fős csopikban dumáltunk. A mi témánk a hajléktalankérdés-vallásszociológia-erkölcs furcsa egyvelege volt. Kezdetnek tanulságos.

Irtó fáradt vagyok. Megyek is...

2010. december 12., vasárnap

Gingerbreads


Sütöttünk mézeskalácsot. Annyira szépek! Se nem puffadt, se nem kemény. Szép, formás, finom - Orsi angyalkái is perfektek. A díszítést majd máskor, most pihennek karácsonyig! :)

Közvéleménykutatás. Peti

Ma nem értékesítenem kellett, hanem közvéleményt kutatnom - pontosan azzal a kérdőívvel, amit az előző bejegyzésemben említettem. 117 kérdés - jó esetben is 20 perc, azonban a legtöbb eset nem jó eset. Leghosszabb beszélgetésem egy pasassal 42 percig tartott. Ahogyan már írtam korábban, a kérdések piaci vásárlási szokásokra, táplálkozásra és - sajnos - politikai nézetekre kérdeznek rá. A húsfogyasztásos kérdések után hirtelen felbukkanó "ön szerint hogyan mennek a dolgok az országban" kérdés (a 83. a sorban) annyira alattomos és undorító, hogy minden esetben szörnyen szégyelltem magam, mikor feltettem. A zöldséges kérdések viszont úgy tűnik, elaltatják a válaszolót, vagy csak ez a néhány ember volt rendes - mindenesetre tisztességesen végigcsinálták a kérdőívet. 4 óra alatt 7 kérdőívet sikerült elkészítenem. Akkor lesznek igazán hosszúak, ha az emberek elkezdenek nekem hosszasan beszélni az életükről, elmondanak olyan dolgokat is, amik nem tartoznak a témához, vagy amikkel nem tudok mit kezdeni. Vegyük például azt, mikor értékelni kell egy állítást 1-5 -ös skálán. Az illető személy elkezd magyarázni, hogy ebből a szempontból igaz, ebből nem, rá ugyan igaz, de pár éve nem volt az, és ha az ismerősei így tennének, akkor úgy meg úgy lenne... Na ezzel meg nem tudok mit kezdeni, és sokszor nagyon sok idő elmagyarázni, mi is az a tiszta fekete-fehér válasz, amit várok. A hosszúbeszélgetős pasi (42, azaz negyvenkettő perc) például hithű fideszes volt. Mikor feltettem neki azt a kérdést, hog politikai nézetei szerint hová sorolná magát (válaszlehetőségek: jobb, jobbközép, közép, balközép, bal) azt mondta, ő a becsületes emberek közé sorolja magát. Hiába erősködtem, hogy legyen szíves a megadottakból választani, váltig hajtogatta, hogy ő becsületes ember, és a "kisasszony" e szerint kategorizálja be. Végül azt mondta, legyen a közép. Pedig a jobboldalisága annyira nyilvánvaló volt, mint... Na mindegy. Nagyon tanulságos ilyen kérdőíveket csinálni, biztos azért is, mert szociológusnak tanulok, de tök jó volt, tényleg annyi mindent meg lehet tudni. Például ha a politikára szorítkozunk. Természetesen 7 ember adatai alapján nem lehet komoly állítást megfogalmazni, de mindegyiküknél igaz volt az, hogy ha most lennének választások, ugyanarra szavaznának, mint áprilisban (vagy el se mennének, ahogy akkor se tették.) A fideszes továbbra is állítja, hogy a kormány jól teljesít, hogy a magánnyugdíjpénztáras intézkedés szükséges, Orbán rátermett figura, az ellenzék semmit se tesz. Az MSZP-s ennek az ellenkezőjét mondta. Azt hiszem, csak egy MSZP-s volt, ő rendelkezett egyedül egyetemi végzettséggel, a többiek mind 8 általánossal vagy érettségivel. Általában idős emberekkel beszéltem, és sokan panaszkodtak, hogy kevés pénzből élnek.

Mikor eladni próbáltam, könnyen lehetett betartani az érkezés-távozás-szünet időpontjait, mert a beszélgetések rövidek, alig 1-2 percesek. Mivel itt a kérdőív 30-40 percig tartott, örültem, ha jutott szünetem, és később is végeztem - fél órával. Mikor kiérek, látom, hogy Peti hívott sokszor, visszahívom, kiderül, hogy az MTI előtt vár már vagy háromnegyed órája, de épp most adta fel és ült fel a buszra, mert majd szétfagy. Végül leszállt, találkoztunk, feljött melegedni - nagyon örültem, hogy láttam, és tényleg olyan rendes volt tőle, hogy meg akart lepni - szegényke, rossz időpontot fogott ki! O.O

2010. december 11., szombat

Munkaa

A mai volt idáig a legjobb munkanapom, mondjuk tegyük hozzá, nem dolgozom valami régóta. Ma könnyebb volt, mert csak 4 órát voltam bent, de az igazi örömöt a jó társaság jelentette :D Két idősebb csávó közé ültem be, az egyik ugyanazt csinálta, mint én, a másik viszont közvéleményt kutatott. Elég vicces fazon volt, ahogy néha belehallgattam, mit is cseverészik a vonal túloldalán lévőkkel. A kérdőív mindenféle kérdést tartalmazott, elkezdődött a piaci vásárlási szokásokkal majd a húsfogyasztással, végül megjelent Orbán és hogy mi a véleményed a magánnyugdíjpánztárról (szerintem elég undorító dolog a répás kérdések után ilyeneket feltenni, de hát nem véletlenül vannak így szerkesztve ezek a kérdőívek). Szomszédom gyakran helyeselt, hogy valóban, a hazai fokhagymánál nincs jobb a világon. S mikor egyszer visszautasították, megkérdezte, hogy "biztos nem akarja hallgatni a kellemes hangomat?" Egyébként tuti, hogy egy ilyen laza emberrel szívesen beszélgetnek az emberek, csak nem mindenki tudja így adni magát. Egyébként mikor volt egy kis időnk, váltottunk egy-két szót az eladások között, és ez segített, hogy jobban teljen az idő. Ő a szüneteiben egy verset is alkotott a munkánkról, de nem merem kitenni, mert mi van, ha nem akarná :D

Egyébként a reggeli edzésem is jóóóó volt, szeretek balettozni :) Tényleg vannak nehéz gyakorlataink, és érzem hogy fejlődök, már egész jól tudok állni fél lábon (nem tom leírni francia szakkifejezéssel helyesen) és most fáj is minden tagom, ami azt jelenti, hogy dolgoztam és erősödök. Juppííí! ^^

2010. december 10., péntek

Szilveszter

Ahogy közeleg az év vége, úgy tudatosodik az emberben, hogy meg kéne szervezni a szilveszteri bulit. Azt hiszem ilyenkor nem is a hol, hanem a kikkel a kérdés. Szilveszterkor az ember azokkal van együtt, akikkel...
Az egyik felmerülő ötlet valami goabuli lett volna, természetesen a szokásos csapattal. Én ebben lettem volna benne legszívesebben. Ma viszont azt mondta Gábor, hogy ez a bizonyos buli valószínűleg Bécsben lesz, lebuszozós-visszabuszozós, és persze az elsődleges gondom nem is ez, hanem hogy hozná Brigit, az új barátnőjét. Azt hiszem a mazochizmusom még nem terjedt ki odáig hogy ezt bevállaljam, nem pont a szilveszterem (meg mások szilveszterét) szeretném rosszkedvvel szétrombolni, annak pedig igen kicsi az esélye, hogy tudnám kezelni a helyzetet (és ezen semmilyen bevitt alkoholmennyiség nem segít.)
A másik kézenfekvő ötlet persze valami Petivel történő dolog lenne, aminek egyetlen hátránya, hogy bármi is legyen az, minden bizonnyal az ő kiterjed baráti körével történne, aminek én nem vagyok része, és amibe egy éjszaka beintegrálódni, úgy hogy az ember jól érezze magát, igen nehéz (megint csak független ez az alkoholmennyiségtől, ami pedig sok problémára jó megoldás).
Na és akkor el is érkeztünk ahhoz a nagyon csúnya és rettenetesen kiábrándító felismeréshez, hogy Borcsának nincsen normális, stabil baráti köre. Ez nem kéne, hogy újdonságnak számítson, viszont nem szoktam gyakran rádöbbenni. Alapvetően nem vagyok magányos, mert nagyon sok kis társaságnak vagyok a tagja: Ott vannak a volt osztálytársak, a táncosok, ELTÉs ismerősök, BKsok, akik garantálják, hogy a hétköznapokban ne érezzem egyedül magam. És nem is mondhatni, hogy ez a probléma gyakran foglalkoztatna, bántana. Csak most, szilveszterkor. Szilveszterkor tényleg az igazi ilyenolyan cimboráival van az ember. De vajon kíváncsi bárki is rám?

2010. december 6., hétfő

Pszichó

Á nem, Orsi gépén se nyitja meg, a nettel lehet gond. Sebaj, itt ez a remek könyv, ebben is ott van minden okosság. Például ez:

"Az ember tudatálapota folytonosan változik. Ebben a pillanatban az olvasó figyelme minden bizonnyal erre a könyvre irányul, néhány perc múlva azonban lehetséges, hogy álomba merül."

Hát ezen akkorát röhögtem :D
Szeretem az ilyen könyveket, feldobják egy kicsit az anyagot.

Lieber, guter Nikolaus


Nekülök pszichót tanulni, rászánom magam, nekigyűrkőzöm - erre mi történik? Ó igen. A gépem képtelen megnyitni azokat a diákat, amiket tegnap még vígan nyitogatott. Ez olyan jellemző. Nem tudom, kinek jó ez, hogy most szivat. Nincs ebben pedig semmi vicces. Mehetek át Orsi gépére pszichódiákért. Röhej.

Ma egyébként rénszarvaspaták nyomait találtam a ház előtt a hóban, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a Mikulás itt járt. Na jó, valójában csak sejtem, hogy jöhetett, mert a combközépig érő csizmámat is sikerült teletuszkolnia édességgel, és ha ez önmagában nem lenne elég, Petitől is annyi csokit kaptam, hogy irtóra zavarba jöttem tőle. Mármint... oké, hogy szeretem a csokit, de ennyire? Szerintem túlzás. Főleg, mivel tőlem csak egy krampuszt meg egy Mikulást kapott. Most ezek után ott tartok, hogy félek a karácsonytól.
Egyébként pedig tévhit, hogy Borcsa bármilyen csokiból bármennyit felfal. Ez egyszerűen nem igaz. Szépen hagytam ezt elterjedni magamról, mert olyan cuki. De szoktam én csak úgy magamtól csokikat enni? Ugye, hogy nem. Most meg ittvan tonnaszám. Nem fog egyhamar elfogyni. Az ünnepek végére pedig már gurulni fogok.

