2018. február 15., csütörtök

Ismét Valentin nap az elvált nőcikkel

Idén ötödik alkalommal tartottuk a Valentin napot közösen az Elvált Nőcikkel, vagyis Shizuval, Dollal és Barnussal, ráadásul idén csatlakozott hozzánk Grimi is. Amint azt megbeszéltük, ez már egészen komoly hagyomány!

Az idei menü a töki pompos volt. Az eddigi években levessel, főétellel és desszerttel is próbálkoztunk, ehhez képest kicsit lejjebb adtuk a szintet, de a minőség annál többet javult, és csak ezzel az étellel ugyanannyi idő elment, mintha több fogást készítettünk volna... Oké, lehet közrejátszott a tény, hogy főzés közben folyton a Fedőnevekkel játszottunk.

Mire fél kilenc tájban elkészült a pompos, én már eléggé teleettem magam piros-rózsaszín jelly bellyvel, tortilla chipssel és quacamoléval, de szerencsére a főztünkből is fért belém bőven, ami amúgy elég király lett! Micsoda kellemes meglepetés.

Köszi, nőcik! Veletek tökéletes ez a bizonyos nap. 

2018. február 11., vasárnap

Hát... kösz.

Amikor a személyiségtíusomról ezt írja az internet:

They seek long-term, lifelong relationships, although they don't always find them.


Hát... kösz.

2018. január 19., péntek

#elvbőlnemtaxizom

A nap, mikor hajnali fél háromkor magassarkúban gyalogszerrel mentem haza a Republikon Intézetből.


2018. január 17., szerda

#SocialMedia!

Egyik új Centropa feladatom idéntől a különböző közösségi médiaoldalaink kezelése. (Aki még nem tette volna meg, bátran lájkoljon!)

Szerintem tök jól megy, még élvezem is, amúgy rengeteg időt el lehet baszni vele, és kifejezetten izgi, de az talán beszédes a 21. századi kommunikációs szkilljeim állapotáról, hogy folyton keresnem kell a laptopbillentyűzeten, hogy hol a hashtag.

2018. január 15., hétfő

Látogatás a nagymamánál I.

Úgy döntöttem indítok egy sorozatot, melyben beszámolok a nagymamáknál tett látogatások aktuális érdekességeiről.

Ma kb. fél órát töltöttem Magdolnagyinál. Megkínált bejglivel (!), mesélt arról, hogyan tanult a Marxista Egyetemen (7 évig!), és azt is megemlítette, hogy legközelebb majd megmutatja, hol vannak eldugva a szekrényben a pajzán témájú könyvek, amelyeket nagyapával felhalmoztak az idők során. 

2018. január 11., csütörtök

The girl who comes after me

Biztos, hogy szebb, mint én.
Nem lehet olyan szép, mint én.

Biztos, hogy nagyobb a melle, mint nekem.
Sajnos az nem nehéz.

Sokkal vagányabb nálam.
Biztos hogy sportol.
Neki nincsenek ilyen kis extra kilói.
Neki nincsenek ilyen kis piros pöttyök a bőrén.

Biztos, hogy sokkal vagányabb nálam.
Elmegy vele bulizni.
Szereti a társasjátékokat.
Nem alszik el este tízkor.
Együtt nevet az egész társasággal.

Őt nem ölelheti úgy, mint engem.
Biztos, hogy pontosan úgy öleli.
Neki is beceneveket ad.
De nem a Nyulót.
Az csak én lehetek.
Az csak én.

Mi lehet a neve?
Nem érdekel a neve.
Szép neve van.
Csúnya neve van.

Lehet, hogy hasonlít rám.
Biztos, hogy nem hasonlít rám.

Okos.
Nem lehet olyan okos, mint én.

Ő is jó az ágyban...?
Vajon vele is...?
Biztos.

Vele boldog.
Vele boldogabb.

Szereti a családja.
Szeretik a barátai.
Nem szerethetik őt úgy, mint engem.
Jobban szeretik, mint engem.



Lehet ugyanolyan, mint én?

Lehet jobb mint én?

Lehet, hogy őt nem akarja majd elhagyni?

Lehet, hogy őt nem hagyja el?




Lehet, hogy egyszer nem fog már fájni?

Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

21.

Akkor jelent meg a róka.
- Jó napot! - mondta a róka.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.
- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.
- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...
- Én vagyok a róka - mondta a róka.
- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel? 


- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?
- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?
- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...


Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.
- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.
- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.
Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:
- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.
- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.
- Igaz, igaz - mondta a róka.
- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.
- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

2018. január 5., péntek

Egy rendkívül aktív téli szünet

Nos, ez a téli szünet szokatlanul aktívra sikeredett!

Azzal kezdődött, hogy már a karácsonyon is átrohantunk, mert 25-én reggel kirándultunk és geoládáztunk, 26-án délelőtt pedig az új Star Wars filmet néztük meg. Délután persze már a nagyiké volt a főszerep. 27-én idegeskedés és csomagolás, 28-án pedig irány Ausztria!

