2017. szeptember 12., kedd

Beach body?

Rájöttem, hogy a többséggel ellentétben engem egyáltalán nem az frusztrál, mikor nyáron kell megvillantanom testem egyes részeit - épp ellenkezőleg, az alakom előnytelenségei éppen a hosszúnadrágos időszakban mutatkoznak meg leginkább, ami, sajnos, háromszor annyi ideig tart, mint a nyár.

A fő problémám, hogy az utóbbi pár évben alattomosan felkúszott a combomra egy adag fölösleg - tulajdonképpen pont azóta, hogy abbahagytam a Madáchban a rendszeres táncolást. Ez elég szomorú, és eléggé zavar, de azon kívül, hogy kábé minden nap elszomorodom miatta a tükör előtt, nem sok mindent teszek az ügyben. A testem többi része oké, a súlyom optimális, diétázni nem akarok, úgyhogy az a meggyőződésem, hogy egy több hónapon át tartó, rendszeres sportolás helyrehozhatná a dolgot - a gond csak az, hogy hiába törekedtem erre az utóbbi években, sosem jött össze. Általában pár hétig sikerül rendszeresen mozognom, mielőtt közbejönne annyi munka, vagy utazás, hogy az egész borul. Persze biztosan meg lehetne oldani a dolgot, csak ez néha nagyon komoly tudatosságot és szervezést igényel, amin mindig megbukok.

Úgyhogy amíg nem csinálok valamit, marad a két kis pukli a combom oldalán, amit a mostanában divatos, mást-nem-is-kapni feszülős nadrágok csodásan kiemelnek szeptembertől májusig. Hurrá. 

2017. szeptember 10., vasárnap

Fekete pont az IKEÁnak

Az IKEA katalógus érkezése minden évben ünnep, nem csoda, hogy idén már augusztus elején várni kezdtem, és kifejezetten izgalomba jöttem a hónap végén, mikor megkezdődött a terjesztés. Annál nagyobb csalódás volt, hogy a mi postaládánkba nem érkezett semmi, és ma szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy hiába regisztrálnék a honlapon, hogy postázzanak ki nekem egy katalógust, a rendszer közli velem, hogy ez a szolgáltatás az én postacímemre nem elérhető. Magyarul ki kell menjek az egyik áruházba szerezni egyet. 

Az IKEA egyetlen mentsége az lehet, ha környezetvédelmi megfontolásból fejezték be a széleskörű postázgatást. De azért a fekete pontot beírtam. 

Cukiságfaktor kimaxolva

Anyu az előbb bejött a szobámba, és megkérdezte, hogy ha kipillantok az erkélyre, tetszik-e az a színkompozíció, amit ott a különböző virágokból összeállított, vagy meg kellene-e inkább cserélni a cserepeket?

Cukiságfaktor kimaxolva.

Frankfurti kiruccanás

Csütörtökön tettünk egy Centropa-kiruccanást Frankfurtba, amire az egész napunk ráment. Egy workshopot szerettünk volna tartani az egyik ottani iskolában, és maga ez a program csupán három óra volt. Mikor azon gondolkodtunk, hogy hogyan utazzunk ki az eseményre, szomorúan tapasztaltuk Marcellal, hogy a repülőjegyek piszok drágák - ennyi pénzért akár a tengerentúlra is repülhetnénk. Mivel a busz és a vonat a távolság miatt nem jöhetett szóba, végül a valamivel olcsóbb átszállásos repülés mellett döntöttünk, és hogy mielőbb, ott alvás nélkül letudjuk az egészet, még aznap vissza is repültünk Budapestre.

Szóval ez az egész a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy csütörtök hajnali fél 4-kor Marcell eljött értem kocsival, kimentünk a reptérrel, elrepültünk Berlinbe, majd onnan Frankfurtba. Volt pár óránk a workshopig, szóval bementünk az altstadtba, és megnéztük azt az egy darab teret és templomot, amiről Frankfurt híres. Megebédeltünk, megkerestük a sulit, és megtartottuk a workshopot. Utána azonnal irány a reptér, ismét Berlin, majd egy gyors tempójú átszállás után Budapest. Négy darab röpködés és Frankfurt megjárása után végül éjfélkor zuhantam ágyba.

Félretéve azt, hogy ez elég fárasztó volt, és túl sokszor nem szívesen ismételném meg, jó érzés volt ezt a napot kicsit kalandosan, az irodán kívül tölteni. A workshopunk jól sikerült, a résztvevő tanárok nagyon cukik és lelkesek voltak, úgyhogy remélem, látjuk őket a következő szemináriumunkon meg a többi programon. Egy újabb európai város pedig - kis csalással bár - de pipa!

2017. szeptember 1., péntek

Egy éve a Centropánál!

Pont ma egy éve, hogy elkezdtem dolgozni a Centropa Alapítványnál! Hogy rohan az idő... :)

Nagyon szeretek itt dolgozni, elsősorban a társaság miatt, de magát a munkát is élvezem. Ezt az egy évet egy hosszú betanulási időszakként fogom fel, hiszen nagyon sokféle tevékenységet végzünk, és mindig volt valami új,a mit intézni kellett: ősszel-télen a szemináriumok, tavasszal a versenyeink és a final event, nyáron a Summer Academy... Egy év alatt megtanultam nagyjából, hogy hogyan mennek a dolgok, és a nyáron sokat sikerült pihennem, úgyhogy azt veszem észre magamon, hogy most nagyon energikus vagyok és sok ötletem van, illetve a korábbi tapasztalataimat hasznosítva sokkal önállóbban tudok dolgozni. Rögtön az ősz utazásokban, programokban gazdag lesz. Vágjunk bele!

2017. augusztus 30., szerda

Pályázatírói karrierem kezdete

Most kaptuk az értesítést, hogy nyert a Centropa azon a pályázaton, amit még a nyár elején én nyújtottam be. Ez azért nem akkor szám, mivel egy nagyon egyszerű bébipályázat volt, és a programot már két éve csináljuk, szóval csak a korábbi pályázatokból kellett összeollózzam a szövegét. 

De azért mégis! Az első pályázat, és nyertem a Centropának egy millát! :)

(Egyébként nagyon szívesen pillantanék be jobban a pályázatírásba és vállalnék ezen a téren több feladatot, de ezt a tevékenységet - a beszámolóírással együtt - egyelőre mindig Marcell csinálja nálunk.)

2017. augusztus 27., vasárnap

What if he is gay? What if he is a serial killer? What is he is a gay serial killer?

Vakrandira készülök.

Ahelyett, hogy feltárjam a részleteket, beszéljen helyettem inkább Lizzie Bennett:

What if he is gay? What if he is a serial killer? WHAT IF HE IS A GAY SERIAL KILLER???