2010. december 5., vasárnap

cry

Szegény ő. Szegény én. Szegény mi.

De jó is annak, akinek nem rossz!

WAMP

Gergővel voltunk WAMPon, azt hiszem, mégiscsak szebb lett így a napom. A WAMP, vagyis Wasárnapi Művész Piac, design ruhák, ékszerek, tárgyak és mindenféle ilyenolyan holmi lelőhelye. Szinte minden második tárgyba szerelmes lettem. Ez a baj a karácsonyi vásárlással: magamnak ezer holmit találok, másoknak meg soha semmit. Nekem ne mondja senki, hogy nem lehet találni nekem ajándékot, amikor annyi, de annyi szuperjó cucc van, aminek örülnék. Imádom ezeket a különleges ékszereket, amik tuti nem jönnek velem szembe az utcán. Ruhák tekintetében már nem vagyok ilyen merész. De télleg nagyonnagyon jó, érdemes benézni. ;)

Megduzzad a folyó, átszakad a gát

Konstans szarul vagyok. Persze tudtam, hogy így lesz. Előre sejtettem, hogy ha ennyi dolgom van, előbb utóbb a tököm kilesz vele. Szeretem a leterhelést, csak azt nem, amikor határidőre várnak mindent, és egyszerre hatszáz fronton kell teljesíteni, közben pedig az, amit igazán szeretnék, legesleghátra szorul. Ilyenkor minden vacak, és nem tud senki felvidítani. Előbb utóbb egyszer csak elmúlik magától. A vizsgaidőszakom teljesen tönkre fogja vágni a karácsonyt. Vagy fát díszítek vagy tanulok, nade a kettőt együtt...
Ha az ember blogot ír, automatikusan vállalja, hogy akárki olvashatja, igaz? Egyrészt ezért is írom. Másrészről elég frusztráló, mert vannak dolgok, amiket esetleg nem írhatok le, mert tudom, hogy valaki olvassa. Vagy valakik. Persze ilyenkor megkérdőjeleződik, hogy mi értelme ennek az alakoskodó blogolásnak. Írjunk le mindent, vagy ne is blogoljunk, nemigaz? Tiszta nevetséges az egész. Szoktam olvasni Timi blogját. Ő meg az enyémet. Szia Timi! :)
Tiszta röhej, de komolyan. Szánalmak a köbön. Meg hogy ilyen idézeteket találok:

"Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni."

Legalább beszámolhatnék aktív továbblépésről, de a maximum, ami felmutatható, még mindig a "ha nem beszélünk, nem látlak és nem gondolok rád akkor okésan vagyok" című dolog, ami elég kiábrándító. És akkor még álmodok is róla, hát erre mondom, hogy basszák meg az álommanók, kell még engem éjszaka is cseszegetni.
És igazából még mindig ott tartok, hogy élünk, éldegélünk, de semmi sem fix, a gyökerek kitépődtek, egyszer az érettségimmel, egyszer ott augusztusban, az, aki én vagyok, vagy aki akkor voltam, elúszott valahova, a mostani valami árnyék, valami olyan létező, ami létezik, mert mást nem tehet, de a meggyőződés, a lelkesedések, az őszinte érzelmek... Azok hiányoznak.

2010. december 4., szombat

Shit

A fényvillamos a 19-es vonalán csak kedden és pénteken közlekedik, de mindezt csak a megállóban konstatáltuk, miután már negyed órát vártam így is, mert késtek. Oké, ez most a hiszi helye. Tehát késő volt. És hideg. És hat órát dolgoztam ma, és igen, minden egyes átokverte percben arra gondoltam, hogy ha ezen túl leszek, mehetek azon a villamoson. De így valahogy nem igazán tudott az se feldobni, hogy találkoztam Petiékkel. Sajnos nem vagyok abban az állapotban, hogy hasonló baklövéseket tolerálni tudjak, igen, szörnyű vagyok és hisztis, de szerintem teljesen érthető. Enyhén kezdek parázni az idióta vizsgáim miatt. És akkor még miért vagyok kiakadva, mert órák esnek ki az életemből fölöslegesen. Hát basszusmár...

Work

6 óra munka. Az elején végig az volt bennem, hogy úristen, én ezt már most utálom és te jó ég, hogy a fenébe fogom ezt kibírni ma, aztán holnap, aztán a jövő héten, aztán azután... De végül valahogy megszoktam, és nem is volt olyan rossz. Egy idő után gyorsabban teltek a percek, és lám, már itthon is vagyok. Túlzás lenne azt állítani, hogy holnap lelkesen fogok beugrálni az MTI-be, de hát istenem, azt hiszem, ez van. :(
Két eladásom volt, az egyik nő, miután bemutatkozam, lelkesen közölte, hogy az édesanyját is Pál Borbálának hívják, sőt, ő maga is Borbála, és boldog névnapot is kívánt, mire én visszakívántam, és ki tudja, ezért-e, de végül vett tőlem egy ilyen izét. :D A többség egyébként egész kedves. Egy pasas volt, aki udvariasan felajánlotta hogy kapjam be a f*szát, de én jó szociológusként a társadalom ezen tagjaira is (sőt főleg ezekre) kíváncsi vagyok:D

Most viszont megyek Petivel fényvillamosozni :) És előbb-utóbb talán tanulni is fogok, ki tudja, kiszámíthatatlanok a sors útjai.

2010. december 3., péntek

Lánglelkű egyetemista

http://index.hu/video/2010/12/03/nem_ciki_politikailag_aktivnak_lenni/

Vuuuh, mennyire itt lettem volna!
Kiszúrtam pár ismerős arcot, és az egyik csaj aki beszélt, volt tánctársam, Boros Ilona. O.O
Azzal az anyai okossággal mentem el este tüntetés helyett inkább Petivel a Disney on ice-ra (azért vágjátok, van némi különbség a kettő között) hogy lesz még alkalom, amikor ilyenre mehetek.
De akkor már tuti ott leszek. Az egyetemistáké a jövő! :)


Ja, és most megtaláltam ezt, ez is csütörtökön történt, az a fiú fura piros fényben, aki kétszer beszél, kedves cigicsikkfilmezős csoporttársam, Katona Peti :)
Egyébként hihetetlen, hogy ilyen dolgok léteznek. Döntsük már el, hogy a színházzal van bajunk, a buzikkal, az idegenekkel, vagy csak mindenkivel, aki más mint mi?!

Büszke vagyok rá és örülök neki, hogy az egyetemen egy csomó nagyon értelmes és felelősségteljesen gondolkozó emberrel találkozom, mint pl. Gergő és Peti. Még jobb, hogy tudok is velük beszélgetni igazán komoly dolgokról, még úgy is, hogy érzem, hogy tájékozottságban messze elmaradok tőlük, de ezen tervezek változtatni.

2010. december 1., szerda

Nadányi Zoltán: A két szemed szerett legtovább

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rámleselkedett
a zord lándsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándsák maradtak ott,
de a szemed mégegyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

2010. november 30., kedd

Katy Perry: Firework

Két okból teszem ki ezt a videót:
1. Budapesten forgatták, és büszek vagyok kis hazámra
2. Számos fincsi szociológiai téma lapít benne.

Egyébként a pattogó fényecskéket meg a színészi teljesítméyt elég bénának találom, de hát azt hiszem mégsem az a lényeg. :)


Eseménysor

Ma elég ideges voltam, mert annyi mindent kell elintézni...
Vasárnap délelőtt összehoztuk Annával a prezentációnkat, jóval tovább tartott, mint hittem, haza sem tudtam jönni utána, rögtön kellett mennem a Mammutba mozizni Shizuval. A ppt egyébként jó lett, ma délelőtt adtuk elő, három csoport volt rajtunk kívül, szerintem simán jók voltunk hozzájuk képest is... Amúgy az Astorián alkottuk a Coffe Heavenben, ahol én egy nagy adag kávét kértem - tartson ki, ugye - és olyan kávémérgezést kaptam, hogy ihaj. Sosme iszom kávét, és nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen erősen hasson, teljesen bepörgetett és ideges lettem tőle egész napra, nagyon rossz volt. A film tetszett, szerintem minden teljesen okés volt benne, csak ott szorongattuk meg egymás kezét Shizuval, ahol kibújt a kígyó Bathildából :D
Hétfőn volt az első munkanapom, 9-től 14-ig dolgoztam, nem volt olyan vészes, volt három eladásom, amire büszke vagyok. Délután Petié voltam, megnéztük a Poligamyt is, a végén Peti megjegyezte hogy jó lehet ez, hogy mindig így kéne, hogy együtt vagy már régóta valakivel, utána ő elmegy és pár hónapig együtt vagy egy halom idegennel, hogy utána újra az eredetivel folytathasd. :)
Ma prezentáltunk, kaptam fénymásolandó könyveket, holnap viszem őket másolni (el fog tartani egy ideig) voltam még itt-ott, és sikeresen befejeztem a terepgyakorlatunk adatainak gépre vitelét, apu segítségével az Excelt is kezelni tudtam, és olyan pró lett a végére, hogy most egész jól érzem magam, csak azt nem tudom, hogy fogjuk tudni ezt holnap a fiúkkal bemutatni,meg hogy vajon milyen filmet hozott össze Peti hozzá...
A vizsgáktól egyébként parázok, most ha letudtuk a holnapi mókát, akkor maximálisan koncentrálhatok rájuk...