29-től január 1-ig síeltünk. Ez ugye csak négy nap, és egyik nap sem síeltünk valami sokat, de azért azt hiszem, jól ment a dolog, és élveztem is! Az időjárással nem volt kifejezetten szerencsénk, első nap nagyon fáztam, második nap magamra vettem 3 plusz réteget, ami segített, de még úgy is hideg volt, harmadik nap meleg és ragyogó napsütés (gyorsan millió fotót kellett lőni persze) negyedik nap viszont tomboló hóvihar. Azt kell mondjam hogy tisztességesek voltunk és egyszer sem állított meg minket az időjárás, viszont az utolsó napra sikerült megfáznom. :( Amúgy azon gondolkodtam, hogy szerintem sosem voltam még ennyire aktív január elsején!

A szilveszter egyébként közepesre sikeredett, az elején társasoztunk a csapattal, játszottunk egy jó hosszú Dixitiet, ami jó volt, utána viszont Eszter és Gézu le is feküdtek. A maradék társasággal Activityztünk, míg beköszöntött az újév, amikor is koccintottunk, és meghallgattuk a Himnuszt. Idáig minden egészen rendben volt, utána viszont olyan depresszió köszöntött rám, hogy menekülve hagytam el a helyszínt hajnali 1-kor, hogy lefeküdjek aludni. Mindent összevetve a szilveszter szörnyű, és utálom. Jövőre valami olyan helyre kell elmenekülnöm, ahol nem érhet utol.

Január 2-án reggel összecsomagoltunk és indultunk haza. Engem viszont a szüleim nem haza vittek, hanem kitettek Grazban, Hannah-nál! Bizony, ez egy nagyon király dolog volt, hogy ezt meg tudtuk szervezni. Nem volt nagy kitérő, és Hannahnak is szünete volt éppen. Ráadásul éppen csak pár napja, a saját síelésük alatt a barátja, Matthias megkérte a kezét! Nagyon jó volt már csak ezért is pont most találkozni vele és megosztani vele ezt az örömet. Amikor utoljára náluk jártam Grazban, még máshol laktak, azóta új lakásba költöztek, ami tényleg lenyűgözően szép. Az első délután Hannahval bementünk a városba, sétáltunk, kajáltunk, kávéztunk. Másnap pedig egy rövid kirándulást csaptunk a közeli Schöckl hegyre: némi bolyongás után találtunk csak oda, és egy felvonóval mentünk a tetejére. Elég hideg, szeles, havas volt, de nagyon szép volt a kilátás. Fent ebédeltünk egy hüttében, lefelé pedig gyalog jöttünk, ami igazán jó kis kirándulás volt. Még korán volt, mikor hazaértünk, ezért elkezdtünk esküvői helyszínekre vadászni. Az esküvő egyébként valószínűleg 2019 tavaszán lesz, hogy Hannah nyugodtan befejezhesse a phd-ját. És mivel eléggé hasonlítunk, nem akar nagy felhajtást, valószínűleg kb. 40 vendég lesz, és valami kedves, természetközeli helyszínt szeretne, például a borvidéknél. Én természetesen a vendégek között vagyok, nagyon örülök, hogy Hannah kikötötte, hogy muszáj mennem, sőt, a nevem mellé véste, hogy "+1" szóval bepasiznom is kötelező addig. Hát...

Este még bementünk a városba találkozni Hannah két barátnőjével, akiket érdekeltek az eljegyzés részletei. Én nagyon hegyeztem a fülem, mert főként németül ment a társalgás. Érdekes, hogy a többnapos síelés, rádióhallgatás, beszélgetés a háziakkal nagyon gyorsan és könnyen előhozta a némettudásomat. Valamennyit Hannahval is beszéltem németül, aki azt mondta, hogy tök ügyes vagyok, de tény, hogy ebben a barátnős beszélgetésben már nehezen tudtam részt venni. Jó lenne polírozni a németemet, már csak azért is, mert úgy tűnik, hogy tényleg egész könnyen megy.

Sajna csak ezt a 1,5 napot töltöttük együtt, 4-én nagyon korán kellett kelnem, hogy elérjem a Bécsbe tartó buszomat. De nagyon nagyon jól éreztem magam Hannahval, és ő is hívott, hogy jöjjek mielőbb. Annak a kérésnek, hogy kísérjem el februárban a helyi esküvő kiállításra, valószínűleg nem tudok eleget tenni, de hátha többet kell majd menjek a bécsi irodába, és akkor meglátogathatom!

Ugyanis most is ez történt, Hannahtól elbuszoztam Bécsbe, ahol elkerestem a Centropa irodát. Egyrészt leadtam egy csomó cuccot, amit még Budapestről cipeltem magammal, átbeszéltem Veronikával (németül!) egy csomó projekt, kifizetés és számla ügyét, Fabiannal, Magdával és Estherrel pedig a CSA és a social media oldalaink volt a téma. Végül vonattal 6 körül indultam haza, és 9 lett már, mire végre meg is érkeztem. 

Ma inkább itthon maradok, mert péntek is van, meg meg is fáztam, de azért dolgozgatok, rendbe teszem az ügyeimet, és felkészülök arra, hogy a hétvége után teljes gőzzel belevessem magam 2018-ba :)

Na, ezt nevezem én aktív téli szünetnek!