2010. november 27., szombat

Life

Most nagyon fáradt vagyok, szerintem mindjárt megyek is aludni. Holnap prezentációt kell csinálnom, Tenshivel pedig megnézzük a HP 7-et.
Ez a hét, ahogy vártam, zűrösen alakult, de ez még semmi, hisz jövő héten már dolgoznom is kell. Csütörtökön Petivel filmeztem, tegnap jó kis edzésem volt, aztán meg leesett az első hó - ki is mentem mászkálni egyet benne még éjnek évadján, és gyönyörűgyönyörű volt, sajnos reggelre ebből csak hatalmas latyak maradt, de örülök, hogy én nem tartozom azok közé, akiknek ez elveszi az életkdvét. Sosem értettem azokat az embereket, akik utálják a havat. Mit fogak csinálni, ha egyszer véletlenül eltűnik a ruhásszekrényük hátulja, és átkerülnek Narniába? A latyakkal egyébként már reggel hétkor volt szerencsém testközelből találkozni, rettenetes volt felkelni edzésre, olyan voltam mint egy mosott hulla, kívülről és belülről is. De megérte, szeretek balettozni főleg most, hogy Norbi átvett minket, és Bogival elkezdtük a szteppet - talán be fogjuk tudni fejezni félévire. *lekopogja.* Meg aztán ma színházban is voltam, családilag néztük meg az Örkényben a Kasimir és Karoline-t. Nagyon nagyon jó darab, óriási ötlettel, humorral, mondanivalóval, csak ajánlani tudom.
Egyébként annyi, de annyi dolgom lenne még. Példának okáért rámjött a shoppingolhatnék, tegnap leárazás okán el is jutottam a Westendbe, nadrágért mentem, vettem két felsőt. Nem értem, hogy lehet, hogy egyesek nem ismerik a 34-es nadrágméret és az XS-es pulcsi fogalmát... De az is lehet, hogy mindent elkapkodtak az orrom elől. Még el kéne mennem pár helyre, csak azt nem tudom, mikor. Pszichó ZHt írok két hét múlva. Órákra nem jártam be. Viszont van jó kis könyvem, el kéne olvasni esetleg. És ha már egy hiperszuper sztárkosaras-videoklipszereplős csávóval járok, szeretném néha látni a buráját, és számomra teljesen megmagyarázhatatlan okokból bár, de azt hiszem, ő is az enyémet.

Zajlik az élet. :)

U.I.: Szeretem Király L. Norbit.

2010. november 25., csütörtök

Thoughts about love

Én nem tudom hogy működhetek, de nem normálisan, az tuti. Az már korábban meg lett állapítva, hogy hangulatom sinusgörbéhez hasonlatos, magyarán változékony, de az már nem normális, hogy ezek a változások lényegébe véve átmenet nélkül következnek be, tehát tulajdonképpen ok nélkül tudok nagyon örülni vagy szomorkodni. Olyan mintha egy kapcsoló lenne bennem. Katt, Bori örül. Katt, Bori nem örül. Katt, Bori nem szeret. Katt, Bori szeret. Ezennel tagadom azt az elvet, hogy az érzelmek lassan alakulnak ki.

Egy frászt. Egy katt az egész.

2010. november 24., szerda

Stresszes nap, vicces nap


Hát ez érdekes nap volt :D
Először is ki kell kötni, hogy majdnem végig síkideg voltam, annyira nyomasztott, hogy mennyi rengeteg elintéznivalóm van, és milyen közel a vizsgaidőszak. Amint végeztem (könyvtáraztam is) rohantam keresztül-kasul a városon, jelentkeztem jövő hétre dolgozni (grr) jelentkeztem a vizsgáimra (csúfos január lesz) és mentem is edzésre.
És itt jön a fordulópont, mert igen, tudom már hogy miért járok oda, pontosan ezért, mert hihetetlen, hogy mennyire le tudja magáról rázni az ember a stresszt a fáradságot meg levertséget azzal, hogy egy órán át "szexuál-brutál" (copyright Gábor) módon táncol a "dont stop me now" című számra.
Mikor végeztem már minden happy volt, de a napom még nem ért véget, mert találkoztam Petivel és meglátogattuk az anyukáját, aki egy éjszakára itt lakik Budapesten. :) Mégiscsak sikerült megismerkednem vele, ha már Barcikára nem mehetek 13-án a sunyi pszicho ZH miatt. :(
Ja és ma vagyunk Petivel egy hónaposak is, jédedurva hogy már ilyen sok :)

Ma egyébként annyi hülyeségen bírtam röhögni, azért is írtam eredetileg hogy bemutassak párat... Az egész politikán kezdődött, sajna amilyen gyorsan darál a tanár nem tudtam írni, ezen különben is ott kell lenni hogy fogja az ember, de haláli volt :D Legközelebb viszek laptopot csak a beszólásainak :D Elkezdte ott, hogy egy párt nem folytathat kizárólagosan nyereségorientált tevékenységet, tehát nem foglalkozhat mondjuk csakis lángossütéssel, ezzel ő nem akar senkit megsérteni, semmi rossz nincs abban, nagyon jó a lángos, náluk is van a sarkon, ő is szereti, ennyi személyes információt megoszthat magáról. Más esetben arról beszélt, hogy az állam különböző kikényszerítő szankciókat vezet be, ilyen például a szabadságvesztés bűntény elkövetésekor, tehát ha ő lelőné a szomszédját mert túl hangosan ugat a kutyája, valószínűleg élete végéig börtönben üne, pedig szörnyű az a kutya, néha ha elmennek otthonról bezárják és persze nem tűrheti az állat az örökkévalóságig, ilyenkor pedig elkezd fejhangon vonítani, ja de egyébként, mondja a tanár úr, ő nem ölte még meg sem a kutyát, se a szomszédot, mert ő törvénytisztelő állampolgár. És számít az, hogy milyen ember van a párt élén, ki foglalja el a vezető pozíciókat, szükség van karizmatikus egyéniségekre, akik megnyerők tudnak lenni - fogatlan, öreg bácsival ugyanis nehezen lehetne eladni a "fiatalság, haladás, erő" propagandát :D

Na ennyi volt Balogh Lászlóból.
Katona Peti etr-re tegnap: kipp kopp etr!engedj be! :D
Szabó Petitől face-en üzenet:

Szia.

Vittem neked vmit ma. Bedoptam a postaládátokba.
Sajnos nem volt időm arra, hogy becsöngessek, és dumáljunk de remélem majd nemsokára lesz.

puszi: Peti
Na persze futok le rögtön (így, éjfélkor) és mit találok a ládában? A Dömdödöm meg a barcelosi kakas szövegkönyvét. :D Imádom Petit, de hogy ez hogy jött most neki? :D <3>
Jajaj el ne felejtsem, hogy apu megmutatta nekem azt az aktuális, alkotmánnyal kapcsolatos botrányt okozó szöveget, tényleg nyerítettem rajta, de most onnan nem hoznék példákat, különben sem emlékszem mindre, majd ha megszerzem a szöveget és végig tudom olvasni rendesen, talán. :)

2010. november 22., hétfő

Elfoglalt?

A nap 24 órából áll + az éjszaka,arra van időd, amire akarod, hogy legyen, és
a sírkövedre nem az aludt órák számát vésik.

Ennek ellenére nem igazán tudom még, hogy fogom túlélni a most következő időszakot. Nemrég még arra gondoltam, hogy az egyetem nem vészes, jövőre befér mellé másik szak, de most rá kell jönnöm, hogy igenis elveszi a napjaim nagy részét már maga az, hogy bent vagyok, vizsgaidőszak közeledtével tanulni kellene, van hetente 3x2 óra edzésem, ezen kívül barátok, akikkel összefutnék, ügyes bajos dolgok, amiket intézni kéne, karácsonyi ajándékok, amiket le kéne vadászni és persze egy Peti, akivel szeretnénk normális időközönként látni egymást. Ma voltam próbanapon a Paradise Solutionnél, telefonos marketing, szerintem rettenet, de közel van, fizet és nem olyan nehéz csinálni, most meg már nem lehet halogatni, és különben is egy diák ne válogasson, de akkor most úgy néz ki, hogy ezeket a fix órákat is be kell suvasztani valahova az időbeosztásomba, és tényleg nem tudom, milyen állapotban leszek pár hét múlva...

És akkor még szót se ejtettünk a BK-ról, ahova úgy néz ki, visszamegyek. Vagyis eddig totál egyértelmű volt, most meg az jutott eszembe, mi lenne, ha mégse tenném, úgyse járok fel hónapok óta, merthogy semmi kedvem hozzá. Sőt, most úgy néz ki időm se lesz... De szerintem nem merném megtenni. Leszednék a fejem. Meg szegény Trixi se lóghat a szószban, több ő annál.

2010. november 21., vasárnap

Happy birthday!

Ha sejtéseim nem csalnak, pontosan egy éve történt, hogy megírtam életem első blogbejegyzését. Ugyan ha visszateleportálsz a régi blogra, a kezdő dátum nov. 23., de úgy tűnik a blog kétnapos csúszásban van (anyu sznapját is 25-nek írja 23 helyett). Nem értem mitől lehet, a lényeg, hogy álljunk meg egy pillanatra és emlékezzünk meg, és fújjuk el a gyertyát és kívánjunk valamit. Szeretek blogolni, tulajdonképpen rákattantam azóta hogy elkezdtem, és még olvasótáborom is van, szóval azt hiszem, egy darabig lesz folytatás. :)

Aranyköpések

Jajaj, ezt le akartam írni csak elfelejtettem, néhány tegnapi aranyköpés:

Random valaki: Halkítsd le a zenét.
Choz: Lehalkítottam.
Random vki: Nem igaz, láttam, hogy hangosítottad.
Choz: De így a fasza!

Joci böködi Anitát a lába között egy ropival.
Choz: Csak tesztel, ha ezt nem érzed akkor őt se...

ezvanépp

Meséljük el a rend kedvéért, hogy pénteken gólyabálunk volt, ahol keringőztünk, és az izgulástól ugyan nem sikerült kifejezetten elegánsra, de a lépés nem lett elszúrva, a ruhák szépek voltak, a haj is miután utólag rendbehoztam (a fodrásznak ugyanis nem sikerült). Ismételjük el, hogy hálásak vagyunk Gergőnek, amiért eljött, és állapítsuk meg, hogy a buli ugyan vacak volt, ahogyan vártuk, de azért megérte ott lenni. Ejtsünk szót továbbá a szombati családi szülinapról, ajándékokról, tortáról, ami jól sikerült, és a mai szilágyi gáláról, ahol volt alkalmam megnézni Orsi produkcióját és elmerengeni azon, hogy szomorú egy olyan közösségben lenni, aminek már nem vagyok a része.

Legvégül tegyük hozzá, hogy a külső történések szörnyen eltörpülnek amellett, ami bennem zajlik.

2010. november 18., csütörtök

Hugi16


Peti jött, látott és győzött, Petrát mindenesetre hamar megnyerte magának (öt perc után az ölébe mászott - mármint Petra Petiébe) Orsinak is szimpi volt, anyuék is azt állították hogy okés... Szóval pipa. Orsi amúgy egy csomó tökjó dolgot kapott, irigyelem is érte, most van egy halom fülbevalója, természetesen kizárólag azért, hogy ellopjam. *Sóhaj* Nincs igazán írhatnékom, csak azért alkotok mert ez az esemény megérdemli. Holnap gólyabál. Inkább túlélni szeretném, mint megélni, de remélem azért jól fog sikerülni. Fáradt-melankólikus-boldog vagyok.

2010. november 15., hétfő

... és Neked, ha elkísérted Harryt útja végéig.

Most fekszem. Már éjfélkor ágyban voltam, de aztán a kezembe vettem a Halál ereklyéit, és... és igen úgy tűnik három órán át olvastam anélkül, hogy feltűnt volna, hogy repül az idő. De kiolvastam.
Vége.
Nyár elején kezdtem újraolvasni a teljes sorozatot... Most így a végén... Írnom kell, amíg tart a katarzis. Azt nem elismerni, hogy a Harry Potter sorozat zseniális, nos, véleményem szerint ostobaság... Sokszor hallottam már, hogy szegényes a karakterrajza meg hasonlók... De micsoda sületlenség már ez? Meg se lehet fogalmazni, milyen határtalanul fantasztikus az, ahogyan a kalandok, a történet szövődik... Persze a hetedik a legjobb, a legkomolyabb, mert ott dől el minden... Ha lehet még a varázsvilágban is meglehetősen szürreális az utolsó jelenetek egyike, mikor Harry Dumbledore-ral beszélget élet és halál küszöbén, egy másik dimenzióbeli King's Crosson... Ott, abban a részben, de úgy általában ebben a kötetben, olyan fontos - és nagyon szép - igazságok hangoznak el, amiket eleinte írni akartam, de rájöttem, hogy nem érdemes, túl sokan vannak... Közhelyek is lehetnének, csakhogy igenis facsarodik az ember szíve, miközben olvassa... Valahogy... Persze, valahol gyerekes is, a fiú legyőzi a főgonoszt, hogy máshogy végződhetne - de akkor is, azt hiszem ez a katarzis, igen...
Még pár gondolat: az olvasás közben motoszkálni kezdett bennem valami. Harry a főszereplő, és mindent meg is tudunk róla, érzéseiről, kétségeiről - a többiekről viszont semmit. Mondhatnánk, hogy ez normális, hisz ő a főhős - de én arra gondoltam, hogy ennek a könyvnek nagyon sok hőse van... Sőt, jobban belegondolva, hemzseg a nemes lelkektől... De a két legfontosabb nekem Harry mellett: Dumbledore és Piton. Valójában sosem tudjuk meg, mit érezhetett Dumbledore annak tudatában, hogy a világ legerősebb varázslójaként neki kell legyőznie Voldemortot, neki kell helyes döntéseket hoznia. Ez akkora felelősség, amit felfogni se lehet, de a Roxfort igazgatóját mindig kedves, szilárd emberként ábrázolja Rowling, aki sosem inog meg, akit nem gyötörnek kétségek... És Piton... Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy az emlékfolyam, amit tőle kapunk, a reménytelen szerelme és a felismerés, milyen irtóztatóan nehéz lehetett éveken át kettős ügynököt játszania - mekkora bátorságra utal. És milyen szívfájdító.

Az imént mélységes tiszeletemet fejeztem ki néhány kitalált karakter iránt. Olyanok bátorságról beszéltem, akik valójában nem léteznek. Rengeteget írtam, és még legalább ugyanennyit fogok elmélkedni a kis túlélőről és a kalandjairól.

Szeretlek, Harry Potter.

2010. november 13., szombat

Go

A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét.
/Szmájlibödön/
Vinnyogunk, nyafogunk, sírunk felalá, rágjuk magunkat belülről és roncsoló golyókról elmélkedünk, de nem sokáig, mert eljött a napja annak, hogy letépjük láncainkat és bitangpusztulatosan bemutassunk ennek az egész reteknek ami körülöttünk uralkodik és életnek nevezi magát, magyarul: elmenjünk bulizni. Igen, pár óra múlva már a Supersonic Technikumban (remélem a fiúk tudják holvan) fogok partyzni a goamuzsikára, és nem is kérdés, hogy kurvajó lesz. :D
Peti végül nem jön, mindenki más viszont valószínűleg igen. Na, küldjük.

2010. november 9., kedd

Ez legyen olyan... black.

A mai tánc csupacsupa örömhírben úszkált. :D
Kezdjük ott, hogy az utóbbi időben nagy parában voltunk Fanni miatt: ugyanis a tandíj, amit befizetett elkeveredett valahova, ő pedig elhagyta a bizonylatot és nem tudta igazolni, hogy valóban befizette a pénzt. A gazdaságin meg közölték vele, hogy vagy befizeti újra, vagy mehet a suliból. Szegény totál kivolt, és nem csak ő, mi is, hisz Fanni nélkül roppant volna csak meg igazán kis társaságunk. Ma már ott tartott, hogy még egyszer befizeti azt a pofátlanul nagy összeget, mikoris nekiálltak megkeresni, hogy csak megvan valahol az a pénz, és lám, negyedóra kutatás után meg is találták a bizonylatot. Na erre mondom én, hogy menjenek a fenébe. Viszont Fanni maradhat - ráadásul Gyula bá annó felajánlotta, hogy ha meglesz a pénz, a hibáért kárpótlásul fizeti az egész éves tandíját. Azt kell mondjam, Fannus überfaszán keveredett ki a történtekből. :D
A sikersorozat folytatódott, ugyanis Geri, a hiperszupetáncos ámde kissé vadállat tanár valamiért most nem taníthat minket egy darabig, a helyettesítője pedig király volt! Gábornak hívják, Amerikában volt egy csomót, onnan szedte a tudását, és egy kicsit négeres táncot tanított nekünk, egyből beleszerettem a pasiba meg az egész stílusába. *.* Remélem Geri hosszasan időzik valahol jó messze innen, mert én Gábort akarom! :D
Na és a balett. Magunkban elmormolt és kissé hangosabban az iskolavezetőség felé elsírt imáink meghallgatást nyertek, ugyanis Kati nénit kicserélték Norbival, aki rendes, követel, javít, megmutat, és kísérletet tett a nevek megtanulására is, amivel száz százalékosan belopta magát a szívembe.

Még egy napi poén: (facebook chat)


Én (az ELTÉről): nem ide járnak a világ legjobb pasijai .:).
Körmendi Tomi: hát igen én Szilágyis vagyok még:D.

LOL. :D

Alma mater

Totál fel vagyok most dobódva. Pár napja merült fel facebookon ahogyan volt osztálytársakkal beszélgettünk, hogy ma van ex-ofőm, Zsuzsa néni szülinapja, menjünk be hozzá. Mindenki mondta, mikor érne rá, az óráink persze ütötték egymást, végül nem maradtunk semmiben. Mégis úgy gondoltam ma, csak bemegyek beszélgetni, körülnézni, felköszönteni, úgysem jártam ott szeptember óta. (Most jut eszembe, hogy meg is akartam kérdezni valamit, na az jól elfelejtődött.) Tehát bementem, vittem egy kis doboz Ferrero-t, Zsuzsa néni nagyon örült - és ott tudtam meg, hogy bizony már járt bent Peti, Gábor, Franci, Andi és Szinti is. És ahogy beszélgettünk mindenféléről, megérkezett Marci, majd Toma. Ez valahogy annyira jó volt - hihetetlen, hogy ezúttal nem csak beszéltünk a dologról, hanem igenis felkerekedtünk és megleptük Zsuzsa nénit, aki tényleg nagyon nagyon meghatódott. Ahogyan Bajkó mondta egy pillanatra, mikor megállt mellettünk: Megpróbáljuk visszaadni azt a sok szeretet, amit kaptunk... És igen, ez tényleg így van... Nade a lényeg: jó volt ez így... Örülök, és egy kicsit szomorkás is vagyok valahogy. Olyan jó együtt látni azokat, akikkel nagyon gyorsan távolodtunk el egymástól...

2010. november 8., hétfő

Maszkabál

Másodszorra nézem végig, ahogyan szerelmem, Khachaturian: Masquerade Suite keringője elúszik az orrom előtt. Szalagavatón ez volt az egyik opció, de le lett szavazva. A gólyabálra négy zenét hozott a tanár, hogy válasszunk - ez volt az egyik, de sajnos megint nem győzött. Pedig annyira gyönyörű, mindig is egy kísértetkastélyt képzeltem el hozzá, fáklyákkal, sötét alakokkal hatalmas báli ruhában, sejtelmes maszkokkal... Már akkor, mikor még nem is tudtam, hogy maszkabál a mű címe. Na de sebaj. Egyszer táncolni fogok rá. Érzem. Különben nem kísértene folyton. :)


2010. november 7., vasárnap

HP maraton

Dol ötlete volt. A barátaival akarta megcsinálni, aztán valahogy megemlítette Shizunak meg nekem. Lelkesedtünk. Így az ötlet kikerült fórumra. Sokan lelkesedtek. Dol megszervezte. A helyszín: Nagyveleg, Grünfeld kúria: tökéletes szállás ilyen csoportoknak nagy szobákkal, emeletes ágyakkal. A résztvevők: 24 BK-s arc, közülük sokan újak. Program: A Harry Potter filmsorozat összes eddigi részének levetítése. Végignézése. Büszkén állíthatom: sikerült. Pokrócokba, hálózsákokba bugyolálva kuckolkodtunk a projektor elé, sok-sok kukac egyrakáson, tömtük a popcornt, chipset, sütit. Délután 5től hajnali 4ig megnéztük az első öt részt, a hatodik reggelre maradt, miután már aludtunk kicsit. Egész jól bírtam, picit aludtam csak el a filmeken. :D Nagyon örülök, hogy volt időnk ismerkedni, játszani, hülyülni - sok volt az új arc, és örültem ám nekik. :D

2010. november 3., szerda

A plüss szarvasfej, a keringő és a csajok furcsa egyvelege

Ma elstartoltam itthonról reggel fél nyolckor, és hazaértem este tízre. Szóval ettől volt hosszú a nap, az érdekes része pedig inkább az órák után kezdődött.
Gólyabál. A bogarat Leó ültette a fülembe, mikor folyton azt kérdezgette, jelentkezek-e keringőre, mert ő is volt annó és jó volt. Aztán beszéltem Fannival, és ő is azt mondta, hogy mekkora buli. Így hát körbekérdeztem ismerősöket, hogy esetleg van-e másnak is ilyen ambíciója, de nem, a kutya sem akar a gólyabálon keringőzni, és néznek az emberre hogy vajon megbolondult-e, hogy ilyesmit kíván. Le is tettem a dologról, de nemrég Gergő mégis azt mondta, hogy táncolna velem. Irtó rendes tőle a dolog, jelentkeztünk hát. Gergőt nagyon szeretem, mert imádnivaló ember, és bárhogy el lehet ütni vele az időt. Ott kezdődött a dolog, hogy mikor ma végeztem fél négykor, találkoztunk, és befizette a táncra a pénzt. Aztán mondta, hogy csináljunk valamit a 6kor kezdődő próbáig. Nos én eredetileg haza akartam menni ebédelni (merthogy azt délben nem tettem meg, mondván anyu otthon van és biztos főzött valami finit) de így persze nem tehettem meg. Kínait kajáltunk, dumáltunk, de még így is csomó időnk maradt, elmentünk hát megnézni az új Corvin bevásárlóközpontot. 4/6 villamossal mentünk, amin még mindig tolják az '56os szövegeket. Meg kell mondjam, kezd sok lenni, ki is figuráztuk a dolgot rendesen ("2010. november 3.-án szerdán Pál Borbála és Dékány Gergő a hatos villamoson éppen az '56-os forradalmat röhögték ki."). A Corvin amúgy tök jó. Egy csomó jó üzlet van benne. Eltöltöttünk vagy fél órát az Alexandrában, na meg a Butlersben, ahol remekül szórakoztunk. Már karácsonyi dekókat lehet kapni. Van egy halom giccs, de rengeteg ötletes dolog is - sajnos elég drágán. Kedvencem a falra akasztható plüss állatfej: szarvas, bölény, vaddisznó... Mint a preparált fejek a vadászkunyhókban. Plüss. PLÜSS. Úristen! :D
Szóval miután kiröhögtük magunkat, visszamentünk az egyetemre táncolni. A betanítónk az a páros, akik az ásoknak tanították a keringőt a Szilágyiban; a lány kettővel felettem végzett, meg is ismert, vicces volt. Maga a tánc is tetszett, a gond őszintén szólva egyedül Gergővel volt. Nem volt jó kedve. Oké, úgy általában nincs jó passzban. A próbák miatt ki kell hagynia egy óráját. Be kellett fizetnie a pénzt. Éhes volt. És nem szeret keringőzni. De valahogy mindez annyira meglátszott rajta, hogy tiszta rosszul éreztem magam; főleg mivel nem is akart ő táncolni, csak miattam vállalta el, ami irtó rendes tőle, de a próba közben tök rosszul éreztem magam emiatt. Nem tudott valahogy figyelni, nem is ment olyan igazán szépen. De mikor mondtam neki, hogy miattam nem kell ezt csinálnia, ha nem jó ne erőltessük stb., azt mondta csak belemagyarázom és nincs is vele semmi gáz. Oké, egyelőre hiszek neki. Legközelebbi próba előtt remélem kajál. Most mindenesetre ez egy kicsit megkeserítette a próbát, amit amúgy élveztem volna.
Szerencsére nem voltam sokáig lehangolt, mert csajos estét tartottunk a táncos lányokkal: Fannival, Annamarival, Zsókával, és ott volt a volt csopitársunk, az idén szakis Adri is. Kajáltunk, dumáltunk, röhögtünk, és olyan nagyon nagyon jó volt, hogy tökre fel vagyok dobódva, és lám, máris mennyit írtam. :D

Holnap ZH, péntek-szombat Nagyveleg, sütit kell sütnöm, és még ki kell találnom, hova passzírozom be Petit, mert nem volna jó, ha szombaton látnám leghamarabb... És előbb-utóbb itthon is be kéne mutatni, ami valahol azért igencsak parás, fodrászhoz akarok menni, intézni kell a melót (hátha mégiscsak összejön), megyünk Angyalira, lesz nagynagy buli ahol exem és jelenlegim is jelen lesz, szóval zajlik az élet, van mit várni és van miért izgulni.

2010. november 1., hétfő

Szeged

Szeged, családi őszi pihenés, három nap. Városnézés, geoládák, és welness hotel, ahol masszázs, szauna, jacuzzi és csúszda kényeztetett minket. Jó volt, szép volt.

Korrigálás két bejegyzéssel ezelőttről: Nem nyomorék, hanem fogyatékos. Igen, apu ezt a szót használta, mert ő még a magánbeszélgetéseiben is pc. A hibáért elnézést kérünk.

Egyébként megint ócska kedvem van, de mi a töktől? Miért van ócska kedvem akkor is, amikor semmi okom rá? Vajon szándékosan generálok okot, mert perverz örömömet lelem a szenvedésben, avagy télleg van velem valami gáz, ha ezek a bosszantó gondolatok időről időre végigkísérik a napjaimat, mint mi az élet értelme, mi a szart keresek itt, ki vagyok valójában és vajon tényleg azt teszem, amit tennem kell..?

2010. október 29., péntek

Ég veled, G

Az imént szertartásosan megszüntettem a Gabi címkét. Ami olyan szempontból nem jó dolog, hogy olyan, mintha most eltöröltem volna a föld színéről, holott nem, igenis kell emlékeznem rá, hogy valaha létezett és tizen-akárhány bejegyzésben elég masszívan meg lett említve, de most már egyszerűen nem tudom nézni. Ennyi volt.

Nyomorék..?

Még Nemzetiből hazafele jövet kérdezte meg apu, hogy ebben a két hónapban, amíg szingli voltam, kicsit nyomoréknak éreztem magam, ugye? Hát fogalmam sem volt, miről beszél, sőt, kicsit föl is szaladt a szemöldököm, mi az hogy nyomorék, mit képzel ez rólam, hogy én már nem is tudok egyedül élni?
Viszont az a fura, hogy ahogy telnek múlnak a napok, rájövök, hogy kicsit igaza volt. Most, hogy megint van valaki mellettem, az egész világhoz máshogy állok hozzá. Korábban egyszerűen nem volt értelme a dolgoknak. Csak mentek a napok céltalanul. Suli-haza-edzés-alvás, éreztem is, hogy valahogy fura az egész, nehéz elmagyarázni, de mintha minden napot valós jelenlét nélkül éltem volna le, rutinból. Néha egy-egy beszélgetés közepén rájöttem, hogy nem is én beszélek, hanem az a gépezet, ami 18 év alatt megtanulta, hogyan kell társalogni, és rutinból felelget bármire. Itthon egy alkalommal csúnyán megkaptam, hogy én már csak aludni járok haza, amint megérkezem már zárkózom is a szobámba és nem mesélek semmit, én meg teljesen kiakadtam, hogy mégis mit meséljek, nincs is semmi mesélnivaló, és különben is, tényleg nem vágyom másra mint hogy egyedül gubbaszthassak a szobámban... Tehát hogy is mondjam... az hiányzott, hogy ténylegesen megéljem a napokat, és ne csak azért keljek fel reggel, mert ez az élet rendje.
Nem igazán tudom megmagyarázni, mi más most, de valahogy jobban kinyíltam. Lelkes vagyok... úgy mindenre. És lehet velem beszélgetni. És az egészben az a legviccesebb, hogy mufurcnyomorék korszakomban sem éreztem úgy, hogy bármi gáz lene. Nem éreztem konkrétan rosszul magam, nem hiányzott, hogy legyen barátom, teljesen okésan megvoltam. De úgy néz ki, a szingli életforma mégse nekem való.

2010. október 28., csütörtök

Meccs


Ma megnéztem Peti egy meccsét. :D Az ELTE ellen játszottak, de azért nekik szurkoltam. :P Ugyan kikaptak két ponttal, de azért jó volt ott lenni és nézni... Fú, hát ahogy az a sok hím öli egymást a pályán... És ahogy szitkozódnak mellettem a kispadon... Peti is tol három káromkodást a bíróra, aztán gyorsan rámnéz és ad egy puszit, mintha mi se történt volna. :D

Fear of the unknown

Szoc3 házit írok az előítéletességről. Ennek kapcsán, és egyébként is, nézzétek meg ezt, mert nemcsak hogy szép a tanulság és a megrajzolás, de még zseniál is.





"They are afraid of new ideas.

They are loaded with prejudices, not based upon anything in reality, but based on… if something is new, I reject it immediately because it’s frightening to me. What they do instead is just stay with the familiar.

You know, to me, the most beautiful things in all the universe, are the most mysterious."

Kamu bevallja, hogy...

Szeretek Petivel. :) <3

2010. október 26., kedd

*nevet*

Két tehén vágódeszkát horgol a fán. Megszólal az egyik:
- Dáma, király, ász.
Mire a másik:
- Hülye vagy? Még csak fél öt.


Doltól loptam. De ez mekkora marhaság mááár. :D Hét vicce gyanús. :D

Dol :D

I'm Kamubaba üzenete:
nemtok olvasni
Dol | Nyuszifüles | fodrásznál csücsül üzenete:
ne törődj vele, még van időd megtanulni
I'm Kamubaba üzenete:
xD LOL

2010. október 25., hétfő

Varró D. részlet ~

~mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek
mért vacog úgy miután partra sodorja az éj
hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit
álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy ~

Gödör

Legszívesebben mindenkit elküldenék a picsába, és utálom az ilyen napokat, mert ilyenkor előjön minden, ami valójában nem is olyan nagy ügy, de így valahogy nagynak tűnik, kezdve onnan hogy beszólt ma egy pasi a buszon és irtó rosszul esett mert igazságtalan volt, és tudom, hogy elkönyvelt magában egy hülye ribancnak és ez még úgy is zavar, hogy nem ismerem az illetőt és soha az életben nem fogom látni és különben is egy seggfej; végignéztem egyedül a Lear királyt és igenis ez nem három óra felhőtlen szórakozást jelent; nem akarok Gabira gondolni de tudom hogy csak azért nem jelent problémát, mert nem gondolok rá; fogalmam sincs, hogy kell felépítgetni megint alapjairól egy kapcsolatot és ideges vagyok, mert tudom hogy ez lassú és fokozatos folyamat, én pedig már a végén akarok tartani; idegesít, hogy nem tudtam lezárni ezt a jövővel kapcsolatos témát, mert hiába sikerült végre a szociológiát kiválasztani, most akarok mellé még valamit és most agyalhatok azon hogy mi legyen az, miközben újra és újra százszor megkapom, hogy a bölcsészek/TáTKsok szarok, ez csak egy OKJ-s képzés és mi semmire se visszük, és mennyivel többet ér nálunk egy BME-s, aki belehal a tanulásba és a végén fel tud mutatni valamit, sőt még pénzt is keres vele, és tudom, hogy tökéletesen igaza van, amikor beszól, és kurvára irigylem, hogy olyasmi érdekli, ami hasznosnak nevezhető; végezetül pedig, fogalmam sincs minek olvasom BK szavazásokon belül a Névadás topicot, mert csak rendszeresen felbaszom rajta az agyam, hogy mit nyávog mindenki Milena gyerekén hogy jajjj de cuki, és miért ajnározza a fél fórum azt az irtó ronda 4D-s ultrahangfelvételt. Persze kérdem én, mi közöm nekem más gyerekéhez, de akkor is tököm ki van vele, a személyes édibédi cukiságaikat egy még meg se született poronty iránt ne itt intézzék.

Kapcsolatban.


Megtojtuk a tojást!
Tegnap óta (2010. okt. 24.) hivatalosan is járok Varga Petivel. :) E tekintetben gondolom némi leírást is kell adnom, hogy kicsoda is ő. :)

Tehát: Peti Choz lakótársa, múlt szerdán hozta Filterbe, akkor ismerkedtünk meg. Azóta volt egy sétánk a Margitszigeten és egy beülésünk a Csendes nevű helyre, ovis kakaóval. Volt egy első csókunk, aztán még egy találkánk, ahol megnéztük az Eredetet, és be kell valljam, semmit nem fogtam fel a filmből. Ma pedig megint taliztunk, végigsétáltunk a Deáktól a Hősök teréig, forró csokiztunk Magyarország egyetlen Starbucksában, aztán megnéztünk egy filmet, ésés közben mondta hogy komolyan gondolja ezt a dolgot kettőnkel, szóval most így állunk. Most happy vagyok, és remélem ez kitart jó sokáig. :)

2010. október 23., szombat

Szutyok

Megnéztem a Szutyok című darabot a Szkéné Színházban. Hát mit mondjak... Nagyon nagyon jó volt, de a társadalom mocska benne volt töményen. Minden elképzelhető probléma fölbukkant, szépen, fokozatosan adagolva... Idősödő házaspár, akiknek nem lehet gyerekük; végső elkeseredésükben és szánalmukban örökbe fogadják Rózsit, a kezelhetetlen intézetis lányt, aki hozza magával a cigány Anitát. Anita lop és hazudik, Rózsi mindenkivel összefekszik és összeférhetetlen; végül el is hagyja a családot, de hamarosan rendőrrel tér vissza, hogy feljelentse az apát, aki lefeküdt az Anitával. Ekkor még aljas rágalomnak gondolja a néző a dolgot, de hamarosan kiderül, hogy a vád igaz, sőt, Anita azóta terhes is, az apával költözést terveznek... Rózsi rábeszéli Anitát az abortuszra, amiért az apa meggyilkolja őt - a kemencébe löki... Az anya pedig végre örökbe fogadhat egy kisbabát. És ezen a ponton vége is a műnek. De ezt nem lehet visszaadni, nagyon nagyon jó volt, és nagyon sok. Emészteni kell ezt még.

Zazu, Barbie, Én

Rég írtam, ami nem a mesélnivaló hiánya miatt van, hanem mert nem szeretek meg nem tojt tojásokról beszélni - így inkább magamban őrlődöm, próbálom feldolgozni magamban a dolgokat, és majd ha már meglesz a biztos esemény, akkor írom csak le. Persze ez csúnya dolog, ha igaz, bátor blogger lennék, mindent a nagyérdemű elé tárnék, de sajnos gyáva vagyok és szégyenlős.

Ma ebédre feljöttek nagyiék, nagyon finomakat ettünk, de én rögtön utána leléptem, mert életem értelme, Zazu ittvolt a városban. :) Gellérthgyeztünk, mászkáltunk, beszélgettünk, most meg megint itthon vagyok és készülődöm, mert este megnézem a Szutyok című színdarabot.

Petra egyébként a "Barbie, a muskétás"-t nézi odakint a Minimaxon. Szerintem ezt törvényileg kéne betiltani. Barbie, az udvar hercegnője remekül vív; miután a többi hercegnővel lelepleznek egy összeesküvést, letépik a szoknyájukat, és miközben a ruhájukból áradó csillámpor (nem vicc!) elvakítja az ellenfelet, ők kardot, legyezőt és kristályt lövő parittyát használva lefegyverezik őket, közben be-beszúrva egy-egy hátraszaltót. Azért ez nagyon, nagyon ciki.

2010. október 19., kedd

Beszólások

Zombi vagyok! És zombi volt az egész napom is, az óráimon csak a reggeli ingyen Nescafé segített át (életet mentett akkor azt hiszem) de az utolsón, a közgázon igencsak komoly erőfeszítéseket tettem az ébren maradásra és pláne a megértésre, és fel is voltam háborodva, mikor Gábor megjegyezte, hogy nagyon látványosan unatkoztam. De hát isteneeeem, nem lehet a kínálati függvényt élvezettel nézni...
Órák után tüdőszűrés, majd mikor már azt hittem, hogy ennek a napnak már lőttek,találkoztam Shizuval, Angie-vel és Dollal. A nap fénypontját Dol adta; már megyünk haza, Blahán állunk, mikor kiszúrom a lila csizmáját, mondom neki jééé dejó, erre ő lekapja, ott a tér közepén, csíkos zokni elővillan, és az orrunk alá tolja a csizmát, hogy "Nyúljatok bele!" merthogy jó meleg szőrös volt belül és ezt neki ott helyben meg kellett mutatni. :D *szeret* :D

Az edzés bepörgetett valamennyire, főleg, mivel a musicalt nem Jani, hanem egy Judit nevű csaj tartotta, aki totál olyan volt mint Dol: kicsi, fülig ért a szája, állandóan viccelt és pattogott, és imádtam.

Beszólások Fannitól balettóra előtt:
"Nem megyünk be előbb a pokolba mint ahogy szükséges..." (Mikor felvetettem, hogy menjünk be a terembe.)

"Azért azt vágjátok, hogy a zongorista is velünk van" (Mikor a zongorista már öt perce késett, mi meg a sarokban cseverészhettünk)

Itthon háziírás, de végeztem, és most bedőlök az ágyamba. De úgy mint egy zsák, úgy bizony.

2010. október 14., csütörtök

:)

Most itt vagyok a TáTK géptermében, és ez olyan jó érzés, hogy meg kellett osztanom a nagyérdeművel . :D

Ja amúgy ma is hajnalban értem haza, mert hosszas gondolkodás után végül elmentem Chozékkal a Filterbe, és télleg jó volt, megismertem Marcit és Petit is, meg két ír csávót, akik olyan durván beszéltek "angolul" hogy csak néztünk rájuk nagy szemekkel... A nevem meg nem bírták kimondani, és ez valamiért mindenkinek nagyon vicces volt, csak nekem nem. :D Ja, és egyesek arra vetemedtek, hogy beállítsanak csocsózni, pedig én szóltam, hogy nem kéne, de nem hallgattak rám, csúnyán rá is fizettek. :D

2010. október 13., szerda

This is BME

Gabci üzenete:
hát
sose lesz köztünk olyan igazi barátság szerintem
max az idő függvényében konvergálhatunk a barátsághoz

2010. október 10., vasárnap

Debrecen

Aludtam éjjel, reggel kipihenten ébredtem. Tudok járni, és a lábam alig fáj. *leborul a Sport krém előtt.*
Reggel levonatoztunk Serenhez, délután visszavonatoztunk. Olyan gyorsan eltelt a nap! Mintha ott se lettünk volna. O.o Pedig tök jó volt, voltunk Mihály napi vásárban (sok csigás és zsiráfos cukiság előtt sóhajtoztunk, kajáltunk kenyérlángost) szülinapoztunk (ajándékok és régóta kallódó könyvek átadása kissé megkésve Rencinek) játszottunk (rajzolás, meseírás mindenféle hülyeségről egymásnak.) A vonatúton Shi elsütötte az "amilyen körülmények közt én közlekszek..." kezdetű okosságot, én pedig rózsaszín tollal kijavítottam egy kupacka angoldolgozatot, és tökre élveztem. :D

2010. október 9., szombat

Everytime is partytime

Kicsit összesűrűsödtek a dolgok. O.o
Olyan elfáradós, zsúfolt hét volt ez, iskolában eltöltött álmos órákkal, délutánonként mindenféle ügyek intézésével (zoknivásárlás és társai.) Csütörtökön ELTE TáTK buli volt, de nem mentem el, mert kevesen jöttek volna a csoportomból. Azon kívül fáradt is voltam. Már jól be is tespedtem a gép elé, mikor Marci mégis hívott, hogy összeülés, buli, menjek. Megjött a kedvem, mentem. Volt osztálytársak, iszogatás, majd valami BME koleszos buli. Nem töltöttünk túl sok időt odabent, bár nem volt rossz - csak úgy volt, hogy Marcinál alszunk, akinek a közelben van lakása, ő meg korán feladta, úgyhogy kénytelenek voltunk követni. Péntek reggel haza, összekapartam magam, aztán be az egyetemre. Másfél óra szociálpolitika majd még egy kis brainstorming a terepismeretes csopimmal (viva la petpalackszociológia). Hazaérve tudtam egy picit pihenni, de hamarosan mehettem edzésre - a modernt nem akartam kihagyni, de amint végeztem, már spuriztam is haza, összecuccolás, vacsi, rohanás a Móriczra. Nem volt jó a kedvem, mondhatni szar. Fáradt voltam, nyűgös, és valahogy abban sem voltam biztos, hogy menni szeretnék Protoculture-re, pedig egész héten azt vártuk. Barbival meg Gabival előtte megnéztük a Schönherz koli ablakainak a játékát. Mivel késtek, alig láttunk valamit, már indulnunk is kellett az Almássy térre. Én továbbra is nyűgöltem, Gábor viszont azt mondta, jó lesz, menjek. Mentem, és még egyszer nagyon köszönöm neki, hogy nem hagyott lelépni. Felejthetetlen élmény volt, tök jó dekó, zene, társaság - ozorás arcok. Jött Nóri meg Pierre is. Nagyon gyorsan ment az idő, de a kedvünk nem lankadt. Az volt a tervem, hogy hajnalban hazajövök, majd reggel rendesen megyek edzésre, de ebből nem lett semmi, mivel a buli még akkor is tartott, mikor indulnom kellett volna. A helyet konkrétan reggel nyolckor hagytuk el. Jó volt, jártak már a buszok. De a lábam annyira kész volt, hogy inkább hanyagoltam a szteppelés témát. Még most is sebeimet nyalogatom, de nyúúú, annyira megérte, nagyon, nagyon, nagyonnagyon jó volt. *.*

2010. október 8., péntek

Faramuci helyzet

Faramuci: furcsa, szokatlan, paradox, különleges, bizarr, groteszk, kacifántos, stb. (melléknév, jelző)

De ha saját szavakkal kéne elmondanom, hát nekem a farmuci helyzet az, amiből sehogyan se lehet jól kijönni. Akárhonnan nézem, csak a baj van vele. Az a bizonyos probléma, ami itt van, terpeszkedik az orrom előtt, amit nem lehet megkerülni, nem lehet ignorálni, nem tudom megoldani, és csak találgathatok, hogy vajon elmúlik-e magától.

Még szerencse, hogy jól vagyok. Igaz, még mindig, folyamatosan húzom magam után ezt a faramuci problémazsákot, de már egészen megszoktam, hogy ittvan. Kérdés, hogy vajon le fog-e pottyanni, vagy marad, de sikerül annyira figyelen kívül hagynom, hogy végül nem is zavar már.

2010. október 6., szerda

Elment... :(


Hát ez is eljött. Közel három év együttlét után gyermekem, alteregóm elhagyta az iskolát. Szinte együtt megyünk egyetemre. És nem, természetesen nem váltam meg végleg tőle. Azt kell mondjam, hogy az ami Buri és köztem van, az több egyszerű karaktermozgatásnál; ez példás szimbiózis. Valójában nevetséges ezt mondani, de az, akivé mostanra váltam, nagyban annak köszönhető, hogy játszottam ezzel a karakterrel. Nem csak én formáltam őt, hanem ő is engem. Persze tudom, hogy nem létezik, mégis úgy érzem, mintha ismerném őt. És persze így is van. Hiányozni fog. Ahogy az egész Levita, a prefektusság, minden minden. Szeretem őt, azt kell mondjam. Úgy igazán, igazán. Ég veled, vigyázz magadra. (Bár nem fog, elzüllik szegény és csórón fogja felnevelni egyedül a gyerekét, de ezt ő még nem tudja, csak én. Psszt! :))

2010. október 3., vasárnap

Ma

Ne is törődj ezzel a szösszenettel ott lent. Hajnalban megszállt a múzsa, azért írtam.
Ma megint pakolni kellett volna nagyiéknál, de azt átaludtam. Fél kettőkor másztam ki az ágyból, és elmentem teljesíteni állampolgári kötelességemet: szavaztam, életemben először. Nem volt valami izgalmas dolog, csak annyit fűznék még hozzá, hogy a jövőben nagyobb meggyődéssel szeretnék majd szavazni (sehová sem tudtam igazán jó szívvel húzni azt az X-et.)
Délután előszedtem az őszi cuccaimat, a nyáriak mennek fel a szekrénybe. Viszlát egy év múlva. :(
A szobadekorálás utolsó fázisa a falak díszítése: ma elmentünk a Kikába posztereket venni, nagyon tetszenek, de kíváncsi vagyok, hogy mutatnak majd a falon. Ezt valószínűleg holnap látom meg, mikor felpakolom őket. Az egyik poszteren egy pár csókolózik az Eiffel torony előtt (Orsinak kevésbé jön be, fülbevalós rajta a srác :D) a másik nyugisabb tájkép, arra idézeteket tervezek írni.
Végezetül a Humanicba mentünk be, és szörnyen ideges tudok lenni, hogy sosem találok tökéletes cipőt. Ha mégis megtalálom, nincs a méretemben. Ha találok valamit, és hezitálok, nem tudom végiggondolni a dolgot, mert anyu rájön, hogy ma az Operába megy a nagyival. Így üres kézzel rohantunk haza, de valamikor még sort kerítünk a csizmaszerzésre.

Érd be kevesebbel

Magam is úgy érzem, hogy nagyon szükségem volna már egy pasira, így hát nem habozok tovább - összeszedem a maradék pénzemet és lemegyek végre a sarki közértbe. Az eladó kedvesen fogad, már a tekintetéből látni, hogy tudja, miért jöttem, hogy nem most van először dolga hasonló esettel. Csak udvariasságból kérdezi meg, hogy parancsolok-e valamit, hisz már előre tudja, mi az, amit kérek. Mondom, hogy barát kéne. Fontoskodva biccent, és a mögötte húzódó hosszú polcrendszer felé int, ahol felcímkézve mind fiúk ülnek, mindegyikük egy-egy élettelen báb. Tanácstalanságomat látva meg is kérdezi, pontosan mire gondoltam. Zárójelben megjegyzi, hogy ugye, pénzem is van a dologra. Mondok egy viszonylag alacsony árat, vajon abban a fekvésben tudna-e jó portékával szolgálni. Elhúzza a száját, attól tartok az összeg nevetségesen kevés lehetett, mert a polc legvégéig sétál, és megmutatja nekem az ott ülő fiút - sovány, szemüveges, pattanásos, előtte a kopott Lúzer felirat. Gyorsan megrázom a fejem, elmondom, hogy ennél jobbat szeretnék, valakit, akinek megnyerőbb a külseje. A második polc felé int, de azonnal fejet rázok - az ott ülő fiúnak nincsenek pattanásai ugyan, de a fogai csúnyán előre állnak, és bamba kifejezés is ül a képén. Az eladó még jobbrább halad, én pedig érzem, hogy a pénz húzza a zsebem - a fiúk árai is egyre nőnek. A harmadik delikvens már tetszik. Csinos arc, egészen jó testfelépítés, igaz, nem a Macsó, aki a szomszéd polcon ül, de nekem pontosan megfelelne. Kérdezem, mik a belső tulajdonságai. Hajh, sóhajt az eladó, ez bonyolítja a dolgokat, ha tulajdonság is kell, akkor mondjam mégis, mit szeretnék. Az ésszel kezdem, sőt, sorolnám tovább, de ennek hallatán az eladó már suhan is, alig tudom követni, három polccal odébb fékez le. Itt az iméntihez teljesen hasonlatos fiú ül, de - ahogy az eladó tudomásomra hozza - ennek már esze is van, átlagos tanuló, életrevaló elmével. Ez tetszik, mondom, hogy már csak annyi kellene, hogy legyenek meg a kellő érzések is. Szeressen. Legyen hűséges, odaadó. Tudjak vele beszélgetni. Hozzon nekem virágot. Vigasztaljon meg, ha szomorú vagyok. Kísérjen haza. Fogja meg a kezemet. Még sorolom, de látom, hogy az eladó arca mind komorabb és komorabb lesz, s minden új kitételnél lép egyet jobbra. Mire befejezem a listám, már a bolt túlvégén vagyunk. Itt egy kissé por van, mintha ritkán járnának erre. Magam is csak egy kopott G betűt tudok kisilabizálni az üres polc alatti címkéről. Kérdő tekintetet vetek a hölgyre, mire ő beharapja az ajkát, láthatólag zavarban van, aztán végül kinyögi, hogy igazán sajnálja. Ez a modell már elfogyott.

2010. szeptember 30., csütörtök

Reklám

http://www.onelovereggae.hu/

Kaptam számot is. Juuuj.... <3 <3 <3

Insomnia...

Nem alszom át az éjszakákat.
Utoljára tíz éves korom környékén volt ilyen, hogy hajnali 2-3 körül minden éjszaka felébredtem. A mostani helyzetem annyival jobb az akkorinál, hogy nem rettegek a sötétben és nem megyek át a szüleimhez aludni - ettől függetlenül kezd aggasztó lenni a dolog, tekintve, hogy ma is elaludtam kulturális antropológián. A dolog persze valószínűleg pszichés eredetű, épp ezért fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az egészet az új ágy és a szoba néminemű átalakítása okozza, ami főként azért idegesítő, mert rengeteg pénzt, időt, munkát beleöltünk a felújításba, erre én meg szerencsétlenkedek itt vele?!


2010. szeptember 29., szerda

Fáradt?

Ma kelés után megfordult a fejemben, hogy alvajártam-e és táncoltam-e a szobában éjjel, avagy az esti edzés fáj még mindig ennyire? Megjegyezném: még most, 22:06-kor is fáj. De ez jó, a fájdalom a barátunk :)
Amúgy meg fárasztó nap volt, Sz&Sz-en majdnem elaludtam, irtó ciki volt, az az érzés mikor majd leragad a szemem és alig bírom visszatartani... mert tudom hogy ha lecsukódik, fél percen belül elalszom... Hazaérve ledöntöttem az első kávémat egyetemistaként, és ez segített, hogy a délután folyamán hasznos tevékenységet végezzek, és ne aludjak, ahogy eredetileg szerettem volna. :)

2010. szeptember 28., kedd

Sikerélményszerűség :)

Pont egy hete volt az a bizonyos Geris musical edzés, amiről írtam. Hát a mostani másképp zajlott, szépen beálltam úgy hogy igenis lássam magam a tükörben (ha már a ritka tükrös teremben vagyunk, használjuk ki, ugye) és egész jó táncunk volt, és még élveztem is. Az óra végén sorcserét rendelt el, én meg legelöl bemutattam egy zanyálást egy kényesebb mozdulatnál, de olyan gyorsan pattantam fel és folytattam, hogy Geri a feltartott hüvelykujjával honorálta. :D Sőt, most hogy látom, mit csinálok, azt hiszem nem is vagyok olyan béna... ^^
A balett: a hanyatló ág mifelénk. Igazából közutálatnak örvend, egyesek már be sem járnak rá. Tény, hogy Panni nénivel sokkal jobb volt, de azért ez mégis túlzás. A legfőbb kritika Kati nénivel szemben az, hogy keveset beszél, nem javít eleget, nem veri ki belőlünk a munkát. De ha valaki tudja, mi a dolga, akkor igenis tud dolgozni, végülis nem Kati néni emeli a lábam és nem is ő fog helyettem spárgázni. Mondjuk azt hiszem, az én szerencsém az, hogy nagyon szeretem a balettet. Hétszűnyű kapanyányimonyók is tarthatná, szerintem az sem szegné kedvem. :)

2010. szeptember 24., péntek

Minden, amit mondani szeretnék a szabadságról, szeretetről, a békéről, az elfogadásról


ELTE, szürkék, szociológia

"Csütörtök, az én napom. A szívem a szürkékre hangolom, meg akciós borra amit szürcsölök, minek is kéne több héééj-hééj-héj!!!"

Tegnap GT after volt; fél hatkor kezdődött, én fél hatkor végeztem, tehát esélyem se volt hazamenni, úgyhogy végül mindenféle partiszerkó nélkül toltam végig az éjszakát. :) Először a gólyatáborról készült kisfilmet néztük meg (néha én is felbukkantam rajta) és eltáncoltuk a gólyatáncot is. Ezután jött a kocsmatúra, három kocsmát látogattunk meg, feladatok is voltak, de elég fantáziátlan volt a dolog, bár, ha belegondolok, logikus, hogy az ivásról szólt. :D Amiből nekem már személy szerint nagyon elegem van, úgyhogy csak mértékkel, a kicsi is bőven elég... A buli a B7 klubban volt, most voltam ott először. Zene, tánc a szokásos módon - sztárvendégnek itt volt MCDC freestyle rapper, aki élőben kommentálta az elé vetített gólyatáboros képeket! Aztán rólunk is verselt, a "Sziasztok lányok ott középen, ez a mozgás csábít merészen" - ben kicsit én is benne vagyok. :) Fél négyre értem haza, és nagyon büszke voltam magamra, mert ügyesen ki tudtam nézni a menetrendet, elértem a buszt, nem tévedtem el. :)
Reggeli ébredés: kicsit kómás, de semmi sem lehetetlen, emberré kapartam magam és egyetem. Kezdem megszokni, de a tömegek még mindig lenyűgöznek. Akármilyen időpontban érkezem vagy távozom, mindig hömpölyög ki az emberáradat. Azon gondolkodtam, hogy ha itt láthatatlan akarnék maradni, simán ki tudnám járni a sulit úgy, hogy senkinek nem tűnne fel, hogy valaha is léteztem...
Gergővel együtt jöttünk haza, és mindenféle témáról csevegtünk a gyermektelenségi adón át a Jobbikig. Vele jó beszélni, mert nagyon tájékozott egy ember, de a végére már az volt az érzésem, hogy az egész villamos minket hallgat és röhög magában. Automatikusan a TáTKontúrban olvasott szociológusokokról szóló cikk jutott eszembe: "Olyan társadalmi problémákról vitatkoznak, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek."

2010. szeptember 21., kedd

Álom és valóság

Bár nagyon szeretek táncolni, lényegesen különbözök attól az embertípustól, akinek úgymond lételeme a tánc - ez a faj könnyen felismerhető, nézed, nézed, és sugárzik belőle, hogy vááá, imádja, amit csinál, és az egész lényét átadja neked a mozgás során. Ez a fajta átélés nem megtanulható: vagy van neked, vagy nincs, és én az utóbbi kategóriához tartozom. Főleg most, hogy Geri tanítja a musicalt, és roppantul élvezi, hogy a lánycsapatoknak jó kis "shake your body" koreográfiákat talál ki. Mikor már egyenesen az az utasítás, hogy legyél szexi, úgy közeledj felém bébi, mintha... Na itt van az, hogy nekem komoly gondjaim vannak. Egy jó adag gátlást le kéne vetkőzni, de menni is fog, csak nem olyan magától értetődő a dolog, mint egyeseknek, sajnos.

Más: Ma azt álmodtam, hogy Káposztár Adrián megkéri a kezem. Igent mondtam. Csak tájékoztatásképpen: Adrián az osztálytársam volt, 10. (vagy 11.?) év végén ment el, mert két tárgyból is megbukott, és a pótvizsgán meg sem jelent. Az utolsó években amúgy is csak tépni járt a suliba, és a maradék agysejtjeit is szétszívta, pedig nagyon értelmes srác volt, de nem volt valami szimpatikus alak. Szóval ő kérte meg a kezem, és egy rozsdás fémkarikát is kaptam tőle gyűrű gyanánt, amibe bele volt gravírozva, hogy Bori. Tudtam az álmomban, hogy nem ő az igazi, ugyanakkor két dolog biztosított arról, hogy a döntésem helyes:
1.: Úgysem találok jobbat.
2.: Hamarosan úgyis mindketten meghalunk.
Utóbbi nem tudom, honnét jött, de biztosan tudtam, hogy nincs sok időnk hátra, meg akartak ölni vagy valami ilyesmi, nem kifejezetten izgatott.

Ha az álmot szépen lefordítom, akkor azt jelenti, hogy olyan társhiányom van, hogy már bárki jó lenne.... De jó reggelt, itt még nem tartunk. Nem is fogunk.

2010. szeptember 19., vasárnap

MIÉRT?

A napok nagyon lassan csordogálnak... nem tudom mi felé.
Valahogy minden olyan értelmetlennek tűnik. Fogalmam sincs, miért csinálom ezt, hogy kinek jó ez ágyáltalán. Hiányzik valami... Nem tudom, mi lehet, de nagyon, nagyon itt kéne lennie. A hiánya ott ül bent valahol, és mindig jelen van, olyan kicsi, de annál idegesítőbb nyomasztó gombóc formájában. Kicsit úgy érzem, mintha a most rám váró évek csak azért lennének, hogy túl legyek rajtuk... Gimibe járok, hogy majd egyetemre mehessek, egyetemre járok, hogy majd dolgozhassak, dolgozok, hogy majd...

Hogy majd?

Miért, miért, miért? MIÉRT?

2010. szeptember 15., szerda

Szingliségem egyhónapos fordulóján

Weöres Sándor - Rongyszőnyeg, 117

Valaha ültem Verával zöld lugasban
s az évek mint a hullámok eldörögtek
s a percek mint szunyog-rajok szertehulltak
és mint a madarak világos kéklő magasban
ki tudja hova lettek -

De minden év valahol összefut egyetlen karámba
hol minden rég-szertehullt szunyog-raj együtt döngicsél -
e helyen, e sose változó helyen
az aki voltam és aki már nem vagyok,
ül Verával zöld lugasban -

2010. szeptember 14., kedd

Dol blogjáról. :D

Szegeden megálltunk, voltunk tescoban, voltunk McDonaldsban. Taco-burger nem olyan nagy szám, mint ahogy előadták. Sajtburi ftw. Buri... ^^ Ha Buri sajtnak öltözne, sajtburi lehetne. Á... az ilyen poénoktól már biztos herótja van...:D

Second day

Jaj, ez már nem volt olyan jó. Az első órám, a bevezetés a politikatudományba, az tetszett, korrektnek néz ki a tanár, nem lesz itten baj. A második órám, az ifjúságszocilógia volt csak borzalmas. Én nem is értem, nem tudom miről volt szó másfél óráig, de lényegébe véve a semmiről, majd elaludtam, a tanárunk olyan mint a Mikulás és Einstein keveréke, és valaha filozófiát tanított, így ezen az órán is csak filozofált... Azonnal kitaláltuk, hogy jó, akkor leadjuk a tárgyat, de 3 kreditet ér, és nincs semmi, amit felvehetnénk a helyére. Válogathatnék más féléves tárgyakból, asszem, de olyan kis elveszettnek érzem magam, mindenképp konzultálni akarok valaki tapasztalt okos emberrel, mielőtt ezt meglépem. Itt viszont nem maradhatok, ennek a vizsgáján sose megyek át. O.o
Az utolsó órám meg elmaradt. Na menjenek a csudába. >.<

2010. szeptember 13., hétfő

First day :)

Első nap egyetemen, hááát, mókás volt xD

Szóval csak egy órám volt, kettőtől négyig, de előtte már találkoztunk Gergővel, mert ügyeket kellett intézni. Kilenc óra négy perckor keltem, de nem tudom hogy, a telóm a kezemben volt, és elvileg ébresztenie kellett volna pontban kilenckor, de én nem emlékszem, hogy felébredtem volna a csörgésére. O.o Na mindegy, élet nagy rejtélyei közé soroljuk. Kikecmeregtem az ágyból, és fél tizenegyre valahogy üggyel-bajjal elverekedtem magam az egyetemig. A tanulmányi osztályon sorbaállásra számítottunk, de nem volt ott senki, így pár perc alatt sikerült leadni a bizimet és kaptam iskolalátogatási igazolást is. Szerencse, hogy velem volt Gergő, mert egyedül tuti nem találtam volna fel oda. Nade mi legyen ez után? Kitaláltuk, hogy akkor elmegyünk a Questurába diákot csináltatni. Elég kacifántos utakon mentünk. A 19-es villamoson valamilyen forgatás volt. Egy szőke csaj meg egy csávó vették kamerával a villamos életét, míg a vezető folyamatosan beszélt mikrofonba arról, hogy milyen megálló következik, milyen épületek sorjáznak baloldalt, miért csukják rá a szemét vezetők az utasokra az ajtót és hogy mosolyogjunk sokat, mert az minden országba útlevél. Sokat röhögtünk. :D A kamera meg vett mindent, a szitkozódó nénit, amikor a vezető tényleg rácsukta az ajtót, és a káromkodó csövest, aki úgy általában elküldte az egész emberiséget a fenébe.
A Questurába ugyan eljutottunk, de akkora tömeg volt, hogy rögtön térültünk is ki onnan. Nem baj, majd megyek jövő héten, akkorra már igazolványképem is lesz. Még mindig volt időnk, úgyhogy meglátogattuk a Moszkva teret (hogy megnézzük, hogy újították fel. Az egyik ilyen gomba vagy mi a szösz tetején az ozorás Magic Gardenből származó törzsi fej van :)) Aztán hazamenés, ebéd, és majdnem elkéstem az első órámról, mert még mindig nem tok hozzászokni ahhoz, hogy egy rakat idő tőlünk az egyetemre jutni. Jó kis óra, több mint 300 emberrel, köztük jó pár ismerős. Már csak az első sorba ülhettünk. Bevezetés a pszichológiába - egy másik tanár tartotta, olyan beszélgetős-érdekes dolog volt, véget is ért egy órával előbb, háromkor már szabadultam. A délután további részében Balázs bizonytotta be, hogy józanon is élvezhető a társasága, remélem az enyém is az volt. :)
Holnap reggel 8-tól órám! Orsi úgy örül, hogy együtt fogunk kelni. Apu meg totál belelkesedett, hogy csinál nekem szendvicset. :D EGYETEMISTA VAGYOOOOOOOOK!